Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-04-11 / 15. szám
2004. ÁPRILIS 11.-5. oldal A Magyar Televízió nemrégiben szakszerű ismertetésben, illő módon emlékezett meg Sándy Gyula műegyetemi tanár templomépítő munkájáról. Az adás többet is bemutatott az általa tervezett, sajátos stílusú evangélikus templomok közül. A műsort nézve visszagondoltam Sándy Gyula professzor talán egyik legutolsó templomának az építésére. 1951-ben a győri diakonissza-anya- ház lelkészeként a börcsi leánygyülekezet gondozása is feladatom volt. A kis gyülekezetben akkoriban érlelődött meg a templomépítés szándéka. Mivel az erődre emlékeztető kis templom terveit a professzor készítette el, illendőnek tartottuk, hogy meghívjuk öt a templomépítés megkezdését jelentő első kapavágásra. Örömünkre el is jött! 1951 nyarának egy meleg vasárnap délelőttjén, ünnepélyes keretek között indult az építkezés. Élesen emlékszem arra, ahogyan Sándy Gyula a bal kezébe vette kalapját, jobb kezével megfogta a kapanyelet, az ég felé tekintett, áldást mondott, és egy mondatban Isten áldását kérte az épülő templomra. Őszinte, szívből jövő, megható jelenet volt! Sándy Gyula nemcsak a tervezőasztalnál alkotta - vonalzóval és körzővel - gyönyörű templomait: az épületeket élő hittel, imádsággal tette le az Úristen kezébe. Egyházunk nem felejti el hűséges, hitvalló templomépítőjének nevét. Sümeghy József Evangélikus Élet A templomépítő Sándy Gyula-emlékkiállítás a budai Örökség Galériában Kő kövön nem marad - tartja a mondás. Igaz ugyan, hogy Sándy Gyula (1868-1953) evangélikus építészmérnök, műegyetemi tanár munkái felett sem múlt el nyomtalanul az idő, ám - Istennek hála - épületei nem váltak az enyészet martalékaivá: ma is megcsodálhatjuk az általa tervezett számos evangélikus templomot, illetve a lakó- és középületeket. Tavaly volt ötven esztendeje annak, hogy a 19-20. századi magyar építészet e jeles alakja eltávozott az élők sorából. Neki állít emléket az az április 2-án nyílt életműkiállítás, melyet a Magyar Építészeti Múzeum és az Evangélikus Országos Múzeum rendezett. Az Eperjesen született és Budapesten elhunyt Sándy Gyula édesapja festő és gimnáziumi tanár, egyik apai nagybátyja pedig Ferenczy István szobrászművész volt, így - ahogyan mondani szokás - „hazulról hozta” a művészet iránti érzékenységet és a szépség szeretetét. Legfőbb óhaja volt, hogy kastélyokat és templomokat építhessen. Aki felkeresi a budavári Kulturális Örökségvédelmi Hivatal patinás barokk épületében rendezett kiállítást, megismerheti az építész megvalósult - épületek formájában testet öltött - és papíron maradt álmait egyaránt. Az intézmény Örökség Galériájában tervrajzok, képek és személyes tárgyak mesélnek Sándy Gyuláról, aki a nagytarcsai gyülekezet felügyelői tisztét is ellátta. A kiállítás megnyitóján elsőként a Magyar Építészeti Múzeum igazgatója, Bugár-Mészáros Sándor lépett a mikrofonhoz, hogy köszöntse a jelenlévőket. Név szerint is üdvözölte D. dr. Harmati Béla püspököt, ifj. Harmati Béla Lászlót, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatóját, továbbá Sándy Gyula megjelent leszármazottait, Horváth Róbertét, Konok Tamást és Sándy Pétert. Az eseményt művészek szereplése tette színesebbé. Bánffy György színművész Reményűk Sándor Kövek zsoltára című költeményét szavalta el, illetve Sándy Gyula - finom humort sem nélkülöző - visszaemlékezéseiből olvasott fel. Fenyvesi Andrea hegedűn, Fejérvári János pedig brácsán játszott. Az „utolsó szó jogán” dr Krähling János építész, egyetemi docens méltatta Sándy Gyulát. A múlt század harmincas éveinek kiemelkedő építésze mindenekelőtt templomépítő volt. Neve csaknem száz templomhoz köthető, ezek többsége evangélikus. Stílusa több forrásból táplálkozott, az egyetemes jelleg mellett a népi karakter megőrzésére is törekedett. Nemcsak tervezett, oktatott is, számos építész mondhatja őt mesterének - hangzott el a megnyitóbeszédben, melynek végeztével a tárgyak „foghattak bele a maguk meséjébe”. A Sándy Gyula-emlékkiállítás április 25-ig tekinthető meg az Örökség Galériában (1014 Budapest, Táncsics Mihály u. 1.). A tárlat rendezője Zászkalicky Zsuzsanna művészettörténész, látvány- tervezője Ágoston István belsőépítész. G. Zs. Az előtérben (balról jobbra) ifj. Harmati Béla, dr. Varga Károly, az Örökségvédelmi Hivatal elnöke, és Bugár-Mészáros Sándor Fotó: Barta Imre PREMIER AZ EVANGÉLIUM SZÍNHÁZBAN Új darabbal mutatkozott be virágvasárnap az Evangélium Színház. Jean Anouilh „Becket vagy Isten becsülete” című drámája április 11-én, 17-én, 18-án, 25-én, illetőleg május 2-án, 9-én, 16-án, 23-án és 30- án szerepel a Duna Palota színpadán. (Az Udvaros Béta rendezte előadásra lapunkban még visszatérünk) Erfurti anziksz „Elfelejtettük Istent” - e mondattal kezdte előadását a március végén Erfurtban rendezett konferencián Begrich Etfriede erfurti evangélikus püspökhelyettes asz- szony. A tanácskozáson a mintegy másfélszáz résztvevő arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi a protestantizmus jelentősége az Európai Unióban. Magának a konferenciának az értékelésére - és a megfogalmazott válaszok ismertetésére - egy későbbi lapszámban igyekszem sort keríteni. Most arról a meglepő változásról szeretnék tudósítani, amelyet egy magamfajta egyszerű magyar állampolgár tapasztalhat Németország keleti felében járva. Arról a majdhogynem hihetetlen, ám igen látványos fejlődésről, amely az országegyesítő rendszerváltozás óta nemcsak a régi-új fővárosról, Berlinről, de az egykori Német Demokratikus Köztársaság majd minden nagyobb városáról elmondható. Az erfurti konferenciának az az Ágoston-rendi kolostor adott helyet, ahol 1505. július 17-én - egy thüringiai bányászfiú életén keresztül - kezdetét vette Isten történelmet formáló munkájának jól ismert fejezete. Luther Márton mint kezdő jogászhallgató kopogtatott be az eredetileg a 13. században épült kolostorba, amely a múlt század hetvenes évei óta egyházi konferenciák kedvelt - és a legmodernebb technikai eszközökkel felszerelt - helyszíne. Erfurt gyönyörű óvárosában sétálva - a rendszerváltozás előtti állapotokhoz képest - még szembetűnőbb a változás. A német egyesítésnek köszönhetően Thüringia fővárosa újra Németország egyik gyöngyszeme. A történelmi városmag majd minden háza megújult; nem éktelenkednek málló vakolatú, düledező épületek. A közlekedés felújított és jól karbantartott utakon, járdákon zajlik. Érdekes, hogy a néhány nap leforgása alatt egyetlen keleti autót (Trabantot, Wartburgot vagy Ladát) sem láttam, csakis „nyugati” márkájúakat.!. Táblák figyelmeztetnek: „piros lapot”, azaz 20 eurós büntetést kap az, aki szemetel, vagy nem takarítja fel kedvenc kutyája piszkát a járdáról. (A figyelmeztetésnek egyébként van is foganatja.) Erfurt híres kolostorának 1996 óta újra vannak állandó lakói: az ötvenes évek elején alakult evangélikus női rend (Ordengemeinschaft) néhány tagja él itt. A Benedek reguláját követő nőtestvérek több évtizedes száműzetés után végre újra napjában többször összegyűlhetnek imádságra a kolostor templomában, remélve, hogy a Teremtő meghallgatja - többek között - az Istenről megfeledkezett thüringiaiakért mondott könyörgéseiket is. Mi sem kívánhatunk mást. Blázy Árpád Az Úr érkezése Istenes versekkel versenyeztek Országos ökumenikus szavalóverseny zajlott az elmúlt hét végén Nyíregyházán, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban. Tizenkilenc intézményből harmincnégy versmondó vett rész a kétnapos programon, melyet ezúttal már tizenegyedszer rendeztek meg. Az istenes versek seregszemléjére világi iskolák versmondóit is meghívták. A program péntek délután Laborcziné Sztankó Gyöngyinek, a nyíregyházi gyülekezet lelkészének, a gimnázium felügyelő-bizottsági tagjának köszöntőjével kezdődött. Az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumot 1992-ben adta vissza az állam az egyháznak. Dr. Bánszki István, az iskola akkori - ma már nyugalmazott - igazgatója, főiskolai tanár e fölött érzett örömében hirdette meg először „Az Úr érkezése” elnevezésű szavalóversenyt.- Akkor ez óriási változást jelentett! Újra a régi alapszabály szerint lehetett dolgozni, vagyis a gyermekeket hitre, erkölcsre - és magyar nyelvre nevelni. Hirtelen nem is tudtuk, miként lehetne ezt az örömöt kifejezni! Talán verssel gondoltam... „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” volt a mottója annak a felhívásnak, amelyet 1992-ben szétküldtem az egyházi iskoláknak - mondja az ötletgazda. Persze, akkoriban még lényegesen kevesebb egyházi iskola működött az országban, evangélikus például nyolc volt. Bánszki István azonban nem csak egyházunk intézményeit szólította meg: kezdettől fontosnak tartotta a rendezvény ökumenikus jellegét. Ez olyannyira értékadó mozzanata az istenes versek szavalóversenyének, hogy a legutóbbi alkalomra már olyan világi iskolák tanulóit is meghívták, melyekkel a Kossuth jó kapcsolatokat ápol itt az észak-alföldi régióban.- Az országban sokféle versmondó versenyt rendeznek, sokféle tematikával - válaszol Bánszki István (aki jelenleg a verseny védnöki tisztét tölti be) arra a felvetésre, hogy az első öröm elmúltával akár meg is szakadhatott volna a versenysorozat. - Hál’ Istennek azonban a magyar irodalomnak van egy olyan erőteljes vonulata Balassitól egészen Reményik Sándorig - vagy máig -, amelyben az ember kétségeit, Istennel való párbeszédét, viasko- dásait, kételyeit, hitét, a belé vetett bizalmát fogalmazzák meg a költők. Mindezzel meg kell ismertetni a fiatalokat. Az Úr érkezése szavalóversenyre a résztvevőknek két művel kellett készülniük. A verseny házigazdái tág határokat szabtak, de azért kijelölték a mezsgyét a versválasztáshoz: egy 18. századi magyar költő versének tolmácsolását és egy teljesen szabadon választott istenes versnek az előadását kérték, előbb mindenkitől, majd szombaton a döntőbe jutott legjobbaktól. Péntek este ajándékként a zsűriben is tevékenykedő Dinnyés József előadóművész műsorának örülhettek az ország minden tájáról érkezett fiatalok. Ahogyan az már lenni szokott, a zsűri ezúttal is nehéz helyzetben volt. Ezt jól érzékelteti, hogy két-két második, illetve harmadik díjat osztottak ki. Az elmúlt tizenegy esztendő egyébként azt mutatja a költészet iránt érdeklődők számára, hogy felnövekvőben van egy olyan generáció, amelyik nem pusztán megoldandó iskolai feladatnak tekinti a szavalást, hanem meggyőződésből mondja a verseket. Végezetül a díjazottak névsora: 1. Ja- kucs János (római katolikus gimnázium, Gyula); 2. Usztics Lili (Baár-Madas Református Gimnázium, Budapest); 2. Halász Orsolya (római katolikus gimnázium, Gyula); 3. Lénárt Attila (Lévay József Gimnázium, Miskolc); 3. Bors Anikó (Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium, Sopron). A közönségdíjat Annus Agnesnak, a debreceni Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tanulójának ítélték. V. E. Evangélikus középiskoláink március elején idegen nyelvi szavalóversenyt rendeztek. A versengésben hét intézmény képviseltette magát: az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, a Budapest- Deák Téri, illetőleg a Budapest-Faso- ri Evangélikus Gimnázium, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium, továbbá a hagyományteremtő céllal megrendezett megmérettetésnek otthont adó miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola. Az induló diákok három nyelven adtak elő szebbnél szebb verseket: hét tanuló franciául, tíz diák angolul, tizenhat pedig németül szavalt. Mindhárom kategóriában két-két költeményt kellett bemutatni: egy kötelező és egy szabadon választott művet. A szakavatott zsűri tagjai nehéz helyzetbe kerültek, mert a versenyzők mind igen felkészültek voltak, így a sorrendet csupán apróbb különbségek (kiejtés, a szöveg átélése, illetve értelmezése) döntötték el. Minden résztvevő egy emléklapot és egy jutalomkönyvet vehetett át a házigazda intézmény igazgatójától, Fellegvári Zoltántól, valamint a verseny ötletadójától és szervezőjétől, dr. Nehéz Károlynétól. Kerepesi Helga Eredményhirdetésre várva... SiPEKUPÉTER felvétele 4 Ml LOS JÓZSEF FELVÉTELE
