Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-23 / 21. szám
Fotó: Benczúr László Ev angélikus 69. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 2004. MÁJUS 23. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP (EXAUDI) ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet r A TARTALOMBÓL Isten órája ARA: 149 Ft Evangélikus Médiaműhely Interjú dr. Papp Lajos szívsebésszel Múzeumi majális Kékén András emlékezete Kajárpécen orgonáinak - Pásztón harangoznak r Átadták a felújított konferencia-központot Ünnepi alkalomra gyülekeztek össze mindazok, akiknek szívéhez közel áll a bala- tonszárszói üdülő, mai nevén az Evangélikus Országos Konferencia- és Missziói Otthon. Az egykori protestáns árvaház nyaralója 1950-ben került a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonába, és - közvetlenül a Balaton partján, komfort nélküli szobákban - fél évszázadon át szolgálta a lelkészcsaládok és az evangélikus hívek pihenését. A már rekonstrukcióra szoruló épület történetében „csillagóra” volt a május 15-i délelőtt, a megújult és kibővült komplexum átadása. Az egykori gondnoki lakás helyén modern konyha és ebédlő készült, az emeleten pedig konferenciaterem várja a hitben és a tudományban elmélyülni kívánókat. Az új épületet korszerű folyosó köti össze a régi szárnnyal, amely komfortos szobáiban immár nyolcvan személynek tud szállást nyújtani. Az épület megújulása, korszerűsítése és bővítése az egyházat szolgálja. Hitmélyítő konferenciákra hívogatja a fiatalokat és az időseket, a nyári Éónapok- ban pedig a lelkész- és pedagóguscsaládokat, az egyházi dolgozókat és a híveket várja felüdülésre, pihenésre. „Csillagóra” volt az épület történetében a felavatás pillanata azért is, mert a Bajorországi Evangélikus Egyház utolsó jelentős anyagi támogatásaként kerülhetett sor a munkálatok elvégzésére. Hisz- szük, hogy közös Urunk vezette őket a segítségnyújtásban, miként egykor a csillag irányította a napkeleti bölcseket. E helyen is köszönetünket fejezzük ki bajor testvéreink példaértékű, 300 millió forintot meghaladó támogatásáért. A felújítási tervet Benczúr László Ybl-díjas építész, az Északi Egyházkerület felügyelője készítette. A kivitelezés a veszprémi Sévert Kft. (vezetői Sáliéi Márta, Veress Iván) lelkiismeretes munkáját dicséri. A gondos műszakj ellenőrzést a Zalaber Kft. végezte. Az istentiszteleten D. Szebik Imre elnök-püspök hirdette Isten igéjét Him 2,4 alapján. Prédikációjában kiemelte, hogy az új intézménynek egyszerre kell szolgálnia a pihenést, a missziót és a hitben való elmélyülést. Az ünnepi liturgiában részt vett Ittzés János püspök és Káposzta Lajos püspökhelyettes, valamint a Bajor Evangélikus Egyház képviseletében Wolfgang Töllner egyházfőtanácsos is. Ezt követően rövid közgyűlés keretében Benczúr László építész ismertette az épület és az építkezés történetét. Amikor Hafenscher Károly országos irodaigazgató felkérte Töllner egyházfőtanácsost az üdvözlő szavak tolmácsolására, a jelenlévők nagy tapssal fejezték ki testvéregyházunk iránti hálájukat. Gulyás Kálmán államtitkár a kormány nevében köszöntötte a résztvevőket, s kifejezte afeletti örömét, hogy egyházunk egy újabb épülettel gazdagodott. Az ünneplő gyülekezet boldogan járta végig a konferenciaközpont termeit és a lakószobákat, valamint áldást kért az intézmény vezetőjének, Végh Szabolcsnak az életére és munkájára. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő a kivitelezők és a jelenlevők köszöntésére emelte poharát. A májusi napsütés és az üdülő udvarának barátságos hangulata, a Balaton vizének egyre növekvő szintje, tisztasága és a lágy szellők fuvallata sokáig ott tartotta az ország különböző részéből érkezett résztvevőket. Mindnyájan megérezhették az otthon kellemes légkörét és vendégeket visszaváró hangulatát. D. Szebik Imre Egyházépítés Egyházépítés - ezzel a gyönyörű fogalommal foglalható össze a legtömörebben, miről is szólt a hazai és a határainkon kívüli magyar evangélikusok immár hagyományosnak mondható tanácskozása. Tematikuson is szerepelt ez a kifejezés: ezt taglalta egy átfogó, illetve egy konkrét gyülekezet építéséről beszámoló előadás, és valójában ez határozta meg az egész együttlétet. Nem is lehet ez másképp. Hiszen ez nem egy kérdés, hanem a kérdés. Folytatódik-e a Kárpát-medencében, Nyugat-Európában és a tengerentúlon a magyar gyülekezetek elöregedésének trendje? Hiányoznak a fiatalok, megritkult a középnemzedék. vagy uralkodóvá válnak a biztató jelek, és színre lép egy új, fiatal generáció? E téren némi reményt keltett az az információ, amely szerint ebben az esztendőben immár negyvenötödik alkalommal rendezték meg a nyugat-európai evangéliumi ifjúsági konferenciát. Ezt az alkalmat az 1956-os forradalom után nyugatra távozott protestáns fiatalok szervezték meg 1959-ben, és azóta is minden évben megrendezik. Többek között ebből a konferenciából nőtt ki a ma is működő Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, amely a nyugat-európai protestáns értelmiséget fogja össze. Nagy dolog, hogy Bukaresttől Clevelandig, Tallinntól Genfiig a közös nyelv és a közös hit erős kapcsot jelent a magyar evangélikus gyülekezetek között. Olyan alap ez, amelyre jól lehet és kell is építeni. Nem kétséges, hogy ebben kitüntetett szerepe van az anyaország egyházának, gyülekezeteinek. Ezen alapul a METT (Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé) tevékenysége, az évenkénti tanácskozások bevezetése, de az idei alkalom azt is jelezte: tovább kell lépni. Magyarország európai uniós tagsága is új lehetőségeket kínál a magyar-magyar egyházi kapcsolatokban. Programok kellenek. Fontos és szép feladat, hogy a hazai egyház segítse a felvidéki, az erdélyi, a vajdasági stb. magyar evangélikusságot, de nem kevésbé lényeges, hogy bővüljenek erősödjenek a gyülekezeti, majd a regionális kapcsolatok. A hazai és a határokon túli felelős politikai erők egyaránt úgy látják, hogy bármennyire is törvényszerű lesz az anyaország felé irányuló mozgás a jövőben, alapelvnek kell elfogadni a szülőföldön maradás prioritását. Am ha ebben egyetértünk, akkor segíteni kell a Kárpát-medencei magyarságot az egyházi élet terén is, illetve élve a határok jelentőségének a csökkenésével, minél élőbbé kell tenni a Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában, Szerbiában stb. élő testvéreinknek a magyar egyházi életben való részvételét. Nyilván hosszú folyamat lesz ez a sajátos integráció, amelyet az Európai Unió fejlesztése katalizál, és amely évtizedes, évszázados sebeket gyógyíthat be. Nyitottnak kell lennünk lélekben is, de iskoláinkat, intézményeinket tekintve is a határokon kívüli testvéreink fogadására, közös programokra, érdekeik elismerésére, támogatásukra. Az „egyházépítés” kifejezés többféleképpen is jellemző az elmúlt tizenöt évre, illetve a közeli és a távoli jövőre: fizikai és spirituális értelemben egyaránt. Gondoljunk csak az új épületekre, az újraindított iskolákra, a felújított intézményekre és a — reményeink szerinti - lelki megújulásra. Jelképes jelentőségű az is, hogy a METT-konferencia hetében adták át az újjáépült, gyönyörű balatonszárszói üdülőt. Az avatás ünnepi pillanataiban - egyebek mellett - az jutott eszembe: vajon lesz-e elég fantáziánk és szeretetünk ahhoz, hogy saját egyháztagságunk igényeinek a kielégítése mellett gondoljunk a határainkon túl élő testvéreinkre is? Érdekes volt - és csak látszólag lógott ki a tanácskozás egészéből - a diakóniai teológiáról folytatott vita, amelynek alapjául két kitűnő előadás szolgált. Az egyházépítés ugyanis megkívánja a múlt tisztességes feldolgozását, a megalkuvásainkkal, mulasztásainkkal, bűneinkkel való szembenézést. Be kell vallanom: egyrészt igen érdekes volt hallani a főként történelmi-politikai tényeken és elemzéseken nyugvó, olykor anekdotikusan élvezetes expozékat, másrészt kicsit anakronisztikus volt az egész, vélhetően azért, mert a társadalomhoz hasonlóan az egyházban is gyorsan és vértelenül zajlott le a rendszerváltozás. Nem voltunk rá felkészülve, de nagyon örültünk neki. Hirtelen múlttá vált mindaz, ami tegnap még fenyegető valóság volt. Többek között az is kiderült, hogy a diakóniai teológia valóban csak politikai-ideológiai szerepet töltött be, túllépett rajta a történelem. Feltehetően utódainkra marad a rendszerváltozás egyháztörténeti szempontú feldolgozása, de nekünk is van még törleszthető adósságunk e téren. Ezért is volt hasznos a diakóniai teológiáról folytatott eszmecsere. Mert a diakóniai teológia ugyan az egyháztörténelem szemétdombjára került, a diakónia mégis annál hangsúlyosabb lett. A szekularizálódó világban a diakónia hitelesíti a missziót. Erről is szólt számomra Balatonszárszó üzenete. Dr. Frenkl Róbert Határtalan szolgálat Ülésezett a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé A hazánkban és a határainkon túl élő magyar evangélikusokat az anyanyelven kívül a hit azonossága köti össze. Országokon átívelő összetartozásuk egyik jele a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületének (METT) a léte is. A 2001-ben alapított és évente ülésező szervezet - melynek lelkészi elnöke D. Szebik Imre püspök, világi elöljárója pedig Benczúr László felügyelő - a tagegyházak közötti testvéri kapcsolat megerősítését szolgálja. Legutóbbi, május U-től 14-ig tartó találkozójukon a múlt egyes kérdéseinek feldolgozására, valamint néhány aktuális téma megvitatására vállalkoztak. A háromnapos rendezvény fo programja az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában május 12-én tartott ülés volt. Az összejövetel Gáncs Péter püspök áhítatával kezdődött. A Déli Evangélikus Egyházkerület vezetője a terméketlen fügefáról szóló bibliai történetet alapul véve arról beszélt, hogy mostanában sokat hangoztatjuk: a kereszténységnek kontinensünk leikévé kell válnia. „De lehet-e az egyház Európa lelke, ha belőle magából is hiányzik a Lélek?” - tette fel a kérdést a püspök. „Jézus nem éri be a látszattal, a dekoratív kereszténységgel, hanem számon kéri tőlünk a gyümölcsöket. Krisztus az, aki a száradó gyökereket, ágakat is meg tudja eleveníteni Lelke által” - mondta. (Folytatás a 3. oldalon) Százesztendős a Lutheránia Fotó: Barta Imre
