Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-04-04 / 14. szám

4. oldal - 2004. ÁPRILIS 4. Evangélikus Élet Az Alphától az ómegáig Az ébredésről egy volt úttörőtáborban Isten és a haza szolgálatában r Allománygyíílés a Protestáns Tábori Püspökségen A missziónak nagyon sok formájával találkozhatunk manapság: létezik utcai misszió, különböző társadalmi rétegeket megcélzó modell, műholdas evangélizá- ció és még sok minden más. Sokan keressük azt a formát, amellyel valóban meg tudjuk szólítani a ma emberét. így történt ez Angliában is, ahol két lelkész, Nicky Gumbe! és Sandy Miller 1977-ben kidolgozott egy olyan modellt, melynek hatására ezrek találtak rá Jézus Krisztusra. 1994-től mások is kezdték kipróbál­ni ezt az evangélizációs módszert. Úgy tűnt, hogy más egyházakban, felekezeti közösségekben, sőt kultúrákban is igen hatékonyan működik... A nagy sikerű Alpha-mozgalom híre néhány éve hazánkba is eljutott, de még csupán egy-két gyülekezetben indítottak Alpha-csoportokat. A Csillebérci Szabadidő- és Ifjúsá­gi Központban március 18-19-én tartott Alpha-konferencia után azonban re­mélhetőleg egyre több keresztény közösség kap kedvet ahhoz, hogy kipróbálja a misszió új formáját. A találkozót a történelmi egyházak ve­zetői is megtisztelték jelenlétükkel, s megnyitó beszédeikben a missziónak a szekularizált világban betöltött jelentő­ségéről szóltak a jelenlévőkhöz. Egyhá­zunk részéről D. Szebik Imre elnök-püs­pök a misszió iránti elkötelezettség vál­lalására buzdította a közel háromszáz résztvevőt. Én magam két éve találkoztam az Alpha-mozgalommal. Eleinte némi fenntartással fogadtam, ám egy idő után megtapasztaltam jótékony hatását. Kö­zel egy éve indítottuk be gyülekezetünk­ben az Alpha-csoportot, melynek hatá­sára gyülekezetünk lelkileg megújult, és közösségünk létszámában is növekedett. Úgy tapasztaltam, két olyan lényeges elem van gyülekezeti életünkben, amelyre nagyobb hangsúlyt kellene he­lyeznünk: Isten Szentleikének az emberi szívekben tapasztalható munkájára, il­letve az asztal közösség, a csoportos be­szélgetés, a baráti együttlét jelentőségé­re. Ez az igény nem most merül fel elő­ször az egyháztörténet során. A tartalom változatlan, csak a „csomagolás” mai - az Alpha ehhez kínál egy jól működő és hatékony modellt. Ezt bizonyította ez a kétnapos konferencia, és erről szóltak azok, akiknek az életét Isten egy ilyen közösségen keresztül változtatta meg. Most is magam előtt látom azt a hu­szonéves lányt, aki elmesélte, honnan emelte ki őt Isten. „Alkoholista voltam, hajléktalan, semmi örömöt nem találtam az életben” - mondta. Majd a következő kérdésre - „Hogyan tudnád összefoglal­ni, mi változott meg az életedben?” - egyszerű, rövid, de megrendítő vallomás következett: „Hm..., koldusból király­lány lettem.” Sokan órákon keresztül íz­lelgettük ezt a néhány szót... Az már az Úristen humorát mutatja, hogy mindez Csillebércen, a valamikori híres úttörőtáborban hangozhatott el. Ki gondolta volna évtizedekkel ezelőtt, hogy éppen itt fog Isten igéje hangozni és^ új utak keresésére bátorítani? Isten országa ma is várja az „úttörők” jelentkezését az Alpha-csoportokba. Addig is a régi kö­szöntéssel - persze gyökeresen más üze­nettel - búcsúzunk: Előre! Sándor Frigyes Az Alpha-kurzus iránt érdeklődők a mis­kolci evangélikus lelkészi hivatalban kaphatnak bővebb felvilágosítást (3530 Miskolc, Úttörő u. 5., tel.: 37/342-199). ,,(...)De még az újdonságokat rendszerint óvatosan fogadó római katolikus ol­dal, például Beer Miklós váci püspök is »nyitott, őszinte törekvésnek« tartja az Alphát. Szebik Imre evangélikus országos elnök-püspök pedig a HVG kérdésére válaszolva abban látja az Alpha erejét, hogy az »a nagyvárosok elmagányosodott lakossága között a személyes kapcsolatépítés révén igyekszik elérni az embereket«. Ez azért is jelentős, mert - mint azt Gumbel tiszteletes a konferencián hangsú­lyozta - »a mai kultúrában egyre többen idegenkednek az úgynevezett kopogta- tós evangelizátoroktól, de sokan kétkednek a sportcsarnokbeli tömegesemények őszinteségét illetően is«. Az előítéletek mértékét jelzi, hogy egy nemrégiben, az USA-ban készült, 73 foglalkozás társadalmi megítélését vizsgáló kutatásban az ott nagy számban praktizáló tévéevangélisták szavahihetőségét már-már a prosti­tuáltakéval és a maffiózókéval egy szinten említették a megkérdezettek. Nem csoda, ha már az Alpha-kurzusok első előadásán azzal nyugtatják a résztvevőket, hogy senki sem fogja őket utóbb telefonon vagy e-mailben zaklatni - még akkor sem, ha netán úgy döntenének, a következő alkalomra nem mennek el. (...) A vezetőknek az Alpha-etikett szerint illendő megköszönniük még a teológiai­lag kifogásolható válaszokat is. További formabontó ötlet, hogy az evangélizáció során elmondottak immár világi zenével is illusztrálhatok. A magyarországi ifjú­sági Alpha-csoportok vezetői számára szerkesztett kézikönyv ilyenként említi például az Edda együttes Fohász vagy Zámbó Jimmy Nézz le rám. óh Istenem cí­mű szerzeményét is. Az Alpha ökumenikus jellegét jelzi az is, hogy az eddigi tapasztalatok szerint mind ez idáig nem vezetett komolyabb konfliktushoz az sem, ha valaki netán egy »konkurens« egyház kurzusán újult meg a hitében. Igaz, Nicky Gumbel elisme­ri, Angliában hallott már ilyesfajta konfliktusról, ám megnyugtatóan hozzátette: »Ez esetben sem történt más, mint hogy a magát esetleg sértve érző gyülekezet hamarjában maga is indított egy saját Alpha-kurzust.«” (Izsák Norbert, HVG) A XXVII. ÖKUMENIKUS NŐI TERÜLETI TALÁLKOZÓT Örökségünk címmel 2004. május 15-én (szombaton) 9.30 és 16 óra között tartjuk Móron, a református egyházközség Szolgáló Szeretet Házában. További felvilágosítást a 22/407-513-as telefonszámon vagy a ptothis@hu.inter.net címen adunk. A helyszín megközelíthető: Budapestről a Népligetből induló közvetlen autó­busszal, vonattal Komárom és Székesfehérvár felől, autóval a 81-es útról. Minden érdeklődőt szeretettel vár az Ökumenikus Tanács Nőbizottsága Az Északi Evangélikus Egyházkerület közgyűlése 2004. április 30-án, pénteken 10 órakor tartja évi ülését a Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség templomában és gyülekezeti termében (1114 Buda­pest, Bocskai út 10.) A közgyűlés megnyitó istentiszteletén Blázy Árpád kelenföldi igazgató lelkész hirde­ti az igét. Az alakalomra szeretettel várjuk a közgyűlés törvény szerinti tagjait és min­den érdeklődő testvérünket. A helyszín megközelíthető a 4-es és a 18-as villamossal. Tavaszi orgonaestek a békási evangélikus templomban Első alkalommal, 2004. április 4-én, vasárnap 18 órakor Szekendi Tamás orgo­naestje hallható. Műsoron: N. Bruhns (1665-1697): E-moll prelúdium és fúga, J. S. Bach: Négy duett (BWV 802-805), improvizáció barokk mesterek nyomán, J S. Bach: E-moll prelúdium és fúga (BWV 548). A belépés díjtalan. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Cím: Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség (1038 Budapest, Mező utca 12.). Rendkívüli állománygyűlésen vettek részt március 25-én a református és evan­gélikus tábori lelkészek: a Protestáns Tábori Püspökség épületében a szolgála­tot érintő aktuális kérdésekről tárgyaltak. Ekkor gratulálhattak Nagy László re­formátus lelkész őrnagynak is, aki - az iraki misszióból hazatérve - március 11- én vehette át a békefenntartásért járó emlékérmet. Az önálló magyar tábori lel­készi szolgálat 1920-ban ala­kult, és 1951. március 1-jével szűnt meg. Tíz évvel ezelőtt, 1994-ben írták alá azt a kor­mányhatározatot, amely a tá­bori lelkészi szolgálat ismé­telt felállításáról rendelkezett - mondta Pintér Mihály ezre­des, evangélikus lelkész. A Protestáns Tábori Püspökség hivatalvezetője beszámolt ar­ról is, hogy a négy történelmi felekezet tábori lelkészi állo­mánya jelenleg összesen har­mincnégy főből áll, közülük tizennégyen reformátusok. A szervezetnek - Pintér Mi- hályon kívül - két evangéli­kus tagja van még: iß. Ma- gassy Sándor és Pőcze István. Pintér Mihály ezredes, evangélikus lelkész gratulál Nagy Lászlónak abból az alkalomból, hogy a honvédelmi miniszter március 11-én a békefenntartásért járó emlékéremmel tüntette ki Fotó: Barta Imre A protestáns tábori lelkészek részére havi rendszerességgel tartanak állo- mánygyüléseket. Márciusban azért talál­koztak kétszer is, mert az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága március 10-én - 1995 után most másodízben - foglalko­zott a tábori lelkészi szolgálat kérdésé­vel. A tanácskozáson a résztvevők közö­sen gondolkodtak a tábori lelkészi szol­gálat helyéről és szerepéről, hiszen a hadsereg tervezett átalakítása következ­tében a jövőben immár nem besorozott, hanem önkéntes katonák között kell vé­gezniük az evangélium hirdetésének szolgálatát. A mostani állománygyűlésen megje­lent a református zsinat püspök-elnöke is. Bölcskei Gusztáv beszámolójából azt is megtudhattuk, hogy március 24-én „civil” egyházi vezetők jártak a Honvé­delmi Minisztériumban. A tábori lelké­szi szolgálatokat felügyelő politikai ál­lamtitkár, lváncsik Imre az aktuális kér­dések megbeszélése céljából fogadta - a református püspök mellett - D. Szebik Imrét, egyházunk elnök-püspökét is.- gazdag ­A katolikus egyház boldoggáavatási eljárása Annak idejen lapunkban is hírt adtunk arról, hogy 2003. március 23-án II. Já­nos Pál pápa boldoggá avatta Batthyány-Strattmann Lászlót, a „szegények orvo­sát”. Az elmúlt hét közepén Paskai László bíboros, nyugalmazott eszter- gom-budapesti érsek bejelentette, hogy a pápa előreláthatólag még az idén bol­doggá avatja Ausztria és Magyarország utolsó uralkodóját, IV. Károly magyar királyt, I. Károly osztrák császárt (1887-1922) is. A szentek tisztelete a keresz­ténység három nagy ágazata közül kettőnek - a katolikus és az ortodox egyház­nak - a jellemzője. A protestantizmus elvetette és elveti a szentek tiszteletét, de vélhetően az Evangélikus Élet olvasói számára sem érdektelen a katolikus egy­ház boldoggáavatási eljárásának mibenléte. Az alábbiakban ezt ismertetjük rö­viden a Magyar Távirati Iroda írása nyomán. A katolikus egyház boldoggáavatási el­járása (latinul: beatificatio) a szentté avatási eljárás első része. Az egyházban mindig is voltak szent életű emberek. Amikor egy keresztény emléke körül a megbecsülés, a csodálat, a tisztelet légköre bontakozik ki, amikor a hívek a kegyelem ajándékáért fohász­kodnak hozzá, akkor az egyházi vezetés feladata, hogy megállapítsa az élet­szentség valódiságát, azt, hogy az illető személy valóban hősies fokon gyako­rolta-e a keresztény erényeket. A hősi­esség nem feltétlenül jelent kivételes tu­lajdonságokat: állhat abban is, hogy az illető nagylelkűen és a tökéletességre törekedve teljesítette mindennapi köte­lességeit. A mindennapi élet az élet­szentség csúcsaira való jutás legáltalá­nosabb helye. A boldoggá avatáshoz a kánonjog szerint az erények hősies gyakorlásán túl szükség van csodára is, amelyet Isten szolgája közbenjárásának tulajdoníta­nak. Kivételt képeznek a vértanúk, mi­vel maga a vértanúság, amelyet valaki Isten iránti szeretetből szenved el, a hit szempontjából az isteni kegyelem egy­értelmű jele. A vértanú és nem vértanú boldogok szentté avatásához a boldoggá avatás után újabb csodára van szükség. A csodának minősülő tény természetfo- löttiségének megállapítása rendkívül szigorú követelmények alapján történik. A teológiai vizsgálatot megelőzően or­vosi bizottság tanulmányozza az ügyet tudományos szempontból. Erre azért van szükség, mert a vizsgált csodás té­nyek általában testi gyógyulások. Az egyház illetékes szerve olyan saját orvo­si gárdával rendelkezik, amelynek tagjai a legkiválóbbak közé tartoznak mind szakmai, mind erkölcsi szempontból. A szentté avatási kongregáció részlete­sen szabályozza, hogy milyen feltételek mellett fogadja el hitelesnek a csodát. Ál­talában áttétes rákos betegek gyors gyógyulását szokták a kongregáció elé tárni. Az ilyen betegekről a végső stádium miatt már az orvosok is lemondtak, ők azonban hirtelen mégis felgyógyultak. Amikor bekövetkezik a csoda, akkor az egyház számára ez annak az egyértelmű jele, hogy Isten egyik kiválasztott emberé­ről van szó. A kongregáció minden ilyen esetben rendkívül részletesen vizsgálódik. Ez azt jelenti, hogy több, egymástól füg­getlen orvoscsoporttal vizsgáltatják meg a beteg kórtörténetét. A majdani boldog ügyének összes do­kumentációja a „Causa”. Ennek írásos formája a „Positio”, amely magába fog­lal egy tömör életrajzot, valamint ajelölt erényeinek részletes és dokumentált is­mertetését. Ezt az anyagot három bizott­ság tanulmányozza: a történelmi a leendő boldog írásainak hitelességét és tanbeli tisztaságát, az orvosi a csoda ter­mészetét és igazolhatóságát, a teológiai pedig az erények hősiességi fokát, illet­ve - ha vértanúról van szó - a halál kö­rülményeit vizsgálja. A „Postulator” az a személy, aki hiva­talosan kéri a szóban forgó személy bolT doggá avatását, a „konzultorok” pedig azok a teológusok, akik felülvizsgálják a benyújtott bizonyítékokat. Őket nevez­ték valamikor „az ördög ügyvédeinek”, mert az a feladatuk, hogy kimutassák a nehézségeket. Minden egyes esetet ki­Boldog Batthyány-Strattmann László lene teológus tanulmányoz egymástól függetlenül, majd egy közös gyűlésen megvitatják az ügyet. Elemzéseiket írás­ban, olasz nyelven továbbítják a bíboro- si testületnek, a végső döntést pedig ter­mészetesen a pápa hozza meg. Az életszentség a hit szemével Isten ajándéka az egyház számára - és ez bi­zonyos fokig történelmi jelenség is, amely koronként változik. A jelenben például nem annyira a hősies cselekede­teken van a hangsúly, hanem inkább az erényekben való dinamikus növekedé­sen. Még jelentősebb változások történ­tek a vértanúk esetében: azelőtt csak a fizikai kínzást vették tekintetbe. Ma vi­szont már ismeretes, hogy legalább ilyen súlyos lehet a lelki bántalmazás - az agymosás, a személyiség megtörése - is. A teológiai bizottságnak van még egy feladata: ki kell mutatnia a boldoggá avatás időszerűségét. A szentté avatást 1170-ben III. Sándor pápa vonta a pápa hatáskörébe, módoza­tát, a boldoggá avatást pedig VIII. Orbán pápa (1623-1644) határozta meg. Esze­rint először a területileg illetékes püspök vizsgálja ki, hogy a jelölt valóban szent életet élt-e, történtek-e közbenjárására csodák, illetve hogy nem részesült-e meg nem engedett tiszteletben. E vizsgálat le­zárása után, ha az illető szent híre tartja magát, tíz év múlva indítják a pápai felül­vizsgálatot. Ha ajelölt halála után 50 év­vel a szentségének a híre még mindig ele­ven, s legalább egy csoda történt általa, a pápa boldoggá avathatja. A boldoggá avatott személy „boldog” (beatus) címet és korlátozott tiszteletet nyer. A boldoggá avatottat egy meghatározott területen (or­szágban vagy szerzetesrendben) nyilvá­nosan tisztelhetik (zsolozsmában és szentmisében), de ereklyéit nyilvános tiszteletre nem tehetik ki, és templomot sem szentelhetnek a tiszteletére. A bol­doggá avatás rendjét legutóbb II. János Pál pápa 1983. január 25-i keltezésű, Divinus perfectionis maister című apos­toli konstitúciója határozta meg. A vati­káni Szenttéavatási Ügyek Kongregáció­ját 1588-ban alapították, azóta ez foglal­kozik a boldoggá és szentté avatások ügyével. Az 1609-től 1999-ig terjedő időszak­ban 1742 személyt avattak boldoggá. Az 1989/90-es fordulat óta eddig két ma­gyar boldoggá avatására került sor: Apor Vilmos vértanú győri püspökére (1997), illetve Romzsa Tódor vértanú ungvári görög katolikus püspökére (2001). II. János Pál pápa szeretne a volt kommunista országok régiójából minél több arra érdemes hívőt boldoggá és szentté avatni azért, hogy ezzel is a vi­lág elé tárja a diktatúra alatt tanúsított helytállásukat. A magyar jelöltek két kategóriába tartoznak. Az elsőbe azon kiváló emberek sorolhatók, akik a kom­munizmus ideje alatt a hitükért, az em­beri jogokért szenvedtek mártíromsá- got. Ezeket felterjesztették Rómába. A pápa azok iránt is érdeklődik, akik ki­emelkedő életutat jártak be. A boldoggá avatásra váró magyarok között van Mindszenty József bíboros, Márton Áron gyulafehérvári püspök, Schejfler János. Bogdánffy Szilárd, Salkaházi Sá­ra és a karmelita Marcell atya. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents