Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-03-28 / 13. szám
Fotó: Sipeki Péter Fotó: Barta Imre 69 . ÉVFOLYAM 13. SZÁM 2004. MÁRCIUS 28. BÖJT 5. VASÁRNAPJA (JUDICA) ÁRA: 149 Ft A TARTALOMBÓL Köszönet a keresztért Beszélgetés a miniszternél Évinek üzenem... feLNŐTTEKNEK- ifjúsági melléklet Magyarország még mindig „egzotikus”! Bél Mátyás emlékezete (A lelkészek házastársai számára rendezett találkozóról beszámolónk a 3. oldalon) Középiskolás kórustalálkozó A Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola díszterme nem a legszebb pompájában mutatkozik ez idő szerint - ahogyan az 1890-es években épült iskola egészére is ráférne a felújítás mégis a legméltóbb helyszíne lehetett az evangélikus középiskolák első országos kórustalálkozójának. E falak között ugyanis nagy hagyománya van a kóruséneklésnek: az államosítást követően az énekzenei képzés fellegváraként működött itt a Kodály Zoltán Általános Iskola a Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy által vezetett, világhírűvé lett Cantemus énekkarral. Az első kórustalálkozóra egyébként azért került sor éppen itt, mert ez a kiváló akusztikájú terem, a szomszédos Luther Kollégium és a nagytemplom épület- együttese, no meg a szerető nyíregyházi közeg - így együtt - a legideálisabb feltételeket nyújtotta a mintegy kétszáz fiatal részvételével zajló, hagyományteremtő rendezvényhez. A szervezőknek ugyanis az a szándékuk, hogy - az evangélikus gimnáziumok országos találkozójával váltakozva - a kórusok találkozója is beépüljön az iskolák rendezvénynaptárába. Az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumnak most éppen nincs énekkara, ám az Iskola utcai Luther Kollégiumnak van, így aztán Nyíregyháza nemcsak helyszíne, hanem résztvevője is lehetett az elmúlt hét végén az evangélikus középiskolák első kórustalálkozójának.- Egyházunk tizenkét középiskolájából kettő szakközépiskola, s mint köztudott, ezekben nincs énekoktatás. Sajnos a fasori gimnáziumban is éppen ebben a tanévben bomlott fel a kórus. Bár erre a találkozóra eredetileg nyolc énekkar jelentkezett, végül öten maradtak - mondja Nováky Andrea, a rendezvény szervezője, ötletadója, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanára - némi . szomorúsággal a hangjában. A lelkes tanárnő mindezek ellenére hamar talál némi vigaszt: - A személyesség, a kisebb létszám talán még emlékezetesebbé teszi az együttlétet. Nagyon szeretnénk, ha ebből a rendezvényből hagyomány lenne, s minden második évben összegyűlhetnénk. Ezáltal erőt meríthetnénk abból a manapság már nem túl népszerű, s olykor igen fáradságos munkából, amelyet kóruséneklésnek nevezünk. Ráadásul minden találkozó olyan lelki többletet nyújt egy közösségnek, amelyet más módon nem lehet megszerezni.- A gimnáziumok közötti szakmai és személyes kapcsolatok építése az egyik ok, amely miatt nagyon örülök, hogy Nyíregyháza ad otthont az első kórustalálkozónak - fűzi tovább a gondolatot Laborczi Géza, a nyíregyháza-kertvárosi gyülekezet igazgató lelkésze, a Luther Márton Kollégium igazgatótanácsának elnöke. - Van azonban ezeknek a rendezvényeknek pedagógiai hasznuk is, nevezetesen az, hogy helyes értékválasztásra tanítják a gyermekeket. Abban a világban, amelyben ma élünk, ahol „anyacsavarok” és „apacsavarok” vesznek körül bennünket, nem könnyű megtanítani a gyermekeket arra, hogy minden, amit teszünk, amihez nyúlunk, önmagában egy érték választása. Ez a találkozó arra szeretné bátorítani a diákokat, hogy bármit tegyenek is, azt igényesen, magas színvonalon műveljék. Nem beszélve arról, hogy vasárnap a nagytemplomi istentiszteleten azt is átélhetik, hogy a zene nem öncélú tevékenység, hanem szolgálat - Istennek és a gyülekezetnek. A rendezvény péntek este hangversennyel indult, amelyen az egyetemistákból álló nyíregyházi Cantus de Corns adott nagy sikerű koncertet a találkozó résztvevőinek. Szombaton azonban már a kórusoknak is énekléssel telt a napjuk:- az egymást követő próbák után délután gyorstanulási versenyt vagy inkább játékot rendeztek, vagyis minden énekkarnak a helyszínen kellett megtanulnia egy 14. századi kanciót, melyet a zsűri, illetve Párkai István karnagy választott ki erre a célra. Szombat este nyolc órától saját műsorukat mutatták be a soproni líceum, az aszódi, a békéscsabai, valamint a Deák téri evangélikus gimnázium és a Luther Kollégium növendékei, vasárnap délelőtt pedig a nagytemplomi istentiszteleten csodálatos összkari fellépéssel kedveskedtek a nyíregyházi gyülekezetnek. V. E. (A találkozóról riportunk az 5. oldalon) Kesernyés gondolatok a középiskolai felvétel idején Ezekben a hetekben sűrűn cseng a telefon az iskolánkban, sok az érdeklődő. Ilyenkor sokszor eszünkbe jut: bárcsak gumiból volnának az intézmény falai, és több diákot ve- hetnénkföl, esetleg egy helyett két osztályt is indíthatnánk! A szívünk vérzik, amikor értelmes, szorgalmas, jó eredményt felmutató diákokat helyhiány miatt el kell utasítanunk, vagy amikor egy másik iskolából - esetleg lehetetlen helyzetből - „ menekülni ” kívánó tanulókat nem tudunk befogadni a felsőbb évfolyamokra. Mindemellett előfordulnak néha nem kívánatos, kellemetlen, sőt bántó vagy kínos helyzetek is: minden bizonnyal bármelyik evangélikus oktatási intézmény vezetője tudna idézni méltatlankodó vagy vádaskodó szavakat. Nézzünk néhány jellemző esetet. A nagymama 60-70 évvel ezelőtt iskolánkba járt, ezért elvárja, hogy fölvegyük az unokáját. Az ugyan nem evangélikus - mivel még a nagymama reverzálist adott -, vagyis megkérdőjelezhető az egyházunkhoz való hűsége. Akad ellenpélda is: a szülő közli, hogy gyermekének a legjobbat akarja, ezért egy másikfelekezet iskolájába viszi őt, ahol ugyan evangélikus hitoktatásban csak töredékesen részesül, és az iskola sem olyan színvonalas, mint a miénk, de a gyermeknek naponta kétszer tíz perccel kevesebbet kell utaznia. A szülők egyébként az egyik evangélikus egyházközség oszlopos tagjai. Hogy is van ez? Mennyire fontos az egyházunkhoz és intézményeihez való kötődés? Iskolánkba számos gyerek jár a főváros környékéről (Gödről, Gödöllőről, Pilisről), sőt távolabbról is (Martonvásárról és máshonnan), sokkal hosszabb utazást is vállalva. Mások pedig húszpercnyi kényelemért cserébe nem hozzák meg ezt az áldozatot... Mennyire neveljük gyermekeinket a gyülekezetben (esetleg az iskolában) az egyházunk iránti hűségre? Vagy e kérdésnek a feltétele már idejétmúlt szemléletet jelez? Van olyan egyházi iskola, ahol a szülők szerint a heti két hittanóra (továbbá harmadikként a hétfő reggeli áhítat) túlterhelést okoz! Tőlem megkérdezte már szülő, hogy miért kell gyermekének hittanórára járnia, hiszen már „lekonfirmált”. Egy másik probléma: jó képességű evangélikus gyereknek evangélikus iskolában a helye - halljuk gyakran. De hadd hangsúlyozzam a „jó képességű” szavakat! Amikor gimnáziumba veszünk föl valakit, bizonyos fokig kezességet vállalunk azért, hogy elvisszük az érettségiig, megadjuk neki a lehetőséget a nyelvvizsga megszerzésére akár két nyelvből is. A gimnázium elsősorban a főiskolán, egyetemen való továbbtanulásra készít fel! Azonban ez csak akkor lehetséges, ha a gyermek igyekvő, szorgalmas, a szülők pedig készek együttműködni az iskolával. Ez az elképzelésünk véleményem szerint becsületes és elfogadható. Mégis sokszor kapunk szemrehányást azért, mert nem vettünk fel olyan gyereket, akinek a magatartása is, szorgalma is változó (hármas), s a bizonyítványában hemzsegnek a közepesek. Miért nem képes elfogadni a szülő, hogy a sorozatos kudarcoktól - a bukástól, az évismétléstől, a későbbi kényszerű iskolaváltástól - akarjuk megóvni gyermekét? A szülők-nagyszülők gyülekezetben szerzett érdemei nem védik meg a gyermeket mindettől! Kemény támadást kaptam azért is, mert iskolánkba csak megkeresztelt, hitoktatásban részesülő, tehát egyházi kötődésű gyermeket veszek fel. így nincs az iskolának missziói szerepe - mondják. Van benne igazság. De elküldhetek-e egy, a maga feleke- zetéhez évek óta szorosan kötődő gyereket egy olyan kedvéért, akinek jelenleg semmi köze sincs egyetlen felekezethez sem? Ha problémát jelentene az osztályok feltöltése, az utóbbit is felvenném. De így? A különféle obskúrus szekták, alig ismert kisegyházak tagjainak gyerekeit többnyire evangélikus lelkészek ajánlják. Nagyon óvatosan veszünk fel közülük, de az is igaz, hogy a hittani ismereteik kiugróan jók az evangélikus hittanosokhoz, konfirmáltakhoz képest. (Erről külön tanulmányt lehetne írni.) Mindezt nem panaszként írtam; pusztán azt igyekeztem érzékeltetni, hogy mennyi sajátos problémával kell megküzdeniük az egyházi iskoláknak. Schulek Mátyás, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatója ALKOTMANYBIROSAGHOZ FORDULTAK AZ EGYHÁZAK Négy egyház március 16-án közös beadványban fordult az Alkotmánybírósághoz az esélyegyenlőségi törvény miatt. A katolikus, a református és az evangélikus egyház, valamint a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) az egyházi intézmények sajátos jellegének megőrzése érdekében fogalmazta meg beadványát - mondta Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. Mint hozzátette, álláspontjuk szerint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló, január végén hatályba lépett törvény alkotmányellenes, mert az egyházi intézményeket illetően tiltaná a hit szempontjai szerinti felvételt és elbocsátást. A törvény szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport vallási, illetve világnézeti meggyőződése, családi állapota, szexuális irányultsága, nemi identitása vagy életkora miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesül. A jogszabály hatálya ugyanakkor nem terjed ki „az egyházi jogi személyeknek az egyházak hitéleti tevékenységével közvetlenül összefüggő jogviszonyaira”. Az egyházi intézmények elbocsátási eljárása azt követően került az érdeklődés középpontjába, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem tavaly eltanácsolt egy ho- moszexualitását nyíltan vállaló ötödéves hallgatót. A kari tanács az interneten nyilvánosságra hozott állásfoglalásában kiemelte: a homoszexuális viselkedést a Biblia egyértelműen Isten rendje elleni véteknek nevezi. A Fővárosi Bíróság ez év február 20-i, soron kívül megtartott tárgyalásán jogerősen hatályon kívül helyezte az egyetem kari tanácsának a hallgató kizárásáról szóló, 2003. november 28-án hozott határozatát. A döntés értelmében a felperes hallgatói jogviszonyát helyre kell állítani. A bíróság azzal indokolta határozatát, hogy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya az egyházak által fenntartott felsőoktatási intézményekre is kiterjed. (MTI) f « % 4 PapnékÉá f . r|a| . „pappők” jJL f csendesnapja
