Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-04-25 / 17. szám
Barta Imre felvételei Ev angélikus 69. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2004. ÁPRILIS 25. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP (MISERICORDIAS DOMINI) ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 149 Ft A TARTALOMBÓL Egy kenyéren élünk Lelkész a repülőtéren Napos oldalak Börtönmissziós imahét Csepregi Béla köszöntése A liturgia lényege Azok a boldog békeidők A holokauszt áldozatául esett 1,5 millió európai és 190 ezer magyar gyermeknek állít emléket a budapesti Terror Háza Múzeumban megnyílt, Hetedíziglen című időszaki tárlat Egy nappal a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapja, április 16-a előtt a Budapesti Zsidó Hitközség álfal a magyar állam rendelkezésére bocsátott Páva utcai telken, illetőleg a használaton kívüli zsinagógában nyílt meg a Holokauszt Emlékközpont. Az intézményt működtető alapítványt még 1990-ben hozták létre a vészkórszak dokumentumainak összegyűjtésére, a túlélők emlékeinek megőrzésére és a magyarországi holokausztmúzeum megalapítására. Jóm ha-soá Emlékezés a vészkorszakra A könnyek útja Valahol olvastam: aki nem ette még könnyek között a kenyerét, és nem feküdt álmatlan éjszakákon ágyában sírva, az még nem ismeri az égi hatalmakat. Lehetnek persze kivételek. Egy kedves tanítványom, amikor az egyik bibliai történet kapcsán a sírásról beszéltünk, azt mondta: az én apukám nem tud sírni, mert nincsenek könnyei. Sokan nem tudják: lehet könnyek nélkül is sírni... Pirandellónak van egy novellája, amely egy öreg bányászról szól, aki a fiát, illetve az egyik szeme világát elveszíti egy szerencsétlenségben, és akinek az épen maradt szemébe gyakran könnycseppek tódulnak. „Ilyenkorpihentette csákányát, oldalt hajtotta fejét, elhúzta az alsó ajkát, és várta, hogy a könnycsepp lassan belecsorduljon az előzőktől vájt barázdába. ” Az író megjegyzi: másoknak a dohányzás meg az ivás volt a káros szenvedélyük neki pedig a saját könnyei. Lám, a két véglet: az egyik ember nem tud sírni, holott lenne oka rá: a másiknak viszont a szenvedélyévé válik, és szinte élvezi a könny sós ízét. Lélektanilag is bizonyított tény, hogy aki tud sírni, annak könnyebb feldolgoznia a bánatát, fájdalmát. Ám igazából nem attól könnyebbülünk meg, hogy sírunk - akár magunk nyeljük könnyeinket, mint Pirandello öreg bányásza, akár kenyerünket, zsebkendőnket áztatjuk vele hanem attól, hogy ki előtt sírunk. Valljuk, hogy testilelki fájdalmunk könnyeivel bizalommal fordulhatunk teremtő és megváltó Urunkhoz, úgy, mint ahogyan a kisgyermek osztja meg szüleivel gondjait. Könnyeink útján így találhatunk rá a Vigasztalóra, a Szentlélekre, akit Jézus küldött el az árvaságukat sokszor könnyezve fájlaló övéihez: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” (Jn 14,18) De a könnyek el is homályásíthatják Jézus hozzánk való eljövetelének a felismerését. Magdalai Mária a sírbolton kívül állva sírt, és a könnyeit számon kérő angyaloknak csak ezt tudta mondani: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.” (Jn 20,13) Pedig Jézus ott állt mellette. Nem ismerte fel öt, csak akkor, amikor Jézus megszólította: „ Mária!" Örülhetünk, hogy Jézus számon tart bennünket. Van, amikor úgy tekint ránk, mint egykor Péterre, hogy feltörjenek belőlünk a bűnbánat könnyei. De az is előfordul, hogy a nevünkön szólít minket (először a keresztségben!), és igéjében szeretetével oszlatja el a magány és a gyász könnyeit. Szimon János Szeretetotthon-szentelés Kaposszekcsőn Az elmúlt héten újabb szeretetintézménnyel gyarapodott egyházunk. A Kaposz- szekcsőn felépült evangélikus diakóniai otthont április 17-én szentelte fel Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke. A 320 millió forintos beruházás az egyház és az állam együttműködésének eredményeképpen jöhetett létre - Isten kegyelméből. Kő és virág. Mindkettő az emlékezés jele. Európában az emberek virágot helyeznek szeretteik sírjára, a Közel- Keleten pedig egy-egy követ. Más éghajlat, más kultúrkör, más szokások. A fájdalom és a visszatekintés szándéka azonban mindenütt közös. A csillaghegy-békásmegyeri gyülekezetben április 18-án az áldozatokra emlékezve - zsidó szokás szerint - ki-ki elhelyezhette a maga kövét. Az elmúlt héten számos helyen megemlékeztek a magyarországi zsidóüldözés áldozatairól. Az eseménysorozathoz a Csillaghegyen és Békásmegyeren élő evangélikusok is csatlakoztak: szokásos havi összejövetelüket, az összegyülekezés napját ezúttal a hatvan évvel ezelőtti vészkorszak felidézésének szánták. A nyitó istentiszteleten - Ez 18,21-24 alapján - Már- tonfiy Marcell egyetemi tanár hirdette Isten igéjét. „A soá emléknapján növekvő távolságot érzünk. A tanúk fogynak, az emlékezet gyengül” - kezdte beszédét a Mérleg című katolikus folyóirat szerkesztője, majd kiemelte: az emlékezés egyben értelmezés is. Bár ezt a pusztítást soha nem lehet megérteni, mégis emlékezni kell. „Olyan időszaka volt ez a történelemnek, amikor a jézusi szeretetparancsot nemcsak korlátozták, hanem semmibe vették és meggyalázták.” (Folytatás a 3. oldalon) A rendszerváltás után lehetőség nyílt arra, hogy az egyházak visszakapják az államtól egykori intézményeiket, épületeiket. A kaposszekcsői gyülekezet közgyűlése úgy határozott, hogy mivel a községben a római katolikus felekezet tagjai vannak többségben, nem kérik vissza egykori iskolaépületüket, és nem sajátítják ki ily módon az egyetlen általános iskolát. Ehelyett inkább a pénzbeli kártalanítás mellett döntöttek, majd tervbe vették egy idősek gondozásával, ápolásával foglalkozó intézmény létrehozását. Az elhatározást hamarosan tettek követték. Annak érdekében, hogy a meg; sokasodott feladatok ellenére a lelkészi munka zavartalanul folyhasson, egy második lelkészi állás létrehozásáról döntött a Dombóvár-Kaposszekcső-Csi- kóstöttös Társult Evangélikus Egyház- község. Egy kis ideig Erdélyi Csaba segédlelkész szolgált a gyülekezetben, majd 2003 szeptemberétől Fatalin Helga személyében megválasztott pásztora lehet a közösségnek. (Folytatás a 3. oldalon) Evangélikus Médiaműhely Piliscsaba, 2004. május 13-15. (csütörtök kora estétől szombat kora délutánig) A MEE Sajtóbizottsága és hetilapunk szerkesztősége ismételten várja azok jelentkezését, akik szívesen bekapcsolódnának az egyházi médiamunkába, illetőleg mindazokat, akik az írott és az elektronikus újságírás területén szeretnék felfrissíteni (elmélyíteni) szakmai ismereteiket. Regisztrációs díj: 1000 Ft, amely a helyszínen fizetendő. Jelentkezési határidő: május 5. A jelentkezéshez kérünk mellékelni egy eddig még nem publikált, 3000 karakternél nem hosszabb írást (műfaji és tematikai kötöttség nincs). Az idei továbbképzésen sajtófotók elemzésére is sort kerítünk, ezért kész felvételeket és illusztrációötleteket is örömmel fogadunk. Jelentkezni Boda Zsuzsa szerkesztőségi titkárnál lehet az Evangélikus Élet szerkesztőségében (1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: 1/317-1108) vagy a zsuzsa.boda@lutheran.hu e-mail címen. A MEE Sajtóbizottsága nevében Az EvÉlet szerkesztősége nevében Fabiny Tamás elnök T. Pintér Károly főszerkesztő l. Míg nincsen igazán nagy bajod, légy hálás, és gondolj a valóban nagy bajokra. így az érezhető bajt is kevésbé érzed. Világos tehát, hogy míg e földön élünk, a fájdalom iránt való érzéketlenség mindig nagyobb az emberben, mint maga a fájdalom. Nem mintha a teljes rossz jelen nem volna, hanem mert Isten jóságosán elrejti, s megakadályozza, hogy egészen felfedezzük és érezzük. ” Luther Márton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek (1519)
