Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-16 / 20. szám
6. oldal -2004. MÁJUS 16. Evangélikus Élet Az európai egyházak állásfoglalása az EU-bővítés alkalmából Az Európai Egyházak Konferenciájának (EEK) újjáalakult Egyház és Társadalom Bizottsága április 28. és május 2. között tartotta első plenáris ülését Brüsszelben. Az időpont és a helyszín kiválasztása nyilván nem véletlenszerű, hanem annak is kifejezése, hogy 1959-es megalakulása óta az EEK központi feladatának tekinti a határok lebontását, az integrációt, az összetartozás erősítését a szó teológiai, politikai, társadalmi és gazdasági értelmében egyaránt. A szervezet lehetőségeihez mérten mindig figyelmet fordított az európai intézményekkel, az Európa Tanáccsal, az Európai Unióval, az Európa Parlamenttel, valamint az EBESZ-szel való együttműködésre. Az tagegyházak és az európai intézmények közötti kétirányú tájékozódáson és tájékoztatáson túl számos erőfeszítést is tett annak érdekében, hogy a bővítés folyamatában a politikai, jogi és gazdasági szempontok mellett az alapvető keresztény értékekre, spiritualitásra és kultúrára hívja fel a figyelmet. A magyarországi egyházaknak az Európa Tanácshoz való csatlakozásunk óta, a 90-es évek elejétől kezdve van lehetőségük arra, hogy az Egyház és Társadalom Bizottság munkájába bekapcsolódjanak. Magyarországról e munkában kezdetektől fogva dr. Bóna Zoltán református lelkész vesz részt. Mint a bizottság újraválasztott tagja volt jelen a mostani plenáris ülésen is, amelynek állásfoglalását az alábbiakban közöljük. Az Európai Egyházak Konferenciája Egyház és Társadalom Bizottságának 2004. május 1-jén Brüsszelben tartott első plenáris ülésére Európa minden részéről összesereglett egyházi képviselők ökumenikus közössége Isten iránti örömét és háláját fejezte ki amiatt, hogy az Európai Unió tíz új tagországgal bővülhetett. Az európai integráció ügye hosszú évek óta az európai egyházak legfontosabb teendői között szerepel. Mivel a megbékélés az evangélium szíve, a népeket és nemzeteket elválasztó földrajzi és pszichológiai határok lebontása keresztény felelősségünk része. A kereszténység történelme és Európa fejlődése szorosan összetartozik, s a kereszténység jelentősen hozzájárult a jelenlegi Európa formálódásához. Az Európai Unió a második világháború által okozott sebektől vérző Európában születetett. Különleges értékek alapjaira épült, és azokon fejlődött. Ezek között a legfontosabb a béketeremtés, a források elosztása, a szolidaritás és a szabadság iránti elkötelezettség volt. A gazdasági együttműködést is úgy tekintették, mint amely kulcsfontosságú eszköz lehet abban, hogy eleget tegyenek ezeknek az igényeknek. Ennek szellemében és összefüggésében kell látnunk a jelenlegi bővítést is. Az új tagállamok némelyike számára ez egy olyan szimbolikus pillanat, amely a rájuk erőltetett politikai megosztottság végét jelzi. Az új helyzet új partneri kapcsolatot is teremt, amelynek keretében a tagállamok és népeik sok mindent tanulhatnak egymástól, és gazdagíthatják egymást. így az unió bővítését számos európai országban öröm és reménység kíséri, ugyanakkor a bővítés szociális konzekvenciái miatti aggodalom is jelen van. A versenyorientált piac és az igazságos szociális rend együttesének megteremé- se örök kihívás marad számunkra. Annak érdekében, hogy ezt az egyensúlyt elérjük, az Európai Egyházak Konferenciája az Egyház és Társadalom Bizottságán keresztül annak szükségességére hívja fel a figyelmet, hogy az elkötelezettségnek tovább kell mélyülnie azok iránt az értékek iránt, amelyekre az unió eredetileg is épült: tehát az emberi méltóság, az igazságosság, a szolidaritás, az egyenlőség és az emberi jogok tiszteletben tartása iránt. Az Európai Egyházak Konferenciájának központi bizottsága 2003 decemberében nyílt levélben fordult a tagegyházakhoz, amelyben annak a reményének adott hangot, hogy az európai integráció olyan folyamat lesz, amely az egyének és közösségek életminőségét javítja. Bár a kibővített Európai Unió megteremtése jelentős esemény a modem Európa történelmében, mégis egy további folyamat részeként tekintendő. Az Európai Unió figyelmének és felelősségének túl kell lépnie a maga politikai keretein azért, hogy jó kapcsolatokat építsen olyan országokkal, amelyek jelenlegi határain kívül esnek. A végső cél továbbra sem lehet más, mint hogy kontinensünkön és azon túl minden ember életminősége javuljon. E mostani örömteli esemény apropóján Európa egyházai ismét megerősítik, hogy minden erejükkel Európa jövőbeni fejlődését munkálják. ' Fordította: dr. Bóna Zoltán A pályázatot meghirdető szerv: Bakonycsemyei Evangélikus Óvoda igazgatótanácsa A munkahely címe: Bakonycsemyei Evangélikus Óvoda, 8056 Bakonycsemye, Rákóczi út 138. A meghirdetett állás: óvodavezető. Az óvodavezető feladata: az intézmény munkájának szervezése, irányítása, ellenőrzése. A kinevezés 6 évre szól. Képesítési és egyéb feltételek: felsőfokú óvodapedagógusi végzettség, 5 év - óvodapedagógusi munkakörben eltöltött - szakmai gyakorlat. A jelölt legyen evangélikus vallású, konfirmált, erkölcsileg feddhetetlen, legyen egyházának hűséges tagja, magánélete legyen rendezett, rendelkezzen vezetői képességekkel. Juttatások: a Kjt.-vel megegyezően. A pályázathoz csatolandó: szakmai önéletrajz, vezetői program, szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési terv, lelkészi ajánlás jelenlegi gyülekezeti lelkészétől, a legmagasabb iskolai végzettségét igazoló okirat vagy annak hitelesített másolata, 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány. A pályázat beadásának határideje: a hirdetés megjelenését követő 30 napon belül. A pályázat elbírálása a beadási határidőt követő 30 napon belül történik. Az állás 2004. augusztus 1-jétől tölthető be. A pályázat címzettje: Szarka István lelkész, 8056 Bakonycsemye, Dózsa Gy u. 1. KÁTÉ A HATÁRON TÚLRA - adományozóvonal 06-81-330-220* Egy hívás - és valakit megajándékozott. *A hívás díja 400 Ft + áfa. Valaha még csak álmodoztunk arról, hogy más országok lakóival együtt aktív részesei lehetünk egy tőlünk több száz kilométerre zajló eseménynek. A technika segítségével ma már valóra válhatnak álmaink, és a fizikai távolságot legyőzve testvéri közösségben lehetünk embertársainkkal. Ennek csodálatos valóságát az elmúlt hét szombatján a Krisztus-követő hívek is megtapasztalhatták. Különböző felekezetekhez tartozó egyházi közösségek és lelkiség! mozgalmak képviselői gyűltek össze huszonkilenc ország százötvenegy helyszínén, hogy - a műholdas összeköttetésen keresztül - nyomon kövessék a Stuttgartban zajló, Együtt Európáért elnevezésű nemzetközi találkozó eseményeit. A nagyszabású rendezvényt Magyarországon a fővárosban, Szegeden és Nyíregyházán kísérhették figyelemmel az érdeklődők. A budapesti Olasz Intézetben már reggel kilenc óra körül nagy volt a nyüzsgés. Egyre többen érkeztek - fiatalok és idősebbek egyaránt -, zsúfolásig megtöltve az intézmény nagytermét. Az európai értékeket felvillantó nyitókoreográfia után „életre kelt” a színpad feletti hatalmas fehér vászon, és a résztvevők bekapcsolódhattak a stuttgarti eseményekbe. Németországban elsőként a két főszervező - Friedrich Aschoff, a gyülekezetek lelki megújulását szorgalmazó mozgalomhoz tartozó német protestáns lelkész, valamint az olasz Chiara Lubich, a katolikus Fokoláre mozgalom alapítója - köszöntötte a nézőket, és ismertette ennek a nagyszabású nemzetközi ökumenikus összejövetelnek a jelentőségét. Mindketten hangsúlyozták, hogy az Európa 29 országát összekötő alkalom egy hosszan tartó folyamat - gondos szervezés és kitartó imádság - eredményeként jöhetett létre. A stuttgarti találkozót és résztvevőit levélben köszöntötte II. János Pál is, akinek szavait Stanislaw Rylko, a Laikusok Pápai Tanácsának elnöke tolmácsolta. A szentatya örömmel üdvözölte a rendezvényt mint olyan jelentős kezdeményezést, amely arra emlékeztet, hogy Európa gyökereit és jövőjét az evangélium fényében kell látnunk. „Európa nem gondolhat csak saját magára. Jövője attól függ, hogy képes-e a határain túlra is tekinteni” - hangzott el a pápai üzenetben. Keresztén^ és közöst Eur Andrea Riccardi, a katolikus Szí Egyed közösség alapítója Európa törtéi lem és lélek című előadásában arról beszí hogy „Auschwitzból kiindulva kell elgc dolkodni Európáról”. A második világi ború végére emlékezve és a május 9-ei J rópa-napra gondolva Andrea Riccardi n csupán az Európában szükséges teendői! szólt: nyomatékosan sürgette a világtJ előmozdítását is. A műholdon keresztül közvetített sti garti előadások a budapesti helyszínen zenei betétekkel, valamint kerekasztal-í szélgetésekkel váltakoztak. Az első blokí követő szünetben remek alkalom nyílt ar hogy közelebbről is szemügyre lehess venni a különböző mozgalmak bemutatko Az Európai Unió bővítésével kapcsolatban egyre többen foglalkoztak és foglalkoznak azokkal a múltbéli törekvésekkel, amelyek Európa államainak egyesítését tűzték ki célul. Az alábbi írás arra a valamikori nevezetes kísérletre kívánja felhívni a figyelmet, amelyben Magyarországnak is jelentős szerepet szántak a nyugat-európai államok nagy családjában. Emlékszem, amikor kisdiákként a magyar történelemről tanultunk, kedves tanárunk, Keresztesi Lajos így foglalta össze a török háborúkat tárgyaló részt: „Magyarország a kereszténység védőbástyája volt.” Akkor azt hittem, hogy e mondat tőle származik. Jóval később ismertem meg azokat a francia műveket, amelyekben jelentős személyiségek illették Magyarországot a „boulevart”, majd „boulevard” (védőbástya) szóval - abban az időben. Ha jellemezni akarnánk a 16. század történelmét, elégséges lenne csupán felsorolni a főbb eseményeket, hogy e századot az egyik „legviharosabb” időszaknak tekintsük: reformáció - ellenreformáció - gyarmatosítás - vallásháborúk - polgárháborúk - inkvizíció... Jóllehet a kényszerűségből katalizált IV. Henrik szerint „Párizs megér egy misét”, 1589-ben végeredményben a protestáns Bour- bon-dinasztia kerül hatalomra Franciaországban. A vallásos királyt mélyen megrendítik a polgárháború emberi és anyagi veszteségének számadatai: a 760 ezer halott, a 128 ezer ház lerombolása és a több mint 12 ezer nő megerőszakolása. Nyugtalanítónak találja továbbá az osztrák uralkodóház hatalmának „túltengését”, Spanyolországnak az Ibériai-félszigeten túli terjeszkedését - no és a törökök hódításait. A király „Nagy tervében” (a Grand dessein) célul tűzte ki a béke, a vallási türelem és a jólét megteremtését - Franciaországban ezt szolgálta a nantes-i ediktum -, hiszen „a gazdaság két fő táplálója (mamelles!) - a földművelés és az állattenyésztés - egymagában is elég lenne ahhoz, hogy minden paraszt fazekában vasárnaponként egy tyúk főjön”. Mint annyi személyes gondolatát, illetve imákba foglalt kívánságait (például személyes csatanyerés Spanyolországgal szemben, győzedelmeskedés az ausztriai Don Juan felett, tábornoki minőségben csatanyerés a törökökkel szemben stb.), IV. Henrik ezt is elmondta jó barátjának, Sully grófnak. A gróf - úgy is, mint a király minisztere és leghűségesebb alattvalója - óriási lendülettel látott neki a részletek kidolgozásának annak érdekében, hogy együtt létrehozzák azt a szervezetet, amely garantálná a kitűzött célok elérését. Mindez emlékirataiban, a Memoires-ban maradt fenn számunkra. A szervezet neve több változatban is szerepel a műben: Európai Államok Szövetsége vagy Legkeresztényibb Európai Köztársaság. A Legkei Európai Közti Úgy vélték, hogy e szövetség létrehozásával az európai állam nagy része egyet fog érteni, mert kimutatták, hogy az országok k zötti vitás ügyek háborúval történő „rendezése” sokkal nagyo anyagi és emberi veszteséggel jár, mint egy, a háborúk megelőzés re szolgáló, állandó hadsereg fenntartása. Példaként említették, ho ha az akkoriban leghatalmasabb három ország - Franciaország, N metország és Olaszország - három éven át háborút viselne egym ellen, az 121 millió 540 ezer frankot emésztene fel. Az államok k zötti béke fenntartásához a tervezet mintegy 320 ezer főből állan hadsereget tartott szükségesnek; a becslés szerint ennek költség pedig az említett háborús kiadásnak csak a töredékét tették volna i A hadsereg felállításához és haderejének, fegyverzetének kialal tásához az európai államoknak különféle mértékben kellett vol hozzájárulniuk. Mindenekelőtt azonban meg kellett állapítani részt vevő országok számát. Ezek alkották volna az úgynevezett F tanács tagjait. A célszerűség azt diktálta, hogy a szervezet tizenöt államból á jón. A kiválasztásra került országokat - különféle ismérvek szeri - három csoportba sorolták. Az első csoportba tartoztak a követk ző örökletes monarchiák: Franciaország, Spanyolország, Nagy-B tannia, Dánia, Svédország és Lombardia. A második csoport tag a következő választó királyságok lettek: a pápaság, a császársá Lengyelország, Magyarország és Csehország, míg a harmadik cs portba az alábbi köztársaságok kerültek; Velence, Olaszorszá Svájc és Belgium. A tervezet nagy figyelmet szentel Magyarországnak: „Ami M gyarországot illeti, ennek az országnak szintén választó királysá nak kell lennie, a pápa, a császár, Franciaország, Spanyolország, D nia és Svédország kinevezésével. És mivel ezt az országot úgy ki tekinteni, mint a kereszténység védőbástyáját, a felsorolt hatalmi ságok kötelesek azt a legerősebbé és olyanná tenni, hogy ellent tu jón állni a törököknek, már most hozzácsatolva az Osztrák Főhí cegséget, Stájerországot, Karintiát - és a továbbiakban ide értve a amit Erdélyből, Boszniából, Szlavóniából és Horvátországból me hódítana. i i
