Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-12-21 / 51-52. szám

2003. DECEMBER 21. 5. oldal------- Evangélikus Élet Eg y hullámhosszon Könyvbemutatóval egybekötött adventi találkozó színhelye volt december 15-én, hétfőn a teológia díszterme. Az ünnepi alkalom apropóját a most megjelent, Hul­lámhossz című prédikációs kötet adta, amelyben félszáznál is több lelkész egy-egv igehirdetése olvasható az egyházi év ünnepeire, a 2003-2004-es esztendőre. Ebben a „műfajban” a Hullámhossz már a harmadik ilyen kötet, amely napvilágot lát, előzménye az 1997-es Keresztmetszet és a ’98-as Tükörkép. A kötetet szerkesztő Szabó Lajos rek­tor az adventi koszorú gyer­tyáinak meggyújtása után meleg szeretettel köszön­tötte a megjelenteket, kife­jezve örömét, hogy a ka­rácsony előtti szolgálatok „dandárjában” ilyen szép számmal jöttek el a pub­likáló lelkész kollégák a közös mű elkészülését megünnepelni. Kell az ünnep, a pillanatnyi megállás az időben, hadd kerüljünk köze­lebb azokhoz, akik­hez szólunk, ám ne távolodjunk el at­tól, akiről szólunk. A program ige­szolgálatát az Út­mutató napi igéi alapján D. Szebik Imre elnök-püs­pök tartotta. Meditációjában szólt az ember örök, ünnep utáni vágyá­ról egy Isten nélkül darabokra hulló vi­lágban. Ady így fogalmazta ezt meg: „minden egész eltörött”, de témája ez Dsida Jenőnek és József Attilának is. Atomizálódott a világ, maga az ember is, értelem, érzelem és akarat külön éle­tet él. Az ünnep egységbe foglal, az iga­zi harmóniát segít meglátni, azt, amit csak a világmindenséget és benne az embert teremtő Istentől kap­hatunk meg. Segítsen hozzá ez a kötet is a tel­jes látáshoz, az egységhez, a forráshoz, Krisztushoz való találáshoz - fejezte be szolgálatát a püspök. A délelőtt első előadója, Prőhle Hen­rik fuvolaművész, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Egyetem professzora fuvola- játékával és személyes vallomásával gazdagította a könyvbemutatót igehirde­tésről, zenéről, előadó-művészetről - e három ugyanis közelebb van egymás­hoz, mint gondolnánk. A jó prédikátor is­meri és alkalmazza a retorika, az artikulá­ció eszközeit, szavai mögött azonban mindig mély hit kell, hogy álljon - csak így kerülhet egy hullám­hosszra hallgatóságával. Szólt Bach imádságos leikéről és meggyőződé­séről, hogy minden lassú Bach-tételben a mester imát mond Istenének. A könyvbemutatón ezért is esett a választása egy Bach- darab bemutatására. Szabóné Mátrai Marian­na a lelkész nézőpontjából fogalmazta meg, hogyan éli meg az igehirdető a prédiká­cióírás szépségét, gyötrelmét, azt, hogy megtalálja a megfe­lelő szavakat, hogy meg tudja szólítani hallgatóságát, egy hul­lámhosszra kerüljön velük. Nyelvi kultúrájától, stílusától is függ, hogy a kommunikáció (amelyben ott a communio...) si­keres lesz-e, de ismernünk kell kor­látáinkat. Csupán egy kivétel van a „majdnem” érzés, a sorsszerű ma­gány alól: az a szó, amelyet csak Is­ten tud kimondani, és amely belülről szólít meg. A bemutató nem lett volna teljes, ha csak a könyvről és nem a könyvből szól: a résztvevők az elsőéves hallga­tók tolmácsolásában egy kis ízelítőt kaphattak a kötet gazdag prédikációs kínálatából. Kőháti Dorottya r Évtizedek a Biblia szolgálatában A Magyar Bibliatársulat tisztújító közgyűlése Az időtartamát és az elvégzett munkát tekintve is jelentős időszak zárult le 2003. december 3-án nemcsak a Magyar Bibliatársulat (MBT), de a magyar nyelvű protestáns Biblia történetében is. Évi rendes közgyűlésén új vezetőséget választott a társulat: D. dr. Harmati Béla püspök elnöki szolgálatát D. Szebik Imre püspök, míg Tarr Kálmán főtitkári szolgálatát Pécsük Ottó vette át. Az 1997-2003-as ciklust is lezáró köz­gyűlés jelentései - érthető módon - nemcsak a 2003-ban, illetve az utóbbi hat évben végzett bibliatársulati munká­ra tekintettek vissza, hanem mind az el­nöki, mind a főtitkári jelentésben egész bibliatársulati szolgálatukat is számba vették a leköszönő tisztségviselők. Harmati Béla 1991 óta töltötte be a Magyar Bibliatársulat elnöki tisztét. „Hálát adva az Úrnak mondhatom el most, hogy a Magyar Bibliatársulat te­vékenysége a belső egyházi, gyülekeze­ti spirituális élet segítését tartotta szem előtt. A kiadványok - a régebbi és az újabb fordítások, a bibliai segédköny­vek, magyarázatos és illusztrált kiadá­sok -, valamint a nemzetközi és ökume­nikus kapcsolatok ápolása bizonyítékot jelentenek erre” - mondta a leköszönő el­nök. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a Magyar Bibliatársulat a legszélesebb kö­rű hazai ökumenikus szervezetté vált a maga 12 tagegyházával. Elnöki beszámo­lójában Harmati Béla elemezte azt a tár­sadalmi, kulturális közeget, amelyben a bibliatársulatnak végeznie kell Isten igé­jének szolgálatát, majd - mintegy progra­mot adva az új tisztségviselőknek - fo­galmazta meg a bibliatársulati szolgálat jövőbeli súlypontjait: „Az egyház, a Bib­lia, a teológia propriuma, sajátos öröksé­ge, rábízott kincse a Krisztusról szóló evangélium. Ez mindenkinek szóló igaz­ság. A krisztusi igazság keresése azt je­lenti, hogy az Ige, a Szentírás segítségé­vel dolgozzuk fel a korszellem, a belső egyházi-gyülekezeti és a külső társadalmi jelenségeket” - zárta gondolatait a Ma­gyar Bibliatársulat leköszönő elnöke. Tarr Kálmán református lelkész, a Kálvin Kiadó igazgatója 1976-ban vette át a társulat - akkor még Magyar Biblia­tanács - főtitkári teendőit. Beszédében először arra a spirituális örökségre hívta fel a figyelmet, amelynek ápolásába ő is bekapcsolódott 27 évvel ezelőtt. Az 1949-ben megalakult bibliatanács 1975- re elkészítette a Biblia új fordítását, 1990-re ennek revízióját. „Ha atyáink 1948/49-ben sokféle kritika közepette is magukra tudták vállalni és nem hagyták kútba esni a magyar Biblia ügyét, akkor nekünk, akik ugyancsak nehéz korsza­kot megélve most lényegesen jobb kö­rülmények között vagyunk, elsősorban ezt a spirituális örökséget kell felvállal­nunk és továbbvinnünk.” Az 1997 2003-as évek közötti ered­ményeket a bibliatársulati hármas alapte­vékenység (a Biblia szövegének gondo­zása, kiadása és terjesztése) köré csoportosította. így szólt arról, hogy 1998- ban jelent meg a Deuterokanonikus bibliai könyvek új protestáns fordítása, 1999- ben a szlovák-magyar, román-ma­gyar kétnyelvű Újszövetség és az új Bib­liai atlasz, 2000-ben a katolikus Szent István Társulattal közös kiadásban a Lukács evangéliuma poliglott (3 katoli­kus és 3 protestáns fordítást közlő) kiadá­sa, illetve folytatódott a Biblia hangkazet­tán program 7 kazetta megjelentetésével. 2001-ben látott napvilágot az új Képes Újszövetség, illetve a bibliai szövegválo­gatás, 2002-ben az új fordítású négy evangélium cigány művészek illusztrá­cióival, illetve A Biblia a magyar festé­szetben című kiadvány. Ettől az évtől im­már magyar nyelven is hozzáférhető a bibliafordítás elméleti és gyakorlati kér­déseit számba vevő alapmű, Eugene A. Nida és Jan de Waard professzorok Egyik nyelvről a másikra című könyve. A 2003. év kiemelkedő eseménye volt Sue Graves Ismered-e a Bibliát? című, 8-14 éves gyermekeknek szóló, gazdagon il­lusztrált könyvének magyar kiadása. Az elmúlt hat évben a bibliatársulat gondozásában mintegy 420 ezer Biblia jelent meg. „Számunkra az elmúlt hat esztendő legnagyobb eseménye az volt, hogy immáron saját erőből tudjuk kiad­ni a magyar nyelvű protestáns Bibliát, tehát mintegy 50 esztendő után hálás szívvel azt mondhattuk a Bibliatársula­tok Világszövetségének, hogy köszön­jük a bibliakiadás eddigi testvéri támo­gatását, de megpróbálunk a saját lábunkra állni. És úgy tűnik, ez sike­rült!” - emelte ki a főtitkár. A bibliatársulat adománygyűjtő akci­ói révén Biblia kerülhetett az árvíz által sújtott családok tagjainak kezébe, meg­jelenhetett a cigány művészek által il­lusztrált négy evangélium, illetve Bibli­ák adományozásával támogatták a tagegyházak börtön-, kórház- és lakóte­lepi missziói szolgálatát. „Mintegy 27 évi szolgálat után ma le­teszem a Magyar Bibliatársulat főtitkári tisztjét. Meg kell vallanom: az első perc­től különleges kiváltságnak tartottam, hogy a magyar nyelvű Biblia ügyében feladatot kaphattam” - zárta jelentését Tarr Kálmán. A jelentések megvitatása után került sor az új tisztségviselők, illetve testületek megválasztására. A 2003-2009 közötti ciklusra a tagegyházak a Magyar Biblia­társulat elnökévé D. Szebik Imre püspö­köt, ügyvezető elnökké dr. Márkus Mihály református püspököt, főtitkárrá Pécsük Ottó református lelkészt, az MBT eddig főtitkárhelyettesét, főtitkárhelyettessé Tarr Kálmánt választották. A Szöveggondozó Bizottság elnöke dr. Márkus Mihály lett. E testületben evangélikus részről dr. Fabiny Tamás, dr. Cserháti Sándor és dr. Varga Gyöngyi te­vékenykedik. Ma már tennészetes számunkra, hogy a Bibliát magyar nyelven is olvashatjuk, és szinte észrevétlenek maradnak azok az emberek, akiknek szolgálatán keresztül Isten megajándékoz bennünket ezzel a kinccsel. Mi mást is mondhatnánk azok­nak, akik évtizedekig hűséges, odaadó munkájukkal szolgálták a magyar nyelvű biblia ügyét? Csak annyit: Köszönjük! Kendeh K. Péter r „Zengjen az Urnák hálaszó...” A Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium harmadik alkalommal invitál­ta az ország templomába mindazokat, akik a karácsonyi rohanásban megpi­henni, a zenében és az Igében megnyugodni vágytak. „Adj nékünk békét...” - ez a három szó csendült föl először a gimnázium jótékony- sági hangversenyén december 12-én este Sólyom Anikó tanárnő köszöntője után, majd egymást követték a kicsinyek és nagyok énekes és hangszeres ajándékai. Az elvarázsolt hallgatóság valóban azt érezhette, amit a záró J. Gallus-motetta egyik so­ra üzent: „Az Úrnak napja van...” Az éneklő gyermekek mosolya a vezénylő tanárok, Kardos Anna és Bence Gábor mosolyát tükrözte vissza. Az igehirdető Pintér Károly mindent értő, szelíd tekintete és a meghatott-büszke szülők arckifejezése pedig arról árulkodott: „Valaki megérin­tett engem...” A vendégművészek, Csavlek Etelka operaénekes és a Weiner-Szász kamaraszim­fonikusok csellóegyüttese is a hálaadás, a karácsonyi áhítat dallamait hozták el: Wagner és Händel, Franck és Reger muzsikáját. A kis- és nagykórus, a madrigálkar, a szólisták, a zenekar és a hallgatóság is át- érezte a zene felemelő erejét, ahogyan ezt Bach korálelőjátéka mondja: „Wachet auf, ruft uns die Stimme...” - „Ébredjetek, hív a hang....” A hangverseny befejezése előtt Schulek Mátyás igazgató elmondta, hogy az ado­mányok az énekkar tervezett finnországi útját és az informatikai oktatóeszközök fej­lesztését segítik majd. Az intézmény vezetője végül megköszönte, hogy ennyien meghallották az adventi hívást. Igazi meglepetés volt, hogy a záróakkordként fel­csendülő gyönyörű, két kórusra írt motetta éneklésébe mindenki bekapcsolódott. Jó volt érezni, hogy - Weöres Sándor szavaival - „a dal madárrá avat”. K. S. N. Örök érvényű újdonságok Interjú egy „bibliás emberrel” Ulrich Fick evangélikus lelkész a német- országi Heilbronn városában született 1923-ban. Teológiát Tübingenben, Ber­linben és Bonnban hallgatott. 1954-ben a Württemberg tartományi egyházban szen­telték lelkésszé. 1957 és 1961 között a Stuttgarti Rádióban és Televízióban volt rádiós, illetőleg televíziós lelkész. 1961- től 1967-ig az addisz-abebai (Etiópia) „Evangélium Hangja Rádió’’ müsorigaz- gatója. 1967-től főtanácsosként a missziói és az ökumenikus ügyek referense, s ekkor lett a Württembergi Bibliatársulat igazga­tótanácsának az elnöke is, majd a Biblia­társulatok Világszövetsége európai biblia- fordítás-ügyi bizottságának az elnöke. 1973-tól 1988-ig, nyugalomba vonulásáig volt a Bibliatársulatok Világszövetségének főtitkára. 1979-ben a Budapesti Reformá­tus Teológiai Akadémia (ma: Károli Gás­pár Református Egyetem) díszdoktorává avatta. A Kálvin Kiadó gondozásában két kötete is megjelent magyar nyelven: az „ Útközben" (1992) és a „Bárhol megtör­ténhetett" (1997). Ulrich Fick 80. születésnapja alkalmából a napokban Magyarországra látoga­tott. A Károli-egyetemen tartott előadásáról múlt heti számában lapunk is hírt adott. A neves teológus újságírói kérdésekre is készséggel válaszolt...- Mi a szerepe a hihliatársulatnak a kü­lönböző egyházak közegében? Miért olyan fontos időről időre emlékeztetni bennünket arra, hogy térjünk vissza a „gyökerekhez”, a Biblia alapszövegé­hez?- A bibliakiadásnak nem csupán az a célja, hogy Isten Igéjét különféle nyel­veken hozzáférhetővé tegye az emberek számára. Az egyházakra a fordítást követően ugyanis egy igen lényeges feladat hárul: az, hogy segítsék a Szen­tírás megértését, közvetítsék üzenetét. A bibliatársulat alapvető szerepe az, hogy a Szentírást minden ember számára - sa­ját nyelvén - olvashatóvá tegye.- Manapság, amikor az információ- hordozók között abszolút elsőbbséget élvez az elektronikus média, a televí­zió, a komputer - különösképpen pe­dig az internet -, mit gondol, nyomta­tott formájában meddig maradhat a „könyvek könyve" a Biblia? Egyálta­lán: előnynek vagy hátránynak tekinti, hogy sokan már csak az interneten ol­vassák a Szentírást?- Határozottan azt gondolom, hogy az internet rendkívüli előnyt jelent, hi­szen ez egy nagyszerű kommunikációs forma. A Biblia „könyvei” kezdetekben csak verbálisán terjedtek az emberek között; csupán később kezdték leírni, majd kinyomtatni. Én jó dolognak tar­tom, hogy manapság különböző kom­munikációs eszközök állnak rendelke­zésünkre. Az elektronikus média megjelenése pedig kifejezetten nagy örömömre szolgál. A bibliatársaságok kiadványai egyébként számos ország­ban megtalálhatók az interneten, és így interaktív formában is használhatók.- Németországban 2003 a Biblia éve volt. Hogyan ünnepelték?- Keresztény tradíciókkal rendelkező országokban az emberek hajlamosak le- gyinteni, és kijelenteni: „Ugyan már, a Biblia évszázadok óta megvan, bárki le- veheti a polcáról, semmi újdonság nincs benne!” Nos, ezt a tévhitet szeretnénk el­oszlatni. Szeretnénk újra felfedeztetni a Bibliát! A bibliatársaság az egyházakkal- a római katolikus egyházat is beleértve- egy olyan programot dolgozott ki, amely elsősorban Isten örök érvényű igé­jének korszerűségére irányítja a figyel­met. De maga a program is igyekszik mo­dern formában tálalni a témát. Más európai ország számára is bátorítást je­lenthet az a kedvező fogadtatás, amelyre az előadásokkal, színdarabokkal, zenés műsorokkal színesített program talált Né­metországban.- Feltételezem, hogy ezzel a prog­rammal elsősorban a fiatal generációt „vették célba”...- A Biblia éve programjainak elsőd­leges célcsoportja valóban az ifjúság volt, ám a városközpontokban, tereken felállított Biblia-boltokba, Biblia-sátrak­ba bárki beléphetett, és tájékoztatást kaphatott. Esti programjainkon énekel­tek, zenéltek, színdarabokat adtak elő, s e vonzó alkalmak kiváló lehetőséget nyújtottak arra, hogy a Biblia üzenetét olyanokhoz is eljuttassuk, akik maguk­tól nem mutattak volna érdeklődést az evangélium „aktuális üzenete” iránt. Azt gondolom, hogy idén sem fordultak meg számottevően többen templomainkban, viszont a Biblia évében - a templom „ment oda” az emberekhez. Komlóssy Ágnes r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents