Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-04-25 / 17. szám

Fotó: Barta Imre 4. oldal-2004. ÁPRILIS 25. Evangélikus Élet Egyház - politika - média Ökumenikus szkólatalálkozó Sajtóreggelin látta vendégül az egyházi médiumok képviselőit április 14-én a Magyar Kereszténydemokrata Szövet­ség (MKDSZ) elnöksége: Harrach Pé­ter elnök, Soltész Miklós alelnök, vala­mint Molnár József ügyvezető. A ke­resztény politikusok és a keresztény saj­tó munkatársai közötti találkozó szüksé­gességét Harrach Péter azzal is indokol­ta, hogy „az utóbbi időben erősödni lát­szik az egyház nélküli társadalomban gondolkodó emberek hangja”. A Centrál kávéház galériáján tartott eszmecsere további apropóját a Fidesz Magyar Polgári Szövetség egyházi egyeztető tanácsának létrejötte szolgál­tatta. Az egyházi emberekből, politiku­sokból, közéleti személyiségekből álló testület - Orbán Viktor kezdeményezésé­re - március 4-én alakult meg Harrach Péter elnökletével. Az egyeztető tanács hármas célt tűzött maga elé: egyfajta egyházpolitikai műhelyként a radikáli­sabb keresztény álláspont képviseletét, az egyházakkal való kapcsolatépítést, va­lamint a keresztény értékrend megjelení­tését a politikában és a társadalomban. GaZsu A vendéglátók: Harrach Péter, Molnár József és Soltész Miklós FELHÍVÁS AZ EGYHÁZKÖZSÉGEK ELNÖKSÉGEIHEZ Szeretettel kérjük az egyházközségek elnökségeit, hogy a Magyarországi Egyhá­zak Ökumenikus Tanácsa Közgyűlésének határozata értelmében 2004. május 2- án, vasárnap este lakóhelyükön ökumenikus együttlét keretében tartsanak közös istentiszteletet hazánknak az Európai Unióba való felvétele alkalmából. Kérjük a lelkészeket, hogy más felekezetű szolgatársaikat szíveskedjenek felkeresni eb­ben az ügyben. Ittzés János D. Szebik Imre Gáncs Péter püspök püspök püspök A múlt szombaton rendezték meg az első ökumenikus szkólatalálkozót a Deák téri evangélikus templomban. Az egész napos rendezvényen olyan evan­gélikus, református és katolikus ének­karok vettek részt, amelyek különféle liturgikus szolgálatokat is ellátnak. Az alkalmat a fellépők sokszínűsége is gazdagította: hallhattunk szakképzett muzsikusokból álló, professzionális kó­rusokat, de amatőr együtteseket is, amelyeknél a lelkesedés és a kitartó munka nyűgözte le a hallgatóságot. Az egyenkénti bemutatkozás után Kamp Salamon vezényletével néhány Schein-korált közösen is elénekeltek a szkólák. Délután egy rövid koncertre is sor került, melyen Zádori Mária előadá­sában J. S. Bach Ich bin vergnügt című műve csendült fel. A kantáta zárókorál­ját a kórusok közösen énekelték. A tar­talmas programot csángó táncház zárta a Szent István téri általános iskolában. A találkozón (a bemutatkozás sorrend­jében) a következő együttesek vettek részt: a Schola Cantorum Sancti Stepha­ni, a Debreceni Kodály Zoltán Zenemű­vészeti Szakközépiskola egyházzenei ka­marakórusa, az ócsai református egyház- község gyermek- és női kara, a mányi Szent Kereszt Szkóla, a Budapesti Éne­kes Iskola, a zuglói evangélikus gyüleke­zet liturgikus kórusa, a Capella Univer- sitatis, a Capella Mariana, a gödöllői pre­montrei plébániatemplom szkólája, a bu- dahegyvidéki evangélikus templom litur­gikus kórusa, a somogyvámosi ökumeni­kus énekkar, a Szent Lipót Szkóla, a nagyoroszi Szent Miklós Szkóla, a nagy­kőrösi református gyülekezet kórusa, a Nagy Szent Gergely gregorián ének- együttes, a Csepeli Szkóla, illetve a Scho­la Gregoriana Budapestiensis. Csomó Orsolya „Sok időt töltünk azzal, hogy láthatók legyünk, nemcsak a terminálon, hanem a színfalak mögött is. Ott kell ugyanis jelen lennünk, ahol az emberek van­nak” - fogalmazta meg hivatásának lé­nyegét Mike Vincer, a Repülőtéri Lel­készek Nemzetközi Szövetségének (IA- CAC) elnöke. A manchesteri repülőté­ren szolgáló lelkész feleségével együtt április 15-én érkezett Budapestre FischI Vilmos evangélikus reptéri lel­kész meghívására. Ötnapos magyaror­szági tartózkodása ötvözi a hivatalos programokat és a baráti látogatást.- Mikor és milyen céllal alakult a szövetség? - kérdeztük elsőként az el­nöktől.- 37 évvel ezelőtt két római katolikus pap kezdeményezésére jött létre, és az idők során egyre növekedett a tagok lét­száma. A szervezet jelenleg 170 tagot számlál. Ez 120 lelkészséget jelent kü­lönböző országokban - főleg Európában és Észak-Amerikában, de vannak tagja­ink Afrikában, Ausztráliában, Délkelet- Ázsiában és Dél-Amerikában is. A cé­lunk kettős: a reptéri lelkészek képzése és szolgálatra való buzdítása, valamint a tapasztalatok megosztása. Szolgálatun­kat két irányban végezzük: az utasok és az alkalmazottak között. E kettő megkü­lönböztetése azért fontos, mert az utasok esetében csupán rövid beszélgetésre és azonnali reakcióra van lehetőség, míg az Láthatóan jelen lenni... Interjú Mike Vincerrel, a Repülőtéri Lelkészek Nemzetközi Szövetségének elnökével alkalmazottakkal való kapcsolatépítés hasonlít a gyülekezeti szolgálathoz.- Az IACAC az egyetlen olyan nem­zetközi vallási szervezet, amely felszen­telt lelkészeket és más világvallások hí­veit gyűjti egybe. Hogyan tudnak együtt dolgozni egy ennyire vegyes közösség­ben?- Munkánk alapja az ökumenikus lel­kűiét, és bár a tagok 95%-a keresztény, a többiek között vannak muszlimok és zsidók is. A legtöbb lelkészségben kizá­rólag a keresztény felekezetek szolgálat- tevői vannak jelen, akik kitűnően együtt tudnak működni; ahol azonban van egy másik, nem keresztény valláshoz tartozó szolgatárs is, ott tágabb a perspektíva. A légi közlekedés természetéhez egyéb­ként hozzátartozik, hogy az emberek idegen országokat, kultúrákat és valláso­kat ismernek meg. A nyugati társadal­makban azonban egyre inkább átalakul­nak a közösségek, és távoli tájak lakói telepednek le közöttünk - magukkal hozva saját szokásaikat, életstílusukat. Egy - Manchesterhez hasonló - multi­kulturális városban nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne kezdeményezzünk beszélgetéseket; ez nemcsak azért fontos, hogy megvitassuk a helyi eseményeket, hanem azért is, hogy harmóniát teremtsünk, és bizony­ságot tegyünk hitünkről.- Biztosítanak-e képzési lehetőséget a szövetség tagjai számára?- Nagy súlyt helyezünk a tanfolya­mokra, amelyek négy kurzusból állnak, és kétévente ismétlődnek. Az általános ismertetőt követi a fontosabb részlegek működésének bemutatása, hiszen a lel­késznek tisztában kell lennie az ott folyó munka menetével. Ennek során felké­szítjük munkatársainkat arra, hogy mit tegyenek vészhelyzetben, és segítséget nyújtunk a más vallásúakkal való talál­kozáshoz. A legutóbbi, két héttel ezelőt­ti tanfolyamon keresztény, muszlim, zsi­dó, buddhista, szikh, hindu és bahai elő­adók beszéltek saját hitükről és arról, hogyan közelítsünk vészhelyzet esetén például egy muzulmánhoz.- Milyen alkalom nyílik a tagok kö­zötti tapasztalatcserére?- Az évenkénti konferencián lehető­ség van a különböző tájakról érkező tár­sakkal való találkozásra és barátságok kialakítására, elmélyítésére. Ez a mosta­ni látogatásom is ennek a gyümölcse, hi­szen a ferihegyi lelkészekkel is az egyik ilyen összejövetelen ismerkedtem meg. Ilyenkor alkalom nyílik a vitára, tapasz­talatcserére, hiszen a világ minden tájá­ról érkező szolgálattevők hasonló ese­tekkel is találkozhatnak. A helyszín ki­választásánál figyelünk továbbá arra, hogy valamennyi világrész sorra kerül­jön. Egyszer európai, majd észak-ameri­kai, míg minden harmadik évben ázsiai, afrikai vagy dél-amerikai országot vá­lasztunk; így megismerjük a vendéglátó lelkészség szolgálati lehetőségeit és ren­delkezésre álló eszközeit. Szövetségünk nagy súlyt helyez a különböző kultúrák megismerésére, hogy a reptéri lelkészek a kellő információk birtokában tudjanak másokhoz közeledni. Valljuk, hogy a személyes látogatások által hitelesebb képet kaphatunk a hétköznapokról," és megérthetünk valamit az adott nép életé­ből és mentalitásából.- Milyen témákkal foglalkoznak az egyes konferenciákon?- Tavaly Melboume-ben a lelkészkép­zés volt a téma; idén Seattle-ben a vész­helyzettréning kerül fókuszba; míg a 2005-ös manchesteri konferencián szolgá­latunk természetét gondoljuk át közösen.- Tartanak-e lelki alkalmakat a man­chesteri repülőtéren?- Hétköznaponként reggeli áhítatokat tartunk, illetve - igény szerint - istentisz­teleteket is. Gyakoriak az „emlékező is­tentiszteletek” (memorial service) az el­hunyt reptéri alkalmazottak emlékére; ezek a barátoknak, rokonoknak jelente­nek segítséget a gyász terhének hordozá­sában. Vasárnaponként viszont nincs is­tentisztelet, hanem a környező gyüleke­zetekbe látogatva visszajelzést adunk a híveknek a reptéri szolgálatról.- Kapcsolatban állnak-e a nagyobb egyházakkal?- Hivatalosan nem, ugyanis az IA- CAC felekezetek közötti szövetség, amelyben a helyi reptéri lelkészek fele^ lőssége, hogy szolgálatukat saját hitük­höz és egyházukhoz híven végezzék. A nagyobb egyházi szervezetek, mint pél­dául a Vatikán és a Lutheránus Világszö­vetség, nem hivatalosan ugyan, de üd- vözlik szolgálatunkat.- Fel tudná-e idézni egy meghatározó élményét?- Nehéz válaszolni, hiszen az elmúlt tizenkét év során sok minden történt, és akár egyetlen nap is számtalan apró ese­ményt hozhat. A legnagyobb élmény számomra az a bátorítás, amelyet a rep­téri alkalmazottaktól kapunk, akik érez­tetik velünk, milyen fontos számukra, hogy ott vagyunk, és megosztjuk velük a munkát. Hulej Enikő Április 19-én délelőtt D. Szebik Imre elnök-püspök az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalában fogadta Mike Vincert, a Repülőtéri Lelkészek Nemzetközi Szövetségének elnökét és feleségét. A találkozóra a Ferihegyi repülőtéren szolgáló evangélikus lelkész, Fisch! Vilmos is elkísérte a vendégeket. Mike Vincer beszámolójában tájékoztatta egyházunk püspökét a nemzetközi szervezet munkájáról, az ott dolgozó lelkészek feladatairól, helyzetéről és lehetőségeiről. Horváth-Hf.gyi Olivér felvétele Barta Imre kamerája a zárókoncert (fent) és a csángó táncház (lent) egy-egy pillanatát örökítette meg.

Next

/
Thumbnails
Contents