Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-03-02 / 9. szám
Evangélikus Élet 2003. MÁRCIUS 2. 3. oldal Tabuk nélküli hétvége Balassagyarmaton Hézag (Erkölcs, jog, kommunikáció) Habár a szervezők provokatívnak szánták az előadás és a fórum címét („Amit tudni akarsz a hitről, de sosem merted megkérdezni”), február 22-én, szombaton a gyarmatiak mégsem hagyták magukat provokálni. Egyszerre okozott tehát némiképp csalódást, ugyanakkor persze örömet is, hogy Takácsné Kovácsházi Zelma előadásán, és az azt követő fórumon szinte kizárólag a gyülekezet tagjai képviseltették magukat - ők azonban csaknem félszázan. Úgy tűnik, kívülállók még nem szívesen merészkednek az egyház közelébe. Kérdéseiket továbbra sem elég bátrak feltenni. Vagy nincsenek is kérdéseik... Vagy tudni vélik a választ... Vagy nem érdekli őket... Ha már a hitetlenek távol maradtak, legalább testvéreinkre számíthattunk, habár például a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (az ökumenikus együttműködés jegyében?) az utolsó héten „rászervezett” az evangélikus egyházközség programjára. Némi vigasz, hogy legalább a városi tévé stábja - egy interjú, és az előadás első felének erejéig - azért ellátogatott a helyszínre. A megyei napilap tudósítója viszont végig ottmaradt és jegyzetelt. Ha „deklaráltan ateisták” és teljesen szekuláris háttérből érkezők nem is voltak jelen a délután négy órára hirdetett vallási fórumon, a provokatív fölvetések azért mégsem maradtak el. A hívek kitettek magukért. Minden előzetes egyeztetés nélkül záporoztak az oly sokszor megfogalmazott kérdések: „Hogyan lesz a halottak feltámadása? ” „Melyik az igaz: evolúciós elmélet, vagy a bibliai teremtéstörténet? ” „Milyen Isten az, akit egy ártatlan ember szenvedése és halála kell, hogy kiengeszteljen? ” „Miért van annyi szenvedés a földön? Hogyan egyeztethető ez össze Isten mindenhatóságával és jóságával?" „Aki hisz, és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik - mondja Jézus. Ezek szerint azok, akik nem a keresztény kultúrkörben nevelkednek, eleve esélytelenek? " „ Van-e jogunk megítélni egymás hitét, számon kérni egymás megtérését? ” Sokan talán arra voltak kíváncsiak, hogy a messziről jött előadó is ugyanazt mondja-e majd, mint saját lelkészeik? Vagy nem voltak elégedettek az eddigi válaszokkal? Talán eddig még meg sem fogalmazták maguk számára egyik-másik kérdést? Úgy tűnt tehát, hogy a bevezető előadás megtette hatását, és felszabadított az egészségtelen gátlások alól. Zelma néni személyes hangvételű bizonyságtétele a hitről, az Istenhez tartozásról, az értelmet, az érzelem világot és az akaratot egyaránt igénybe vevő, teljes valónkat átformáló tudatos meggyőződésről, mindenkiben megmozgatott valamit. A budapesti lelkésznő másnap a balassagyarmati és az ipolyszögi templomban is hirdette az igét, amely mindkét helyen sokakat vonzott. A vasárnap délután aztán családi farsangi mulatsággal folytatódott. Nagy volt a készülődés. Az elmaradhatatlan fánkból jócskán jutott mindenkinek, a gyerekek még fánkevő versenyben is összemérhették „erejüket”. A jelmezes bemutatón pedig zavarba ejtően színvonalas produkciókat és ötletes öltözékeket láthattunk. Az énektanulás és a sok játék közepette megtartott tombolasorsoláson - az önkéntes felajánlásokból származó ajándéktárgyak mellett - gazdára találtak a többletként rendelt Útmutatók és evangélikus naptárak is. Az esti Promise- koncert sikerét borítékolni lehetett. Nem csak az értékes szellemi-lelki út- ravalóval gazdagodott gyülekezetnek, de az egymással meghitt asztalközösségbe került lelkészeknek és teológusoknak is nagy élményt jelentett az együtt töltött hétvége - farsang és böjt határán. Az egyházban is éljük a rendszerváltozást követő demokratikus átalakulás kínjait. Mondogattuk, hogy az erkölcsi rekonstrukció hosszabb időt igényel, mint a gazdasági talpraállás, mégis nehezen szembesülünk azzal, hogy ez - társadalomban és egyházban - valóban így van. A társadalomban erkölcs és politika konfliktusa produkál feszültségeket. A különböző politikai erők a másik oldal erkölcsi botlásait igyekeznek feltárni. Jogszerűnek, de erkölcsileg tarthatatlannak minősítette a miniszterelnök kancelláriaminisztere helyzetét, és Kiss Elemér lemondásra kényszerült. Maga a miniszter jogilag és etikailag egyaránt megfelelőnek ítélte magatartását, tevékenységét, de engedett a politikai érdeknek. Ismeretes, hogy az Egyházügyi Államtitkárság is a Miniszterelnöki Hivatal szervezetében működik. A távozó miniszter az egyházak korrekt partnere volt mind a folyamatos kapcsolattartás, mind a problémák rendezése terén. Nem könnyű állást foglalni konkrét ügyekben, erkölcs, jog, politika útvesztőiben. Jellemző módon a társadalomban többnyire a politikai hovatartozás a leginkább meghatározó szempont a vélemény- alkotásban. Az egyházban sokkal egyértelműbb kellene, hogy legyen az erkölcsi elkötelezettség - a közös hit talaján. Mégis, a kívülálló tárgyilagosságával szemlélődve, olykor szinte még szerényebbnek látszik az erkölcsi színvonal, mint a világban. Nem mentség erre. hogy az egyházban általában nem gazdasági jellegű visszaélések jelentik a gondot. Annál inkább a másik meggondolatlan, felelőtlen hántása, lejáratása, megszólása, olykor a rágalmazásig menően. Dívik a „korrupció” nem közvetlen gazdasági, hanem egyéb kapcsolati formája is. A nem elvi, hanem személyi alapon nyugvó „véleményformálás”. Minderre nem mentség, hanem súlyosbító körülmény (még ha sok esetben bizonyos is a jóhiszeműség), hogy mindezek a jelenségek olykor kegyes mázzal leöntve, a hit, a „tiszta tanítás” védelmében jelentkeznek. Ne legyen félreértés! Természetesen szükség van a különböző véleményekre, az egészséges pluralizmus érvényesülésére az egyházban is, minden olyan kérdésben, amelyben több helyes, tisztességes megoldás is létezik, és - a nézetek ütköztetése után az illetékes testületek a többségi akaratnak megfelelő megoldást választhatják. (Ilyen kérdés például, amin most dolgozunk, az egészségügyi centrum létrehozása, de ilyen lehet egy választási folyamat jogvitája is.) Az is helyes és szükséges, hogy a különböző felfogások helyet kapjanak az egyházi sajtóban. A pluralista demokráciában a többpártrendszer és a sajtó jelenti az alapvető kontrollt. Ehhez járul még egyfajta közéleti civil kontroll. Az egyházban erősebben kellene, hogy érvényesüljön a civil kontroll (ez egyébként klasszikus protestáns hagyomány), másrészt azonban igen nagy a sajtó szerepe, felelőssége is. És itt kell belátnunk, hogy még az út elején tartunk! A rendszerváltozáskor erőteljes volt az igény az egyházban a törvényesség helyreállítására. Ennek az óhajnak tett eleget az 1991-ben összehívott Zsinat, amely megalkotta új törvényeinket. Magam azok közé tartozom, akik igen pozitívnak ítélik meg a Zsinat munkáját. Véleményemet befolyásolja a Független Jogász Fórum egykori vélekedése korábbi, 1966- ban született törvényeinkről. Ez a rendszerváltás folyamatában jelentős szerepet vállalt jogásztestület úgy találta, hogy bár a ’66-os törvények hiányosak, keretjelle- gűek, de az új törvények megszületéséig - kellő jóindulattal és közakarattal - alkalmasak az egyházi élet törvényes vitelére. Elsősorban nem a törvényeken, hanem az embereken múlnak a dolgok! Persze szükség van a jó törvényekre. Aligha lehet vitás, hogy jelenlegi törvényeink sokkal inkább lehetővé teszik a jó rendet, segítik az egészséges működést, mint a diktatúra idején elfogadottak. Minden helyzetre érvényes, tételes jogszabályok azonban nincsenek. A gyakorlatban derül ki ez, a joggyakorlat során lesznek nyilvánvalóvá az úgynevezett joghézagok és keletkeznek a konfliktusok. Főleg akkor, amikor az ügyek szereplői szinte vadásznak a joghézagokra, amelyek egyébként a törvény szellemében többnyire jól áthidalhatók. Akkor van gond, ha éppenséggel nem jogszerű (súlyosabb esetben erkölcsileg is kifogásolható) álláspontot kívánnak - joghézagra hivatkozva - keresztülvinni. ' És itt találkozunk ismét a sajtó szerepével, jelentőségével, amely sokat tehet konkrét ügyek jó megoldásáért. Csak hát számolni kell az egyházi kommunikáció sajátos terheivel. Némileg leegyszerűsítve: amíg a világi sajtóban csak a rossz hír a hír, addig az egyházi újságok többnyire csak a jó hímek - ami ez esetben nem az evangéliumot jelenti - mernek teret engedni. Az úgynevezett „pozitív cikkeknek”, amelyek kizárólagossága négy évtized monoton uralma után különösen kérdéses. Hiba lenne persze a másik végletbe esni, de szükség van (és tapasztalatom szerint, ezt igényli is az egyház népe) a korrekt tájékoztatásra a gondokról, konfliktusokról, azaz minden érdekelt véleményének közlésére, egyedül a gyűlölködésnek nem engedve terepet. Csak illusztrációként. Legutóbb egy gyülekezet lelkésze és felügyelője kifogásolta az Evangélikus Élet egyik írását, de nem a lapban reagált erre, hanem nyílt levelet fogalmazott meg, és bojkottot készített elő hetilapunk ellen. Nem a véleményükkel van a gond, hanem az eljárással. A Déli Egyházkerület felügyelője lemondott, mert bizalmatlanságnak élte meg, hogy az egyházi elnökség tagjai az illetékes egyházkerületi bíróságtól kértek jogértelmezést a püspökválasztás kapcsán. E tekintetben érdektelen - bár egyébként igen lényeges -, hogy a bíróság döntése megfelelt az elnökség kérésében közvetve megjelenő álláspontnak. (Erkölcsi, jogi szempontból ugyanaz lenne a helyzet, ha a bíróság a Déli Egyházkerület vezetőségének a jogértelmezését erősítette volna meg.) Egyikünk sem élheti meg bizalmatlanságként, ha egy több megoldást lehetővé tevő helyzetben nem az ő álláspontja jut érvényre. Különösen akkor nem, ha a folyamat törvényeink szerint zajlik. Az egyik egyházmegye elnöksége fegyelmi eljárást kezdeményezett egy gyülekezet elnöksége, illetve lelkésze ellen, mert szabálytalanságot, visszaélést vélt találni a hitoktatói óradíjak elszámolásakor. Az illetékes egyházkerületi bíróság - ügyészi indítványra - elutasította a beadványt, ami ismét csak a jogbiztonságot erősíti, de nem tudja visszamenőleg jóvátenni az ügyben az elmúlt években elfecsérelt energiákat, elhangzott vádaskodásokat, rágalmakat. Ez és más ügyek is erősítik a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület által javasolt lelkészi becsületszék felállítását. Több konfliktus mélyén lelkészek közötti ellentét, avagy a lelkész nem egyházias magatartása húzódik meg. Ily módon talán több bírósági ügy megelőzhető lenne... Ennél rosszabb helyzet, amikor egy gyülekezet lelkésze (akinek jogerős bírósági határozat nyomán távoznia kellene szolgálati helyéről) joghézagokkal manipulálva, támogatókat keresve igyekszik kibújni a döntés hatálya alól, tovább rombolva az adott településen a hitéletet, az egyház tekintélyét. Ismeretes, hogy csak a közakarat garantálhatja az egyházi törvények alkalmazását. Ez talán mai életünk legsúlyosabb erkölcsi kérdése: a jogszerű határozatok végrehajthatósága. Valamennyi említett példa közös üzenete, hogy meg kell tanulnunk jól élni törvényeinkkel, tágabb értelemben szabadságunkkal. Türelemmel egymás iránt, de jogkövető magatartást tanúsítva akkor is, ha nem a mi álláspontunk jut érvényre. Vallom én is, hogy az Úristen kegyelméből a mi egyházunkban is dominálnak a jó dolgok, öröm ezekről beszámolni hivatalos alkalmakkor is. A gondok, a negatívumok feltárása sajátosan erősíti a pozitív oldalt, mutatja, hogy utóbbi a meghatározó. Tanulnunk kell a jó értelemben vett közéleti demokráciát, tisztességet, a másik személyiségének, véleményének a tiszteletét is. Csak Kékén Andrást tudom idézni: „Nagy dolgokban egység, közömbös dolgokban szabadság, és mindenek felett szeretet.” Igen, a kereszténység nemcsak toleranciát jelent, hanem mindenekelőtt sze- retetet mások iránt. Itt a legnagyobb a deficitünk. Az egészséges kommunikáció - és ebben a szigorú kritikusok is el kell, hogy ismerjék az Evangélikus Élet pozitív törekvéseit - segíthet az egységben és a szabadságban. Frenkl Róbert (B. I.) Február 23-án, vasárnap délután a Veszprém megyei Takácsiban szeretetvendégségre gyűltek össze a falu lakosai a helyi kultúr- házban. A népes - ökumenikus - gyülekezet előtt ezen az alkalmon tárták nyilvánosság elé a közeljövőben építendő evangélikus parókia és gyülekezeti ház terveit. Az agapéra meghívták a gyülekezet egykori lelkészét, Ittzés Jánost, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökét, aki ebben a gyülekezetben kezdte lelkipásztori szolgálatát. A főpásztor „Életképes egyház - a jövő egyháza ” címmel tartott előadást az egybegyűlteknek. Arra buzdította a gyülekezetét, hogy építsék ezt a házat örömmel és lelkesedéssel, hogy amikor elkészül, az ide költöző lelkész nyitott szívű testvéreket találjon és érezze, hogy valóban szükség van rá ebben a faluban. Menyes Gyula felvétele Nyílt levél lemondott felügyelőtársamhoz 2003. február 21. Tisztelt Sólyom Jenő! Mélységesen megrendített az Evangélikus Élet 2003. február 23-án megjelent számában közreadott megkettőzött lemondásod (első alkalommal 2003. május 24-i határidővel, második alkalommal 2003. február 10. napjával). Megrendített a bejelentésed, mert az abban szereplő indokokat ugyanazon az oldalon D. dr. Harmati Béla püspök úr a 15 év püspöki szolgálatára visszatekintve tovább erősíti, amikor a jövőről beszél, és csak a „zsinati törvényalkotás akadozásáról” és a „bizalmi légkör újra meg újra csorbulásáról” tesz említést. Megrendített a legutolsó elnökségi ülésen (2003. február 6.) kézhez vett első bejelentésed, mert abban az egyházi elnökségünkön belül nem oldódó feszültségekre hivatkozol. Igaz, hogy elnökségi döntéseinket sok esetben hosszas vita előzi meg. azonban Te is igazolhatod, hogy a vélemény- és szemléleti különbségek nem jelentik azt, hogy valamelyikünk is ne az Isten és az egyház ügye érdekében fáradozzon. Biztosíthatunk róla, hogy elnökségünk minden tagja - mint ahogy egyházkerületed és egyházad tagsága is - meggyőződött a Te elkötelezettségedről is, és köszönettel véve nagyra értékeli odaadó munkádat. Ellentétek a vitáink során nem alakultak ki közöttünk, így a hivatkozott feszültségek csakis az országos felügyelő úr és közötted kialakult nézetkülönbségekre vezethetők vissza. Sajnálatos, hogy a legutóbbi elnökségi ülésen - amikor is a Déli Egyházkerület püspökválasztása kapcsán kialakult helyzetet és a Te lemondásodat tárgyaltuk - nem lehettél jelen, és elnöktársad, valamint helyettesed ezen ügyek tárgyalása közben más irányú elfoglaltságára hivatkozva eltávozott, így az elnökségben megfogalmazódott kérdéseket és aggodalmakat nem tudtuk megvitatni a Déli Egyházkerület elnökségével. A püspökválasztással kapcsolatos jelölési eljárás törvényi vonatkozásait másképp értelmeztük, mint a Déli Egyházkerület közgyűlése, igy az egyházi bírósághoz nem panasszal, hanem a törvény helyes értelmezésének kérésével fordultunk. Tisztelt Felügyelő Úr! Kérünk, eljárásunkat semmiképpen ne vedd személyed elleni bizalmatlanságnak, hiszen a szívünkben lakozó testvéri szeretet és az irántad érzett tisztelet azt lehetetlenné tenné. Ezért kérjük, gondold végig, és tegyél azért, hogy megváltoztasd döntésedet. Tekintettel arra, hogy a 2003. február 10-én megfogalmazott bejelentésedről csak országos hetilapunk 2003. február 23-án megjelenő számából értesülhettem, ezért szükségesnek tartom, hogy néked írott levelemet az Evangélikus Életet olvasó egyházi közösségünk is megismerhesse. „A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.” (Róm 15,5-6) Testvéri szeretettel: Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője i 1 t 1
