Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-04-04 / 14. szám

10. oldal -2004. ÁPRILIS 4. Evangélikus Élet Szeretettel hívunk minden érdeklődőt az Evangélikus Belmissziói Baráti Egye­sület (EBBE) áprilisi alkalmára a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség tanács­termébe (Budapest XI., Bocskai út 10.). Időpontja: április 8. (nagycsütörtök) 16 óra. . Az előadást - Az úrvacsora jelentősége és szerepe a személyes és közösségi megújulásban címmel - és az áhítatot Kovács László lelkész tarja. Az alkalom 17.30-ig tart, aki tud maradni, részt vehet a 18 órakor kezdődő ke­lenföldi istentiszteleten. Az EBBE vezetősége Pályázat pedagógusállásokra Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium pályázatot hirdet mate­matika-fizika, magyar, hittan szakos tanári állásokra. A pályázat feltétele: történelmi egyház melletti elkötelezettség, lelkészi ajánlás és szakirányú egyetemi végzettség. A pályázatokat Jantos Istvánná igazgatónak kérjük megküldeni az alábbi cím­re: Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium, 5900 Orosháza, Bajcsy-Zsilinszky u. 1. A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium 2004. szeptemberi kezdéssel törté­nelem szakos tanárokat keres egyetemi vagy főiskolai végzettséggel. Lehetséges szakpárosítások: magyar, angol, francia, földrajz. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az evangélikus egyházhoz való tartozás, tu­dományos munka, jeles vagy jó oklevél, idegennyelv-tudás (állami nyelvvizsga). A pályázathoz csatolni kell:- kézzel írt hagyományos önéletrajzot,- a tanári elképzelések összefoglalását kb. 1 gépelt oldalon,- a diploma hiteles fénymásolatát,- protestáns pályázók esetén a konfirmációi, katolikusoknál a bérmálkozási emléklap fénymásolatát,- lelkészi ajánlást,- a nyelvvizsga-bizonyítvány hiteles másolatát. A pályázatokat a gimnázium címére (Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium, 1071 Budapest, Városligeti fasor 17-21.) kell beküldeni 2004. április 30-ig. Meghívó Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (1141 Bu­dapest, Rózsavölgyi köz 3.) 2004. április 24-én teo­lógiai konferenciát rendez Nők Luther-kabátban címmel a lelkésznők ordinációjának 30 éves jubile­uma alkalmából. Program: 10.00: Köszöntések 10.30: A szolgálat (Ámt) evangélikus értelmezése - dr. Harmati Béla ny. püspök 11.30: Nőként egy férfias hivatásban? - dr. Brigitte Enzner-Probst teológiai docens, München 14.00: Fórumbeszélgetés az elsőként felavatott leikésznőkkel 15.00: Hálaadó istentisztelet a zuglói evangélikus templomban. Igét hirdet: Gáncs Péter püspök. Közreműködik a Magyarországi Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziumá­nak kórusa. A helyszínen ebédet biztosítunk azoknak, akik a teológiai konferenci­án is részt kívánnak venni. Kérjük, hogy részvételi szándékukat április 10-ig je­lezzék a Női Misszió címén: 1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: 1/483-2261. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. április 4. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Johann Gyula; II., Hűvös­völgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Johann Gyula; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Győri Gábor; du. 6. János- passió - Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Gé­za; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai ró­mai katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocs­kai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. fél 10. (úrv., családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; XI., Ma­gyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Gáncs Tamás (teol.); Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (családi) Keczkó Pál; de. fél 12. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV, Juhos ut­ca 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere II. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa Lász­ló; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Gerőfi Gyuláné; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér I. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. PALMARUM VASÁRNAPJÁN, VIRÁGVASÁRNAP a liturgikus szín: lila. A vasár­nap lekciója: Mt 21,1-9; az igehirdetés alapigéje: Fii 2,1-4. HETI ÉNEKEK: 209, 198. Evangélikus istentiszteletet közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2004. április 11-én, húsvét vasárnapján 10.04-kor a békéscsabai evangélikus temp­lomból. Igét hirdet: Kondor Péter esperes. Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály GYÓGYKEZELTETÉSI OFFERTORIUM A mai vasárnapon egész egyházunkban a perselypénz az egyházi alkalmazottak gyógykezeltetését és kedvezményes üdültetésének támogatását szolgálja. „Isten elhívása vissza­vonhatatlan” (Róni 11,29) 12.30: Plenáris beszélgetés Diáktársak új szerepben Szakkollégiumi hétvége a Luther Otthonban Egy tavaly megkezdett hagyomány folytatásaként a Luther Otthon tavaszi szak­kollégiumi hétvégéjén ezúttal is a végzős diákoké volt a főszerep: a március 19-21. között tartott konferencián - mintegy a diplomavédés főpróbájaként, ám jóval ol­dottabb légkörben - ízelítőt adhattak társaiknak szakdolgozati témájukból. Az el­múlt évhez hasonlóan idén is kitűnő, felkészült előadókat láthattunk, akik a leg­modernebb technikai eszközöket is segítségül híva próbálták meg közelebb hozni a hallgatósághoz azt a tudományterületet, amelyet tanulmányaik során megismerhettek. Az érdeklődőknek mindezeken túl arra is lehetőségük nyílt, hogy dr. Takács Ildikó egyetemi docens jóvoltából a karriertervezéshez is kapjanak né­mi útmutatást. A programokat filmklub és közös bowlingozás tette még színeseb­bé. Az alábbiakban egy elsőéves hallgató foglalta össze benyomásait. Számtalan meglepetést tartogathat szá­munkra egy olyan közösség, melynek így vagy úgy (de semmiképpen sem a véletlen folytán) tagjai lehetünk. Ahol nem csak úgy eléldegélünk egymás mel­lett, célt tévesztetten, lélek és tartalom nélkül. Hiszen akkor nem is nevezhet­nénk magunkat közösségnek, legfeljebb „emberhalmaznak”. Egy ilyen közösség­nek tagjai vannak, s nekik feladatuk van. Ki többel, ki kevesebbel, de igyek­szik hozzájárulni ehhez a munkához. És jó végignézni az elért eredményeken... Az elmúlt hétvégén nagyszerű alkal­munk nyílt arra, hogy kollégista társa­inkkal egy kicsit közelebbről is megis­merjük egymást. Igaz, kapcsolatunk egy kis időre a szokásosnál hivatalosabb jel­leget öltött: számunkra furcsa, előadói­hallgatói viszony alakult ki közöttünk. Kezd ugyanis hagyománnyá válni, hogy évente egyszer nem meghívott előadók teszik szakkollégiummá az otthont, ha­nem mi magunk - illetve azok a böl- csebb, fészkünkből elröppenőfélben lé­vő társaink, akik sokéves tapasztalattal felvértezve állnak ki elénk, hogy egy rö­vid előadás keretében ízelítőt adjanak szakterületükről. Sokarcú „népség” va­gyunk, megfordul köztünk majd minden tudomány avatott képviselője. Ezen a hétvégén belepillanthattunk a mérnök, a műszaki menedzser, a jogász, a törté­nész, a geográfus, a gyógyszerész gon­dolataiba. Persze csak töredékét adhat­ták át mindannak, amivel eddig hosszú éveken át foglalkoztak... Jómagam először kóstolhattam bele ebbe a különleges hangulatba. Különle­ges, mert együtt vagyunk, együtt örü­lünk, együtt izgulunk egymás sikeréért. Azokkal az emberekkel, akikkel regge­lente álmosan futunk össze a folyosón vagy az étkezőben; akikkel éjszakákon át együtt aggódunk a közös tanulóban; akiknek szokásait, gyengéit napról napra jobban megismerjük - akikkel együtt élünk. Közben formálódunk, és még szorosabbra fűződnek közöttünk a las­san szövődő baráti, testvéri szálak. A nem mindennapi hétvége hangula­tát megalapozandó közös filmvetítésre is sort kerítettünk, melyben szintén el volt rejtve a folytonosság, az újabb talál­kozás iránti vágy: egy egész trilógián keresztül élvezhettük egymás társaságát esténként. Öröm volt végignézni egymá­son: „lám, te is itt maradtál, te is fontos­nak tartottad, hogy kicsit más formában is együtt legyünk”. S ha már így össze­gyűltünk, a szombat esti szórakozásunk­ban is igyekeztünk most az egyszer egy­máshoz igazodni. Azután az előadások, filmklubok, be­szélgetések helyszíne átváltozott. Fel­csendülni készült a záróakkord: élmé­nyekkel telve tereltük figyelmünket af- felé, akinek az egész együttlétet szentel­ni kívántuk. Hiszen egyedül ő az, aki ké­pes arra, hogy tartalmat vigyen a közös­ségbe. így kereknek, teljesnek érezhettük azt, amit elvégeztünk. Bebizonyosodott, hogy van értelme egy ilyen, néhány tu­cat ember által alkotott gyülekezetnek. Úgy határoztunk: nem tartogatjuk ötlete­inket a következő évi hasonló hétvégéig. Inkább lendületet nyertünk a folyamatos „karbantartásra”. Mert amit csak időn­ként vesznek elő, az előbb-utóbb hasz­nálhatatlanná válik, berozsdásodik. A közösségi életet sem három nap alatt kell megélni azokkal, akikkel napi érint­kezésben vagyunk. Azonban időnként szükség van frissítésre, amelynek hatá­sára lesz miből merítkezni, lesz mire visszaemlékezni, s amely figyelmeztet­het a mindennapokban: mi ugyanahhoz a közösséghez tartozunk. Horváth Dénes „Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!” (Márk 13,1) Az elmúlt évben alakult Tótkomlósi Városvédő Egyesület fő céljának a komlósi tájhoz és történelemhez kötő­dő természeti és épített örökség védel­mét tekinti. Első gyakorlati munkája az evangélikus O- és Újtemető kapui­nak rekonstrukciója és környezetének rendbetétele lesz. Az O- és Újtemető kapuépítményei majd két évszázadon át dacoltak az idővel, ám mostanra kritikus állapotba kerültek. A komlósi városvédők ezért el­határozták, hogy felújítják őket, és rend­be teszik környezetüket. Hiszen a város­védő tevékenység akkor igazán hasznos, ha látható és kézzelfogható eredménye, nyoma marad. Az okok közül a fent említett is ele­gendő volna ahhoz, hogy elkezdjük a re­konstrukciót. Számunkra azonban ezek a kapuk jóval többet jelentenek... For­májuk ugyanis azokkal a magyarországi ősépítményekével rokon, amelyeket az utolsó pillanatban örökített meg Kunko­vács László fotóművész az Alföldön. A fényképész az orosházi tanyavilágban kapta lencsevégre azt a galambdúcot, amelyre a leginkább hasonlítanak az evangélikus temetők kapui. Nem vélet­len hasonlóságról van szó, hanem a be­telepített szlovákság és a környező ma­gyarság kulturális egybefonódásának egyik jeléről. A kapuk és az oszlopaikra helyezett, koporsóra emlékeztető faszer­kezetek mindezeken túl különleges szimbolikát is hordoznak. Az alvégi Ótemetőbe - amint azt Hor­váth Sámuel evangélikus lelkész említi a Kalászok Tótkomlós múltjából és jelené­ből című, 1880-ban megjelent emlékira­tában - 1758 óta temetkeznek. Az odave­zető út végén láthatjuk meg a magányo­san álló kaput, amelyen keresztül már csak egy irányba vezet tovább az út... A kapun 1838-ból és 1875-ből szár­mazó'ószláv és szlovák nyelvű, gót be­tűs véseteket láthatunk: a fekete deszká­kon bibliai idézetek és a kaput felszen­telő egyházi méltóságok nevei olvasha­tók. A kapuk közvetlen környezete is a régmúltból maradt itt. Mára az átjárók mívesen rakott téglasorai beomlottak, és a romok között gyökeret vert a gyom. Az egykoron nagy műgonddal rakott boltívek mintha már bele is törődtek volna ebbe... A Száraz-ér völgye és a beletorkolló mély árkok - melyek a város egykor jól kiépített csapadékvízrendszerének utol­só épen maradt szakaszai -, a fás-gyepes területek, az alföldi síkon igencsak szá­mító három-négy méteres szintkülönb­ségek, a téglából kirakott átjárók és a századokat megélt, puritán, fekete-fe­hérre festett kapuk a környék különleges látványosságának számítanak. Tavaly nyáron egy sajnálatos baleset következtében az Újtemető kapujának faszerkezete és teteje, illetve latin betűs szlovák feliratai megrongálódtak. Az értékes véseteket biztonságba helyez­tük, a szerkezetet a helyszínen fóliába csomagoltuk, hogy megvédjük az esőtől és a hótól. A teljes körű rekonstrukció megszer­vezése tehát elkezdődött. A városvédők a tagtársak hozzájárulása, kétkezi mun­kája mellett feladatuknak tekintik, hogy a munkák elvégzéséhez szükséges pénz egy részét - pályázati forrásokból, vala­mint civil szervezetek és magánszemé­lyek adományaiból - előteremtsék. Gróf Széchenyi István szavai szerint: „Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli meg múltját, nézd meg a temetőjét.” Dr. Kancsó János, a Tótkomlósi Városvédő Egyesület elnöke Fotó: Győri Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents