Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-04-11 / 15. szám
2. oldal-2004. ÁPRILIS 11. Evangélikus Élet ELŐ VIZ - , Váltság George Thomas New England egy kis városkájának plébánosa volt. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával, és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte, és kíváncsian várta,’mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt: „Amikor tegnap végigmentem a főutcán, szembejött velem egy fiatal fiú, a kezében lóbálva ezt a madárkalitkát. A kalitka alján három kismadár lapult, a hidegtől és a félelemtől reszketve. Megállítottam a fiút, és megkérdeztem:- Nicsak, mit viszel magaddal?- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.- Hazaviszem őket, és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás ellen uszítom őket. Elvezni fogom a játékot.- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?- O, van otthon két macskánk - mondta a fiú azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük. Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?- Nem kellenek azok magának, atya. Hiszen csak vacak, szürke mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét. A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam neki. A fiú letette a kalitkát a földre, és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.” Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett: „Egy nap párbeszéd folyt a sátán és Jézus között. A sátán épp az Édenkertből jött, és dicsekedett:- Az egész emberiséget a kezemben tartom. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyéim!- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak, és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy ré- szegeskedjenek és kábítószerezzenek; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel, és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a sátán.- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?- Megölöm őket! - felelte a sátán.- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus. A sátán végignézett Jézuson, és megvető gúnnyal mondta:- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet! Jézus így szólt:- Megegyeztünk! Aztán kifizette az árat...” Ezzel George Thomas fogta a madárkalitkát, és lement a szószékről. (Ismeretlen szerző. Forrás: internet) Egyházunk honlapja: www.lutheran.hu Húsvét vasárnapján látható utoljára a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban a Dél- Szlovákia szakrális kisemlékeit bemutató fotókiállítás. L. Juhász Ilona felvételén a mohi temetőben álló öntöttvas sírkereszt Jézus él! Sokféle hit van. Sokan elhiszik, hogy Jézus valóban itt járt, tanított, gyógyított a földön, sőt azt is, hogy meghalt a kereszten. De a döntő üzenetet, azt, hogy ő feltámadt, és ma is él, már jóval kevesebben vallják. Jársz templomba? Jó. Van Bibliád? Jó. Szeretsz a templomban énekelni? Jó. De tudod-e, hogy Jézus él, és velünk van? Erőt, békességet, örömöt csak az adhat, ha tudom, hogy Jézus feltámadt és él. A húsvét üzenete először az üres sírnál hangzott el. Az angyalok így szóltak az asszonyokhoz: ,, Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt. ” (Mt 28,5-6) Ez a húsvéti jó hír áll leginkább a hitetlenség kereszttüzében. Ezt támadják, gúnyolják, csúfolják sokan. Amikor Jairus lánya beteg lett, és haldoklóit, a ház köré odagyülekeztek a szomszédok is. Tudták, hogy Jairus Jézust hívta segítségül. Együtt sírtak vele, amikor a lány meghalt, de amikor Jézus azt mondta, valójában csak alszik, kitört a gúnyos nevetés, a káröröm: Mit akarsz, Jairus? Hiszen a lányod meghalt! Mire mégy Jézussal? Aki elfogadja Urának és Megváltójának az élő Jézust, és elindul a hit útján a hétköznapokban, az egyre jobban átéli, és örömmel tapasztalja, hogy Jézus élő valóság. Amikor Jób bajba került, vagyona elveszett, gyermekei meghaltak, felesége elfordult tőle, és barátai is kíméletlenül vádolták, csúfolták, ő kitartott a hitben. Rendületlenül vallotta: „ Tudom, hogy az én megváltóm él. ” (Jób 19,25) Ma is minden ezzel kezdődik: hiszem, elfogadom, hogy ő él. Számomra ő nem csupán a múlt egyik nagy alakja, nem csak példakép. Nem a tanításában hiszek, nem is a parancsaiban, hanem abban, hogy él, és „velem vándorol utamon”, mostani bajaimban, gondjaimban mellettem áll, hallja imáimat, és válaszol. Jézus él - ez nem frázis, és nem dogma. O nemcsak az „égben” él, hanem itt, a földön akarja életemet uralma alá vonni. Számára nincsen kicsi vagy nagy ügy, betegség, szegénység. A fájdalom sem idegen neki, hiszen emberré lett, hordozta emberi sorsunkat, és meg tud indulni gyarlóságainkon. Nyugtalan világunkban sokszor halljuk: minden bizonytalanná vált körülöttünk és sokszor bennünk is. Elveszítjük fogódzóinkat. Értékválságban élünk, hiszen nemcsak a divatjamúlt bútorokat, az elavult autókat „illik” lecserélni, hanem a maradandó értékeket is. A család, a házasság egyre kevésbé jelent kapaszkodót, biztos menedéket. Ebbé a bizonytalan és nyugtalan - mondhatnánk: beteg - világunkba hasít bele a gyógyító evangélium: Jézus él! Feltámadt! Legyen az idei húsvétunk arról emlékezetes, hogy a múlandó ünnepi „láz” után maradandó fogódzót találtunk az élő Jézusban, aki kétezer év óta tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Gáncs Aladár Oratio oecumenica Mennyei Atyánk, kegyelmes Istenünk! Húsvét ünnepén hálaadással állunk meg itt, a gyülekezetben szent színed előtt. Előtted van életünk, hiszen látod és tudod gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket. Hadd csatlakozzon most imádságunk a világ kereszténységének húsvéti öröménekéhez és magasztalásához. Prófétáid megjövendölték, hogy üdvösséget fogsz küldeni az embervilágnak. Szeretetedet és bocsánatodat árasztottad reánk a megígért Messiás, Jézus Krisztus személyében. Add, hogy a húsvéti reménység és az irántad való bizalom hassa át hétköznapjainkat, és a te világosságodból erőt kapjunk életünk árnyékosabb nápjain. Krisztus Urunk, ez az ünnep emlékeztet arra, hogy te nem halott hősünk és mártírunk vagy a jeruzsálemi temetőben, hanem élő, diadalmas, feltámadott Megváltónk. Karácsonykor embervilágunk poklába szálltál alá, végigjártad a szenvedés és halál útját a golgotái keresztig. Magadhoz hívtál minden megfáradtat és megterheltek és békességedet kínálod ma is. Keresztfádon széttárt két kezed fogja át az egész világot, mert közöttünk és bennünk sok az önzés, a gonoszság, a hitetlenség és a békétlenség. Különös Király lettél számunkra, aki - a világ uralkodóival, hatalmasaival ellentétben - nem alattvalóid szolgálatát, életét és pénzét követeled, hanem mindenekelőtt te ajándékozol: életedet és véredet adtad értünk. Szentlélek Úristen, munkálkodj bennünk, földön élő egyházadban, hogy újra meg újra meghalljuk a megtérésre hívó szót, és megújuljon életünk szeretetre, megbocsátásra és békességre. Hadd ragyogjon a krisztusi világosság rajtunk keresztül az emberek között úgy, hogy lássák jó cselekedeteinket, és dicsőítsék mennyei Atyánkat. Szentháromság egy Isten, kérjük húsvéti áldásodat gyülekezetünkre, egyházunkra, egész keresztény néped ökumenikus közösségére. Áldásod legyen az ige hirdetőin és hallgatóin, lelkipásztorainkon, püspökeinken, a különböző szolgálatokat végzőkön. Vigasztaló jelenléted adjon reménységet a betegeknek, idős testvéreinknek, a gyászolóknak, a halállal vívódóknak. Mutasd meg, hogy itt a földön nincs maradandó városunk, de örök életünk lehet Jézus Krisztusban, aki legyőzte a halál hatalmát. Urunk, különösen is könyörgünk ezen az ünnepen azokért, akik háborúk, harcok, fegyveres fenyegetések között, félelemben kénytelenek élni. Könyörgünk az éhezőkért, a hajléktalanokért, a járványokkal küzdőkért. Add áldásodat népünkre, hazánkra, a világ országaira és vezetőire, hogy mindnyájan a békességet és a kisebb-nagyobb emberi közösségek javát munkáljuk. Áldásod legyen a családokon, szülőkön és gyermekeken. Add, Urunk, hogy a föld megadja termését, és minden becsületes munka elnyerje megérdemelt jutalmát. Hálaadással élve teremtett világod sok ajándékával, szépségével, hadd őrizzük környezetünk, földünk, vizünk, levegőnk tisztaságát. Szentháromság egy Isten, tiéd legyen a dicsőség és a hálaadás mindörökké. Ámen. :••• SJJROK 3 )£ 5 3 3 Minden istentisztelet húsvéti! Olvasóink talán emlékeznek még rá, hogy karácsonykor azzal a gondolattal rukkoltam elő, hogy minden istentisztelet karácsonyi. A hétről hétre ismétlődő angyali énekre (Dicsőség a magasságban Istennek), az inkarnáció - nem csak karácsonykor megismétlődő - csodájára alapozva fogalmaztam meg akkori mondanivalómat. Fél év sem telt el, és most meg azt írom: minden istentisztelet húsvéti. Vállalom, ha emiatt szó éri a ház elejét. Igenis, minden vasárnap húsvétvasárnap. így hitték az első keresztények, s így valljuk mi is. A kereszténység minden más vallástól eltérő üzenete és gyakorlata volt az, hogy az ünnepet a hét első napján tartották. Nem lehetett volna megőrizni az Ószövetség népének szokását, a szombat ünneplését? Miért kellett eltérni a több ezer éves hagyománytól? A válasz egyszerű:, mert a húsvét tényén, ünneplésén, megjelenítésén áll vagy bukik minden. Pál apostol egészen radikálisan fogalmaz: ha Krisztus nem támadt fel a halálból, akkor hiábavaló a mi hitünk, de az igehirdetésünk is (lKor 15,14). Ha nem húsvét és az odavezető nagypénteki kereszt áll a hitünk központjában, akkor semmiben sem különbözünk a történelemben megjelenő és annak süllyesztőjében hamar eltűnő szektáktól, vallásoktól. Az apostol örömmel kiált fel: ámde Krisztus feltámadt a halálból, mint az elhunytak első zsengéje („prototípusa”) (1 Kor 15,20). A keresztény istentiszteleteket mindig vasárnap tartották. Már önmagában ez is hitvallás volt a Krisztustanítványok részéről: abban a történelmi helyzetben, kulturális környezetben a vasárnapi összejövetel is a hitükről prédikált. De jó, ha tudatosítjuk: ma is - amikor kétezer év alatt megszokott, természetes lett, hogy vasárnap ünnepelünk - újra csak hitvallássá válik az összejövetel. Ha vasárnap nem dolgozunk, megszakítjuk a heti hajtást, és van időnk önmagunkra, egymásra és Istenre, az sokatmondó jellé válhat a környezetünk számára. Ha valóban megéljük, hogy számunkra a vasárnap a hét első napja, akkor talán elgondolkodnak az emberek azon, hogy vajon miért vélekedünk ilyen furcsán. Ha a hét első napja számunkra Jézusról szól, ha ezt a napot úgy tekintjük, mint a vele való új élet ajándékának jelét, akkor valóban hitvallássá válik a vasárnapi istentisztelet. Minden vasárnap húsvétvasárnap, és minden istentisztelet húsvéti - abban az értelemben is, hogy nem vallásos összejövetelt tartunk, hanem a feltámadott és élő Jézus Krisztus valóságos jelenlétét élvezzük. Amikor igét hallgatunk, ő szólal meg. Nem üzen, mint aki távol van (az idő vagy a tér távolában), hanem megszólít, mint aki jelen van. Amikor az úrvacsorái asztalhoz telepedünk, nem egyszerűen az utolsó vacsoráról emlékezünk meg, hanem Jézus asztala köré gyűlünk, aki maga hív meg, és lát vendégül minket, önmagát tálalva nekünk. Ünneplésünk középpontjában nem a régmúlt neves alakja, a történelem régen eltávozott, de ma is nagy hatású személyisége áll, hanem az a halált legyőző és élő Úr, aki a Genezáreti-tó partján a tűz melegével, a terített asztallal és a békesség szavával fogadta az elcsigázott, újra halásznak állt tanítványokat, és aki ma is így tesz velünk, egyháza tagjaival. A húsvéti tudósítások drága mondatai közül számomra az egyik legkedvesebb az, amikor a két angyal az üres sírnál így szól a rémült asszonyokhoz: „ Mit keresitek a holtak között az élőt?" (Lk 24,5) Ez a kérdés visszhangzik kétezer év óta. Azt üzeni: ne a múltban keressétek Jézust, hanem a jelenben, az istentisztelet közösségében, hiszen ott találkozhattok vele. Húsvét évről évre megismétlődik. A Feltámadott elénk áll, és azt mondja: „Békesség néktek.” Hadd álljon itt végezetül húsvét ünnepének - minden vasárnapon érvényes - kollektaimádsága: „Urunk, Istenünk, aki szent Fiadat föltámasztottad a halálból, és ezzel bizonyossá tetted, hogy a bűn hatalmát megtörte, és a halál köteleit megoldotta: kérünk, űzd ki belőlünk is a halál félelmét, és töltsd be szívünket az örök élet örömével, az élő Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.” Hafenscher Károly (ifj.)
