Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-02 / 18. szám
Evangélikus 69. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 2004. MÁJUS 2. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP (JUBILATE) A TARTALOMBÓL Nők Luther-kabátban ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet Egyházaink és az EU Ortodox egyházi napok A Női Misszió melléklete Protestáns tavasz Gálaműsor - hitvallással Az igaz szeretet cselekszik Gyermekre vágyó anyák napja Egy évvel ezelőtt anyák napján még nem tudtam, hogy három pici babát hordok a szivem alatt. Amikor először örülhettem felhőtlenül annak, hogy Isten meghallgatta a kérésünket, és végre gyermekeket várok, akkor döntöttem el, hogy egy év múlva anyák napja alkalmából köszöntem szeretném azokat, akik szintén nagyon vágynak egy kisbabára, az anyaságra, a családra. Anyák napján természetes, hogy köszöntjük azokat, akik életet adtak nekünk. Szívet szorongató pillanatok, amikor pici gyermekek első rajzaikat adják át édesanyjuknak, és kedves kis versekkel köszöntik őket. Vagy amikor gyülekezetünkben minden anyák napja alkalmából egy piros virágot teszünk az oltárra a velünk lévő édesanyákért és egy fehéret a már eltávozottakért. A gyermekek örülnek, hogy köszönthetik anyukájukat, az édesanyák pedig könnyekkel küszködnek a meghatottságtól. Ritkán gondolunk azokra, akik gyermek nélkül befelé sírnak. Olyan nőkre, akik egészségi problémák miatt nem tudnak teherbe esni, mert valamilyen születési rendellenesség akadályozza őket, vagy méhük betegség miatt nem tudja a kis embriót befogadni, esetleg férjük küszködik valamilyen problémával. Ritkán gondolunk azokra a nőkre, akik nem találtak még maguknak párt, hogy megosszák vele az életüket, és gyermeket vállaljanak. Pedig nem akármilyen anyák ők. Még meg nem született gyermekeikért folytatnak emberfeletti küzdelmet. Olyan odaadással, olyan kitartással vívják a harcukat, amely bizony túltesz sok édesanya küzdelmein. Ma már a nőknek sokkal több lehetőségük van arra, hogy gyermeket vállalhassanak. Az orvostudomány korrigálni tud olyan problémákat, amelyek megnehezítik vagy egyenesen lehetetlenné teszik a nő teherbe esését. Mégis vannak olyan esetek, amikor nagyon nehezen vagy éppen egyáltalán nem adatik meg a gyermekáldás. Évekig is elhúzódhat az orvosi kezelés, amely mindamellett, hogy komoly lelki megpróbáltatást jelent, rengeteg időt és anyagi áldozatot is követel. Az utolsó mentsvár, az örökbefogadás is többnyire éveket vesz igénybe. A legtöbb családba egyszer csak megérkezik a baba. De ott, ahol csak várnak, várnak rá, egyre nehezebb, egyre fájdalmasabb lesz a várakozás. Orvosi vizsgálatok sora próbálja kideríteni, mi lehet a gyermekáldás hiányának az oka. És bármilyen fejlett is az orvostudomány, a magyar egészségügy megfelelő ellátás hiányában sokszor csak még nehezebbé teszi a gyermekvállalást. (Saját tapasztalatom szerint ha nálunk már évekkel korábban elvégzik az alapvető ellenőrző vizsgálatokat, hamarabb eredményt érhettünk volna el.) Amikor a gyermekért küzdő család eljut egy meddőségi központba, akkor már jóval emberségesebb és szeretettel- jesebb bánásmódban van részük. Szükség is van erre az emberségre, mert a pároknak akár évekig is kell várniuk, mire a babájuk megfogan. Ez pedig igazán embert és párkapcsolatot próbáló időszak. Hónapról hónapra szembe kell nézni a kudarc lehetőségével. A házastársaknak ezekben a nehéz időkben is el kell fogadniuk egymást, és sokszor el kell viselniük a környezetük nem kimondottan tapintatos hozzáállását. A gyermekért való küzdelem időszakában és a nehéz terhesség során is megtapasztaltam, hogy mit jelent az, ha imádkozó közösség áll mellettem. Imádkozzunk ezen a napon azokért a nőkért és asszonyokért, akik gyermeket szeretnének, és szívük minden vágya, hogy családjuk legyen. Imádkozzunk azért, hogy legyen türelmük, erejük, Istenbe vetett reménységük, hogy ne essenek kétségbe, hanem el tudják fogadni a küzdelmet és - ha kell - a kudarcot is. Az életet az orvostudomány fejlődése mellett is egyedül Isten adhatja, legyen szó természetes gyermekvállalásról vagy orvosi segítséggel születő gyermekekről. A várakozás időszakában az ember azért küzd, hogy hinni tudja: Isten értelmet adhat azok életének is, akiknek nem adatik meg a gyermekáldás. Imádkozzunk azért, hogy el tudják fogadni Isten akaratát, és így is megtalálják az életük célját. De leginkább azért könyörögjünk, hogy Isten hallgassa meg a gyermekre vágyók imádságát. Az én szememben a gyermekért, a családért küzdő nők is anyák. Olyan érzések, olyan kötődések vannak a szívükben, amelyekre csak a gyermekükért mindent vállaló édesanyák képesek. Köszöntsük most őket is anyák napján! Isten adjon nekik erőt és kitartást ahhoz a szent küzdelemhez, amelyet a még meg nem született gyermekükért folytatnak. Szent és áldott célt tűztek ki maguk elé, mert a boldogságért, az életért küzdenek. Áldja meg őket Isten gyermekekkel, hogy minél előbb kiteljesedhessék az a szeretet, amelyet már most éreznek irántuk. Pángyánszky Ágnes „Bizony aki nem úgy tekinti Isten kegyelmét, hogy őt mint bűnöst megtűri és üdvözíti, s mindig csak az ő életét látja maga előtt, az sohasem fog örülni Istennek, nem fogja szeretni és dicsérni őt. Ellenben ha azt halljuk, hogy ő minket, bűnösöket felvesz a keresztség szövetségébe, megkímél és napról napra megtisztít, és ezt szilárdan hisszük, akkor a szívnek örülnie kell. Istent szeretnie és dicsérnie. Ebben az értelemben szól a prófétánál: Megkímélem őket, mint atya a gyermekeit (Mai 3,17). Ezért kell a magas fenségnek, amely irántunk, szegény elkárhozott férgecskék iránt kegyelmet és irgalmat tanúsít, hálát adni, és a munkáját a valóságnak megfelelően magasztalni és elismerni. ” Luther Márton: A keresztség szentségéről (Gáncs Aladár és Muntag Andor fordítása) Ha valaki alig tizenöt évvel ezelőtt azt jósolja, hogy Magyarország a 21. század kezdetén a NATO, majd az Európai Unió teljes jogú tagja lesz, gyanakodva néztek volna rá. Túl közel volt még a megelőző négy évtized, a háromévenkénti turistaútlevél, a hetvendolláros valutakeret - mint a leginkább pozitívnak tekinthető „emlék” - korszaka ahhoz, hogy hihető legyen: a határok jelképessé válnak, szabadon mozoghatunk, munkát vállalhatunk, gyermekeinket taníttathatjuk Európában... Mindezt természetesen az országon belüli változások - a többpártrendszer, a jogállamiság kiépülése, a szociális piacgazdaság megteremtésére irányuló törekvés - alapozták meg. Büszkék lehetünk rá, hogy hazánk alkalmas az uniós tagságra. Ezt erősíti, hogy a tizenöt jelenlegi tagországban tartott közvélemény-kutatások eredményei szerint a magyarok mindig az elsők között voltak, vagyis az uniós országokban minket tartottak a leginkább alkalmasnak a tagságra. Jó érzés ez, de nemcsak arról van szó, hogy ezentúl az európai repülőterekre érkezve ahhoz az ablakhoz is állhatunk útlevélkezelésre, amelyre Európai Unió van írva. Sokkal inkább azon lesz a hangsúly továbbra is, ami az országon belül történik. Csak éppen sok segítségre is számíthatunk az uniós átlaghoz történő gazdasági felzárkózásban, ha alkalmasak leszünk a segítség elfogadására. Időszerűvé válik Jézusnak a Betesda tavi beteghez intézett kérdése: akarsz-e meggyógyulni? Akarunk-e meggyógyulni elmaradottságunkból, a kóros és káros beidegződésekből, előítéletekből, devianciákból, amelyek miatt a magyar férfiak átlagosan húsz évvel, a nők hét évvel élnek kevesebbet, mint nyugat-európai kortársaik? Az életmód, a kulturáltság, az iskolázottság szerepét, jelentőségét jelzi, hogy a magasabban kvalifikáltak, tanultabbak életesélyei jobbak. Nem arról van szó, hogy Nyugaton ne élnének előítéletek, ne bukkanna fel a rasszizmus kísértete, ne lenne erőszak a családban, de e negatív trendek elítélésében egységes a politikai elit, egységes a jogalkalmazás, egyértelmű a köz- megegyezés. Nem kisebb feladat az, hogy ezen a téren felzárkózzunk, mint az, hogy a gazdasági szférában növeljük a teljesítményünket. A rendszerváltozás óta hazánkban jelentősen nőttek a jövedelmi különbségek. Az uniós csatlakozás alapvetően pozitív volta mellett szembesülnünk kell azokkal a kihívásokkal, amelyek a polgári demokratikus átalakulás velejárói, de külön figyelmet érdemelnek annak érdekében, hogy a szabadság beköszöntének, illetve az Európai Unióba való belépésünknek csak nyertesei legyenek. Tanulnunk kell eddigi kudarcainkból, a szegénység növekedéséből, a leszakadó társadalmi csoportok drámájából. Valamennyi parlamenti párt és valamennyi történelmi egyház támogatta az uniós csatlakozást. Egyszerűen azért, mert ez a dolgok természetes rendje; minden európai polgárnak - bármelyik országban született is - joga van az anyagilag stabil, békés, egészséges élethez. Ez pedig a nemzetállamok 19. századi kialakulását követő sok szenvedés után csak egy egységes - politikailag és gazdaságilag egységes - Európában valósítható meg. De egyfelől a nyelvet, a kultúrát, a nemzeti örökséget, másfelől a szociális szférát, a társadalmi szolidaritást illetően továbbra is minden ország maga felel polgáraiért és a jövőért. Ebben a felelősségben osztozhatnak, a megoldásokban aktív szerepet vállalhatnak az egyházak: számos új lehetőséget aknázhatnak ki például az egyházi oktatási rendszer fejlesztésére, korszerűsítésére; továbbá az erős szociális háló kiépítése sem képzelhető el egyházi részvétel nélkül. Egy folyamatnak vagyunk a részesei, s ez akkor is így van, ha a belépés dátuma fontos cezúrát jelent. De ismeretes, hogy például csak az évtized vége felé csatlakozunk az euróövezethez, addig még keményen helyt kell állnunk. A szolgáló egyház modellje kerül előtérbe, az uralkodó egyház végleg a múlté. Több más érték között Európa keresztény öröksége is számottevő, de az igazi kérdés a kereszténység hatása, ereje a holnap Európájában. A másik ember jogainak az elismerése, tiszteletben tartása nélkül nincs egészséges társadalom. Ez humanista követelmény; a krisztusi parancsok többet kívánnak - de olykor a humánum igényén is elbukunk. A nagy történelmi pillanatban szeretettel gondolunk azokra, akik Mózesként a reménytelenség évtizedeiben is értéket teremtettek, de már nem érhették meg az ígéret földjére való érkezést. És reménykedve pillantunk gyermekeinkre, unokáinkra, Isten kegyelmébe ajánlva őket, abban bízva, hogy békésebb, boldogabb évtizedek várnak rájuk azoknál, mint amilyenek a szülőknek, a nagyszülőknek jutottak osztályrészül. De ezekért az időkért, az akkor átélt terhekért és örömökért is áldassék az Úr neve. Frenkl Róbert AZ EURÓPAI UNIÓBA VALÓ BELÉPÉS ALKALMÁBÓL ÖKUMENIKUS KONYORGO ISTENTISZTELET LESZ a budavári Nagyboldogasszony-templomban (Mátyás-templom) 2004. május 2-án, 17 órakpr D. Szebik Imre elnök-püspök, dr. Erdő Péter bíboros, prímás érsek és dr. Bölcskei Gusztáv református püspök szolgálatával Mindenkit szeretettel hívnak és várnak a szervezők.
