Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-04-25 / 17. szám
Barta Imre felvételei 200 4. ÁPRILIS 25. - 3. oldal Evangélikus Élet Jóm ha-soá (Folytatás az 1. oldalról) „Nem lehet letagadni, hogy a hatvan esztendővel ezelőtt történteknek vannak keresztény vonatkozásai, hiszen a holokauszt az általunk konstruált történelemben mehetett végbe, és ezt nehéz jóvátenni” - zárta prédikációját Mártonffy Marcell. Az istentiszteletet követő ebédszünet után Ellenségei minden embernek... címmel kerekasztal-beszélgetés következett Csepregi Zoltán egyháztörténész, Gábor György filozófiatörténész, Bitó László agykutató, író, valamint Gellért Kis Gábor, a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumi elnöke részvételével. A gyülekezet lelkésze, Donáth László által moderált eszmecsere alapjául Csepregi Zoltán most megjelent könyve szolgált. A Luther Kiadó gondozásában a közelmúltban napvilágot látott Zsidómisszió, vérvád, hebraisztika című kötet - alcíme szerint - a reformáció és a zsidóság kapcsolatának kérdését igyekszik közelebbről is megvizsgálni. Hittudományi egyetemünk tanára elmondta, hogy a címmel azokra a témákra kívánt utalni, amelyek a reformáció korabeli embereket foglalkoztatták. Beszámolt arról is, hogy a kutatás során arra a következtetésre jutott, hogy akkoriban a zsidósággal kapcsolatos közvélekedést alapvetően egy száz esztendővel korábbi esemény, a spanyol- országi zsidóság elűzése, illetve erőszakos áttérítése határozta meg. A reformáció korában azonban a zsidókat vallási és nem faji alapon utasították el, amint azt a Harmadik Birodalom tette - hangsúlyozta dr. Csepregi Zoltán. Gábor György azt emelte ki, hogy már a görögöknél és a rómaiaknál is jelentkezett az antijudaizmus. Az a tanítás, hogy a zsidóság eljátszotta azt az isteni örökséget, amelyet kapott, s hogy a régi törvény már nem érvényes', így a régi nép is elvesztette jelentőségét, valójában a kereszténység önazonosságának keresésében bukkant föl, és vált az antijudaizmus egyik meghatározó gondolatává - mondta a filozófiatörténész. Gellért Kis Gábor a huszadik század emberének felelősségéről beszélt. A mai ember nem tud mit kezdeni a holoka- uszttal - hangsúlyozta. Már maga a kifejezés (égőáldozat) is pontatlan - folytatta -, arra szolgál, hogy elfedje azt, amit a nagyipari emberirtás megvalósított. Végezetül arról szólt, hogy a történteket racionálisan, számok és adatok formájában meg lehet ugyan közelíteni, de a lényeg megfoghatatlan marad. Talán a csend volna illendő, de az kizárná a beszédet, az emlékezés továbbélését egy olyan dologgal kapcsolatban, melynek súlyosságát nem tudjuk elviselni. Gombocz Eszter egyetemi tanár óbudai judaisztikai kutatásairól számolt be, s munkája folytatásához a jelenlévőktől, valamint a túlélőktől kért segítséget. A múlt jóvátehetetlen - mondta -, a tudomány azonban a töredékekből is érvényeset, igazat formálhat a kollektív emlékezés számára. A magyarországi zsidóüldözés hatvan esztendővel ezelőtti történéseire visszatekintő napon Rozsos István operaénekes zsidó liturgikus éneket adott elő. A soá emléknapja Donáth László, valamint Iványi Gábor metodista lelkész (felső képünkön) közös igehirdetésével zárult. Lassan minden elcsendesedett, ki-ki hazaindult otthonába. A templom előterében pedig ott maradtak a kövek, hogy emlékeztessenek. Gazdag Zsuzsanna A holokausztra emlékezve a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium meghívott vendége volt Sommer László, az Országos Rabbiképző és Zsidó Egyetem docense, aki a zsidóság ünnepeiről, szokásairól beszélt a diákoknak. Ezzel egy időben holokauszt-emlékkiállítás nyílt az intézményben, Válogatott képek Tomi képeskönyvéből címmel. Tomi egy Csehországból származó zsidó festő gyermeke. Az édesapját egy festőművészekből álló gettóba zárták, s ott arra kényszerítették őket, hogy ideális körülményeket láttatva fessék meg a tábori életet. A zsidó művészek azonban titokban a valódi gettóéletet is megfestették, s a képek egy részét kicsempészték, más részét pedig a falakba rejtették. Amikor a németek erre rájöttek, bebörtönözték őket, köztük Tomit is a szüleivel együtt. A hároméves kisfiút a szülők meggyilkolása után egy baráti házaspár nevelte fel. A háború után előkerültek a falba rejtett festmények, köztük az édesapa által Tominak készített kis könyve is, amelyet a fiú a tizennyolcadik születésnapján kapott meg, édesapja kérésének megfelelően. Thomas Fritta Hess (Tomi) így vélekedett a műről 1999-ben: „Ez a könyv végigkíséri az életemet, ma is mutogatom mindenkinek a képeit, hogy továbbadjam azt, amit én kaptam: azt a fontos üzenetet, hogy létezik szeretet, remény és álom a legnagyobb sötétségben is.” Máté Réka Szeretetotthon-szentelés Kaposszekcsőn (Folytatás az I. oldalról) A kaposszekcsői és a tékesi iskola után kapott 25 millió forint jelentős kiegészítésre szorult, ezért az egyházközség 2002 tavaszán pályázatot adott be a Szé- chenyi-terv lakásprogramjának keretében. A terveket Mersits Ildikó építészmérnök, a pályázatot pedig Szabó Lóránt. Dombóvár polgármestere (akkor a területfejlesztési társulás vezetője) készítette el munkatársaival. Rövid idő elteltével, júniusban érkezett a jó hír: az állam mintegy 250 millió forinttal járul hozzá a tervek megvalósításához. Az építkezés 2003 májusában indult meg, az otthon pedig ez év februárjában készült el. Az ünnepélyes felszentelésre április 17-én került sor Gáncs Péter püspök szolgálatával, aki Lk 2,30 alapján hirdetve Isten igéjét elmondta: a falak már állnak, ám a majdani dolgozókra és az itt lakó idősekre sok feladat vár még. Az újonnan felépült evangélikus diakóniai otthon csak akkor lesz valóban evangélikus, ha a krisztusi, egymást hordozó szeretet uralkodik majd a falak között. A püspök hangsúlyozta: az a gyülekezet, amely nem végez intézményes vagy valamilyen más formában szervezett diakóniai munkát, bizonyos értelemben csonkának számít, hiszen nem él a gyakorló, cselekvő szeretet lehetőségével, nem hordozza mások terheit. Az ünnepi istentiszteletet közgyűlés követte. Ennek keretében került sor a Kaposszekcsői Evangélikus Diakóniai Otthon felszentelésére és ünnepélyes megnyitására is. Ez alkalomból köszöntőt mondott - többek között - dr. Gulyás Kálmán címzetes egyházügyi államtitkár, Szemerei Zoltán kerületi és Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő, Kendeh György, a Diakóniai Bizottság elnöke, Tóth Imre, a község polgármestere, valamint a németországi testvérfalu, Bietigheim polgármestere is. Az újonnan felszentelt épületet körbejárva a jelenlévők meggyőződhettek arról, hogy Isten kegyelméből egy modern, az európai elvárásoknak minden tekintetben megfelelő diakóniai központtal lett gazdagabb a kaposszekcsői gyülekezet és egyben egész egyházunk. Az új épületegyüttes - amelynek létrejöttét tízmillió forinttal az országos egyház is támogatta - reménység szerint nem csupán az ott élő idős embereknek biztosít meghitt és biztonságos otthont, hanem szellemisége, szolgálata az egész környékre kisugárzik majd. Szabó Szilárd Az eseményen készült további fotók megtekinthetők a del.lutheran.hu oldal Hírék rovatában. ISTÁLLÓTÓL ISTEN HÁZÁIG Tízéves a nagymányoki evangélikus templom Ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát Istennek az elmúlt évtized gazdag ajándékaiért és a Kröhling János tervei alapján készült templomért Nagymá- nyokon. Az április 17-én tartott jubileumi ünnepségen Gáncs Péter püspök szolgált igehirdetéssel. A Déli Egyház- kerület vezetője lPt 2,4 alapján a gyülekezetépítés fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét, s egy kérdést intézett az ünneplő hívekhez: Vajon a lelki épülés területén mi történt az elmúlt tíz esztendőben? A válasz nem késett sokáig. A gyülekezet három korcsoportból álló ifjúságának énekszolgálata, a teli hajlék minden statisztikai adatnál beszédesebben bizonyította: a nagymányoki evangélikusok nem elégedtek meg azzal, hogy szép, új templomot építhettek, hanem elkezdték a munka nehezebb részét, a lelki épülést, gazdagodást is. A településen egykor a lelkész istállójából alakítottak ki egy termet, hogy a falu evangélikussága vasárnaponként összegyűlhessen. Ám 1994-ben Ocsai Zoltán lelkész szolgálata alatt, Loftnk Henrik és Reisz Henrik gondnok szervezésével és irányításával végre megkezdődhetett a templomépítés. Tíz esztendő nem túl hosszú idő, de arra mindenesetre elég volt, hogy bebizonyosodjon: Isten háza nem elhagyatott, nem kihasználatlan Nagymányo- kon. A mosolygós fiatal lelkésznő, Schalter Bernadett szolgálatának gyümölcseként megtelt élettel. Sz. Sz. Hálaadás a torony órájáért Egyházi énekre ébred és azzal zárja a napot Nagybánhegyes népe. Az evangélikus templom közelmúltban elkészült toronyórája ugyanis nemcsak az időt mutatja, hanem dallamot is játszik. A Békés megyei községben április 17-én ünnepi istentiszteleten adtak hálát az éneklő és ketyegő szerkezetért. Az 1895-ben épült bánhegyesi templom toronyórája évtizedek óta nem működött. Mivel a felújítására nem lett volna érdemes költeni, a gyülekezet három éve úgy döntött, hogy új órát készíttet. A közel egymillió forintos költség felét a nagybánhegyesiek adták össze; a munkát az evangélikusok mellett a katolikus és a református hívek is támogatták. Április 17-én Ribár János esperes szolgálatával tartottak hálaadó istentisztelet a gyülekezetben. Az igehirdető kiemelte, hogy a torony mindig fontos tájékozódási pont volt, mindig megmutatta a helyes irányt. A nagybánhegyesieknek is mindig felfelé kell tekinteniük. Az új óra pedig arra hívja fel a figyelmüket,'hogy az idő ne csak múljon, hanem teljen is: teljék meg szeretettel, munkával, odaadással. A kora esti ünnepi istentisztelet azzal az énekkel zárult, mely ezentúl minden este nyolc órakor felcsendül a száztíz éves toronyból: „Adjon Isten jó éjszakát...” L. J. Cs. A Fénysugár ünnepe Az Orosházi Evangélikus Egyházközség ökumenikus nyugdíjasklubot hívott életre 2002 márciusában, amely az egyedül élő nyugdíjasok számára biztosít szabadidős elfoglaltságot hétről hétre. Akik társaságban szeretnék múlatni az időt, azok szívesen választják a klub keddi és csütörtöki programjait. Az Orosházi Elet című lapnak Koszorús Oszkárné mesélt a megalakulás óta eltelt két évről.- A Fénysugárba 150 idős ember jelentkezett az elmúlt években. A heti két találkozás már elmaradhatatlan program a nyugdíjasok életében. Magunk készülünk az irodalmi előadásokra, együtt énekelünk, jókat beszélgetünk, kirándulásokat szervezünk, és népszerű előadókat hívunk - tudtuk meg a klubvezetőtől. A klubtagok bekapcsolódtak a lepramisz- szióba is, tavaly például 203 darab sebkötözőt és 24 takarót kötöttek az ügyes kezű asszonyok. (2004-ben Magyarországról 5500 darab fáslit szállítottak Indiába, a lepratelepekre.) A fennállásának második évfordulóját ünneplő klubba ellátogatott dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök is, aki megalakulásakor Isten áldását kérte a közösség életére. A szentetornyai templomért Azok állítják, akik ott élnek Isten házának a szomszédságában: a szentetornyai templom a város legelhanyagoltabb temploma, komoly felújítást igényel(ne). Vannak, akik még emlékeznek: talán a 70-es években jártak ott utoljára mesteremberek... Néhány évvel ezelőtt a helyi gyülekezet az úgynevezett „Ébredés-program” keretében szerette volna a lakosság figyelmét felhívni a gyülekezetre. Az elhanyagolt épület tatarozására adományokat is gyűjtöttek. Ezt az igyekezetét látva Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke egymillió forintot biztosított a templom rekonstrukciójára. Ebből a tetőszerkezet, az ereszcsatorna renoválása, a bádogosmunkák és a torony festése valósítható meg. Szuhaj Pál kondorosi bádogos március 19-én látott munkához. A torony festésével már elkészült, a cserepeket kijavította, jelenleg az ereszcsatornát cseréli ki. Szverle István presbiter lapunknak elmondta, a szentetornyaiak- nak jobban magukénak kellene érezniük a templomot, és segíteniük kellene a megóvását annak az í épített j értéknek, amely 1931 óta áll a településrészen. Cs. I. (Orosházi Élet) , \ ' 1
