Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-03-21 / 12. szám
Fotó: Kaderják Csilla 69 . ÉVFOLYAM 12. SZÁM 2004. MÁRCIUS 21. BÖJT 4. VASÁRNAPJA (LAETARE) ÁRA: 149 Ft A TARTALOMBÓL Ki ér rá keseregni, amikor segíteni kell? Méltó halál Hittel, szívvel az éterben Fórum a liturgiáról „Loner” vagy „lúzer”? 110 éve halt meg Kossuth Lajos FÓKUSZBAN: A LITURGIA Ünnepi zászlószentelés Miskolcon \e Evangélikus Kossuth l.ajos Gimnázium zászlaját március 12-én szentelte fel a miskolc-belvárosi evangélikus templomban D. Szebik Imre elnök-piispök. A zászlóavatót köveinen a gimnázium diákjai ünnepi műsor keretében emlékeztek meg az 1X48- as forradalomról és szabadságharcról a teológián EvÉlet-fórum Egyházunk népe hónapok óta a 2005 adventjától bevezetendő új istentiszteleti rend tervezete körül fellángolt érvek és ellenérvek tüzében ég. A próbagyülekezetek, az egyházi alkalmak, az internetes levelezőlisták olykor szintén parázs viták, szenvedélyes eszmecserék színterei. Ismét egy „lapunk kereteit szétfeszítő témát” állított tehát az EvÉlet-fórum középpontjába az Evangélikus Elet szerkesztőbizottsága, abban a reményben, hogy a személyes találkozás alkalmat adhat egymás álláspontjának jobb megismerésére, a félreértések tisztázására. Az erre való készséget mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezen az estén testületileg jelen volt az Agendaszerkesztő és Liturgiái Bizottság, élén egyházunk mindhárom püspökével. A március 12-i fórum helyszíne - a hagyományoknak megfelelően - ismét hittudományi egyetemünk díszterme volt. Egymásra (is) tekintettel Házigazdaként lapunk főszerkesztője, T. Pintér Károly köszöntötte a megjelenteket, utalván arra, hogy az Evangélikus Elet elsőként jelölt ki „vitanapot” a liturgiareformnak, remélve, hogy ennek „tálalásakor” már kiforrottabb pro és kontra véleményeket oszthatunk meg olvasóinkkal. A fórum biblikus intonálására Gáncs Péter vállalkozott. A Déli Egyházkerület püspöke ApCsel 16,25-26 alapján tartott áhítatában arról beszélt, hogy Pál és Szilász a lehető legalkalmatlanabb helyen (börtönben), a legalkalmatlanabb időben (éjfélkor) dicsőítették az Istent. Az Urat magasztaló ének és ima hatására megrendült a föld, lehulltak a foglyok bilincsei. „Adja Isten, hogy mi is megszabadulhassunk a kommunikációs zavar, a félreértések és az önigazolás bilincseiből, tudjunk együtt gondolkodni, gyógyító szavakat szólni” - hangsúlyozta a püspök. Pro és kontra Ha nem is két ellenfél, de két különböző álláspontot képviselő lelkész osztotta meg ezután gondolatait a jelenlévőkkel az év elejétől már mintegy tucatnyi próbagyülekezetben használatos új liturgia tervezetéről. A liturgiái bizottság tagjaként Ördög Endre bakonyszentlászlói esperes az új istentiszteleti rend mellett, Szemerei János kaposvári esperes pedig az ellene szóló érveket sorakoztatta fel. Ördög Endre előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a változás és változtatás mára végképp időszerűvé vált. „Az ember van a liturgiáért vagy a liturgia az emberért?”-- tette fel már referátuma címében is a lényegi kérdést Szemerei János, akinek véleménye szerint a jelenlegi liturgia nemcsak megszokott, de kedvelt és elfogadott is, míg az új istentiszteleti rend kötelező és kizárólagos bevezetése megosztaná az egyházat. Üzenet egyházunk népéhez Két próbagyülekezetből érkezett egyháztag - Veres Istvánná (Budavár) és Menyhárt Izabella (Szombathely) - is megosztotta a jelenlévőkkel az általuk már gyakorolt egyházi renddel kapcsolatos tapasztalatait. Szavaikból kitűnt, hogy míg Szombathelyen csaknem egyöntetűen pozitívan viszonyulnak a hívek az új egyházi rendhez, addig a Budavárban többen hevesen ellenzik, olyannyira, hogy ott nemrég fel is függesztették az új liturgia „kipróbálását”. Az est egyik legfontosabb epizódja kétségkívül az volt, amikor Ittzés János felolvasta azt a püspökeink által megfogalmazott üzenetet, amely egyházunk egész népét tájékoztatja az egyházvezetés liturgiareformmal kapcsolatos álláspontjáról. Közvetve-közvetlenül az EvE- let-fórum rangját is növelte, hogy ennek a lapunk 7. oldalán teljes terjedelmében olvasható üzenetnek a tartalmát elsőként a fórum résztvevői ismerhették meg. A szünet utáni kérdések és hozzászólások híven tükrözték, hogy a liturgia valóban mindnyájunk ügye. Az olykor pattanásig feszült, máskor derűvel oldott perceket is „produkáló” EvElet-fórumot ezúttal - a főszerkesztő, illetőleg a szerkesztőbizottság felkérésére - az Evangélikus Élet kiadójának igazgatója, Kendeh K. Péter lelkész moderálta. Nem kis mértékben neki volt köszönhető, hogy a március 12-i együttléten jelen lévők egy cjologban feltétlenül egyetérthettek: őszinte, nyílt párbeszéd részesei lehettek. Gazdag Zsuzsanna (Összeállításunk a 6-7-8. oldalon) Tiszta beszéd - tiszta szív Mostanában gyakran visszhangzik bennem egy csaknem hat éve rendezett ökumenikus környezetvédelmi konferencia („Harc a szellemi környezetszennyezés ellen") témája: „ Tiszta beszéd - tiszta szív ”, Ezen a tanácskozáson - felkérésre - én is elmondtam gondolataimat. Tanárként akkor elsősorban a mindennapi iskolai munkám során szerzett tapasztalataimról beszéltem. A közelmúltban tartott nemzetközi anyanyelvi nap újra alkalmat teremt arra, hogy szóljunk erről a kérdésről annál is inkább, mivel ez a téma napjainkban még időszerűbb. Összekapcsolhatjuk-e ezt a két fogalmat? Nem túl merész óhaj? Utópia? Mindennapi életünkben a tisztaság szinte csak nyomokban van meg. Történelmünk és kultúránk évezredes. Anyanyelvűnk nagyon szép. Formailag és tartalmilag mégis milyen gyakran használjuk helytelenül. Nem szeretjük anyanyelvűnket? Nem tartjuk fontosnak azt, hogy kulturáltan beszéljünk? Szavaink nagymértékben devalválódtak. Gondolataink, gondolkodásunk, beszédünk tisztátalansága, durvasága a világon elhatalmasodó szellemi környezetszennyezés része. Az egész társadalmai át- meg átszövi az a rendkívül sok káros jelenség, amely életünk minden területét beszennyezi, és sok esetben tönkreteszi az emberi kapcsolatokat. A tiszta beszéd - tiszta szív hiányának oka a tiszta erkölcs megromlása. Sajnos ez főleg a keresztény értékeket érinti. Szomorú látni, hogy egyre kevesebb a valóban tisztességes emberi kapcsolat. Hitelüket vesztik a becsületes életfelfogást kifejező szavak és tettek. A szavak és a tettek mind ritkábban vannak összhangban. Egyre kevésbé lehet bízni az adott szóban. Sokan féligazságokat mondanak, másokat rágalmaznak és befeketítenek. Szép magyar nyelvünket egyre több honfitársunk semmibe veszi. Szóban és írásban egyre több a súlyos hiba. A tiszta beszéd és a tiszta szív szerintem szorosan összetartozik. A mindennapi életben is egymástól elválaszthatatlanoknak kell(ene) lenniük. Szeretnénk tiszta környezetben tiszta levegőt szívni, tiszta szívvel tiszta emberek között tisztán beszélni, erkölcsi tisztaságban, tiszta emberi kapcsolatokat teremtve, tehát tisztán élni. Tőlünk, személy szerint mindegyikünktől függ, hogy mit teszünk ebben a súlyos helyzetben. Akaratunktól, szándékunktól függ, hogy az adott szituációban kinek, mikor, mit, hogyan mondunk, mit beszélünk. Nagyon sokat tehetünk. Mi a tiszta beszéd? Tisztességes, egyértelmű, egymásra figyelő kommunikáció. „A ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Mt 5,37) Világosan, egyértelműen, a magyar nyelv sajátosságai szerint megfogalmazott tartalom, akusztikailag jól érthető, tisztán artikulált beszéd, helyesen megválasztott beszédtempó. Nagyon kifejezőnek érzem a „ tiszta ” beszéd néhány szinonimáját: egyenes, megfontolt, őszinte, önzetlen, egyértelmű, világos, tömör, értelmes, tisztességes, becsületes, jó szándékú, szelíd, nyugodt, (megjnyugtató stb. Az antonimák is beszédesek: hazug, ál- nok, többértelmű, szennyes, becstelen, gyalázatos, megalázó, kemény, irigy, önző, sértő, bántó, erkölcstelen, bűnös, lekicsinylő, bántó, zagyva, tudálékos, semmitmondó stb. Mi a tiszta szív? Egészen egyszerűen: a tiszta erkölcsű, egyenes és jellemes ember sajátossága. Hiszen a tiszta erkölcs - a jézusi erkölcs. A legszebben megfogalmazott mondatoknak, a legmélyebb érzelmeknek sincsen semmi értékük, ha nem az örök erkölcsi értékek határozzák meg életünket, ha nem azok szerint élünk, dolgozunk, cselekszünk, ha mondanivalónk és személyes példánk nem hiteles. Van-e fiilünk és szívünk napjainkban a pozitív dolgok befogadására? Megértjiik-e a régebbi korok erkölcsi üzenetét? Tudunk-e, akarunk-e aszerint élni?. Úgy kell élnünk, hogy mindenütt megtisztuljon az erkölcs, tiszta és becsületes emberi kapcsolatok alakuljanak ki, hogy az élet minden területén megbízhassunk egymásban. A keresztény erkölcs elvei szerint kell élnünk. Mindennapjainkat át kell hatnia az erkölcsös, tiszta gondolkodásnak, szóbeli (és írásbeli) kommunikációnak. Anyanyelvűnket, nemzeti kultúránkat és identitásunkat meg kell őriznünk. Meg vagyok győződve arról, hogy a két fogalom: tiszta beszéd (és írás, cselekvés) - tiszta szív (tiszta erkölcs) nem véletlenül kerül egymás mellé. Az írás szerint „ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok” (Jak 3,10). Áldunk és átkozunk... Melyiket választjuk? Tiszta szívvel kell élnünk. Az Ige fényénél, lelkiismeretünkre hallgatva magas erkölcsi szintre kell törekednünk. Ez mindenkori küldetésünk. Hazánk és népünk, egyéni életünk jövője függ ettől. Thiering Etelka A kerület polgármesterének felkérésére lelkésszé avatásának színhelyén, a budai Várnegyedben mondott ünnepi beszédet március 15-én a Déli Egyházkerület püspöke. Az önkormányzat és a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör közös megemlékezése tízezreket vonzott a Dísz térre. Felvételünkön Gáncs Péter mögött (balra) Mitnyan György, a XII. kerület polgármestere, jobbra pedig a házigazda önkormányzat vezetője, Nagy Gábor Tamás T. Pintér Károly felvétele „ Bizonyos, hogy az embernek teljesen el kell vetnie önmagára építő reménységét, hogy alkalmassá legyen a Krisztus kegyelmének az elfogadására. ” Luther Márton: Heidelbergi disputádé) (Nagybocskai Vilmos fordítása)
