Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-06-13 / 24. szám

Bottá Dénes felvétele Fotó: B. Pintér Márta 4. oldal -2004. JÚNIUS 13. Evangélikus Élet Egymásra figyelve Bajor-magyar nötalálkozó Révfülöpön Ahány fej, annyi gondolat - tartja egy régi mondás. A Női Misszió által szer­vezett legutóbbi alkalmon - melynek a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ adott otthont - mégsem az eltérő, sokkal inkább a ha­sonló ideák voltak a jellemzőek. A mintegy harminc hazai és bajor részt­vevő június 1. és 4. között az egyesülő Európa kereszténysége előtt álló új ki­hívásokról folytatott eszmecserét. Magyarország és Bajorország evan­gélikusai hosszú évek óta testvéregyházi viszonyban állnak egymással. A hazánk­ban öt esztendővel ezelőtt létrejött Női Missziói Osztály megalakulása óta tö­rekszik arra, hogy a maga területén is erősítse a közöttünk lévő köteléket. B. Pintér Márta lelkész, az említett szolgá­lat felelőse és Hildegard Bergdolt, a Ba­jor Evangélikus Egyház Női Munkaágá­nak vezetője igen sokat tett azért, hogy a bajor és a magyar asszonyok találkoz­hassanak egymással. Mint kiderült, nemcsak a két nemzet küldöttei, hanem a német delegáció tag­jai sem ismerték egymást. Egy dolog azonban mindenképpen összekötötte a jelenlévőket: mindnyájan aktívan részt vesznek gyülekezeteik életében és szol­gálatában. A találkozó szerda reggel Gazdag Zsuzsanna áhítatával kezdődött. Ezután Kathrin Rückert szociálpedagógus, a női munkaág referense kontinensünk első keresztény asszonyával, Lídiával „is­mertette meg” a résztvevőket, akik ez­után kisebb csoportokban beszélgettek az előadásban elhangzottakról, illetve a gyülekezetben végzett saját szolgálata­ikról. A délután, majd az este folyamán - komolyabb és kötetlen, játékos formá­ban egyaránt - hazánk „mutatkozott be” a német vendégeknek. A baráti ismerkedés örömébe a továb­biakban némi üröm is vegyült, mert Ha­lász Judit, az Esélyegyenlőségi Kor­mányhivatal munkatársa az utolsó pilla­natban lemondta másnapra tervezett elő­adását. Hála B. Pintér Mártának, a részt­vevők így sem maradtak beszámoló nél­kül. Habár az Esélyeink az EU-ban - az egyenjogúság kérdése címet viselő refe­rátum, valamint az azt követő fórumbe­szélgetés - az említett körülmények mi­att - igencsak őszinte és személyes han­got ütött meg, ezt szemmel láthatóan senki sem bánta... A néhány napos együttlét kellemes kirándulással zárult. A bajor és a magyar asszonyok, ha nem is a szállóigévé vált „Jövőre veled ugyanitt!” mondással, de azzal a reménységgel búcsúzhattak el egymástól, hogy az ilyen jellegű találko­zóknak még lesz folytatásuk. GaZsu A konferencia résztvevői a bajor nőtestvérek által hozott ételkülönlegességeket is megízlelhették Beiktatták tisztségükbe a baptista egyház vezetőit Ünnepi istentisztelet keretében beiktat­ták hivatalába Mészáros Kálmánt, a Ma­gyarországi Baptista Egyház újabb négy évre megválasztott elnökét, valamint Mészáros Kornél főtitkárt és a vallási közösség többi vezető tisztségviselőjét múlt szombaton Budapesten. Nincs fontosabb feladat Istentől elfor­dult világunkban, mint megosztó erők­től mentesen továbbadni az örömhírt - mondta a szolgálati levél aláírása után elmondott székfoglaló igehirdetésében Mászáros Kálmán, aki 2000 óta vezeti a baptista egyházat. Kiss Péter kancelláriaminiszter Med- gyessy Péter miniszterelnök üdvözletét tolmácsolva azt mondta: a kormány partnerként tekint az egyházakra, így a baptista egyházra is azokban a nagy nemzeti feladatokban, amelyek Magyar- ország előtt állnak. Legfontosabb teen­dőnk a jólét és a szabadság megteremté­se, valamint a nemzet újraegyesítése - közölte. Kiss Péter a csaknem három­órás ünnepséget követően az MTl-nek elmondta, hogy a Magyarországi Bap­tista Egyház ebben az évben mintegy 186 millió forintos támogatásban része­sül. Az újpesti baptista imaházban tartott eseményen a megválasztott vezetőket Kiss-Rigó László katolikus, Bölcskei Gusztáv református, illetve Gáncs Péter evangélikus püspök köszöntötte. A Ma­gyarországi Zsidó Hitközségek Szövet­sége nevében Schweitzer József nyugal­mazott országos főrabbi levélben küldte el jókívánságait. MTI „Idegenlégiósként” a bajor papnék közösségében „Krisztusban megtartva, összekötve, nyitottan” - így hangzott a németor­szági papnészövetség májusi országos konferenciájának mottója. Hazánk evangélikus papnéinek képviseletében hivatalos volt a háromnapos konferen­ciára - a Bajor Papnészövetség két év­vel ezelőtt megválasztott magyar tagja­ként -Szebik Imréné és e sorok írója is. Mintegy hetven evangélikus lelkész­feleség gyűlt össze Németország min­den részéből a festői szépségű Burbach- Holzhausen falucska egyházi üdülőjé­ben. Szembetűnő volt az a nyitottság, amellyel fogadtak bennünket. A résztve­vők - akiknek a többsége évek, sőt évti­zedek óta ismeri egymást - kedves ter­mészetességgel érdeklődtek, honnan jöt­tünk, kik vagyunk. A ház vezetője az ér­kezésünkkor barátságosan közölte ve­lünk, hogy több magyar vendég megfor­dult már náluk. Azt is tapasztaltuk, hogy a német és a magyar testvérek között valóban van összeköttetés. Az ismerkedő beszélgeté­sek folyamán sorra fedeztünk fel közös református, illetve evangélikus ismerő­söket Debrecentől Szekszárdon át Keszthelyig. Nem győztünk örvendezni annak, milyen nagyszerű dolog, hogy az Úr nagy családjában élőknek itt is, ott is vannak testvéreik... Az igazi felismerés természetesen az volt, hogy Krisztusban összetartozva, benne megtartatva lehet valódi testvéri közösségünk egymással. Beate Peschke augsburgi lelkésznő, egyben lelkészfele­ség, a konferencia egyik vezetője már jó előre felkért bennünket egy magyar est megtartására. (A lelkésznő egyébként nagy gonddal készíti elő társaival az ok­tóberre tervezett csoportos magyaror­szági kirándulásukat, amelynek célja né­hány református és evangélikus gyüle­kezettel való találkozás.) Bemutatkozó estünket éjszakába nyúló beszélgetés követte. Az egyházunk életét bemutató, Hidak című film, Túrmezei Erzsébet né­hány versének német fordítása, valamint személyes, szóban és zenében kifejezett bizonyságtételünk ugyanis többeket arra indított, hogy saját életük örömeit és gondjait is megosszák velünk és egy­mással. Nagyon sok kérdésre is vála­szolnunk kellett. (A papné testvéreknek érdemes lesz időt szakítaniuk október 10-13. között a Deák téri, illetve a rév­fülöpi alkalmakra, amelyeken találkozni lehet majd egy 40 fős, őszintén érdeklő­dő, a német-magyar kapcsolatokat épí­teni kívánó csoporttal. Az alkalmak pon­tos idejét és helyét az Evangélikus Elet később közli.) A konferencia a terhek letételéről és az újrakezdésről szólt. A reggeli csend­séták már arra készítettek fel minket, hogy a teremtett világ szépségére rá­hangolódva teljes szívvel és elmével fi­gyeljünk Teremtőnkre. A délelőtti bib­liatanulmányozás Wolfgang Heide — Münsterből érkezett - lelkipásztor ve­zetésével gyakorlatiasan és lényegre tö­rően állította elénk Illés, majd Simon Péter példáján keresztül a gondjaiba, félelmeibe, csődöt mondott életébe be­lefáradt, testileg-lelkileg ereje végén járó, meghalni kívánkozó ember újra­kezdésének egyetlen lehetőségét: a végtelenül szerető, kegyelmes Úristen tapintatos, törődő, ugyanakkor határo­zott és következetes irányításának elfo­gadását. Csak Jézusra figyelve, vele egyre szorosabb kapcsolatra törekedve lehet a legnagyobb mélységekből is megbékélt szívvel, újult erővel és len­dülettel tovább végezni azt a küldetést, amelyre ő indít. A konferenciát úrvacsorái istentiszte­let zárta, melynek záróaktusaként sze­mélyes áldásban részesülhettek mind­azok, akik úgy érezték, különösen nehéz életszakaszban járnak. Biztatóan szólt az Ige: „Kelj föl, egyél, mert erődfelett va­ló út áll előtted1. ” (1 Kir 19,7b) A valóban gazdagító alkalmak lelki táplálékával megerősítve, az Úrtól ka­pott útravalóval indulhattunk tovább, mindenki a számára kijelölt Hóreb felé. Görögné Szántó Hajnalka Hévízi „hangolás” Tíz esztendővel ezelőtt a hévízi önkor­mányzat úgy döntött, hogy egy telket adományoz a történelmi protestáns egyházak helyi gyülekezeteinek, kö­zös templomépítés céljából. Az erről szóló határozatot a polgármester 1994 pünkösdhétfőjén ünnepi istentisztelet keretében adta át. A kerek évfordulót a hévíziek - mintegy a templomépítés befejezéseként - pünkösd ünnepének másnapján orgonájuk felszentelésével ünnepelték meg. A hálaadó istentiszteleten - amelynek liturgiájában részt vett a két helyi lelki- pásztor, Nagyné Szeker Éva evangélikus és Kuli Géza református lelkész is - el­sőként Márkus Mihály hirdette Isten igéjét a 100. zsoltár 4-5. verse alapján. A református püspök utalt arra, hogy a templomi zene mindig fontos volt az Ószövetségben. Orgona ugyan akkori­ban még nem volt, de fúvós hangszerek igen. A régiek is tudták, hogy sokszor csak a zene nyelvén tudjuk megfogal­mazni azt, ami a szívünkön van - foly­tatta. Amikor az örömöt már nem lehet elmondani, akkor jön a tánc, a zene, melynek a másik véglete minden kultú­rában a siratóének. Istentiszteleteinken is fontos szerepet játszik a zene, amely elmélyíti bennünk Isten igéjét. Az em­berek akkor válnak igazi közösséggé, ha énekelnek. így legyünk mi is közösség­gé, szent néppé - fejezte be gondolatait a püspök. Ezután Ittzés János, a Nyugati (Du­nántúli) Evangélikus Egyházkerület ve­zetője lépett a szószékre, aki a Jel 15,3—4 alapján szólt a gyülekezethez. Elmondta: ez az ünnep alkalmat ad arra, hogy újra halljunk az egyházzene fon­tosságáról. Isten igazsága és az őt ma­gasztaló ének időtálló tudomány. Ez az ismeret nem avul el. Amit természettu­dományból tanulunk, az korszerűtlenné válhat, de amit Isten iskolájában sajátítunk el, az még az üdvösségben is érvényes. Isten országáról nem tudunk sokat, ám egy biztos: énekelni fogunk ­hangsúlyozta a püspök, majd az igehir­detés után felszentelte az új orgonát. A 9,5 millió forintból épült hangszer árának felét az önkormányzat fizette. (A városvezetés ugyanígy támogatta egyéb­ként a templom építését is.) A gyülekezeti alapítványon keresztül befolyt összeg 2 millió forint volt. Még Svájcban is szer­veztek gyűjtést, amelyet Eva Weber inté­zett, aki szívügyének tekinti a hévízi temp­lom sorsát. Wolfgang Boetcher német lel­kész, az itt üdülő német turisták lelkigon­dozója a német evangélikus egyház, az EKD félmillió forintos ajándékát adta át jelképesen az ünneplő gyülekezet előtt. Albert Miklósnak, az orgona építőjé­nek a beszámolója szerint a hangszer építése nehézségekbe ütközött, mivel a karzatra eredetileg nem terveztek orgo­nát. A problémát az jelentette, hogy egyrészt a karzatot eredeti funkciójá­ban, átépítés nélkül kellett meghagyni, másrészt figyelembe kellett venni a templombelső tervezőjének (Szeghalmi Bálintnak) az elképzeléseit. Az isten- tisztelet utáni közgyűlésen többször el­hangzott, hogy mindezek mellett egyéb, váratlan tényezők is akadályozták a munkálatokat. Ezért az új hangszer pre­cíz behangolására a szentelés előtt már nem maradt elég idő. Trajtler Gábor or­gonaművész mégis vállalta, hogy rövid koncert keretében bemutatja az orgonát. Játéka feledtette a hallgatókkal a hiá­nyosságokat. M. Gy. Múlt vasárnap délután szép ünnepség keretében megnyílt a sárvári evangéli­kus e-Magyarország-pont. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület kiemelt e- pont-megnyitóján az egyházközség ven­dége volt Jambrik Mihály, az Informati­kai és Hírközlési Minisztérium közigaz­gatási államtitkára, Menyes Gyula püs­pöki titkár és Bogdányi Gábor, az Inter­net Munkacsoport vezetője. Az e-pont- avató liturgiát Gyarmati István sárvári lelkész végezte. V

Next

/
Thumbnails
Contents