Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-05-02 / 18. szám

Nők Luther-kabátban Emlékezés a női lelkészt szolgálat kezdeteire .^Fvangálikns Élet Egyháztörténe­ti jelentőségű pillanat tanúi lehettek mind­azok, akik áp­rilis 24-én részt vettek a Nők Luther-kabát­ban című kon­ferencián az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az EHE gyakorla­ti tanszéke, va­lamint a Női Misszió által szervezett ren­dezvényen első ízben monda­tott ki: egyhá­zunk bocsánat­Kovács Etelka ifjú lelkésznőkre kér áldást Fotó: Bottá Dénes 2004. MÁJUS 2. - 3. oldal Egyházkerületi közgyűlés Celldömölkön A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület közgyűlésének szavazati és tanácskozási joggal rendelkező tagjai ebben az esztendőben április 24-én gyűl­tek össze, hogy egyházi törvényeink értelmében megtartsák évi rendes közgyű­lésüket. Ezúttal a celldömölki templom adott otthont a tanácskozásnak. tál tartozik azért, hogy női szolgatár­sait évtizedeken át méltatlan és gyak­ran megalázó helyzetben - „lelkészi munkatársi” státusban - tartotta. A Magyarországi Evangélikus Egy­házban 1972-ben avatták fel az első lel­késznőt. Nők már korábban is tanulhat­tak a teológián, ám hiába fejezték be ta­nulmányaikat - idén lesz nyolcvan (!) esztendeje annak, hogy diplomát szer­zett hazánkban az első teológa (női hall­gató) őket nem ugyanazok a szolgála­ti jogok illették meg, mint a férfiakat. A háború előtti generáció tagjai csupán hitoktatókként helyezkedhettek el. Az 1955 után végzetteknek lehetőségük volt ugyan a gyülekezeti szolgálatra, de csak úgynevezett „lelkészi munkatársi” minőségben. Ez azt jelentette, hogy a férfi lelkészek mellé lettek beosztva, nem viselhettek Luther-kabátot, nem vé­gezhettek kazuális szolgálatokat (eske- tés, temetés), nem oszthattak úrvacsorát, és önállóan nem irányíthatták a gondo­zásukra bízott gyülekezeteket. Javadal­mazásuk is jóval alatta maradt a férfiak jövedelmének... Az egyház megköveti a lelkésznőket „Isten elhívása visszavonhatatlan” - a Római levélből (11,29) választott mottó remekül illett a női lelkészek szolgálatba állításának 30. évfordulójára emlékező konferenciához. A visszavonhatatlan el­hívásról, a nehézségek ellenére is vállalt küldetésről tanúskodtak az előadások és a köszöntések, illetve a fórumbeszélge­tésen adott őszinte, személyes hangú vá­laszok, és ezt támasztotta alá az igehir­detés üzenete is. A teológia dísztermében elsőként a Női Misszió vezetője, B. Pintér Márta üdvözölte a megjelenteket, felolvasva Módi Dalma köszöntő sorait is, majd D. Szebik Imre lépett a pulpitushoz. Az el­nök-püspök egyházunk vezetői nevében kért elnézést azért, mert egykor nem a teológiai felismerés, hanem csupán a szükség, a lelkészhiány miatt alkalmaz­tak női pásztorokat. Megkövette a „tisz- teletes asszonyokat” azért is, mert példa­értékű helytállásuk ellenére - pusztán női mivoltuk miatt - sokszor kerültek méltatlan helyzetbe. Köszöntötte az egybegyűlteket dr. Nagy Gyula nyugalmazott püspök is. Ő mindenekelőtt 1987. június 20-ra, arra a napra emlékezett vissza, amikor tizenhá­rom női teológushallgatót avatott teljes jogú lelkésszé. Ettől kezdve lett „termé­szetes és automatikus gyakorlat” egyhá­zunkban, hogy a teológákat is lelkészi szolgálatba állítják. Addig csak egy-egy nőt avattak fel lelkésszé: elsőként - 1972. ngvember 19-én-Kovács Etelkát. A testvéregyházak köszöntését Csapó Emma (Magyar Katolikus Nők Fóru­ma), Szabóné Papp Klára (Magyaror­szági Metodista Egyház), valamint Ko­vács Gézáné (Evangéliumi Alliansz Női Tagozata) tolmácsolta. Örömmel üdvö­zölte a jelenlévőket az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal képviseletében érkezett Szvatits Kármen tanácsos is. Az egyházi szolgálat mai értelmezése címmel tartott előadásában D. dr. Har­mati Béla nyugalmazott püspök a lelké­szi hivatal (Amt, ministry) bibliai és egyháztörténeti áttekintését tárta a hall­gatóság elé. A 20. századhoz érve hang­súlyozta: nincs olyan bibliai ige, amely tiltaná a nők ordinációját. Felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy a Lutheránus Vi­lágszövetség budapesti nagygyűlése 1984-ben két határozatot is hozott a nők lelkészi szolgálatával kapcsolatban. Az LVSZ kérte a nőket lelkésszé nem avató tagegyházakat, vizsgálják meg gyakorlatukat, és változtassanak rajta. A többieket pedig arra ösztönözték, hogy tegyenek meg mindent annak érdeké­ben, hogy a nők a férfiakéhoz hasonló szolgálati feltételekhez jussanak. Ezeket a döntéseket a későbbiekben többször is megerősítették. A női lelkészség képekben Bába, gazdasszony vagy „határsértő” - a Münchenből érkezett vendég előadó, dr. Brigitte Enzner-Probst jellemezte ezek­kel a meghökkentő képekkel a női lelké­szi szolgálatot. A szolgálat jövőjével kapcsolatban dr. Brigitte Enzner-Probst az 1996-os európai női zsinaton elhang­zottakat idézte: „A lelkésznő legyen olyan, mint a szülésnél segédkező bába: nem ő az anya; ő csak jelen van, hogy az új élet születésekor segédkezzék. Le­gyen nyitott és barátságos, mint egy gazdasszony, aki az élet megfáradt ván­dorait étellel, itallal kínálja. Legyen olyan, mint egy »határsértő«, aki két vi­lágban él: ismeri a mindennapok gond­ját, de Isten rejtett és mégis mindenütt jelen lévő országát is” - mondta. Egyházunk vezetői némi „elégtétel­lel” nyugtázhatták, hogy bajor testvére­ink csak jövőre (!) ünnepük a női lelké­szi szolgálat bevezetésének harmincadik évfordulóját. Isten elhívása visszavonhatatlan A mai lelkésznők helyzete annyival könnyebb, mint elődeiké, hogy van már előttük követendő példa: az „úttörőké”. Az ebédszünet utáni fórumbeszélgeté­sen az elsőként avatott Kovács Etelká­val, a másodiknak ordinált Pintérné Nagy Erzsébettel, valamint Nobik Erzsé­bet lelkésznővel beszélgetett Szabóné Mátrai Marianna, az EHE Gyakorlati Intézetének vezetője. Mindhárman őszintén szóltak szolgá­latuk évtizedeiről, nem hallgatva el a ne­hézségeket sem, ám kiemelve, hogy gyülekezeteik mindig támogatták őket. A konferencia a zuglói evangélikus templomban tartott istentisztelettel zá­rult, amelyen - Lk 10,38-42 alapján - Gáncs Péter püspök hirdette Isten igéjét. Prédikációjában utalt arra is, hogy a nap mottója az elhívás fontosságára irányítja a figyelmet. Ahol élet van, ott feszültség van: a lelkésznőknek Jézusra figyelve kell szembenézniük a család és a hiva­tás, valamint a magán- és a közélet ösz- szeegyeztetésének nehézségeivel. Mindazok, akik április utolsó szom­batján részt vettek ezen a konferencián, a találkozások, beszélgetések élményé­vel vagy éppen a mindenkihez szóló, erőt adó áldás ajándékával gazdagodhat­tak. Magukkal vihették az elődök hiteles életpéldáit is, amelyek azt bizonyították, miként válhat erőt adó valósággá az ige: „ Isten elhívása visszavonhatatlan. ” Gazdag Zsuzsanna Az alkalom Smidéliusz Zoltán püspök­helyettes áhítatával kezdődött, majd az előző évi közgyűlés határozatainak is­mertetése után az elnökség tagjainak be­számolója következett. Ittzés János püs­pök jelentésében elsőként Ézsaiás vi­gasztaló szavait idézte, amelyekkel a próféta a szabadulás örömhírét vitte a fogságban sínylődő néphez. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület vezetője ki­emelte: Isten számon tartja ígéreteit, és soha nem feledkezik meg adott szaváról. Ha érték, érik is Isten népét csalódások, ennek sohasem Isten volt az oka, hanem az, hogy népe nem jól értette őt. A püs­pök végezetül a kerület életének fontos eseményei és a jeles évfordulók ismerte­tése mellett kitért az uniós csatlakozás­sal kapcsolatos felelősségünkre is. Dr. Weltler János egyházkerületi fel­ügyelő jelentésében az elmúlt esztendő főbb történéseit emelte ki. Hangsúlyoz­ta, hogy 2003-ban több olyan esemény is volt a kerület életében, amelyért hálát adhatunk Istennek. Országos egyházi törvényeink és kerületi határozataink, il­letve éves munkatervünk szerint dolgoz­hattunk. A felügyelő ezúttal is hangsú­lyozta a törvényesség betartásának fon­tosságát. Kiemelte, hogy két olyan kér­dés is van kerületünkben, amely sajnála­tos módon megosztja a híveket és az egyházi vezetőket: az egyik az új liturgia bevezetése, a másik kérdés pedig egy­házkerületünk elnevezése. Weltler János végezetül elmondta, hogy a kerületek fi­gyelemmel kísérik egymás munkáját, és a jó, a továbbfejleszthető ötleteket szíve- - sen átveszik. Például a kerületi nap, a kórustalálkozó követőkre talált a másik két egyházkerületben is. Az elnökség jelentéseihez kapcsoló­dó hozzászólások után Deme Dávid lel­készi jegyző ismertette a közgyűlés előtt tartott presbiteri ülés határozatait. Ebben elhangzott, hogy az elnökség a saját hatáskörében kiutalható támogatá­sok összegét a duplájára, 400 ezer fo­rintra emelte. A Somogy-Zalai Egyház­megye az egyházkerületi keretből 400 ezer forintot kap a hozzá tartozó gyülekezetek történetét feldolgozó könyv kiadására. Külmissziós célra 200 ezer forintot szavazott meg a pres7 bitérium, amelyet ebben az évben egy Indiában élő diák tanulmányainak tá­mogatására fordítanak majd. A Fejér- Komáromi Egyházmegye a nagyvelegi kastély tervdokumentációjának elkészí­téséhez kérte a kerület segítségét. A presbitérium egymillió forinttal járul hozzá a tervek elkészítéséhez, bízva ab­ban, hogy az országos egyház is támo­gatja majd e fontos, belmissziói szolgá­latot ellátó épület átépítését. A kerületi tisztségviselők jelentései után az új egyházkerületi ügyész megvá­lasztására került sor. (Ez azért vált szük­ségessé, mert dr. Hidas János országos ügyészként nem tudja ellátni eddigi fel­adatát.) A közgyűlés egyhangúlag dr. Tölli Zoltán soproni ügyvédnek szava­zott bizalmat, akit Ittzés János püspök ünnepélyesen be is iktatott hivatalába. A közgyűlés végezetül egy beadványt tárgyalt, amely az egyházkerület nevé­nek módosítására tett javaslatot. Az el­nökség jelentéseit, valamint a határoza­tokat az érdeklődők az Evangélikus Közlöny következő számában részlete­sen is elolvashatják. Menyes Gyula Előtérben a háború előtti „nagy generáció” lelkésznői Fotó: Horváth-Hegyi Olivér Szentelések, szentségek és hálaadások ünnepe Bobán Néhány évvel ezelőtt a bobai evangélikusok egy alapítványt hoz­tak létre, hogy segítsék 220 éves templomuk felújítását. Amikor el­kezdték a munkát, még senki nem gondolta, hogy a befejezést kö­vető hálaadó istentisztelet ünnepségsorozattá fog válni. Annak, hogy így történt, egy váratlan tűzeset volt az oka, amely nem meg­akasztotta a munkálatokat, hanem újabb lendületet adott a foly­tatáshoz, sőt a közösség építéséhez is... A Vas megyei kisközség temploma zsúfolásig megtelt április 25-én délután, a hálaadó istentiszteleten. A templomszentelés liturgiájával kezdődő ünnepségen Ittzés János püspök mellett Vető István esperes és Rostáné Piri Magda bobai lelkésznő segédkezett. A jó Pásztor vasárnapján az egyházkerület vezetője Ezékiel próféta könyvének 34. fejezetéből vett igeversek alapján prédikált. Hangsúlyoz­ta, hogy a mai világban, amikor az emberi szó egyre inkább elveszíti ér­tékét, jó meghallani, hogy Isten szava nem értéktelenedik el. O pászto­ri szeretettel figyel népére, és meghallgatja kéréseiket. Itt Bobán is töb­bet adott a reménységünknél. A világban elhitetik velünk, hogy ezernyi gyógymód van az emberi nyomorúságra. Mi valljuk, hogy béresekkel tele van a világ, de jó Pásztor csak egy van. Sok minden - szó szerint is - hamuvá válhat az életünkben, de Isten kegyelme nem. Az itt élők megtapasztalhatták, hogy a pásztorolt szívű emberek hogyan tudnak egymás pásztoraivá válni. Végezetül a püspök a hittanos gyermekek fi­gyelmébe ajánlotta, hogy ami a gyülekezetükben a közelmúltban tör­tént, az a hit számára tanúságtevő eseményként - olyanként, amelyre mindig jó visszaemlékezni - kerül bele az egyházközség történetébe. A megújult templom szentelése után két kisgyermek keresztelőjére került sor, valamint úrvacsorái közösségben is együtt lehetett az ün­neplő gyülekezet. A hittanos gyerekek énekekkel járultak hozzá a nap hangulatához. A templomszentelés után közgyűlést tartottak, amelyen Szolnoki András felügyelő köszöntötte a megjelenteket, majd Szelestey Lász­ló, a Bobai Evangélikus Templomért Alapítvány kuratóriumának el­nöke ismertette a felújítás menetét. Elmondta, hogy 1961-ben volt utoljára renoválás, és az elmúlt fél évszázadban nagyon megromlott az épület állaga. A munkálatok költségeit - amelyek meghaladták a 22 millió forintot - több forrásból fedezték: többek között az orszá­gos egyház, illetve az egyházkerület hozzájárulásából, valamint a hí­vek adományaiból. Ezután Rostáné Piri Magda lelkésznő vette át a szót, aki egy másfél évvel ezelőtti tragédia pillanatképeinek felidézésével kezdte beszámo­lóját: már javában folyt a templom felújítása, amikor 2002. december 10-én kiégett a lelkészlakás. Kiemelte, hogy ő most elsősorban nem az épületekért, hanem az emberekért ad hálát, akiket Isten Lelke segítség­re indított: az országos gyűjtés eredményeként befolyt adományok is hozzájárultak a parókia felújításának tetemes - közel 16 milliós - költ­ségeihez. A lelkésznő külön megköszönte a veszprémi gyülekezet egy­millió forintos testvéri segítségét. Az ünnepségen az egyházközség és az önkormányzat külön kö­szöntötte a lelkésznőt, aki éppen két évtizede pásztorolja a helység evangélikusait. Végezetül a gyülekezet kivonult a parókia elé, ahol a püspök felszentelte a megújult paplakot. Menyes Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents