Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-05-02 / 18. szám

Evangélikus 69. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 2004. MÁJUS 2. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP (JUBILATE) A TARTALOMBÓL Nők Luther-kabátban ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet Egyházaink és az EU Ortodox egyházi napok A Női Misszió melléklete Protestáns tavasz Gálaműsor - hitvallással Az igaz szeretet cselekszik Gyermekre vágyó anyák napja Egy évvel ezelőtt anyák napján még nem tudtam, hogy három pici babát hordok a szivem alatt. Amikor először örülhettem felhőtlenül annak, hogy Isten meghall­gatta a kérésünket, és végre gyermeke­ket várok, akkor döntöttem el, hogy egy év múlva anyák napja alkalmából kö­szöntem szeretném azokat, akik szintén nagyon vágynak egy kisbabára, az anya­ságra, a családra. Anyák napján természetes, hogy kö­szöntjük azokat, akik életet adtak ne­künk. Szívet szorongató pillanatok, ami­kor pici gyermekek első rajzaikat adják át édesanyjuknak, és kedves kis versek­kel köszöntik őket. Vagy amikor gyüle­kezetünkben minden anyák napja alkal­mából egy piros virágot teszünk az ol­tárra a velünk lévő édesanyákért és egy fehéret a már eltávozottakért. A gyerme­kek örülnek, hogy köszönthetik anyuká­jukat, az édesanyák pedig könnyekkel küszködnek a meghatottságtól. Ritkán gondolunk azokra, akik gyer­mek nélkül befelé sírnak. Olyan nőkre, akik egészségi problémák miatt nem tudnak teherbe esni, mert valamilyen születési rendellenesség akadályozza őket, vagy méhük betegség miatt nem tudja a kis embriót befogadni, esetleg férjük küszködik valamilyen problémá­val. Ritkán gondolunk azokra a nőkre, akik nem találtak még maguknak párt, hogy megosszák vele az életüket, és gyermeket vállaljanak. Pedig nem akár­milyen anyák ők. Még meg nem szüle­tett gyermekeikért folytatnak emberfe­letti küzdelmet. Olyan odaadással, olyan kitartással vívják a harcukat, amely bizony túltesz sok édesanya küz­delmein. Ma már a nőknek sokkal több lehető­ségük van arra, hogy gyermeket vállal­hassanak. Az orvostudomány korrigálni tud olyan problémákat, amelyek megne­hezítik vagy egyenesen lehetetlenné te­szik a nő teherbe esését. Mégis vannak olyan esetek, amikor nagyon nehezen vagy éppen egyáltalán nem adatik meg a gyermekáldás. Évekig is elhúzódhat az orvosi kezelés, amely mindamellett, hogy komoly lelki megpróbáltatást jelent, ren­geteg időt és anyagi áldozatot is követel. Az utolsó mentsvár, az örökbefogadás is többnyire éveket vesz igénybe. A legtöbb családba egyszer csak meg­érkezik a baba. De ott, ahol csak várnak, várnak rá, egyre nehezebb, egyre fájdal­masabb lesz a várakozás. Orvosi vizsgá­latok sora próbálja kideríteni, mi lehet a gyermekáldás hiányának az oka. És bár­milyen fejlett is az orvostudomány, a magyar egészségügy megfelelő ellátás hiányában sokszor csak még nehezebbé teszi a gyermekvállalást. (Saját tapaszta­latom szerint ha nálunk már évekkel ko­rábban elvégzik az alapvető ellenőrző vizsgálatokat, hamarabb eredményt ér­hettünk volna el.) Amikor a gyermekért küzdő család eljut egy meddőségi központba, akkor már jóval emberségesebb és szeretettel- jesebb bánásmódban van részük. Szük­ség is van erre az emberségre, mert a pá­roknak akár évekig is kell várniuk, mire a babájuk megfogan. Ez pedig igazán embert és párkapcsolatot próbáló idő­szak. Hónapról hónapra szembe kell nézni a kudarc lehetőségével. A házas­társaknak ezekben a nehéz időkben is el kell fogadniuk egymást, és sokszor el kell viselniük a környezetük nem ki­mondottan tapintatos hozzáállását. A gyermekért való küzdelem idősza­kában és a nehéz terhesség során is meg­tapasztaltam, hogy mit jelent az, ha imádkozó közösség áll mellettem. Imádkozzunk ezen a napon azokért a nőkért és asszonyokért, akik gyermeket szeretnének, és szívük minden vágya, hogy családjuk legyen. Imádkozzunk azért, hogy legyen türelmük, erejük, Is­tenbe vetett reménységük, hogy ne esse­nek kétségbe, hanem el tudják fogadni a küzdelmet és - ha kell - a kudarcot is. Az életet az orvostudomány fejlődése mellett is egyedül Isten adhatja, legyen szó természetes gyermekvállalásról vagy orvosi segítséggel születő gyerme­kekről. A várakozás időszakában az em­ber azért küzd, hogy hinni tudja: Isten értelmet adhat azok életének is, akiknek nem adatik meg a gyermekáldás. Imád­kozzunk azért, hogy el tudják fogadni Isten akaratát, és így is megtalálják az életük célját. De leginkább azért könyö­rögjünk, hogy Isten hallgassa meg a gyermekre vágyók imádságát. Az én szememben a gyermekért, a családért küzdő nők is anyák. Olyan ér­zések, olyan kötődések vannak a szívük­ben, amelyekre csak a gyermekükért mindent vállaló édesanyák képesek. Kö­szöntsük most őket is anyák napján! Isten adjon nekik erőt és kitartást ah­hoz a szent küzdelemhez, amelyet a még meg nem született gyermekükért folytat­nak. Szent és áldott célt tűztek ki maguk elé, mert a boldogságért, az életért küz­denek. Áldja meg őket Isten gyermekek­kel, hogy minél előbb kiteljesedhessék az a szeretet, amelyet már most éreznek irántuk. Pángyánszky Ágnes „Bizony aki nem úgy tekinti Isten kegyelmét, hogy őt mint bűnöst megtűri és üdvözíti, s mindig csak az ő életét látja maga előtt, az sohasem fog örülni Istennek, nem fogja szeretni és dicsérni őt. Ellenben ha azt halljuk, hogy ő minket, bűnösöket felvesz a keresztség szövetségébe, megkímél és napról napra megtisztít, és ezt szilárdan hisszük, akkor a szívnek örülnie kell. Istent szeretnie és dicsérnie. Ebben az értelemben szól a prófétánál: Megkímélem őket, mint atya a gyermekeit (Mai 3,17). Ezért kell a magas fenségnek, amely irántunk, szegény elkárhozott férgecskék iránt kegyelmet és irgalmat tanúsít, hálát adni, és a munkáját a valóságnak megfelelően magasztalni és elismerni. ” Luther Márton: A keresztség szentségéről (Gáncs Aladár és Muntag Andor fordítása) Ha valaki alig tizenöt évvel ezelőtt azt jósolja, hogy Magyarország a 21. század kezdetén a NATO, majd az Európai Unió teljes jogú tagja lesz, gyanakodva néz­tek volna rá. Túl közel volt még a megelőző négy évtized, a háromévenkénti tu­ristaútlevél, a hetvendolláros valutakeret - mint a leginkább pozitívnak tekinthe­tő „emlék” - korszaka ahhoz, hogy hihető legyen: a határok jelképessé válnak, szabadon mozoghatunk, munkát vállalhatunk, gyermekeinket taníttathatjuk Eu­rópában... Mindezt természetesen az országon belüli változások - a többpártrendszer, a jogállamiság kiépülése, a szociális piacgazdaság megteremtésére irányuló törek­vés - alapozták meg. Büszkék lehetünk rá, hogy hazánk alkalmas az uniós tag­ságra. Ezt erősíti, hogy a tizenöt jelenlegi tagországban tartott közvélemény-ku­tatások eredményei szerint a magyarok mindig az elsők között voltak, vagyis az uniós országokban minket tartottak a leginkább alkalmasnak a tagságra. Jó érzés ez, de nemcsak arról van szó, hogy ezentúl az európai repülőterek­re érkezve ahhoz az ablakhoz is állhatunk útlevélkezelésre, amelyre Európai Unió van írva. Sokkal inkább azon lesz a hangsúly továbbra is, ami az orszá­gon belül történik. Csak éppen sok segítségre is számíthatunk az uniós átlag­hoz történő gazdasági felzárkózásban, ha alkalmasak leszünk a segítség elfo­gadására. Időszerűvé válik Jézusnak a Betesda tavi beteghez intézett kérdése: akarsz-e meggyógyulni? Akarunk-e meggyógyulni elmaradottságunkból, a kóros és káros beidegződésekből, előítéletekből, devianciákból, amelyek miatt a magyar férfi­ak átlagosan húsz évvel, a nők hét évvel élnek kevesebbet, mint nyugat-európai kortársaik? Az életmód, a kulturáltság, az iskolázottság szerepét, jelentőségét jelzi, hogy a magasabban kvalifikáltak, tanultabbak életesélyei jobbak. Nem arról van szó, hogy Nyugaton ne élnének előítéletek, ne bukkanna fel a rasszizmus kísértete, ne lenne erőszak a családban, de e negatív trendek elítélé­sében egységes a politikai elit, egységes a jogalkalmazás, egyértelmű a köz- megegyezés. Nem kisebb feladat az, hogy ezen a téren felzárkózzunk, mint az, hogy a gazdasági szférában növeljük a teljesítményünket. A rendszerváltozás óta hazánkban jelentősen nőttek a jövedelmi különbségek. Az uniós csatlakozás alapvetően pozitív volta mellett szembesülnünk kell azok­kal a kihívásokkal, amelyek a polgári demokratikus átalakulás velejárói, de kü­lön figyelmet érdemelnek annak érdekében, hogy a szabadság beköszöntének, il­letve az Európai Unióba való belépésünknek csak nyertesei legyenek. Tanulnunk kell eddigi kudarcainkból, a szegénység növekedéséből, a leszakadó társadalmi csoportok drámájából. Valamennyi parlamenti párt és valamennyi történelmi egyház támogatta az uniós csatlakozást. Egyszerűen azért, mert ez a dolgok természetes rendje; min­den európai polgárnak - bármelyik országban született is - joga van az anyagi­lag stabil, békés, egészséges élethez. Ez pedig a nemzetállamok 19. századi ki­alakulását követő sok szenvedés után csak egy egységes - politikailag és gazda­ságilag egységes - Európában valósítható meg. De egyfelől a nyelvet, a kultúrát, a nemzeti örökséget, másfelől a szociális szférát, a társadalmi szolidaritást illetően továbbra is minden ország maga felel polgáraiért és a jövőért. Ebben a felelősségben osztozhatnak, a megoldásokban aktív szerepet vállalhatnak az egyházak: számos új lehetőséget aknázhatnak ki például az egyházi oktatási rendszer fejlesztésére, korszerűsítésére; továbbá az erős szociális háló kiépítése sem képzelhető el egyházi részvétel nélkül. Egy folyamatnak vagyunk a részesei, s ez akkor is így van, ha a belépés dátu­ma fontos cezúrát jelent. De ismeretes, hogy például csak az évtized vége felé csatlakozunk az euróövezethez, addig még keményen helyt kell állnunk. A szolgáló egyház modellje kerül előtérbe, az uralkodó egyház végleg a múl­té. Több más érték között Európa keresztény öröksége is számottevő, de az iga­zi kérdés a kereszténység hatása, ereje a holnap Európájában. A másik ember jo­gainak az elismerése, tiszteletben tartása nélkül nincs egészséges társadalom. Ez humanista követelmény; a krisztusi parancsok többet kívánnak - de olykor a hu­mánum igényén is elbukunk. A nagy történelmi pillanatban szeretettel gondolunk azokra, akik Mózesként a reménytelenség évtizedeiben is értéket teremtettek, de már nem érhették meg az ígéret földjére való érkezést. És reménykedve pillantunk gyermekeinkre, uno­káinkra, Isten kegyelmébe ajánlva őket, abban bízva, hogy békésebb, boldogabb évtizedek várnak rájuk azoknál, mint amilyenek a szülőknek, a nagyszülőknek jutottak osztályrészül. De ezekért az időkért, az akkor átélt terhekért és örömö­kért is áldassék az Úr neve. Frenkl Róbert AZ EURÓPAI UNIÓBA VALÓ BELÉPÉS ALKALMÁBÓL ÖKUMENIKUS KONYORGO ISTENTISZTELET LESZ a budavári Nagyboldogasszony-templomban (Mátyás-templom) 2004. május 2-án, 17 órakpr D. Szebik Imre elnök-püspök, dr. Erdő Péter bíboros, prímás érsek és dr. Bölcskei Gusztáv református püspök szolgálatával Mindenkit szeretettel hívnak és várnak a szervezők.

Next

/
Thumbnails
Contents