Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-16 / 20. szám
Evangélikus Élet 2004. MÁJUS 16.-7. oldal Hamiskás hangok az Örömódában nozgalmak ek együtt áért akátjait és szóróanyagait. Az Olasz Intézet lyosóin örömmel fedeztük fel azt a kis rkot, amelyben az evangélikus egyetemi ülekezet, valamint a Keresztény Ökume- kus Diákszövetség (KÖD) együttesen mu- tkozott be az érdeklődőknek. FA szünet után három újabb stuttgarti refe- tum következett. Romano Prodi arról pit, hogy a mai világ legsúlyosabb gondját szegénység és a terrorizmus jelenti. „Euró- . a jövőben csak akkor létezhet, ha elisme- az elnyomott népek jogait. A terrorizmus leimet akar kelteni, meg akar bénítani. A :lyes válasz erre nem a háborúban, hanem demokratikus intézmények szilárdságában jlik. Együtt kell építenünk Európát, hogy ;yre inkább önmagává válhasson” - hangsúlyozta az Európai Bizottság elnöke. Az ismét szót kapó Friedrich Aschoff a megbocsátás és kiengesztelődés fontosságáról, Chiara Lubich pedig arról az egyetemes testvériségről beszélt, amelynek a jézusi szeretet az alapja. Nem sokkal ezután a budapesti ke- rekasztal-beszélgetésben néhány katolikus mozgalommal ismerkedhettünk meg. Az egység a különbözőségben címet viselő harmadik blokkban a ProChrist műholdas evangélizációról már sokak számára ismert evangélikus lelkész, Ulrich Parzany osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel és a nézőkkel. Beszédében kiemelte, hogy Krisztust kell vinnünk Európának, mert ő garantálja az egyes ember méltóságát, ő az, aki közösséget teremt, és ő az, aki megszünteti a szétszakítottságot. A neves igehirdető szavait jól egészítette ki Budapesten az egyetemi gyülekezet Égígérők gospelkórusának lendületes műsora (képünkön). A kórus vezetője, Körmendy Petra negyedéves evangélikus teológushallgató nem csupán a dalok segítségével, hanem személyes vallomásával is bizonyságot tett Isten szeretetéről. A hitet egy olyan orgonabokorhoz hasonlította, amely jó földben, Jézusban vert gyökeret, ezért lehetnek szebbnél szebb virágai. Mint elmondta, ennek élő példája ez a kórus: a lelkes fiatalokból álló, öt éve működő csapathoz eleinte olyan fiatalok csatlakoztak, akiknek semmilyen egyházi kötődésük nem volt, ám a zenén és a dalokon keresztül rátaláltak az Istenhez vezető útra. Kevéssel 14 óra után mindenkin izgatottság vett erőt, ugyanis ekkor élőben kapcsolták a budapesti helyszínt. Az Olasz Intézetből a Stratégiai Kutatási Központ munkatársa, Szemerkényi Réka köszöntötte a találkozó többi résztvevőjét. Csak remélhetjük, hogy valóban láttak és hallottak bennünket, hiszen - amint tapasztalhattuk - Párizzsal és Hollandiával végül nem sikerült műholdas kapcsolatot létesíteni... A nap végén magyarul is felolvasták azt a nyilatkozatot, amelyet a stuttgarti találkozó résztvevői fogalmaztak meg. Egyetértésünk jeleként a rendezvényt lezáró közös ima alatt megfogtuk, majd a magasba emeltük egymás kezét, ezzel is kifejezve, hogy május 8- án mi itt, Budapesten és a műholdas kapcsolatnak köszönhetően Európa 29 országában is egyek voltunk Jézus Krisztusban. Gazdag Zsuzsanna Az ember tragédiájának falanszter színében Michelangelo széklábat farag. Ha Madách Imre ma vetné papírra keserű vízióját, akkor Schiller talán reklámszöveget írna, Beethoven pedig valamely kereskedelmi televízió megbízásából egy nézőcsúcsot döntögető műsor főcímzenéjét szerezné. Az elmúlt napokban, az Európai Unió bővítése alkalmából ugyanis újra és újra felcsendült egy jól ismert dallam: Beethoven IX. szimfóniájának híres Örömódája. Köztudott, hogy a zeneszerző Schiller költeménye nyomán alkotta meg művét, amelyet most alighanem utolért a végzete. Any- nyira népszerűvé vált, hogy előbb az EU himnuszává tették, majd nem túl leleményes szervezők és műsorszerkesztők engedték, hogy a vízcsapból is az Örömóda folyjon. Sajátos egybeesés, hogy a csatlakozás hétvégéjén egyházunk ősi rendje szerint Jubilate vasárnapját ünnepeltük, amely latin név magyarul ezt jelenti: „Örüljetek!” Azon a napon nagyon sok emberi szó hangzott el, de szerencsére Isten igéje is hirdettetett. Szinte valamennyi újság címlapján hozta az „új Európa” térképét - ám a szószékekről szerencsére felcsendült az ézsaiási prófécia is:., Új eget és új földet teremtek! ” A csatlakozás alkalmából szimpóziumokat rendeztek a békéről és a biztonságról - ám aligha fogalmazott bárki is oly merészen, mint a próféta: „A farkas a báránnyal legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha. " Amikor Budapest sok tömegrendezvényt elszenvedett Felvonulási terén felállították a kétségtelenül impozáns időkereket, a miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy 2004. május 1 -je egy új időszámítás kezdete - ám egy konfirmandus is tudja, hogy az időszámítás kezdetét Jézus két évezreddel ezelőtti megszületése jelentette. Természetesen lehet szívből örülni egy olyan politikai eseménynek, amely reménység szerint végérvényesen véget vet egy sok évtizedes kényszerpályának - de tudnunk kell, hogy vannak más távlatok is. Helyénvaló Ady metaforáját úgy továbbvinni, hogy „Kompország” végre kikötött a nyugati parton - ám nem feledhetjük, hogy „biztos, védett kikötőt” (Evangélikus énekeskönyv, 286,5) csak Istennél találunk. Lehet jó szívvel hallgatni az Örömódát - de tudni kell, hogy léteznek más távlatok is, és a keresztény ember ennél többet is tud az igazi öröm forrásáról. Ebben a szellemben fűzhetünk néhány gondolatot Schiller versének egyik-másik sorához. „Lángolj fel a lelkűnkben, szép / Égi szikra, szent öröm... " Sok látványos tűzijátékot közvetítettek a híradók. A görögtüzek előbb-utóbb kihunynak, a gyertyák elégnek, a petárdák talán kárt is okoznak. Fel kell ezért tennünk a kérdést: látunk-e valahol igazi lángot, találunk-e égi szikrát? Húsvét és pünkösd között élve két olyan történet keretezi életünket, amelyben nyoma van ennek a tűznek és lángnak. Amikor az emmausi tanítványok a kenyér megtöréséről felismerték Jézust, ezt mondták egymás között: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton? ” (Lk 24,32) Amikor pedig Isten Szentlelke ama első pünkösd során kiáradt, kettős tüzes nyelvek jelentek meg az apostolok előtt (ApCsel 2,3). Ebben a két elbeszélésben van igazán jelen az „égi szikra, szent öröm”! ,, Térj be hozzánk, drága vendég, / Tündökölj ránk, fényözön! ” Schiller ódája - és az Európai Unió himnusza - az örömöt hívja vendégségbe. Igazság szerint ránk is férne egy ilyen vendég... Sokáig a gond és a szomorúság időzött nálunk. Sok, otthonban az örömtelenség vert tanyát. Nem véletlenül nevezte Csoóri Sándor „fáradt forradalomnak” a rendszerváltozást. Egy másik költő, az erdélyi Szilágyi Domokos szerint pedig „ránk bütykösösödött a bánat”. Jó lenne, ha az öröm lenne végre a drága vendég. Épp elég ideig állomásoztak nálunk kevés örömöt jelentő, hívatlan vendégek... Szép tehát ez a várakozás, ez a lelkes vendégvárás - ám a keresztény ember nem öncélúan az örömöt várja, hanem a Jézus Krisztusban testet öltött örömöt hívja otthonába. Olyan egyszerű ez, ahogyan az étkezés előtti imában mondjuk: „Jövel, Jézus, légy vendégünk...” Ugyanilyen természetességgel hívjuk Jézust közénk egy szép úrvacsorái énekünkben: „O, kedves vendég, nálam szállj, / Bűnömtől ne iszonyodjál...” (Evangélikus énekeskönyv 305,3). így lehetett Jézus Zákeus vendége, amikor a fügefán rejtőző fővámszedőt így szólította meg: „ Szállj le hamar,, mert ma a te házadban kell megszállnom!1' (Lk 19,5) A legszebb persze az, ha egy további énekünkkel ezt tudjuk Jézustól kérni: „Jöjj, ne vendégnek, de maradj velem!” (Evangélikus énekeskönyv 121,3) ,, Testvér lészen minden ember, / Merre lengnek szárnyaid ” Ezek az Örömóda talán legismertebb sorai. Schiller eredetileg némileg másként fogalmazott: „Bettler werden Fürsten Brüder”, vagyis a koldusok a királyok testvéreivé lesznek. Mély értelmű szavak ezek! Azt mondhatjuk, hogy az őskereszténységben valósultak meg, hiszen ott valóban eltűntek a társadalmi és rangbéli különbségek. Elég, ha csak az első századok mártíraktái közül Perpetua és Felicitas sorsára utalunk. E két hitvalló keresztény asszony egyszerre került a cirkusz , porondjára, hogy ott vadállatok tépjék széjjel őket. Az egyik rabszolga volt, a másik az úrnője, ám egymás kezét fogva, igazi testvérként mentek a halálba. „Testvér lészen minden ember”! Idén május 1-jére virradóan Bodrogköz egy kis falujában - 84 évvel a brutális trianoni határok meghúzása után - „határtip- rásra” került sor, azt érzékeltetve, hogy nem vagyunk már elszakítva egymástól. Ugyanezen a hajnalon Budapesten, a Kozma utcai fegyintézet előtt néhány szekrény méretű öltönyös alak símaszkkal a fején állt díszsorfalat egy, a börtönből szabaduló „keresztapa” köszöntésére, majd elviharzottak a luxusautók. Testvér lészen minden ember? Ahol az alig burkolt fenyegetésnek és erődemonstrációnak ilyenjeiét látjuk, ott kérdőjelet kell tennünk e szavak után. Ugyancsak a csatlakozás reggelén szorgos kezek szépen átragasztották a határállomások piros-fehér-zöld tábláit, az EU csillagaival elfedve a magyar nemzeti színeket. Szolgalelkű túlbűzga- lom műve volt ez? Egy korábbi, immár magunk mögött hagyott unió ban megszokott stréberségé? Vagy egyszerűen csak a buta figyelmetlenségé? Akárhogy is történt: illő volna azokat a nemzeti jelképeket minél gyorsabban visszahelyezni a helyükre. Már csak azok iránti tiszteletből is, akik átmenetileg talán vesztesei ennek a csatlakozásnak: a kárpátaljai, az erdélyi és a délvidéki magyarokkal való közösségvállalás jeleként. Hiszen valójában ők a mi testvéreink. A nemzettest amputált részei. Magyar véreink. Ezért bár szép az Örömóda, de nemzeti imádságunk mindig a Himnusz marad: „Isten, áldd meg a magyart...” Ha fohászunknak az a sora is meghallgatásra talál, hogy „Balsors, akit régen tép, / hozz rá víg esztendőt”, akkor talán majd az Örömódába sem csúsznak hamis hangok... Fabiny Tamás sztényibb saság utópiája Mindezen felül a felsorolt választófejedelmek kötelesek legyenek kü alatt is megfogadni, hogy ezt az országot meg fogják védel- ezni minden csalárdsággal és cselszövéssel szemben. Végül pedig yan uralkodó trónra jutását segítik elő, aki erényeiről híres és fő- :nt katonai képességeiről közismert.” Az említett közös hadsereg felállításához az akkori „tizenötök- :k” természetesen eltérő létszámmal és felszereléssel kellett volna izzájárulniuk. Alapvető kívánalomként fogalmazódott meg, hogy közös hadseregbe delegált katonaságot minden országnak bevet- :tő állapotban kell tartania, azaz a seregnek gyakorlottnak és fel- ereltnek kell lennie. Pénzügyi fedezetről mindegyik országnak sa- t magának kell gondoskodnia. (E költségekről Sully úgy véleke- :tt, hogy évről évre csökkeni fognak.) „A nagy szervezet élén az Európai Főtanács állana, amely bizonyos ámú kommisszárral, miniszterrel vagy teljhatalmú megbízottal fo- amatosan ülésezne - mintegy szenátusként -, és Európa összes or- ágainak vitás politikai, valamint vallási ügyeit rendezné, kibékítve a tázó feleket” - olvasható a tervezetben. A szenátus tagjainak számát ) főben határozták meg; megbízásuk három évre szólt. A király ötlete és Sully hatalmas munkája nyomán lassan minden szlet kidolgozást nyert az Európai Államok Szövetsége, azaz a jgkeresztényibb Európai Köztársaság megalakulásához. Sully Mémoires című műve a történelmi események közvetlen lézőivé” avatja olvasóit. Előttünk vannak az 1610. év májusának ipjai. Az udvar személyzete ünnepi mise előkészületeivel foglala- skodik. A mise a Saint Denis-székesegyházban lesz. Mindennek nyesnek, pompásnak kell lennie. így kívánja az etikett és Medici 'ária, a királyné. Sully valahol a király közelében van. A király inden előzmény nélkül így kiált barátja felé:- Hé, mon ami! Nekem nem tetszik ez az egész nagy felhajtás ez- :1 az ünnepséggel!- De hát miért, felség? Mi történt?- Semmi, csak állítsa le az egész ünnepséget!- De hát miért kellene így tenni? Minden elő van már készítve!- Azt kívánom, állítsa le ezt a ceremóniát! És az a sok ember! Sully értetlenül áll a király határozottsága láttán.- Jól van, felség, akkor zárjuk ki a tömeget az ünnepségről!- Jó lenne! - így a király. - De mit szól ehhez a királyné? Ő biztosan ragaszkodna az ünnepélyes miséhez - sok-sok résztvevővel.- Felség, akkor legalább mondja meg az okát, miért ez a fordulat!- Félek, mon ami!- Ön fél? Ön, aki annyi csatatéren járt, ágyúk dörgése és csatazaj közepette? És ott soha nem félt? Fenyegető levelet kaptam, mely szerint a legközelebbi ünnepség alkalmából valaki a saját hintómban fog megölni!- Ezt eddig nem mondta felséged! Vigyázni fogunk felségedre, nem érheti bántódás!- Nem tudom, de az az érzésem, hogy ez a város a vesztemet fogja okozni - válaszolt a király. Végül is a május 13-án, fényes ünnepséggel megtartott mise baj nélkül ért véget, és a király ismét vidám arccal mutatkozott. Másnap azonban, amint a hintájába ült, egy orgyilkos késsel mellbe szúrta. Már nem lehetett segíteni rajta... A gyilkost, a fanatikus Ra- vaillacot elfogták és felnégyelték. Ám Sully nem léphetett be többé Versailies-ba, a királynénál kegyvesztett lett. Emlékiratain dolgozott tovább. A Grand desseinről azt terjesztették, hogy nem más, mint egy nyugalomba vonult öregember lázálma. És különben is sok benne a szócséplés, ismétlés, szakszerűtlen fogalmazás és kitalálás. Műve megélt olyan kiadást is, amely célul tűzte ki a fogyatékosságok, ismétlések kiszűrését és szabatos franciára való „fordítását”. Epilógus: Négyszáz év alatt sokat változott a világ - és benne Európa - térképe. Mostanság nem az a kérdés, hogy Európai Államok Szövetségének avagy Legkeresztényibb Európai Köztársaságnak neveztessék-e az Európai Unió, hanem az, hogy az alkotmányában egyáltalán történjék-e utalás a kontinens keresztény gyökereire. A mai „huszonötök” különböznek a hajdaniaktól. A mezőgazdaság helyett a kereskedelem lett a legfőbb népgazdasági szektor. Négy évszázad háborúi mérhetetlen szenvedéseket és károkat okoztak az öreg kontinensen. Magyarország pedig akkor veszítette el - tőle földrajzilag távol eső - jó barátját, amikor a legnagyobb szüksége lett volna reá. A Memoires-ban - legalábbis korábbi kiadásaiban - egyébként oldalakon át olvashatunk Magyarországról. A mű legújabb, rövidített változatában Hongrie-ra már csak pár soros utalás jutott. Sic transit gloria mundi! Kovács György ÚJRA KAPHATÓ! Ismét kapható Túrmezei Erzsébet Megtaláltam című verseskönyve! A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület gondozásában megjelent kötet megvásárolható az evangélikus könyvesboltokban, illetve megrendelhető az egyesülettől (1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 193., telefon: 1/376-8610, fax: 1/391-6829) vagy a csaba.herzog@lutheran.hu e-mail címen. \
