Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-04-11 / 15. szám
69. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 2004. ÁPRILIS 11. HÚSVÉT ÁRA: 149 Ft A TARTALOMBÓL A feltámadott Krisztus hitre hív Tóparti passió Egy lator története Nemzetiségi oldal Sólyom Jenő, Sándy Gyula és Szalay Károly emlékezete Szolgálni - Irakban Nagyszombat éj Most Alszom Kudarcon Kábul a torz Csupakosz Arcom A Gyásznak Mocskát az Almom bágyadt Homályba Zárja El Rejtett Félelmek Megmérgeztek Fénytelen Lettem Nem Testem Fénytelen Az életre Képtelen Lelkem Fáj Halál Szívja - Bár Rá sírba szállt Kínhalál Csapást Mért Ezért Van remény ÚJRAKEZDÉS Nagy esély Ez még Hogy Átvon Homályon Fényforráshoz Megváltott Álmot Ad Virrad Éj illan Húsvéti nap- Fény villan Vigaszt Oszt Ahogy Oldja koszt Mosott arcon Holnapot Ragyog Rám S kiált Napvilág, Él a KIRÁLY Aki már Nyitányt Zeng Lelkem- végtelen új életre éhesen nevet RÁ. A vers és az illusztráció Szemerei GAbor Belső szoba című kötetéből való, amelyet az ünnepre jelentetett meg a Luther Kiadó. Szemerei Gábor: Húsvéti áttörés (faplasztika) A MEÖT húsvéti üzenete A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa hálát ad Istennek, hogy a keleti és a nyugati tradíció egyházai idén - néhány héttel az Európai Unió bővítése előtt - a húsvét ünnepét együtt ünnepelhetik. A mi Urunk Jézus Krisztus szenvedése és halála megnyitja szemünket a ma is jelen lévő szenvedésre és ínségre. Krisztus feltámadásának titka és csodája ad nekünk bátorságot és bizodalmát, hogy higgyünk a megbékélésben és a békében, és ad nekünk erőt ahhoz, hogy együtt munkálkodjunk ezekért. Európa a sokféleség kontinense. A görög-római világ és a kereszténység, a zsidóság és az iszlám, a felvilágosodás és a különféle tudományok formálták ezt a földrészt, és köteleznek minket ma is arra, hogy ezt a sokféleséget megőrizzük, és hogy éljünk az ebből adódó lehetőségekkel. Az ember méltósága mint Isten képmása, a vallásszabadság és a vélemény szabadsága, a kisebbségek méltó védelme és a szociális törvények mind olyan értékek, amelyeket hálával fogadunk, és együttélésünk alapjának tekintünk. Az Európai Unió 15-ről 25 tagállamra való bővítése olyan történelmi esemény, és olyan hatalmas feladat, amelynek során nem szabad szem elől tévesztenünk azokat a keleti államokat sem, amelyek most még nem lesznek az unió tagjai. Meg vagyunk győződve arról, hogy ennek az új Európának akkor használunk a legjobban, ha együttműködésünket fokozzuk, fennálló közösségünket ápoljuk, és előmozdítjuk a kisebbségek értékeinek védelmét. Az Ökumenikus Charta szellemében az a feladatunk, hogy közösen alakítsuk Európát a népek és a kultúrák megbékéltetése és a teremtettség megóvása által. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a közösség csak ökumenikus elkötelezettségben lehet ígéretes és jövőbe mutató. Jézusnak az a kérése, hogy mindnyájan egyek legyenek, kötelez bennünket. „Krisztus feltámadott” - ez az örömhír mindannyiunknak szól. Húsvéti hálával és örömmel köszöntünk mindenkit hazánkban és Európa országaiban a Feltámadott szavaival: Békesség néktek! 2004 húsvétján „ Csak a hitetlenségünktől függ, hogy nem tudunk kis ideig bizakodva várni, különben mi is örömmel láthatnák meg, hogy Isten irgalmassága és minden ereje az őt félőkön, az Úr karjának ereje pedig teljes komolyságával és minden hatalmával a kevélyek ellen van. Mi, hitetlenek ököllel tapogatunk Isten irgalmassága és karja felé, s ha abból semmit sem érzékelhetünk, mindjárt azt hisszük, hogy elveszítettük azt, és az ellenség győzött, mintha elveszítettük volna az Isten kegyelmét és irgalmasságát, és karja ellenünk irányulna. Onnan van ez, hogy nem ismerjük az ö jellegzetes működését, ezért aztán nem ismerjük őt magát sem, irgalmasságát és karját sem. Mert az ő akarata, hogy őt hitben ismerjük meg; ezért érzékeinket, értelmünket és szemünket be kell zárnunk, ezek csak botránkozásra vannak, ezért kell kivájnunk és kidobnunk. (Mk 9,47) " Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása) FELTÁMADÁS ÜNNEPE? A Kossuth rádió egyik közelmúltbeli adásában megdöbbentő adatot hallottam: egy szociológiai felmérés szerint tízmillió magyarból egymillió maradt hűséges az egyházához, és ebből az egymillióból mindössze kétszázezer ember jár rendszeresen templomba. S ráadásul mindez nem is egy egyházellenes rádióműsorban hangzott el, hanem egy katolikus igehirdető említette az adás elején hallható keresztény meditációban. A felmérésből az is kiderül, hogy több millió ember csak szükség esetén tart igényt az egyház szolgáltatásaira. Mintha csak egy tárgy vagy eszköz lenne az életükben az egyház: csak akkor veszik elő, amikor éppen szükségük van rá, ha pedig már nem kell, elteszik vagy kidobják. Hiszen mégiscsak ünnepélyesebb egy templomi esküvő, mégiscsak illik megkeresztelni a gyereket, mégiscsak szebb, ha egy áhítat is elhangzik egy temetésen... Persze olyanok is akadnak szép számmal, akik szíves örömest lemondanak ezekről az „ünnepélyes" kellékekről. Meghökkenve hallottam valakitől évtizedekkel ezelőtt, hogy mi, magyarok orális típusú emberek vagyunk. Azaz a szájon keresztül, annak segítségével érzékeljük, tudatosítjuk a világot, vagyis csak az létezik igazán a számunkra, aminek íze van. Nem véletlen, hogy a feltámadás ünnepét is a „ húsvét" szóval nevezték meg őseink. Ok még - igaz, többnyire kényszerből - betartották a negyvennapos böjtöt, és alig várták, hogy a feltámadás ünnepén végre véget érjen. Számukra a feltámadás ünnepének középpontjában nem az Úr Jézus halála és feltámadása állt, hanem a húsevés újbóli lehetősége. Ma már a böjt csak nyomaiban maradt meg az emberek emlékezetében, ám a „ húsvét ” szó, azaz a hús vételének lehetőségéről kialakított elnevezés megőrződött. Csak keveseknek tűnik fel, hogy a feltámadás ünnepét mennyire tévesen, a „gyomor szintjén ” nevezték el eleink, s ünnepelik kortársaink. Pál apostol a filippibeliekhez írt levelében írja a következő megrendítő sorokat: „Most pedig sírva is mondom, hogy ők Krisztus keresztjének ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket.” (Fii 3,18-21) Ezekben a sorokban talán az a legkeményebb s egyben legtalálóbb állítás, hogy az ilyen embereknek „ a hasuk az istenük ", Nem kell csodálkoznunk tehát azon, hogy a feltámadás ünnepét is a hús vételének, falásának a lehetőségével fogalmazták meg eleink. Es ezért ragaszkodunk mi is - akarva vagy akaratlanul - az elnevezéshez és a „gyomor szintjéhez ”. Mennyivel hasznosabb lenne, ha a böjt biblikus vagy evangélikus értelmezését gyakorolnánk amelynek a lényege az önvizsgálat és a bűnbánat, vagyis saját testi-lelki nyomorúságunk bűnösségünk felismerése. S ha felismertük testi-lelki elveszettségün- ket, akkor választhatunk a halál passzivitása és a Krisztustól kapott örök élet csodálatos aktivitása között. Testi elveszettségünk lényege jól látható betegségeinkben, az öregedésben és végül a keserves halálban. Lelki elveszettségünk pedig a bűneink sokaságában érhető tetten, az önzéstől az irigységig, a tiltott dolgok utáni vágyakozástól a kificamodott tettekig, a hűtlenségig, amelynek fájó velejárója az összeomlás, a szenvedés és a kiborulás. Ezeknek a nyomorúságoknak a láttán választhatjuk a „fadarabsorsot’', amikor - mintha semmiről sem tehetnék - sodródunk, mint a folyóba esett fadarab a halálos vízesés felé. Majd csak eltűnünk valahogy az anyagi valóság semmijében, és a hit nélküli szónok majd csak elmotyogja, hogy soha nem feledünk (egészen addig, amíg a gyászolókkal együtt ki nem lép a temetőkapun...). De választhatjuk azt is, amit a feltámadás ünnepe valójában jelent. S ennek az ünnepkörben két középpontja van: a nagypénteki kereszt és a harmadnapi feltámadás. A nagypénteki kereszt: a bűneinkért bemutatott egyetlen érvényes áldozat, amelyet az Úr Jézus Krisztus mint főpap és mint Isten Báránya mutatott be érettünk, bűneink bocsánatára. A harmadnapi feltámadás: győzelem a halál felett. Ezzel nem a fadarab sodródását vállaljuk, hanem az élő Úr Jézus Krisztus követését! Ha pedig őt követjük, akkor az életünk útja - a halál zuhatagán keresztül is - az örök életbe vezet. Ribár János Akadémiai nap a teológián Dies Academicust, vagyis akadémiai napot tartottak március 30-án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen az intézmény egykori professzora, dékánja, dr. Sólyom Jenő születésének 100. évfordulója alkalmából. Az ünnepi tudományos ülésen egyháztörténeti előadások, személyes hangvételű megemlékezések hangzottak el, és egyházzenét is hallhattak a vendégek. Dr. Szabó Lajos rektor nyitóáhítatában - Mt 11,28-29 alapján - Krisztus menedéket nyújtó, hívó szavával köszöntötte a dísztermet zsúfolásig megtöltő hallgatóságot: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. ” Sólyom Jenő életében, hitvalló szolgálatában Jézus idézett elhívó szava életre szóló erőt, csendes zugot, tisztító, jövőt építő rendezőerőt jelentett. Erre a jézusi szóra felelt egész életével, s lett verbi divini minister, azaz Isten igéjének szolgája... Szabó Lajos személyes szavakkal méltatta elődjét, az egykori dékánt (ma az egyetemen a dékáni címnek a rektori felel meg). (Folytatás a 4. oldalon) 4
