Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-04-11 / 15. szám
Barta Imre felvételei 4. oldal - 2004. ÁPRILIS 11. Evangélikus Élet A teológia énekkara Egyháztörténeti Tanszékének immár habilitált vezetője volt a délelőtt utolsó előadója. Az akadémiai nap egyik fő szervezője ezúttal a Confessio Pentapo- litana, vagyis az Ötvárosi hitvallás újabb datálási kísérleteiről szólt. Téma- választását az (is) indokolta, hogy Sólyom Jenő is kutatta e kérdést, és az 1949-es Belmissziói munkaprogramban értekezett is róla. A hitvallások funkciója időről időre változott - emelte ki a tanszékvezető, elemezve az 1549-es, illetve 1560-as datálás mellett és ellen szóló érveket. A délutáni program templomi orgonakoncerttel kezdődött, amelyen dr. Finta Gergely Bach H-moll prelúdium és fúgáját adta elő, és szolgált a liturgikus ének szeminárium is. Az ünnepi alkalomra két kötet is napvilágot látott: a Luther Kiadó Tanuljunk újra Luthertől! címmel Sólyom Jenő válogatott írásait jelentette meg a professzor fiának, Sólyom Jenőnek a szerkesztésében. A másik kötetet a Sólyom család nyújtotta át ajándékba a jelenlévőknek. A Hagyjad az Úrra a te utadat - Sólyom Jenő emlékezete című - szintén a Luther Kiadó gondozásában, de Sólyom Irén és Sólyom István szerkesztésében megjelent - könyvben a barátok, kollégák, tanítványok emlékező írásait vehetjük kézbe. A címadó zsoltárvers (37,5) végigkísérte a teológiai tanár életútját, fatáblára írva mindvégig az ágya felett függött. Összegzésként azt mondhatjuk, hogy a 2004-es Dies Academicus résztvevői igen gazdag tartalmú és méltó megemlékezés részesei lehettek. Kőháti Dorottya Családtagok, tanítványok, „közeli és távoli” tisztelők - Sólyom Jenő emlékének adózók Dr. Sólyom Jenő dékánként 1943—44-ben Szepességben őrizték meg. Egy figyelemre méltó, kiemelkedő műveltségű - a latinban, héberben, görögben jártas - ember portréját ismerhettük meg, aki 1532-ben szokatlan követeléssel, a szombat megszentelésével állt elő. Később egy újrakeresztelő territoriális egyház prédikátoraként tesznek említést róla a krónikák. A teológia énekkarának - Csorba István karnagy vezényelte - szolgálata után dr. Csepregi Zoltán, az intézmény (Folytatás az 1. oldalról) A Sólyom Jenőről dékánként készült fotóra utalva emlékeztetett arra, hogy a régi fekete-fehér képen a méltóságteljes rektori láncon még ott a korona és a kereszt, az idők folyamán azonban e két szimbólum „lefürészeltetett”. Igei bevezetése után elsőként a Sólyom család tagjait - a gyermekeket, unokákat, dédunokákat - köszöntötte, és örömét fejezSólyom Jenő leányunokáinak kamarakórusa te ki, amiért igen nagy számban vannak jelen az egykori tanítványok, barátok, Sólyom Jenő életének tanúi. A profesz- szor egyháztörténeti tárgyú tudományos munkássága örökös felvételi anyaga teológiánknak. Sok évtized ölelésében így találkoznak a generációk - mondotta befejezésül. A nap első előadója Keveházi László lelkész, egyháztörténész volt, aki a „Sólyom Jenő - a reformáció embere” címet adta megemlékezésének. Az egykori taalapján az előadásból az evangélium elkötelezettjének portréja rajzolódott ki, egy olyan emberé, akinek a lutheri tanítás nem dogma, hanem élő szó: érintettség és küldetés volt! Sólyom Jenő legmélyebben a reformáció történeti szakaszát kutatta. A hazai egyháztörténelem professzoraként azonban az egyetemes egyháztörténelmet is „birtokolta”. Az előadó felidézte alapos, precíz munkavégzését, módszerét. A professzor történeti szemléletre nevelte diákjait: a históAkadémiai nap dr. Sólyom Jenő (1904-1976) születésének 100. évfordulója alkalmából ria nála valóban az élet tanítómestere volt. Mindig azt kutatta, hogy az adott esemény mire taníthat minket, ma élő Krisztus-követő tanítványokat. Disszertációjának címe - „Luther és Magyarország” - jelezte érdeklődésének centrumát. „Előre Lutherrel!” című cikkében így fogalmaz: „Tanuljunk újra mentői többet Luthertől! Tanuljunk tőle legalább annyit, mint amennyit tanultak tőle annak idején magyar tanítványai! Tanuljuk meg tőle újra: az egyházban az evangélium minden előtt!” A pedagógust és a mélyen elkötelezett, hívő evangélikust egyaránt méltató előadása végén Keveházi László arra biztatta a fiatalokat, hogy tanuljanak - ne csak róla, tőle is! Mielőtt a második előadó, dr. Gerhard Müller püspök, erlangeni profesz- szor a mikrofonhoz lépett volna, a Sólyom család igazi meglepetést nyújtott át az ünneplő közönségnek: a professzor leányunokáiból alakult kamarakórus énekelt. Gerhard Müller „A szellemtörténettől a reáltörténetig” című előadásában feltette a kérdést: mire használjuk a történelmet? Arra-e, hogy tanuljunk belőle, hogy a jövőben elkerüljük a korábban elkövetett hibákat? De hogyan lehetünk szabadok az előítéletektől és félreértésektől, amelyek utunkat állják a múlt történéseihez való hozzáférésben? (A professzor német nyelvű előadásának szövegét - éppúgy, mint a másik idegen nyelvű referátum anyagát - Korányi András jóvoltából ki-ki magyar fordításban is kézhez kapta.) Rövid szünet után Ritoókné dr. Szalay Agnes szólt élvezetes stílusban Me- lanchthon Szophoklész-kollégiumáról. Teológiai és esztétikai kérdéseket egyesítő, wittenbergi és magyarországi vonatkozásokat felölelő, ókort és újkort átfogó beszámolót hallhattunk. Dr. Martin Rothkegel prágai egyház- történész-professzor Andreas Fischer- ről, a „közép-európai reformációtörténet egyik fantomjáról” beszélt. Egy „ismeretlen ismerősről”, akiről igen kevés forrásanyagot hagytak hátra a kortársak. Fischer emlékezetét mindenekelőtt a nítvány az ünnepi előadásra készülve újraolvasta „Jenő bácsinak”, szeretett professzorának valamennyi írását. Ezek Dies Academicus Széljegyzet a Sólyom Jeno-emlékkönyvhöz Kitűnő ötletnek bizonyult az a terv, amely 2003 őszén egy mátrakeresztesi faház teraszán fogant meg a Sólyom család tagjaiban. Hat testvér beszélgetett egymással szokásos őszi találkozójukon. Elhatározták, hogy édesapjuk születésének 100. évfordulójára egy olyan kiadványt szerkesztenek, amely szemléletesen mutathatja be, miként látták s hogyan becsülték dr. Sólyom Jenő személyét, munkáját az őt közelebbről ismerők. A tervből valóság lett. A könyv - mely a Luther Kiadó gondozásában látott napvilágot - a Dr. Sólyom Jenő Alapítv ány támogatásával jelenhetett meg. Sajnos egészségi okokból nem lehettem jelen a hittudományi egyetem emléknapján, amelyen drága professzorukra emlékeztek a barátok, tanítványok, pályatársak, sorstársak. A Hagyjad az Úrra a te utadat című emlékkötetet viszont egy ültő helyemben végigolvastam. Bizonyos, hogy mindazok, akik szerették dr. Sólyom Jenőt, és a kezükbe veszik ezt a szép, gondosan szerkesztett és mértéktartóan illusztrált kiadványt, ugyanígy lesznek vele. (A könyv címét az a zsoltárvers adja, amely Sólyom Jenő egész életét végigkísérte, s amely egy fatáblán ágya felett függött mindvégig: „Hagyjadaz Úrra a te utadat, bízzál benne, mert ő megcselekszi. ” Zsolt 37,5) Olvasás közben az jutott eszembe, hogy akaratlanul is megtaláltuk azt a műfajt, amely leginkább illik a közelmúlt egyháztörténetének megörökítéséhez. A visszaemlékezések segítségével érdekesen és sokoldalúan lehet bemutatni az adott kort, s a személyes hangvételű írások felvázolják a méltatott személy életútját is. A kötetben negyven vallomás - testvéré, tanítványé, baráté - olvasható. Nem a laudatio hangján, hanem közös Urunk iránti hálából, szeretet- ből fakadtak ezek a sorok. Mindenki mást látott Sólyom Jenőben, mégis minden szerző ugyanarról beszél. így együtt igaz az egész. Reményt keltő, hogy zűrzavaros, nehéz időkben megmaradhat valaki profeszszorként is tanítványnak, szegényként is gazdagnak, embertelenségben is tiszta embernek. Mindez talán azért is lehetséges, mert akiről írtunk, sohasem panaszkodott mértéken felül, nem gyűlölködött, tudott segíteni másokon, pedig ő is segítségre szorult. A könyv olvasását nagyban segíti Fabiny Tibor professzor Sólyom Jenő életútját bemutató írása. Tiszteletet érdemel a Sólyom Jenő publikációiból összeállított bibliográfia is. Az elmúlt évben Madocsai Miklós szerkesztésében egy hasonló jellegű könyv jelent meg, amely az ötven éve végzett lelkészek visszaemlékezéseit tartalmazza. Úgy vélem, a Sólyomemlékkönyv méltó folytatása ennek az új típusú egyháztörténet-írásnak. Várjuk a hasonló tartalmú, korrajznak is beillő gyűjteményeket, hogy a valóságos élettörténeteken keresztül lassan tisztázódhassanak a mögöttünk hagyott évtizedek. Dr. Hafenscher Károly Dr. Sólyom Jenő (1904-1976) válogatott írásai Tanuljunk újra Luthertől!
