Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-12-21 / 51-52. szám
6. oldal 2003. DECEMBER 21. Evangélikus Elet BETLEHEMEK TÁRLATA Jubileumi kiállításmegnyitóra és díjátadó ünnepségre került sor advent első hetében az impozáns budapesti Néprajzi Múzeumban. Méltóbb helyet nem is kaphatott volna az a 300 alkotás, mely a „Betlehemi jászol” című nyilvános pályázatra érkezett hazánkból és a határokon túlról. A több neves alapítvány és egyesület által közösen meghirdetett országos betlehemi- jászol-pályázatra hivatásos kézművesek, népművészek, iparművészek mellett műkedvelő alkotók küldték be - egyénileg vagy csoportosan - nagy igényességgel elkészített munkáikat. A karácsonyi történetet bemutató művek az alkotók leleményességén túl a technikai eljárások sokszínűségével is elismerést keltenek. A zsűri mindezeket értékes díjakkal és az immár tizedik alkalommal megrendezett kiállítással jutalmazta, ezenfelül a művekről készült fotókat egy színes albumba összegyűjtve mindenki számára hozzáférhetővé tette. A karácsonyi ajándéknak is kiváló „Betlehemi képeskönyv - 2003” című könyv beszerezhető A Magyar Kézművességért Alapítvány címén (1054 Budapest, Kálmán Imre u. 20.), vagy megvásárolható a kiállítás ideje alatt - 2004. január 11-ig - a Néprajzi Múzeumban (1054 Budapest, Kossuth tér 12.) 3000 Ft-os áron. Felvételünkön Kis Rozália csömöri evangélikus csuhéfonó „Betlehemi jászol” című díjazott alkotása látható. B. Zs. Karácsony fényei egy pincegalériában- ahogy egy csángó müvészasszony látja mentén élő moldvai kis magyar népesség hitét, hűségét, vallásosságát, élni akarását. A művészasszony hittel, erővel teli, a munka és az emberek iránti végtelen szeretetet sugárzó művei 2004. március 5-ig láthatók a Vármegye Galériában (kedd-péntek, 10-18 óráig, Budapest V., Vármegye u. 11. Tel./fax: 318-8148). Schelken Pálma Tiszta öröm tüze átég a szemeken a harangjáték szél, éjféli üzenet: Kis Jézuska született1. (Dsida Jenő) Karácsony 2003, Betlehemnek jászolában, Mária a gyermekkel, a Szent család, FIárom királyok imádása, Angyali üdvözlet, Menekülés Egyiptomba, Mária a gyermekkel, Napkeleti bölcsek, Engedjétek hozzám a kisdedeket, Csík- sotnlyói kereszt alatt, Csángó Madonna... Megható a rendezés is, ahogy a kezdetet idéző csodálatos kerámiákkal találkozunk advent napjaiban - a mindig sok emléket ébresztő, értéket mentő belvárosi Vármegye Galériában. Nehéz idők előzték meg a távolból is üzenetet, régi magyarok üdvözletét hozó - erős hittel megáldott „csángó-magyar” müvészasszony Petrás Mária karácsonyi fényt árasztó kiállítását. Budapestre először 1990-ben jött egy csángó küldöttség tagjaként, DÓMokos Pál Péter születésnapi köszöntésére. Romániában a Szeret mentén (történelmi Magyarország), a moldvai Diószénben született egy nyolcgyermekes család első gyermekeként.- Tízéves korában már meg kellett fognia a kapa nyelét.... Iskoláit elektroműszerészként, kitüntetéssel végezte, de közben a brassói főiskolán a grafikával kezdett ismerkedni. Munka mellett, esti tagozaton végezte el a gimnáziumot. Magára vállalt küldetése akkor kezdődött, amikor bizonytalan sorsa, lehetősége tudatában két gyermekével áttelepedett Magyarországra. A magát mindig magyarnak valló kis nép gyermeke, Petrás Mária itt tanulhatott meg magyarul írni és olvasni! Az Iparművészeti Főiskolán (Magyar Ipar- művészeti Egyetem) 1995-ben kapott diplomát, majd két év múlva, negyvenévesen kitüntetéssel végezte a mesterképzőt. Még első kiállítása előtt neve egyre inkább összefonódott a népi énekművészettel. Mentésre szoruló szép énekeivel, csodálatos kerámia- és üvegmunkáival, szobraival hirdeti a világ talán legelha- gyatottabb magyar kisebbségének, a Szeret és áraz Szeret „Szaporodjatok és sokasodjatok...!”- de hogyan és milyen áron? Mi is a szaporodás célja az ember életében? Fajunk fenntartása? Nemzetünk megőrzése? Önmagunk reprodukciója vagy vágyaink kiteljesítése? Egyáltalán nevezhetjük-e (pusztán) szaporodásnak a családtervezés, gyermekvállalás, várandósság folyamatát? Lehet-e, kell-e a családot „tervezni”, s ha igen, hogyan? S mi végre a gyermek? Hatalmi ambícióink legegyszerűbb kiélését szolgálja, vagy csupán ajándék, vendég házunkban? Mindezen kérdések - még ha magunktól nem is keresnénk választ rájuk - minket is elgondolkodtatnak: a biotechnológia és a genetika lehetőségei ugyanis állásfoglalásra kényszerítenek bennünket, miközben újabb megválaszolatlan kérdések sora tolul elénk. A gyermekek fogamzásával, életének kezdetével kapcsolatos talán legnagyobb horderejű technikai lehetőséget a mesterséges megtermékenyítés adta az emberiség kezébe - rögvest felvetve olyan kérdéseket, mint hogy mikor is kezdődik az emberi élet; szabad-e a megtermékenyített embriókat elpusztítani, avagy ugyanolyan védelem és tisztelet illeti meg mindezeket, mint a már megszületett csecsemőt. Az abortusz kérdése is új megvilágításba kerül, hiszen míg a keresztény egyházak nagyjából megegyeznek abban, hogy a magzat életének kioltása megengedhetetlen pusztán a szülők kényelmi szempontjai miatt, addig a különböző felekezetek eltérő álláspontot képviselnek abban a tekintetben, hogy a nemi erőszak következtében megfogant vagy a fejlődési rendellenességgel születendő magzat életének kioltása erkölcsi szempontból milyen megítélés alá esik. Újabb lehetőség adatott az emberiség kezébe a preimplantá- ciós genetikai diagnosztikus eljárások kidolgozásával, amikor is a mesterségesen megtermékenyített embrió egyik sejtjéből genetikai vizsgálat alapján - még az anyaméhbe való beültetésük előtt - megállapíthatóvá válnak bizonyos örökölhető betegségek, tulajdonságok. Ily módon lehetővé válik az, hogy az esetlegesen fogyatékossággal, betegséggel megterhelt embriókat ne kelljen beültetni az anyaméhbe, de technikailag megvalósítható az is, hogy „megtervezzük”, milyen gyermeket szeretnénk - leányt-e vagy fiút, fekete szeműt-e vagy barnát. Magyarországon az embriókkal való kísérletezés, illetve a terápiás célú klónozás kérdése egyelőre inkább elméleti jelentőségűnek tűnik, ugyanakkor, az úgynevezett „orvosi” indikáció alapján végzett, tehát a prenatális (a megszületés előtti) diagnosztikai eljárások eredményeit felhasználó abortusz mindennapos gyakorlat. Egyrészt fontos tudatosítanunk, hogy az az erkölcsi dilemma, hogy egy fejlődési rendellenességgel, fogyatékossággal születendő magzat életét kioltandónak tartjuk-e vagy sem, lényegében nem orvosi kérdés. Hogy például egy siketséggel, mozgásszervi betegséggel vagy a korai felnőttkorban elbutu- lással járó betegségben szenvedő magzat, majd gyermek élete értékes-e, vállalható-e, az értékválasztás kérdése, nem pedig egészségügyi dilemma. Másrészt fontos szem előtt tartanunk azt is, hogy talán túlságosan is haszonelvű világunkban nem bélyegezhetők meg azok a szülők sem, akik a vállalják azt, hogy nem vetik alá magukat, illetve magzatukat ezen diagnosztikai eljárásoknak, és nem vetetik el magzatukat akkor sem, ha felmerül annak gyanúja, hogy a megszületendő gyermek rendellenességgel jön világra. A reproduktív medicina s a klinikai genetika eme társadalmi és etikai kérdéseiről szervezett konferenciát 2003. november végén az Európai Egyházak Konferenciája. Természetesen a legtöbb vitatott kérdésben nem volt egyetértés a különböző egyházak képviselői között, hiszen míg a magzati életet a fogantatás pillanatától igen erőteljesen védelmező ortodox egyház még a súlyos, életet veszélyeztető betegségek megelőzését, illetve kiküszöbölését célzó, embriókon végzett szelekciót sem tartja elfogadhatónak, addig a Skót Egyház az embriók terápiás célú klónozását is enyhébben ítéli meg. Természetesen nem is az volt konferencia célja, hogy a fenti kérdésekben egyetértés szülessen (úgy vélem, a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjai közt sem mindig találnánk meg a közös nevezőt), hanem az, hogy megismerjük egymás véleményét, s megfogalmazhassuk azokat a közös értékeket, melyet minden egyház feltétel nélkül elfogad. S fontos természetesen az is, hogy ki-ki magában gondolkodjon, és eldöntse, hogyan tekint mind a saját, mind születendő gyermeke életére, betegségére, halálára. Az a kérdés, hogy például a megtermékenyített embriók élete feletti aggódás mennyiben releváns annak tükrében, hogy — amint azt az egyik finn képviselő vetette fel - a keresztény egyházak szinte mindegyike elfogadhatónak vagy szükségszerűnek tartja a haza védelmében háborúba küldött emberek feláldozását, azt is jelzi, hogy nem szabad csőlátással szemlélni mindezen dilemmákat. Érdemes azt is szem előtt tartanunk, hogy ezek a problémák nem okoznak fejtörést azon emberek milliárdjainak, akik számára az éhezés és a filléres gyógymódok elérhetetlensége miatti halál napi valóság... Ifj. Szebik Imre Nívódíjat kapott a Duna Televízió vallási szerkesztősége Pékár István elnök december 11-én „a nagy szakmai alázattal végzett mise- és istentisztelet-közvetítésekért és a lelkes, színvonalas műsorkészítésért” kollektív nívódíjban részesítette a Duna Televízió vallási szerkesztőségét. A Kárpát-medencei népek együttélése a XIX-XX. században Egy tudományos konferencia margójára Az emberiség történelme sajnos háborúk sorozatából áll. Más-más okokra vezethetők vissza az ellenségeskedések, de az elmúlt utolsó két évszázad összeütközései között vezető szerepet játszott a Kárpát-medencében a különböző népek kölcsönös gyűlölködése. Ezért volt helyes kezdeményezés a Politikatörténeti Intézettől, hogy kétnapos tudományos konferenciát rendezett az események feltárására 2003. december 11-12-én. A két napon három-három csoportban összesen 38 előadás hangzott el. Ezeken mintegy száz hallgató kísérte figyelemmel az érdekesnél érdekesebb és igen tanulságos szavakat. Az előadók valamennyien magyarok voltak, de nem mindegyikük él Magyarországon. A budapesti, debreceni, pécsi, egri, soproni, szekszárdi, miskolci, piliscsabai és más hazai kutatókon kívül örömmel üdvözölhettük a müncheni, a kolozsvári, Csíkszeredái és a többi „külföldi” előadást. A megnyitón Romsics Ignác akadémikus tárgyilagos áttekintést adott a nemzetiségi kérdés vizsgálatáról, azokról a tudományos intézményekről, amelyeknek feladata ennek kutatása. A második világháború óta húszmillió ember halt meg a nemzetiségi villongások során, jóllehet, világszerte úgy vélték, hogy az elmúlt háború borzalmai véget vetettek az esztelen véráldozatok sorának. Ennek ellenkezője történt: nőtt a nemzetiségi vitákra visz- szavezethető háborúk száma. Éppen ezért a történészek figyelmének középpontjába került ezek tanulmányozása. A tények feltárása közelebb visz a megoldáshoz. Magyarországon is több, nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó kutatóhelyet alapítottak. Folyóiratokat is adtak ki az intézmények működésével kapcsolatban. A Régió, a Kisebbségkutatás és több más, rendszeresen megjelenő kiadvány számol be a legújabb eredményekről. Szász Zoltán tanulmánya az 1848-49- es forradalom idejéről szólt, és nagy szaktudással elemezte a történteket, melyben rámutatott a nyelv szerepére is. Az országgyűlési harcok eleinte a latin nyelv jogaiért folytak, csak sokkal később került sor arra, hogy a magyar nyelvet tegyék hivatalossá minden területen. A magyar és nem magyar népesség társadalmi felépítése más. A horvátokat leszámítva nagyon kicsiny volt az értelmiségi réteg ezen a területen. „Csonka társadalom népek” is éltek a Kárpát-medencében. De a nemzetiségek erőszakos elma- gyarosítását például Széchenyi István is ellenezte. Az egyes ülések tárgyköreinek már a címe is figyelemre méltó. „Valóság és álmodozások”, „Nemzetek, kisebbségek és a »politikai nemzetállam« - összeütközés, együttműködés, azonosulás és beilleszkedés”, „Kisebbség: többségben és kisebbségben - az együttélés helyi és területi távlatai”, „Valóság és álmodozások - együttélési elképzelések, együttélési keretek”. Számunkra különösen érdekes volt Kiss Lászlónak, az egri főiskola tanárának „A szlovák triumvirátus a szlovák-magyar együttélésről az 1840-es években” című előadása. Ugyanis a megjelölt szereplők legtöbbje evangélikus volt Kossuth Lajostól, Pulszky Fe- renctől Jan Kollárig és Koszetz Mátyás evangélikus lelkészig. Érdekes és szomorú módon a szlovák irodalmi nyelvi mérce megalkotását felekezeti: evangélikus és katolikus ellentétek akadályozták. Az evangélikusok az ősi huszita bibliát kívánták mércének, vagyis a cseh nyelvet, a katolikusok a népies szlovák nyelv mellett törtek lándzsát. A magyarsággal együttműködni kívánó Stur külsőségekben is kinyilvánította ezt, és Kossuth-szakállt viselt. A magyar ellenzékkel megegyezett politikai tervük: a polgári átalakulást, a jobbágyi viszonyok megszüntetését, az elmaradottság felszámolását akarták elérni. Az „ifjú szlovákok” a magyar márciusi törvényeket a felvidéki lakossághoz hasonlóan üdvözölték. E sorok írója a „Nemzetiségek a Kárpát-medencei szabadkőműves páholyokban” címen tartott előadást. A „nemzetiségi páholyok” többségének teljesen evangélikus volt a tagsága. Például a brassói, a nagyszebeni páholyhoz szász evangélikusok tartoztak. Erre jellemző, hogy például a brassói páholyban Luther Márton születésének tiszteletére ünnepi szabadkőműves összejövetelt rendeztek. A sok érdekes előadásnak még a címét sem lehet az adott keretek között felsorolni. Záró szavaiban az intézet igazgatója, Földes György kilátásba helyezte, hogy erről a fontos tárgyról még más alkalommal is rendeznek tudományos tanácskozást. Berényi Zsuzsanna Agnes «
