Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-04-04 / 14. szám

2004. ÁPRILIS 4. - 5. oldal Evangélikus Élet Hónapok óta tart az egyik magyarországi kereskedelmi televízió zenei tehetségkuta­tó műsora, a Megasztár. A kezdet kezde­tén több százan kaptak kedvet ahhoz, hogy megméressék magukat a sztárjelöl­tek között, végül a döntőre tizenketten maradtak versenyben. A műsor ezen a héten véget ér, ám néhány szempontból érdekes tanulságokkal szolgál... Az Evangélikus Elet olvasói számára a legérdekesebb kérdés talán az lehet, hogyan lett a műsor a vallási intoleran­cia egyik fő gerjesztője. Az egyik sze­replőről, Schmidt Veráról hamar kide­rült, hogy hitét gyakorló keresztény. A bulvár napi- és hetilapok igyekeztek a magánéletéről minél több érdekességet kideríteni, minden furcsaságra rámu­tatni. Megtudhattuk - már ha hihetünk ezeknek a pletykalapoknak -, hogy a 21 éves lány néhány éve tért meg, és pár­ját is vallási közösségében találta meg. Házasságkötésükig nem szándékoznak szexuális életet élni, mert - ahogyan az egyik lap idézi az énekest - „a párkap­csolat nem arra való, hogy testi igénye­inket a másikkal kielégíttessük, hanem hogy egymást jobban megismerjük, megszeressük, így legyünk boldogok". Az ilyen cikkek csodabogárnak mutat­ják be Schmidt Verát, hiszen mi más le­het az, aki így gondolkodik a 21. szá­zadban... Egy jegyzetíró publicista például arra ragadtatta magát akkor, amikor az ő kedvencét a közönség „kiszavazta", hogy Vera versenyben maradását „val­lási fanatikusok parancsra kiosztott sza­vazási kötelezettségével” magyarázza. Szavaiból kiolvasható: ha egy ember ke­reszténynek vallja magát, és a közönség segítségével megelőz egy másik énekes­palántát, akkor annak csakis a hívők fa­natizmusa lehet az oka. Hiszen ők önál­ló cselekvésre és gondolkodásra képtele­nek, csak azt teszik, amire a közösség lelkésze vagy valamilyen más hatalmas­sága utasítja őket. A műsor internetes vitafórumán is min­dig parázs a hangulat. A névnélküliség az internet egyik jellegzetessége, a durvaság nem kevésbé. Ezen a fórumon nem csak Schmidt Vera van kifigurázva. Az elmúlt hetek során támadások érték a roma származású versenyzőket, a félvér vagy éppen teltebb alkatú lányt, szinte minden­kit. A közönség nem csupán a külső alap­ján és az etnikai sajátosságokat figyelem­be véve írja le maró gúnnyal a vélemé­nyét a szereplőkről, hanem a műsor kap­csán felmerülő egyéb etikai kérdésekről is kifejti gondolatait. Például hogy tiszta-e a szavazás (annak állása ugyanis az utol­só percig titkos), és hogy jó-e egyáltalán az, hogy a nézők döntenek egy versenyző sorsáról, nem pedig a szakértő zsűri. Schmidt Vera „ ügye ” akkor vált érde­kessé, amikor a közönség fordulóról for­dulóra továbbjuttatta őt annak ellenére, hogy a zsűri már többször „kiszavazta volna", mondván: őnem egy „megasztár­aikat". Ezt követően kezdték azt írni róla, hogy a Hit Gyülekezetéhez tartozik, és ők pénzelik. Voltak, aki azt is tudni vélték: az, hogy „érdemtelenül" bekerült a verseny­be, és hogy olyan sokáig bent maradha­tott, a Hit Gyülekezete politikai és társa­dalmi befolyásának tulajdonítható. Talán még a zsűri is benne van ebben az össze­esküvésben - írta egy álneves levelező. Az internetes fórumon „újra teret hódító, un­dorító szektásokról" lehetett olvasni. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Schmidt Vera - az egyik vele készült interjú szerint - Krisztus Magyarországi Egyházának a tagja, nem a Hit Gyülekezeté.) A Megasztár túlnőtt önmagán. Tehet­ségkutató zenés műsornak indult, ám a negatív diszkrimináció és az előítéletes gondolkodás egyik fő színtere, lett. Rá­mutatott arra is, hogy a tévénézők, akik szombat esténként némi könnyed kikap­csolódásra vágynának, megkövetelik maguknak azt a jogot, hogy ők mondják ki a végső szót emberi sorsok, karrierek felől. Hogy eldöntsék, ki a tehetséges és ki nem, ki mennyire érdekes, színes, szín­padra termett sztáralkat, és ki nem. A versenyzők az őket ért vádakra nem rea­gálhatnak, az ellenségeskedés, az intole­rancia és a gyűlölet pedig csak nő. Már egy szórakoztatónak szánt műsor kap­csán is. Beszélgetés Schmidt Verával Az interjú készítésekor már csak hatan maradtak versenyben, közöttük a miskol­ci lány, az ELTE TTK harmadéves matematikatanár szakos hallgatója. Személyes találkozásunk azt igazolta, hogy a filigrái is tele volt derűvel.- Mi a tétje tulajdonképpen ennek a vetélkedőnek azon kívül, hogy ismertté váljatok a képernyőn keresztül?- Az első helyezett azonnali lemez­szerződést kap, és a többiek számára is megadatik a lehetőség, hogy ismert éne­kesekké váljanak.- Jelenleg az EL TE-n tanulsz, matema­tikatanárnak készülsz. Az éneklés és a pe­dagógusi pálya megfér egymás mellett?- Én elsősorban a tanítás miatt jelent­keztem erre az egyetemre, és számomra nemcsak az a fontos, hogy majd leadjam az anyagot, hanem az, hogy kommuni­káljak a diákokkal. Fontos, hogy hatással legyek a gyerekekre, mert a tinédzserkor elején nagyon fogékonyak mindenre, és én szeretnék segíteni a döntéseikben. Igényesen szeretnék a tanári pályán mű­ködni, remélem, hogy beérek majd erre.- Gyermekkorod óta vágytál színpad­ra lépni?- Erről csak álmodoztam. Sokáig na­gyon félszeg voltam, emiatt el sem tud­tam képzelni, hogy valaha is közönség előtt szerepeljek. Egyedül nem is lett volna bátorságom, de többen biztattak, hogy ha már kaptam ezt a talentumot, használjam is, és ez az érv döntött. Nem készültem és nem is készülök arra, hogy sztár legyek.- Sokan felkapták a fejüket egyik nyi­latkozatodra, mely szerint te a hitedet ko­molyan gyakorló ember vagy. Rivaldafény és hívő élet - nem ellentmondásos ez?- Véleményem szerint nem. Bár való­ban nagy kihívás ebben a műsorban sze­repelni, már csak azért is, mert jó időre kiszakadtam a szeretteim - szüleim, ba­rátaim - köréből. A művészvilágban pe­dig sok a furcsaság. Az is tény, hogy más az értékrendjük, mint nekem, és emiatt furcsának is találnak engem, amikor visszafogottabb vagyok. Azt hiszik, hogy önbizalom nélkül lépek színpadra.- Mennyire veszed figyelembe a sze­retteid, barátaid véleményét? Ok mit várnak tőled: azt, hogy sztárrá válj, és ők majd büszkék lesznek rád - vagy in­kább féltenek a sztárságtól, és időnként figyelmeztetnek is?- A családom Miskolcon él. Szinte naponta tárgyalunk meg velük mindent, mint ahogy az itteni barátaimmal is. Va­lamennyien féltenek, mert a verseny valóban olyán, mint egy sodró áradat. Napi harcom, hogy megtartsam azokat az értékeket, amelyeket fontosnak tar­tok, hiszen a nap 20-24 órájában más hatások érnek. Örülök, mert a szeretteim nemcsak a jót mondják meg, hanem ki­fejezetten kritizálnak is, de ezek a véle­mények sohasem bántóak. Örülök, hogy olyan kontroll alatt lehet az életem - Is­tenbe vetett hitem és a barátaim önzetlen szeretete miatt -, mely valóban megtart minden nehézségben.- Már gyerekkorodban kiderült, hogy tehetséges vagy, és később zeneileg is képezted magad?- Nem vagyok képzett, mert annak énekes valóban önmagát adja. Ezúttal idején nem volt elég kitartásom, nem vet­tem elég komolyan a tanulást. Néhány évig ugyan jártam zeneiskolába, autodi­dakta módon tanultam gitározni, de az énekléssel csak most kezdtem el rendsze­resen foglalkozni. Most látom csak iga­zán a gyengeségeimet, és igyekszem pótolni a hiányosságokat. Ha mégis jól sikerül a szereplésem, az azért van, mert mindig kérem Istent, hogy erősítsen meg, és hogy a dalokon és a személyiségemen keresztül jussanak el arra a felfedezésre a hallgatóim, hogy érdemes Istent keresni. Persze ez nem ennyire direkt dolog, én csupán azt érzem, hogy maximálisan te­gyek meg mindent a színpadon, és a töb­bi már nem az én feladatom.- Milyenek a te imáid? Olyanok, hogy neked vannak álmaid, terveid, és ezekre Isten adjon áldást, vagy olyanok, hogy Is­ten tervei valósuljanak meg az életedben?- Nagyon sokszor láttam, hogy hiába szeretnék én valami jó dolgot, ha végül az rossz felé visz. Ezért inkább úgy imádko­zom: ha az, amit teszek, segít engem és rajtam keresztül másokat abban, hogy Is­tenhez közelebb kerüljünk, akkor nagyon jó, de ha nem, akkor inkább azt kérem, ne legyek sikeres. Hiszen ez utóbbi önmagá­ban nagyon keveset tud adni, sőt néha fel­őrlő és üres. Meggyőződésem, hogy ha csak a sikerben keresném életem értel­mét, akkor most nagyon boldogtalannak érezném magam, de remélem, ez nem így van - teszi hozzá kedves mosollyal Vera.- A dalválasztásodból is sok minden kiderült. A U2-szám tulajdonképpen egy imádság, sőt az azt követő is mély lelki tartalmú dal volt.- Alapelvem, hogy ha választhatok, ak­kor először a szövegre figyelek, majd az előadó személyiségére. Úgy gondolom, mindkét esetben rám illő a zeneszám tar­talma, és valóban úgy éltem át, mint egy imádságot. Egyébként is az a törekvésem, hogy mindig teljes szívvel énekeljek.- Hetek óta szinte össze vagytok zár­va. Van alkalmad a többiekkel időnként a hitedről, Jézus Krisztusról beszélni?- Igyekszem a lehetőségeket megra­gadni, de ezek általában nem direkt szi­tuációk, hanem rejtettek. Tehát például egy-egy lenéző, durva megszólalásra nem úgy reagálok, mint ahogy az meg­szokott. Már csak azért sem, mert ponto­san azokhoz az emberekhez szeretnék szólni, akik még nem találták meg az életük igazi értelmét. Én mindig tudtam, hogy létezik egy teremtő Isten, de túl sok közöm nem volt hozzá. Három év­vel ezelőtt, amikor személyessé vált a kapcsolatom Jézussal, akkor találtam meg életem célját. Ezek a szereplések bár fontosak számomra, de nem annyira meghatározóak, mert Isten olyan sza­badságot adott, hogy nem kell minden­áron kapaszkodnom egy-egy lehetőség­be. Vágyom arra, hogy még inkább a szeretet üzenetközvetítője legyek. Nagy Imre (Jelige, 2004. január-február) hélium §zítlJ} Duna Palota Budapest V., Zrínyi u. 5. 2004. április 4-én, virágvasárnap este 7 órakor bemutatja Jean Anouilh BECKET VAGY ISTEN BECSÜLETE című drámáját két részben. Fordította: Szenczei László Szereplők Becket Tamás II. Henrik angol király Londoni püspök Érsek . báró - Zambellini bíboros 11. báró III. báró - Kamarás Lajos francia király Pápa Kis barát Francia báró - Katona Paraszt - Pap Anyakirályné Fiatal királyné Gwendoline Leány O. Szabó István, Jászai-díjas művész Lénárt László Bitskey Tibor, Kossuth-díjas érdemes művész Melis Gábor Mucsi Sándor Bor Viktor Rácz Géza Kárpáti Tibor Farkas Tamás Szabó Péter Anga-Kakszi István Medgyessy Pál Borbáth Otília Buzogány Márta Forgács Szilvia Juhász Mónika Történik a 12. században. Látványtervező Huros Anna Mária A dal szerzője Havasy Viktor Rendező Udvaros Béla További előadások: április 11., 17., május 2., 23. este 7 óra; április 18., 25., május 9., 16., 30. délután 4 óra. Jegyárusítás mindennap a 250-5338-as telefonon és hétfő, szerda, péntek dél­után 14-18 óra között a Duna Palota portáján (tel.: 235-5500). Helyárak: 1600- 1200-1000 forint. „ Végre kell hajtani, amire az ember megbízást kapott” Az erkölcsi igazságot kutató, hitünket erősítő útkeresésünk során ismét egy fran­cia drámaíró műve kerül színpadra az Evangélium Színház előadásában. Jean Anouilh-t az a Giraudoux ihlette és indította el a drámaírás felé, akit színházunk legutóbbi produkciójában (Trójában nem lesz háború) mutattunk be. Őt pedig a 20. század egyik legnagyobb francia színházművésze, Louis Jouvet nyerte meg a drámaírásnak. (Anouilh az ő titkára lett.) így vált az irodalmi értékű dráma franciásan könnyed hangú művelőjévé, Moliére és Beaumarchais utódává. Közel negyven drámája közül kettő emelkedik ki: „A kis Moliére-né” és a „Becket vagy Isten becsülete”. A drámai cselekmény vezéralakjai - Moliére és Becket Tamás - a tiszta hős példái; azt illusztrálják, hogy a nagy és tiszta lények kitörhetnek a sivár emberi létből. Emberi sorsuk vereség ugyan, de életük pél­dája, az'élet maga - győzelem. Becket Tamás vértanúsága imponáló, a legtisz­tább erkölcsi eszmék példája. Becket ugyanis szembenéz sorsával, s azt megal­kuvás nélkül vállalja. Ami számunkra különösen érdekessé teszi e drámát, az a magyar vonatkozása. Ugyanis ugyanabban az évben (1170-ben) - amelynek végén, december 29-én Becket Tamás érseket a székesegyháza oltáránál meggyilkolták - Magyarországon is konfliktus támadt III. István király és Bánffy Lukács esztergomi érsek között. Bánfíy Lukács érsek éppoly rendíthetetlenül képviselte Magyarországon az egy­ház érdekeit, mint Angliában Becket Tamás. És ez sem véletlen. Becket Tamás és Bánfíy Lukács ugyanis együtt tanultak a párizsi teológián. Ha Lukács érsek 1171 és 1173 között vívott, erőteljes harcát figyeljük, akkor arra a következtetésre ju­tunk, hogy a magyar főpap Tamást utánozva, akár a vértanúságot is vállalva élt és küzdött. Kétségtelen, hogy Esztergom főpapjának a távoli Anglia főpapja volt a példaképe. Becket Tamás tökéletes hitbéli vértanúságát bizonyítja, hogy III. Sán­dor pápa szokatlanul rövid idő múlva, 1173-ban szentté avatta. Húsvéti jókívánsággal ajánljuk közönségünknek e drámát, amely bennünket, az előadás létrehozóit a feltámadás élményével ajándékozott meg! Udvaros Béla MEDITATIV-PREDIKATIV VERSEK, FAPLASZTIKAK, VALLOMÁSOK Szemerei Gábor: Belső szoba Szemerei Gábor alkotó ember. Ihletett módon munkálja meg a fát, valamint jó érzékkel bánik a szavakkal. Ebben a kö­tetben ez a két művészet, a szobrászat és az irodalom ölelkezik egybe. Az ér- zékeny lelkű alkotó keze nyomán újra megelevenedik az immár holtnak hitt faanyag, és ismét lélekké válik a betű. A fák és a hangok egyaránt engedel­meskednek neki. Ennek nyomán tanúi lehetünk annak, amint a fából pásztor, angyal, kisgyermek, kétségbeesett vagy éppen imádkozó alakok lesznek, vagy amint a szavak könyörgéssé, hálaadás­sá, sikollyá, hitvallássá állnak egybe. Minden művész, bármennyire szemér­mes is, kénytelen kitárulkozni. Ezért az­tán ez a könyv nem is egyszerűen a for­mákat és a szavakat rejti magában, ha­nem azok alkotóját is. Aki helyét és fel­adatait keresi ebben a világban, aki szere- tetre vágyik, aki szeretni akar. Aki egy gyerekkorban elsózott reteksaláta emlé­két úgy őrzi évtizedek távlatából is, hogy az nemcsak az élet nyomorúságaira, ku­darcokra és félelmekre emlékezteti őt, hanem a talpra állás és az újrakezdés örök esélyére is. Saját erejéből azonban képtelen erre az ember, ez a törékeny cserépedény. Azonban ha az Alkotó veszi kézbe őt, minden korábbinál szebb formát ölthet. Ezért minden emheri művészet Isten formáló, alkotó csodáját tükrözi. Aho­gyan Gábor hajlítja a fát és a szavakat, csiszolja az any'agot és a mondatokat, úgy hajlítgatja és csiszolgatja őt az Úr­isten. „Mondhatja-e alkotójának az al­kotás: Miért formáltál engem ilyenre?” Erre a felismerésre mindenki eljut­hat, aki kézbe veszi ezt a könyvet. A kép és a szó folyamatosan felidézheti henne a földi és a mennyei alkotó mun­káját. Érdemes magunkkal vinni ezt a könyvet a belső szobánkba, hiszen hoz­zájárulhat ahhoz, hogy megtanuljunk elcsendesedni, kérni és hálát adni. (Részlet az előszóból) A5 • 136 oldal • papírkötés • 1300 Ft. Kapható az evangélikus könyvesboltban (Budapest VIII. kér., Üllői út 24.) és a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V. kér., Deák tér 4.). Megrendelhető a kiadótól: Luther Kiadó (1085 Budapest, Üllői út 24., fax: 1/486-1229, e-mail: kiado@lutheran.hu). Szegfű Katalin Hit és (mega)sztárság „Istenkantrollja alatt az életem"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents