Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-03-07 / 10. szám
2004. MÁRCIUS 7. - 7. oldal Evangélikus Élet /EDO EGYHÁZRÓL és egy nemzetközi konferenciáról nemzet tragédiáját, és volt bátorsága bünbánatról beszélni. Ez a prófétai szó akkor hazánk nemzeti ébredését, a reformációhoz való csatlakozását hozta el. Igen, a szenvedő egyháznak leginkább a prófétai hangra van szüksége, hogy értelmet nyerjen a szenvedés, s hogy tudjon a kimenekülés útjáról, vagyis legyen biblikus eszkatológiája, s merje mindenkor az Ige promisszióit (ígéreteit) missziónak (küldetésnek) is értelmezni. A mai egyház szenved a többi világvallással való konfrontálódás következtében iá. Különösen éles a helyzet az iszlám világban. Az iszlám kihívása A mohamedán vallás ma négyszer gyorsabban terjed, mint a kereszténység. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az 1,3 milliárd mohamedán többnyire elkötelezett a hite iránt, míg a kétmilliárd keresztényről ez nem mondható el. Továbbá ha a mai népesedési tendenciákat vesszük alapul, 2055-re a gyerekek fele moszlim családba születik majd. Számos kutató az iszlámot tekinti a 21. század vallásának. A világ több mint hatvan országa már ma is iszlám állam. Az iszlám igazi „sikertörténete” a mai Angliában követhető nyomon. Az ötvenes években ötezer mohamedán élt az országban. Ma hetenként megnyitnak egy mecsetet, miközben ugyanennyi templomot bezárnak; ez igen elgondolkodtató üzenet. Angliában már most megegyezik a moszlimok száma - körülbelül kétmillió - a templomba járó keresztények számával. A témáról David Pawson ismert exegéta könyvet is írt. Elemezve a mai tendenciákat, felvetette annak lehetőségét, hogy Anglia lesz Európa első iszlám állama. A gondolattal lehet vitatkozni, de a tényeken mindenképpen el kell gondolkodnunk. Az iszlám híveinek megtételére.” A kereszténység peremre szorulását Európában tovább gyorsítja az, amit Hilarion Alfejev orosz ortodox püspök (akinek fennhatósága alá tartozik Bécs és Budapest is) Európa „mili- táns szekularizmusának” nevezi E szerint a kereszténységnek joga van mai társadalmunkban a létezéshez, de nincs joga a „missziós propagandához”, mert az sértheti mások lelkiismereti szabadságát. Valóban tapasztaljuk azt, hogy ma sokkal nehezebb Jézus Krisztus nevének nyilvános megvallása, mint a rendszer- váltás éveiben. A keresztények vére ma is magvetés Mint már említettem, számos országban ma is üldözik a keresztényeket. Különösen nehéz a helyzet Afrika néhány államában, például Szudán déli részén; de ugyanezt mondhatjuk Kelet-Indonéziáról, Pakisztánról, Észak-Koreáról, Kínáról, Vietnamról vagy Burmáról is. Az üldözés ellenére a legtöbb helyen mégis növekszik mind a római katolikus, mind a protestáns egyház. A konferencia vendége volt Lord David Alton angol parlamenti képviselő, aki számos képviselő- társával együtt megalapította a Jubilee Campaignt, amely a bibliai elengedés évének szellemében munkálkodik az üldözöttek megsegítésén. Ennek a munkának az egyik eredménye Alton könyve: a szerző olyan országokat mutat be, amelyekben különösen sokat szenvednek a keresztények. Lássunk néhány megállapítást Szudánról. Az országban - ahol államvallás az iszlám - a Nemzeti Iszlám Front 1989-ben dzsihádot, azaz szent háborút hirdetett a déli területeken élő keresztények és animisták ellen. Azóta több mint kétmillióan haltak meg, s több mint négymillióan lettek földönfutóvá; sokakat rabszolgaságba ben enyhébb büntetésnek számít a tizenöt-húsz korbácsütés és az - egyhetes vagy akár húsznapos - elzárás. Nemzetközi emberjogi csoportok jelentik, hogy keresztény - illetve más, nem moszlim - asszonyokat és gyermekeket rabszolgának adnak el, majd áttérésre kényszerítenek. A déli terülteken a gyermekek meggyilkolása és az asszonyok megerőszakolása mindennapos esemény. Az is előfordult, hogy kínzás és megcsonkítás után magukra hagytak agonizáló embereket, mert nem voltak hajlandók áttérni. Az UNICEF jelentései szerint gyermekeket nyomorítanak meg úgy, hogy térdükbe és bokájukba szöget vernek. Amikor a déli ellenállási mozgalom (SPLA) felszabadította Torit városát, az ottani túlélők elmondták, hogy miként rombolták le, illetve alakították át a templomukat katonai bunkerré. A tégláiból azután mecsetet építettek. A toriti segédpüspök, Akio Johnson kilencszer szenvedett el fegyveres támadást, 72 bombát dobtak az egyházközség iskoláira, ahol 200 gyermeket oktattak. Akio püspök ezt üzeni a nyugati országoknak az olajimporttal kapcsolatban: „Minden hordó olaj félig olaj, félig szudáni vér.” Sok mindenről írhatnék még; Isten számos áldást adott a néhány nap alatt, minderről azonban máskor szeretnék beszámolni. Kezdjünk el imádkozni szenvedő testvéreinkért, s tartsunk bűnbánatot azokért a sértésekért, amelyeket egymásnak okozunk. Reménységgel tekintünk előre Nem tudjuk, hogy mi lesz Európában. Megérkezik-e Mohamed népe közénk vagy sem? Mi egyet tudunk: Jézus Krisztus visszajön erre a földre, és ítélni fog élőket és holtakat. A Biblia azt is tanítja, hogy Krisztus előtt megjelenik az Antikrisztus, aki valamiféle egységes viMáltai katolikusok dicsőítő kórusa a konferencián hangja egyre hangosabb, Európa pedig vonakodik (fél?) még megemlíteni is a „keresztény” jelzőt a leendő uniós alkotmányban. Pedig tömegek tiltakoztak emiatt, sőt a pápa is szólt az ügy érdekében. A keresztények szavának súlya csökkenőben van Európában. Lehet, hogy a fáradt és a materializmustól meg- csömörlő földrész a jövőben feladja keresztény gyökereit, s egy biztonságot és morális rendet ígérő, új és egyszerű vallásnak enged? Egy stockholmi mecset megnyitásakor hangzott el a következő missziós szándéknyilatkozat: „Az előttünk álló ötven évben meghódítjuk a nyugati világot az iszlám számára. Ehhez megvannak a megfelelő embereink; megvannak a pénzalapjaink, s minde- nekfelett készek vagyunk mindennek a kényszerítettek. A menekültek többsége éhhalált szenved, mert az országba jutatott humanitárius segélyek csak a moszli- mokhoz jutnak el. A kormányzat falvakat támad meg. A foglyokat megölik, az el- menekülőknek pedig kevés esélyük van a túlélésre: a mocsaras területeken nincs élelem, és fertőzött a víz. Keresztények beszámolói szerint azok menekülhetnek meg mindettől, akik megtagadják hitüket, és áttérnek a mohamedán vallásra. Számos keresztény vezetőt kivégeztek, de megtörtént az is, hogy összeterelt keresztényeken szovjet tankokkal hajtottak át. Aki ragaszkodik a hitéhez, annak nemritkán válogatott kínzásokat kell elszenvednie, vagy borzalmas halállal kell elpusztulnia: előfordult, hogy az áldozat fejébe szöget vertek. Nők és gyermekek esetélágvallást fog felállítani, s magát Krisztus helyett istenként imádatja. Nem tudjuk, hogy ez a személy keresztény, zsidó vagy mohamedán hátterű lesz-e. Azt sem tudjuk, hogyan fognak erre reagálni a világvallások. Az azonban bizonyos, hogy Jézus bizonyságtételre és szenvedésre készítette fel népét, s meghagyta nekünk, hogy „ aki mindvégig kitart, az üdvözül" (Mt 24,13). A kereszténység mégsem a félelem vallása. Mi az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét vettük. Nem védekező magatartásra kell beállítódnunk, hanem készeknek kell lennünk Krisztusról bizonyságot tenni mindenkor, mindenkinek - a moszlimoknak is - a szelídség Leikével. Isten ma közülük is sokakat hív országába. Tatai István református lelkipásztor Miért van ez? Az egyik legmegrázóbb börtönélményem az volt, amikor a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben - már az utcai kapun túl - missziós foglalkozásra bebocsátásra vártam. Egyszer csak kinyílt a nagykapu, és egy 15-20 fős „tömeget” láttam az utcán. Férfiak, asszonyok, fiatalok, idősek, gyerekek, mindenki kiabált, jajgatott és sírt. A jelenet eltartott néhány percig, végül a rendőrök valósággal kitéptek az emberek kezéből egy fiatal - talán húsz év körüli nagyon kedves arcú, megbilincselt lányt, belökték az előtérbe, és bezárták az ajtót. A hatalmas, vastag ajtón keresztül még kihallatszott az időnként felerősödő jajgatás, kiabálás: „Szeretünk, Ica!”, „Vigyázz magadra!”. Ekkor a lány kezdett el sírni, jajgatni, s folyton azt kiabálta: „Nem értem! Nem értem! Miért van ez? Miért van ez?” A lányt már régóta körözték, családja körében fogták el, így hát szerettei kíséretében vonult be a börtönbe büntetése letöltésére. Valóban döbbenetes volt látni azt, ahogy a családtagok és a lány átélték az „elszakíttatást”. A börtönben nem az a legrosszabb, hogy be van zárva az ember, hogy nem mehet oda, ahová szeretne, és mások mondják meg, mit kell tennie. A legnagyobb szenvedést az okozza, hogy hiányzik a szeretet: az elítélt nem ölelheti meg gyermekeit, és nem láthatja az édesanyját, édesapját, testvéreit. Valaki azt mondta, hogy az embernek szüksége van arra, hogy mindennap legalább egyszer megöleljen valakit, és őt is megöleljék, különben elsivárosodik az élete, nem tud örülni, nehezebben viseli el a megpróbáltatásokat, az élet terheit. Hamarabb lesz beteg is. A börtönben évek telnek el ölelés nélkül, szeretet nélkül - legalábbis földi viszonylatban. (A börtönön kívül is előfordulhat, hogy évek telnek el így...) Egyszer adventben elítéltekkel beszélgettem a „gyűjtőben”, s arra kértem őket, hogy mondják el, melyik karácsony volt számukra a legemlékezetesebb. Az egyik fiú mosolyogva mondta el, hogy az egy évvel korábbi ünnep volt a legszebb az életében.- Hol voltál tavaly, mi történt? — kérdeztem.- Itt voltam a börtönben karácsonykor, életemben először. Az történt, hogy missziósok jöttek be ide a börtönbe. Kedvesek voltak, s éreztem, hogy szeretnek. Aztán itt hallottam először arról is, hogy Isten szeret engem, s mi történt akkor, amikor megszületett Jézus. Ilyen boldog még soha nem voltam! De térjünk vissza a fiatal lány kérdésére: „Nem értem! Nem értem! Miért van ez? Miért van ez?” Számtalanszor beszélgettünk a fogvatartottakkal - nőkkel, férfiakkal - erről a kérdésről. Sokszor elmeséltem nekik ezt a megrázó történetet, amelyet közülük is sokan átéltek akkor, amikor bekerültek a börtönbe. A kérdést ugyanakkor érdemes továbbgondolni: hogyan juthattam ilyen mélyre? Nem láttam a veszélyt? Miért nem ismertem fel akkor, amikor még időben lett volna? Miért hagyta az apám, anyám, testvérem? Miért vittek bele? Most mi lesz velem? Ki fogja nevelni a gyermekem? Ki fogja megölelni helyettem? S milyen jó, ha felvetődik más kérdés is (legtöbbször talán csak a missziós foglalkozáson, lelkipásztori beszélgetésen): hogyan lehet elviselni azt a szenvedést és fájdalmat, amely miatt ide kerültem, és tudom, hogy én is tehetek róla!? Helyre lehet-e hozni, amit elrontottam? Van kiút? Ezekre a kérdésekre nekünk, keresztényeknek megvan a válaszunk. És mi jól tudjuk azt is: a szenvedés egy későbbi öröm forrása, egy új élet alapja is lehet. Roszík Gábor evangélikus lelkész Pályázat A Mencshely-Nagyvázsony-Szentantalfa-Zánkai Társult Evangélikus Egyházközség megüresedett lelkészi állásának betöltésére pályázatot ír ki. A lelké- szi szolgálat hatályos egyházi előírások szerinti ellátásához a lelkész rendelkezésére áll a háromszobás, összkomfortos, gázfűtéses mencshelyi parókia (amelyhez egy apartman is csatlakozik), valamint szolgálati gépjármű. A díjlevél 65 000 Ft havi készpénzjavadalmat és a lakás rezsijéhez való havi 20 000 Ft-os hozzájárulást tartalmaz. Ezen kívül kb. tíz hittancsoport szervezhető heti egy órával, valamint a kistelepülésen szolgáló lelkészek illetménypótlékára is jogosult a lelkész. A pályázatot a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye Esperesi Hivatalába (8431 Bakonyszentlászló, László király u. I.) kell elküldeni 2004. május 15-ig. A lelkészi állással kapcsolatban ugyanitt bővebb felvilágosítás kérhető. Pályázati felhívás A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium (Sopron, Széchenyi tér II., telefon: 99/512-430) igazgatótanácsa pályázatot hirdet angol-bármely szakos középiskolai tanár, fizika (feltétel: szükséges végzettséggel a tantárgy német nyelven való tanítása), nevelőtanár és szabadidőszervező állásokra 2004. augusztus 16-i munkába lépéssel. Feltételek:- szükséges szakképzettség (a fizika tárgyat németül tanító középiskolai tanár esetén minimum felsőfokú német nyelvvizsga),- keresztény elkötelezettség. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az evangélikus egyházhoz tartozás, tudományos munka, esetleg fokozat, jeles vagy jó oklevél, idegennyelv-tudás (állami nyelvvizsga). Juttatások: A szokásos kiegészítő juttatások mellett a fizikát németül tanító középiskolai tanár számára szolgálati férőhely, házastársak esetén szolgálati lakás. A pályázathoz csatolni kell:- kézzel írott hagyományos önéletrajzot,- a tanári elképzelések összefoglalását kb. 1 gépelt oldalon,- a diploma fénymásolatát,- protestáns pályázók esetén a konfirmációi (katolikusoknál a bérmálkozási) emléklap fénymásolatát,- lelkészi ajánlást,- a nyelvvizsga-bizonyítvány fénymásolatát,- erkölcsi bizonyítványt. A pályázatokat a líceum címére, Tölli Balázs igazgató nevére (9401 Sopron, Széchenyi tér 11., Pf. 77.) kell megküldeni 2004. május 7-ig. További információ Barta Róbert igazgatóhelyettestől (99/512-439) kérhető.
