Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-04-04 / 14. szám
Fotó: barta Imre 69 . ÉVFOLYAM 14. SZÁM 2004. ÁPRILIS 4. BÖJT 6. VASÁRNAPJA (PALMARUM) ÁRA: 149 Ft A TARTALOMBÓL Az Alphától az ómegáig Hit és (mega)sztárság Üllői út 24. Megújult a Magyar protestantizmus honlap JesusHouse 2004 Nőknek tűntek... Mennyei kincseink Telt ház a XIII. országos evangélikus hittanverseny döntőjén Sok jó ember kis helyen is elfér - tartja a mondás. Ennek valóságát tapasztalhatták meg mindazok, akik március 27-én részt vettek a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban rendezett XIII. országos evangélikus hittanverseny döntőjén. Az egyházunk Gyermekbizottsága által szervezett vetélkedőn az a 43 - egyenként négy-négy fős - csapat adhatott számot felkészültségéről, amely az egyház- megyei fordulók során első helyezést ért el. A vidám és komoly perceket egyaránt tartogató megmérettetés alapjául Lukács evangéliuma szolgált. Egyek vagyunk Jézus szeretetében Az izgatott gyereksereg, felkészítő tanáraik és kísérőik zsúfolásig megtöltötték a gimnázium dísztermét. Nem könnyű feladatra vállalkozott hát az, aki igyekezett kordában tartani ezt az eleven, zsibongó tömeget. Eszlényi Ákos és Győri Péter Benjámin lelkésznek - egy-egy gitárral „felfegyverkezve” - azonban ez is sikerült. A közös éneklés addig tartott, amíg minden meghívott csapat meg nem érkezett. Ekkor a szervezők egyike, Joób Réka gyermekreferens köszöntötte a jelen lévő gyerekeket és felnőtteket, majd Vincze Katalinnak adta át a szót. A soproni líceum iskolalelkésze áhítatában azt hangsúlyozta, hogy bár a résztvevők különböző helyről és háttérből érkeztek, van, ami itt és most azonos bennük. Például az, hogy vannak álmaik - akár e hittanverseny kapcsán is -, és lehet, hogy csalódásként érik meg, ha nem az ő csapatuk lesz az első helyezett. Ám ennél sokkal fontosabb az, ami igazából összeköti a jelenlévőket: ez pedig nem más, mint Jézus szeretete. Hitben és élményekben gazdagodva Az Ige üzenetére figyelő indítás után el is kezdődhetett a verseny. A három korcsoportra (1-3., 4-6., valamint 7-8. osztályosok) osztott csapatok követték vezetőiket, Sikterné Csizmadia Ágnest, Rostáné Piri Magdolnát, valamint Sikter Jánost és Joób Rékát a számukra kijelölt termekbe. Míg a diákok tudásuk legjavát adva igyekezték megoldani a feladatokat, kísérőik és felkészítőik izgalommal telve várakoztak. Közülük némelyek a díszteremben foglaltak helyet. Antal Enikő és Bodnár Zsoltné Nyíregyházáról érkezett, abból a városból, amelynek egyik csapata ott volt a tavalyi hittanverseny dobogósai között. A két hittantanárnő arról számolt be, hogy az idei megmérettetés szintén igen nagy élményt jelentett mind nekik, mind diákjaiknak. „Lelkesen és izgatottan készültek a megyei szintű döntőre és a mai versenyre is. Még szabadidejük egy jó részét is erre áldozták” - mesélte Antal Enikő. Bodnár Zsoltné hozzátette, hogy nemcsak a diákokat, hanem a szülőket és nagyszülőket, azaz az egész családot megmozgatta ez a vetélkedő azáltal, hogy ők is tevékenyen részt vettek a gyermekek felkészítésében. így - talán nem túlzás ezt állítani - a hittanverseny a misszió egyik eszközévé is válhatott abban az esetben, ha a hozzátartozóknak a hithez és a valláshoz korábban kevés közük volt. A Budafokról érkezett Balog Pé- terné hitoktató mindehhez hozzáfűzte: nagy örömöt jelentene számára, ha nemcsak évente egyszer, hanem akár többször is lenne ilyen rendezvény egyházunkban, hogy a gyerekek minél gyakrabban megtapasztalhassák az evangélikus közösség megtartó és gazdagító erejét. (Folytatás a 3. oldalon) D. Ordass Lajos Beszélgetések összekulcsolt kézzel VI RÁG VASÁRNAP .. Ha valaki szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és legott el fogja bocsátani őket. ” (Mt 21,3) Uram! Jeruzsálembe való bevonulásodat így jósolta meg a próféta. Ha ez a Jeruzsálem környéki ember megtagadja jószágainak rendelkezésedre bocsátását, zökkenőt okozhatott volna a jóslat teljesülésében. Tiszteletadással állok meg ennek az ismeretlenség homályában maradt embernek az alakja előtt, akiről ennyi határozottsággal szóltál tanítványaidnak. Ő, mihelyt meghallotta a varázsmondatot - „Az Úrnak szüksége van rájuk ” -, legott elbocsátotta szamarát és annak csi- kaját. Az az ember nagyon szerethetett téged. Egy pillanatra ez a gondolat kísértett meg: hány keresztyén embert szégyenít meg az az ismeretlen ember! De aztán visszaparancsoltam gondolataimat önmagamhoz. Ha én hasonlítom össze magamat vele, akkor ez az összehasonlítás nem a javamra dől el. Tőlem nerrt a szamaramat és a csikaját kívánod. Ilyenem egyébként nincs is. És te sohasem kéred tőlem azt, amim nincsen. Tőlem csak itt-ott egy szót, könnyen nélkülözhető pénzösszeget vagy egy-egy embersegítő mozdulatot kívánsz. Bár hallom a szót: „Az Úrnak szüksége van rájuk" - mégis gyakran megtagadom. Ezzel gátolom a te szándékaidat. Légy segítségemre, Uram! Ne így legyen ezután! Jobban szeresselek! NAGYPÉNTEKEN „Elvégeztetett!" (Jn 19,30) Uram! Megváltó műved végeztetett el. így: véres haláloddal. Az emberben és a világban hatalmaskodó gonosz ellen nem elég a bölcs tanító szó. Ha valaki volt a világon, aki a nemesebb életről, az új és jobb emberről vonzó tanítást adott, akkor az minden bizonnyal te voltál. De tanításod - és az azt igazoló páratlan életpéldád - a gonosszal szemben nem elég. Keresztyénségen kívül és keresztyénsé- gen belül is hiú ábránd marad haladásról, fejlődésről, fölvilágosodásról vagy ezekhez hasonlókról beszélni. A Golgotán a kereszt örök időkig tanúskodik erről: szép tanítás vagy hősi példa a gonoszt megverni és legyőzni nem tudja. Véres halálod napján nyisd meg szememet is, szívemet is. Kereszted győzzön meg: a gonoszt csak a legnagyobb hatalom - a szeretet - győzheti meg. Ha a bűn elleni küzdelemről van szó, akkor olyan szeretet kell, amely kész elmenni egészen a megváltó halálig. Vedd le ajkamról ezeket a kis szavakat: haladás, fejlődés, fölvilágosodás. Helyükbe ültesd a legnagyobb szót: megváltás! „Elvégeztetett!" Megváltó műved végeztetett el. Itt van az én menedékem! Itt van az én hazaérkezésem! HÚSVÉTVASÁRNAP „Ne féljetek! Menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Gálileába és ott meglátnak engem. ” (Mt 28,10) Uram! Hol voltak a tanítványaid, amikor föltámadtál?! Nekik „harmadnap”-ig nem lett volna szabad elmozdulniok sírod mellől! Azt hiszem, az emmausi úton az enyhe szemrehányást már gyengéd szereteted tölti el: „restszívüek”. Bibliámban olvasok a tanítványoknak a „zsidóktól való félelmé”-ről is. Meglapultak? Diadaluta- don jó volt veled jámiok?! De most - jaj! - ők kerülhetnek sorra? Valóban határtalan kegyelem volt, amikor Galileába hívattad, és ott meggyőzted őket föltámadásod tényéről. Életünk fordulópontjáról. Keresztyén hitem beteljesítője a feltámadásodról való bizonyosságom. Enél- kül válogatok kijelentéseid között. Az egyiket elfogadhatónak tartom, a másikat mint „lehetetlen”-t elutasítom. „Rest” a szívem a teljes evangélium elfogadására. Amíg foltámadásod csodája el nem tölti a szívemet, addig ez a szív fél. Emberektől... és elmarad a bizonyságtétele. Bűntől... és eláll a harctól... Haláltól, kárhozattól fél ez a szív, melyet a halál fölött aratott győzelmeddel éppen ebből a rabságból váltottál ki. Élő Uram! Légy hozzám is kegyelmes! MENNYBEMENETEL NAPJÁN „A Szentlélek eljő rátok és lesztek nékem tanúim Jeruzsálemben, mind az egész Júdeábán és Samáriában, és a földnek mind végső határáig. ” (ApCsel 1,8) Uram! Tanítványságuk kezdő idején apostolaidat egyszer már kiküldötted tanításra, gonosz lelkek kiűzésére, betegek gyógyítására. Akkor korlátot is szabtál: „ Po- gányok útjára ne menjetek és samaritánusok városaiba ne menjetek be!" (Mt 10,5) Az még csak szárnypróbálgatásuk volt. Most - búcsúszavaddal - tanúskodásra küldöd őket. Halálodról és föltámadásodról kell tanúskodniok. Elmondani: bűneinkért meghaltál a keresztfán. Meghirdetni a hallatlan igazságot: győzelmet vettél a halálon! Korlát most nincs: „a földnek mind végső határáig” küldöd őket. A benned hívők életének - minden hű hivatásteljesítésen túl - a legfőbb értelme ez a bizonyságtétel. Ennél nagyobb mondanivalónk nincs. És erre van a legégetőbb szüksége a világnak. Megértem ma: tanúskodnom kell. Nem szűk ismerős körben csupán, hanem falum, városom, hazám, világunk „mind végső határáig”. Amerre akaratod vezet. Szentlelked által adj szívembe föladatom végzéséhez elégséges buzgóságot és embertársaimhoz könyörülő szeretetet. (Részletek az Útravaló című kötet második kiadásából) .....csak a megfeszített Krisztusban van az igazi teológia és istenismeret. ” Lu ther Márton: Heidelbergi disputáció (Nagybocskai Vilmos fordítása) W <! f f 4
