Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-03-02 / 9. szám
2. oldal 2003. MÁRCIUS 2. Evangélikus Élet w rr r ELŐ VIZ Gyászjelentést kaptam... 25 éve jöttem el volt gyülekezetemből. Énekkarommal azonban nem szakadt meg a kapcsolatom: jöttek-mentek a levelek, a karácsonyi üdvözlőlapok. Egy ideje sajnos a posta többnyire gyászjelentést hoz, hiszen hűséges énekkarosaim közül sokan már átmentek abba a mennyei karba, ahol nincs többé könny, fájdalom és sóhaj. De a napokban megdöbbenéssel vettem át egy gyászjelentést. Egy 50 éves testvérünk ment el, aki diákkora óta hűségesen járt az énekkari próbákra, szép hangjával szólót is énekelt a Bach-kantátákban. A hír kapcsán el kellett gondolkoznom valamin: sorba mennek el testvéreink, barátaink, ismerőseink, de mi személy szerint kerüljük ezt a témát, nem merünk beszélni többet erről. Miről is? Arról, amit Pál így fejez ki: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló meny- nyei házunk. ” (2Kor 5,1) Egyik profesz- szorunk soproni villájának homlokzatára íratta: „Ez csak földi szállás, örök hajlék Odafenn vár”. Sokunknak van élő reménysége. De miért nem beszélünk róla? Egy mondás szerint „amiről nem beszélünk, az nincs”. Az ördög igyekszik elérni azt, hogy ez a reménységünk ne legyen élő, vagyis ne beszéljünk róla. Nagy baj, hogy gyászjelentéseinken sokszor nem szerepel ige. Talán egy világi versidézet áll rajta, ami bármilyen szép, mégis üres, erőtelen, mert nem Jézus feltámadásról szóló ígéretét, hanem emberi vigasztalást tartalmaz. A világ nem ismeri az élő Krisztust, és persze nem is beszél az örök életről. De mi miért hallgatunk róla? Pál egyenesen arra szólit fel, hogy ne úgy gyászoljunk, mint a pogányok, akiknek nincsen reménységük, hanem vigasztaljuk egymást az örök élet reménységével. - A hit hallásból van. Kell, hogy gyermekeink és unokáink a mi ajkunkról is pállják, hogy Krisztus örök életre hívott el, és halálunk után Őhozzá megyünk. Van élő reménységünk! Sírjainkon a kereszt (ha van) nem a halál szimbóluma, hanem a feltámadott és élő Krisztusé, aki övéinek megígérte: „Én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19) Egy régi temetés jut eszembe. A sírnál álltunk - már vége volt a szertartásnak. A kis öreg, összetört férj váratlanul elkérte a sírásó lapátját, majd a lapáttal a hantolás előtt a nyitott sír oldalára rajzolt egy keresztet. Csodálatos pillanat volt! A legfájdalmasabb percben ez a férfi bizonyságot tudott tenni ilyen módon a kereszt erejéről. Mikor most talán minden elveszett, és ott állt öregen, betegen, kifosztottan, egyedül - átérezte a középkori mondás valóságát: „Salve cnix, spes unica” - „Üdvöz légy, kereszt, egyetlen reménységünk.” Gáncs Aladár Ma egy hete ezen a hasábon közöltük az Andorka Eszter lelkésznő ellen elkövetett merénylet megdöbbentő hírét. Február 20-án az alábbi jelentést tette közzé a Magyar Távirati Iroda. Elfogták a lelkésznő gyilkosát Őrizetbe vette a rendőrség azt a 25 éves veszprémi férfit, akit azzal gyanúsítanak, hogy hétfőn megfojtott egy 32 éves evangélikus lelkésznőt Budapesten, II. kerületi lakásában. A gyanúsított a kihallgatás során beismerte a bűncselekmény elkövetését, tettének indítékát azonban nem tudta megfogalmazni. A 25 éves gyanúsított veszprémi lakásán tartott házkutatás során a lelkésznő több használati tárgyát megtalálták - közölte a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozó főosztályának vezetője. A gyanúsított elmondta, hogy elfogyott a pénze, ezért kereste fel a lelkésznőt, majd egy köntös pántjával megfojtotta, és beismerte, hogy a bűncselekmény elkövetése előtt egy darab ecstasy tablettát vett be és elszívott egy marihuánás cigarettát. Szó volt arról is, hogy az evangélikus lelkésznő hajléktalanokkal, segítségre szoruló emberekkel foglalkozott, ennek alapján próbálták feltérképezni az áldozat ismeretségi körét, s így jutottak el a veszprémi férfihez. A rendőrség emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt indítványozta a férfi előzetes letartóztatását. ÖTVENED VASÁRNAPJA Tanítványok fehér bottal? 2Pt 1,3-11 A szemészeti vizsgálat izgalmas része, amikor bizonyos távolságból betűket, számokat kell leolvasni. Gyakran ilyenkor derül ki, hogy baj van a szemünkkel: rövidlátók, „vaksik” lettünk. A böjti út előtt Péter apostol lelki látásunkat szeretné tesztelni: van-e hitünkben igaz emberség, ismeret, önuralom, állhatatosság, kegyesség, testvéri szeretet és minden ember iránti szeretet?! Ha ezeket „nem látjuk”, szembesülnünk kell a kemény diagnózissal: „Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó... ” A vasárnap evangéliumi története, amely az oltár elől hangzik föl Lukács evangéliumából (18,31-43), szemléletesen illusztrálja, milyen a vak, illetve rövidlátó tanítvány. Jézus tekintetét már a keresztútra szegezi, jövendő haláláról és feltámadásáról prófétái, de az orvos Lukács őszintén leíija a szomorú diagnózist: a rövidlátó tanítványok „semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat A történet folytatásában még drámaibban kitűnik a tanítványok látászavara. Jerikó városán vonulnak át, ahol egy út mentén kolduló vak „meglátja” Jézusban Dávid Fiát, a várva-várt Messiást, és segítségért kiállt hozzá: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!" De, akik „elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el Bizarr kontraszt: egy látó vak áll szemben a vak látókkal! Jézusnak először a körülötte lévők szemét kell megnyitnia, hogy felismerjék küldetésüket: „megparancsolta, hogy vezessék hozzá” a segítségre szoruló koldust. Hányszor estünk azóta is hasonló szerepzavarba? „Keresztes vitézként” akarjuk megvédeni Urunkat azoktól, akik szerintünk nem méltók Őhozzá. Lázas igyekezettel akaijuk konkolytalanítani a vetést, sterilen tiszta egyházról vizionálva... S mindeközben nem vesszük észre azokat, akik őszintén vágyakoznak a gyógyító Mesterhez - sőt „útonál lóként” eltakarjuk Őt. Önigazságunk, önző, sze- retetetlen, kegyetlen kegyességünk torlaszaival elzárjuk a hozzá vezető utat. Bizony, megszégyenítő, ha egy vak koldus tisztábban lát, mint a Jézus előtt járók... De egyáltalán: hogyan kerültek Jézus eléV. Éppen itt érhető tetten az az alapvető szerepzavar, amely Péter apostolt is nem egyszer megfertőzte. Máténál arról olvasunk, hogy amikor Jézus először szól a ke- resztútról, Péter „magához vonta őt, és fed- deni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" Ugyanez a Péter garantálja, hogy „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe vagy a halálba is! majd pár órával később már egy szolgálólány előtt fogadkozik: „Nem ismerem őt... " „Vakságból isteni bölcsességre!” - olvashatjuk Agendánkban Ötvened vasárnapjának terápikus programját. Ehhez a gyógyuláshoz kapunk orvosságot az apostol biztatásában: „ igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha Botladozásaink fő oka ugyanis az, hogy nem vagyunk a helyünkön, elfelejtettük, hogy elhívatásunk és kiválasztásunk Jézus követésére szól. Nem a Mester előtt kellene téblábolnunk fehér botunkkal tapogatózva, hogy vajon jó irányba tartunk-e. A mi helyünk Jézus mögé szól: az Ő követésére választattunk ki és hívattunk el. Cseréljük le a fehér botot a pásztorbotra! Emlékezzünk: éppen a bukásából talpra állított Péter kapta a nekünk is szóló kitüntető megbízást: „Legeltesd..., őrizd az én bárányaimat!" A fehér bottal együtt dobjuk el a sötét szemüveget is, melyen keresztül eddig - oly sokszor - mindent és mindenkit csak sötétnek láttunk. Fedezzük föl a másikban a testvért, az úti- és a szolgatársat. Mindez nem jelent szemüvegcserét, sötét helyett rózsaszínű szemüveget. Egyszerűen csak komolyan vesszük elhíva- tásunkat és kiválasztásunkat, valamint alapigénk indítókulcsát, azaz első mondatát: „Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és tökéletességével hivott el minket. ” Gáncs Péter IMÁDKOZZUNK! Urunk, segíts, hogy testőrök helyett követeid lehessünk, akik egész életükkel a Tőled kapott szeretetről tanúskodnak. Köszönjük úti- és szolgatársainkat. Nyisd meg látásunkat, hogy felfedezzük és közeledbe segíthessük mindazokat, akik Hozzád vágyódnak. Ámen. Oratio oecumenica Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorít\>a a lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehetőséggel is. Istenünk, imádságunkban eléd hozzuk az egész világot: minden népet és nemzetet, fiatalokat és időseket, gazdagokat és szegényeket. Gondolunk az előttünk élőkre, akiktől ezt a földet örököltük, a bennünket nevelőkre, akik hatottak ránk, és formáltak minket. Színed előtt imádkozunk azokért, akiktől a nevünket, a nyelvünket, a hazánkat kaptuk. Áldd meg emléküket - áldd meg életüket. Kérünk Téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk a gyermekekért. Légy irgalmas hozzánk, nehogy kenyér helyett követ adjunk nekik, nehogy háborút hagyjunk rájuk örökségül igazság és békesség helyett. Gyújtsd meg és őrizd a szeretet tüzét az otthonokban. Segíts, hogy értékes, becsületes, lélekben gazdag új nemzedék növekedhessen fel. Kérünk Téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk embertársainkért, szomszédainkért, barátainkért, minden jó szándékért, mely környezetünket emberibbé, szebbé, lakályosabbá akarja tenni. Kérünk, akadályozd meg a lelkiismeretlenséget, a rombolást, a felelőtlenség minden formáját. [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Hálát adunk neked mindenkiért, akit szeretünk, akik széppé teszik életünket, akik miatt szeretünk élni. Megköszönjük azokat az embereket, akiket ajándékul nekünk adtál, és akiket feladatként reánk bíztál. Gondolunk színed előtt a segítségre szorulókra, a reánk várókra, akiknek senkijük sincs rajtunk kívül. Segíts, hogy el ne menjünk azok mellett, akikhez küldtél minket. Kérünk Téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk a nyomorult emberekért szerte a világon - otthontalanokért, elűzöttekért, elemi csapások miatt szenvedőkért. Légy irgalmas, és ébressz irgalmasságot az emberi szívekben, hogy enyhíteni tudjuk a szenvedést a földön. Könyörgünk a betegekért, a lelki és testi kínokban gyötrődőkért, a haldoklókért. Adj enyhülést, feloldozást, légy támasz és vigasz, békességed jusson el minden arra vágyódóhoz. Kérünk Téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk a politikai és gazdasági hatalommal bíró emberekért. Szabadítsd meg őket a méltatlan indulatoktól, a felelőtlen döntésektől, az igaztalan tettektől. Segítsd őket abban, hogy megnövekedett hatalmuk megnövekedett felelősségtudattal járjon. Kérünk Téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk egyházadért, a rólad szóló evangélium hirdetéséért szerte a világon. Adj hű szolgákat, akik megértik szavadat, és képesek olyan formában továbbadni, hogy üzeneted célhoz érjen: tisztítsa a bűnbánót, vigasztalja a szomorkodót, öröme legyen a bánkódó- nak, iránymutatója a tanácstalannak, élete a halandónak. Kérünk Téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Köszönjük neked ezt a mai istentiszteletet. A közösséget, amelyet átélhettünk, a szeretetet, amely egymás felé vezet minket. Köszönjük az énekeket, az igehirdetést, az imádság hangjait. Megköszönjük, hogy mindebben örömünket leltük. Kísérj minket utunkon, hadd legyünk szereteted hírnökei szőkébb környezetünkben, hadd tekintsünk szívesen azokra, akiket testvéreinkké tettél. Kérünk Téged, hallgass meg minket, amikor tanításod szerint együtt így imádkozunk: Mi Atyánk... 3 g 5 6 3 h • ••SAROK ............................................................... MA RGÓJEGYZETEK 3. Evangéliumi liturgia Veszélyes műfajba kezdtem. A margójegyzetek ugyanis csak szaporodnak, s ha ez így megy tovább, több lesz belőlük, mint az eredeti cikkekből. Pedig a témák vonzzák a kiegészítő információkat, s az isten- tisztelet világa olyan gazdag, hogy nem fogyunk ki a mondanivalókból. így azután jobb, ha ezúttal befejezem, és a margójegyzeteket újabb sorozat váltja fel. A sorozat végére azért mégis néhány fontos megjegyzés kívánkozik. Nincsen istentisztelet evangéliumolvasás nélkül Egyre többször hallani, hogy az istentiszteleten nem hangzik el evangéliumi, csak ószövetségi és levélbeli ige. Erre az sem magyarázat, hogy az Ószövetség és az epistolák is tartalmaznak evangéliumot, az igehirdetésben pedig az élő evangélium hangja csendül fel. Az egyház kezdettől fogva meghatározó alapelve vált a liturgiában másfél ezer éves gyakorlattá: az evangéliumolvasás az istentisztelet egyik csúcspontja. Még a réteg-istentiszteleteken is (családi, ifjúsági stb.) „kötelező” az evangélium. Nem helyettesíti sfcm evangéliumparafrázis, sem evangéliumi lelkületű mai történet, sem valamilyen hitmélyítő, -építő irodalom egy-egy részlete. A mi kincsünk az evangélium. Tartalmában is, írásában is. Az istentiszteleti zene és ének nem kívánságműsor Nem a kor divatja határozta meg a liturgikus zenét - még akkor sem, ha erre sokszor tettek kísérletet. Amikor a kávéházakban a magyar nóta vagy a cigányzene volt divat, a templomban akkor is valami mást énekeltek és muzsikáltak. Ma erre jobban oda kellene figyelni. A szent zene más, több, mint a legszebb muzsika. Az Istennek szentelt, a Szentlélek által ihletett és élővé tett, igehirdetési funkciót is betöltő zene nem a korszellemet és ízlést tükrözi, hanem az Isten eszköze. Nem feldobni, nem elandalítani, nem szórakoztatni akar - még csak nem is szentül tiszta kulturális táplálékot kínál -, hanem segíti az Istennel való találkozást. Ugyanúgy szakértelem, alázat szükséges hozzá. Az, hogy aki szolgál - akármilyen nagy muzsikus is -, ne önmagát fejezze ki, hanem az Isten szeretetét öntse hangokba. Az istentisztelet áldás nélkül befejezetlen Többféle áldó mondat hangzik el az istentisztelet folyamán, és az istentisztelet mindig áldással zárul. Ez a híd az Isten-ember közti találkozás ünnepi percei és a hétköznapok között. Az áldás tehát nem a lelkész jókívánsága, valamiféle útravalója a hallgatóknak, hanem az Isten teremtő szava, amit - az igehirdetéshez hasonlóan - a lelkész ad tovább, de Küldője szavaként. A liturgikus keretben az áldás után ne hangozzék el más szó! A gyülekezet tagjai pedig ne menjenek el e nélkül, mert akkor nagyon szegényen távoznak... Nem haraggal, nem közömbösen, nem is csupán feladatokkal bocsát útra az Úr, hanem áldással! Erről pedig nem érdemes lemaradni... A változtatás idegen a liturgia szellemétől Ezzel zárom a margójegyzeteket. Talán fel is kapják némelyek a fejüket. Pont az írja le ezt, aki - így gondolják - a liturgia, az istentisztelet megváltoztatásán munkálkodik évek óta!? A változtatás idegen a liturgia szellemétől! Ezért a megújulás és megújítás feladata nem az, hogy változtasson az eddigieken, hanem az, hogy visszaállítsa azt, ami kipróbált, ami kétezer év kereszténységében gyémánttá csiszolódott, és ami egyértelmű következménye az evangéliumnak, az evangéliumi életformának, az evangéliumi gyakorlatnak. Mert ez az egyetlen mérce. Nem a tradíció (az is fontos), nem a működő gyakorlat (az is elgondolkodtató), hanem az evangélium! Ez az egyetlen alap, ahonnan lehet, sőt kell kritizálni az istentiszteleti reformokat. Ez az egyetlen kiindulópont, ahonnan érdemes vitát kezdeményezni és folytatni: megfelel-e az adott változtatás az evangéliumnak, árad-e belőle az örömhír? Hafenscher Károly (ifj) KÉRJÜK, TÁMOGASSA A BETHESDA KÓRHÁZ ALAPÍTVÁNYT! 2003-ban az intenzív- és égési osztályra kerülő gyermekek gyógyításának, valamint a diakóniai, karitatív munka feltételeit kívánjuk tovább javítani. ADÓSZÁM: 18042539-1-42
