Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-05-30 / 22. szám

69. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 2004. MÁJUS 30. PÜNKÖSD ÜNNEPE A TARTALOMBÓL ­Orgonaszentelés Siófokon és a Fasorban Dr. Kosáry Domokos töretlen ragaszkodása az igazsághoz A börtön a templomuk Nemzetiségi melléklet Szélrózsa-hívogató Szanálás helyett szentelés ÁRA: 149 Ft PÜNKÖSD meg nem értett, távoli, üres ünneppé lett. Miért? Mert hiányzik az a kulcs, amely megnyitná a megértés ajta­ját. Ez a kulcsszó pünkösd kapcsán az „erő”, amely újra meg újra megjelenik az apostolok cselekedeteiről szóló könyvben. Pünkösdkor Jézusnak az az ígérete teljese­dett be, amelyet mennybemenetele előtt búcsúzóul mondott tanítványainak: „erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlé­lek, és tanúim lesztek... ” (ApCsel 1,8) A kulcs nagyon fontos a gyakorlati életben is. Sokszor a pénztárca elveszté­sénél is nagyobb baj, ha elhagyunk egy kulcsot. A pünkösd üzenetét és az első gyülekezet történetét nem érthetjük meg a kulcsszó, az „erő” nélkül. A pünkösd lényege, hogy a Lélek által erő kezdett el működni. A Lélek ereje már az Otesta- mentumban is szerepel, ám ott csak egy­két ember kaphatta meg a Lelket. A pün­kösd utáni korszakban viszont már min­denki elnyerheti, aki befogadja az igét. Tudjuk, hogy Jézust csodálkozva hallgatta a sokaság, mert úgy beszélt, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Péter pünkösdi beszé­dét is bátorság és erő jellemezte. Másutt is olvasunk arról, hogy a tanítványok összegyűltek, imádkoztak, megrendült a hely, beteltek Lélekkel, és bátran kezd­ték hirdetni az igét. Valami új kezdődött tehát, és ezt az újat az erő jellemezte: amikor a szavak nem frázisnak tűnnek, amikor súlya van a szónak, mert érző­dik, hogy erő van mögötte. Milyen volt ez az erő? Többek között csodálatos gyógyulások történtek hatására, de a Lé­lek ereje magyarázza azt is, hogy Péter prédikációjára háromezer ember szívé­ből szakadt fel a kérdés: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak? ” (ApCsel 2,37) Az erő fontos a fizikai világban is. Egy mozdony sok kocsit tud maga után húzni. A kocsikban nincs erő: nem tudnak maguk­tól indulni, mozdulni. Ám ha az áramszedő „lehozza” számukra az erőt, forogni kezde­nek a kerekeik. Vége a mozdulatlanságnak. Egyéni és egyházi életünk erőtlensége is megszűnik, ha fújni kezd a Lélek szele (Jn 3,8). Akkor a szószékeinken az embe­ri okoskodás helyett Isten ereje és bölcses­sége szólal meg. Fülek és szívek nyílnak meg az ige előtt, mint az apostolok csele­kedeteiről írott könyv második részében. A templompadokban ülők nem úgy fo­gadják az igét, mint emberi beszédet, ha­nem mint Isten beszédét - mert az is. Ahol erő működik, ott változások jön­nek. Nézzünk néhány példát erre! Többféle nép hallgatta Pétert, de ki-ki a maga nyelvén értette mindazt, amit mon­dott. Ma sokszor halljuk: az emberek nem értik az egyház nyelvét. Mi lehet a megol­dás? Kérni és elfogadni a Lélek erejét. Egy másik pünkösdi jel, hogy bűnné lesz a bűn. Az emberek megkeserednek, és felszakad a szívükből a bűnvallás. Ez mindig a Lélek munkája. Amikor a há­zasságtörő Dávid király kimondja: „ Vét­keztem az Úr ellen ” (2Sám 12,13), vagy amikor a nagy halfogás után Péter azt mondja Jézusnak: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok" (Lk 5,8) - mindez a Lélek munkája, csodája... Végül egy harmadik pünkösdijei: meg­szűnik az ember hamis önbizalma. Eddig azt mondta: „Senki ne szóljon bele az éle­tembe. Nekem senki se mondja meg, hogy mit kell tennem. Én tudom, hogy nekem mi a jó.” Most viszont'megalázva, össze­törve kérdezi: mit kell cselekednem? Érdemes megfigyelnünk, hogy pünkös­di énekeink legjellemzőbb szava a „jöjj”: „Ó, jöjj teremtő Szentlélek...” vagy ,Jö­vel, Szentlélek Úristen...” Jó lenne, ha ez a kérés nemcsak pünkösdkor, hanem na­ponta megszólalna imádságainkban. Gáncs Aladár PÜNKÖSD - az erő forrása „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, ő világosított meg ajándékaival, ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben; ahogyan a földön élő egész anyaszentegyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli, és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben. Ebben az anyaszentegyházban nekem és minden hívőnek naponkint minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt, és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ád. Ez így igaz! ” Luther Márton: Kis káté (Prőhle Károly fordítása) EGY KÉPESLAP ES KÉT LEVEL EGYHÁZKERÜLETEINK MISSZIÓI NAPJÁRÓL AZ EGYHÁZAK VILÁG­TANÁCSA ELNÖKEINEK PÜNKÖSDI ÜZENETE Szeretettel köszöntjük testvéreinket pünkösd szent ünnepénl Hívjuk az Egyházak Világtanácsa tagegyházainak minden tagját, imádkozza­nak velünk együtt pünkösd ünnepén azért, hogy a Szentlélek szőjön össze bennün­ket szeretetben és békében. A még fejlődő országokban a szövés a népművészet fontos alkotórésze. Az agyag, a levelek, a rostok és az állati szőr olyan anyagok, amelyeket otthon hasz­nálnak, hogy belőlük kötelet, szőnyeget, ruhaanyagot készítsenek, hogy épületeket és csónakokat erősítsenek meg velük. Amikor összeszövik ezeket, erősek lesznek, mint a kötél vagy a szőnyeg. Mindez a Szentlélek munkájához hasonló. A Csendes­óceán egyik szigetén szolgáló egyházi vezető, Lopeti Taufa lelkész a Szentlelke! a szövőhöz hasonlította, aki embereket sző össze egy cél érdekében a békére, az ön­azonosságra és az alávettetésre. E kép nyomán így ír erről: „Az egyik itt felsorolt fogalom az alávettetés. A szövés munkájában egyik szá­lat felfelé kell szőni, a másikat lefelé. Ha arra kerül sor, hogy te kerülj alulra, fo­gadd el az alávettetést azért, hogy a másik kerüljön felülre. így együtt a kész anyag erős lesz. Van helye és ideje az alávettetésnek, amely a családban és a gyülekezetben a Lélek gyümölcse. A másik fogalom az önazonosság. Személyes azonosságunk megmutatkozik az egységben és az összetartozásban. Ha engedjük, hogy keresztszálként bele­szőjenek bennünket a kötélbe vagy a szőnyegbe, erős egységgé válunk. Vannak közöttünk olyanok, akiknek vannak tapasztalataik az elszigeteltségről, az abszo­lút magányról. Ez fájdalmas és általában nem gazdagító élményt jelent, mert el­szakadunk a környezettől. Amikor összejövünk és találkozunk, megosztjuk élmé­nyeinket, akkor egymást gazdagítjuk a megélt közösségben. Szükségünk van a Szentlélek bennünket összeszövő munkájára, hogy Isten né­peként erőt nyerjünk az ő munkatársaiként." Az Egyházak Világtanácsa arra hívja a tagegyházakat, hogy hasznos szőttes­ként együtt legyünk imádságban és az egymásért való életben. Napjainkban a vi­lágot szegénység, társadalmi igazságtalanság, háborúk, HIV/AIDS, környezet- szennyezés, terrorizmus és népek közötti feszültségek fenyegetik. így általánossá vált a kétségbeesés és a reménytelenség. Szükséges, hogy folytassuk az imát, amely már a canberrai nagygyűlés témája is volt: Jövel, Szentlélek Úristen, újítsd meg az egész teremtett világot! Imádkozzunk és munkálkodjunk világunkban a bé­kéért, a megbékélésért és a harmóniáért. Ezen a pünkösdön különösen tanulságos a szövésről beszélni. Imádkoznunk kell, hogy a Szentlélek fonja egybe az egész teremtett világot szeretetben, béké­ben, és hogy tegyen bennünket a béke munkásaivá: „Ahol gyűlölet van, vessünk szeretetet, ahol sebek vannak, bocsánatot, ahol kételkedés van, hitet, ahol kétségbeesés van, reménységet, ahol sötétség van, világosságot, ahol szomorúság van, örömöt." (Assisi Szt. Ferenc imádsága) Szükséges, hogy mindannyian alávessük magunkat Isten irgalmának és kegyelmé­nek. Az emberi természetet a mohóság, az önzés és a reménytelenség fenyegeti. Jézus ígérte a Szentlélek eljövetelét, hogy meggyőző erejével, tanításával és tanús­kodásával szeretetben és békében egybeszőjön bennünket. Roland Allen, a sokak által ismert misszionárius hirdette azt, hogy a Szentlélek pünkösdi eljövetele missziói esemény. Akkor teljesedett be Istennek a Jóéi 3,1-ben foglalt ígérete: „Azután kitöltőm majd Lelkemet minden emberre. Fiaitok és leánya­itok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak." Ez azt jelenti, hogy fajra, nemre, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül fordul­junk a Szentlélek felé, hogy az ő ereje nyilvánvaló legyen abban, hogy belesző­jük Isten kegyelmét és szeretetét az egész emberiség életébe. Az, hogy a tanítvá­nyok különféle nyelveket beszéltek, azt jelenti, hogy Isten őket missziói feladattal bízta meg: legyenek jelei annak, hogy az Úr az egész emberiséget egy csodála­tos szőttessé kívánja tenni. Erősítse meg a pünkösdi Lélek az egész egyházat, hogy az összetartozás leiké­vel szolgálja az egész „lakott föld" (ökumené) egységét. Jöjj, Szentlélek, add, hogy füleink halljanak, szemeink lássanak, szánk szólni tudjon, a szívünk együtt érezzen, kezünk nyúljon ki mások felé, és érintsd meg az egész világot szeretetteddel. Ámen. AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSÁNAK ELNÖKEI: Dr. Agnes Abuom, Nairobi (Kenya) Jabez L. Bryce, Suva (Fidzsi-szigetek) Chrysostomos, az Efézusi Főegyházmegye metropolitája, Isztambul (Törökország) I. Ignatius, Iwas, Damaszkusz (Szíria) Dr. Kang Moon Kyu, Szöul (Korea) FredericoJ. Pagura püspök, Rosario (Argentína) Eberhard! Renzlpüspök, Tübingen (Németország)

Next

/
Thumbnails
Contents