Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-02-09 / 6. szám

Evangélikus Élet 2003. FEBRUÁR 9. 3. oldal Egyházkerületi lelkészi csendesnap Vanyarcon Evangélizációra gyűltek össze február 1-jén, szombaton - l). Szebik Imre püs­pök és Benczúr László egyházkerületi felügyelő meghívására - a Nógrád megyei Vanyarcon az Északi Evangélikus Egyházkerület aktív és nyugalmazott lelké­szei. A 70 résztvevő keresztény közösséget alkotva épülhetett egymás hite által, lehetett együtt előadásokon, kötetlen beszélgetéseken és a napot lezáró, úrvacso­rával egybekötött istentiszteleten. Miért szorul rá egy lelkész az evangélizációra? - kérdezheti az olvasó. Hiszen a lelkész feladata az, hogy evangélizáljon, azaz Isten örömhírét ter­jessze szerte a világon minden ember­nek. Ha ez a feladata, erre készült tanul­mányai során, akkor miért van szüksége arra, hogy másoktól hallja azt, amit ő maga is tud, hisz és hirdet? Minden lelkész ismeri a megfáradást, a fásultságot, a kétségeskedést, azokat az érzéseket, amivel a szolgálatot végezni kín. a szószékre menni gyötrő köteles­ség, hiteles lelkigondozói beszélgetést vezetni lehetetlen. A lelkész életének is vannak aszályos időszakai, amikor rá­szorul a keresztény közösség támogatá­sára, bátorítására, vigasztalására. Ennek a tapasztalatnak a jegyében szervezték meg az egyházkerület vezetői a lelké­szek számára a vanyarci csendesnapot. A nap témáját nem véletlenül választot­ták tehát a Jelenések könyvének 2. és 3. fejezetéből: Tudok fáradozásaidról, nyo­morúságodról és szegénységedről, tu­dom, hogy terhet viselsz, mindazonáltal gazdag vagy, ne félj. Emlékezzél vissza az első szeretetre, térj vissza hozzá! Éb­redj fel, és erősítsd meg a többieket! A délelőtt során két nyugalmazott lel­kész szolgált: Bohus Imre áhítatot, Keveházi László pedig előadást tartott. Mindketten a lelkészi pályán eltöltött hosszú élet tapasztalatával, bölcsességé­vel és alázatával szóltak a lelkészi megfá- radásról, a szegénységről és nyomorúság­ról, de vallották ennek ellenére, hogy gaz­dagok Jézus Krisztusban. Ebéd után Szebik Imre püspök tájékoztatta a lelké­szeket az egyház őket érintő aktuális ügyeiről. A fővárostól - de gyakran más lelkészkollégáktól is távol - élő lelkészek számára értékes lehetőség, hogy közvet­lenül a püspöknek tehetik fel kérdéseiket, és kaphatnak autentikus válaszokat. Délután Sefcsik Zoltán szekszárdi lelkész ihletett előadása szólt az „első szeretetről”, a keresztény embert és a bűnöket megbocsátó végtelen Istent összekapcsoló szeretetkap- csolatról. Ehhez kell újra és újra visszatérni, ezt a kapcsolatot kell ápolni, és minden egyéb kapcsolat ez elé kell helyezni. Ez az üzenet minden lelkészt - de természetesen minden keresztényt is - Isten színe elé állít. Gyakran tapasztalhatjuk ugyanis az életünk­ben, hogy az „Isten ügyéért végzett lótás-fu- tás” fontosabbá válik, mint a Teremtőhöz fűződő szeretetkapcsolat. A vanyarci templomban tartott záró-is­tentiszteleten Baranyay Csaba igehirde­tésében az egész napi együttlétre utalva hirdette Istennek a szárdiszi gyülekezet­nek írott üzenetét: „Ébredj fel, erősítsd a többieket!” Az ünnepi alkalmon színvo­nalas szolgálattal örvendeztette meg a résztvevőket a gyülekezet énekkara Sza­bó Andrásné - a vendéglátó esperes fele­ségének - vezetésével. Hetven lelkész vett részt az evangé- lizáción, hetvenen hallották a küldő pa­rancsot. Ez a bibliai szám jelképe lehet annak, hogy Isten köztünk volt Vanyarcon, az Ő szavát, biztatását és a szolgálatban való megerősitését hallottuk. Végezetül szeretném megköszönni Szabó András esperes és a vanyarci gyü­lekezet vendégszeretetét, akik vállalták, hogy a házigazdái lesznek ennek a nap­nak. Az érkező vetdégeket barátságosan fogadó presbitereknek, a terített asztalo­kat elkészítő asszonyoknak mondott há­la ezúton is jusson kifejezésre! Thuránszky István Felügyelő és polgármester Az őszi önkormányzati választásokon Levél község polgárai újra bizalmat sza­vaztak Rosenberger Andrásnak, az itteni evangélikus gyülekezet felügyelőjének, aki így második polgármesteri ciklusát kezdhette meg októberben. A régi-új polgármester és felügyelő tősgyökeres levéli, és az evangélikus templomhoz va­ló kötődése nagyon mély, hiszen nagyapját, édesapját, őt magát, sőt gyermekét és unokáit is ebben a templomban keresztelték meg.- Édesanyám lébényi magyar lány volt, édesapám azonban levéli sváb em­ber. Ennek komoly következményei vol­tak a háború utáni kitelepítéskor, mert a családot szétszakították. Édesapámat és testvéreit kitelepítették, édesanyám és én maradhattunk. Apám többször is haza­szökött a mosonszolnoki gyüjtőtáborból, de mindig visszavitték. Végül Németor­szágból is hazajött, és a nagy zűrzavar­ban valami csoda folytán sikerült itthon maradnia. Levélen halt meg. Apám test­vérei azonban kint maradtak, egyikük Ausztriában, másikuk Németországban halt meg. Családjaikkal ma is szoros kapcsolatot ápolunk.- Emlékszik-e valamire a kitelepítés­ből?- Azokról a napokról semmi emlékem nincs, hiszen akkor még csak hároméves voltam. Szüleim mesélték el, miként zaj­lott le a kitelepítés. Arra azonban emlék­szem, hogy gyerekkoromban még nem tudtam magyarul, viszont hosszú ideig nagyon jól beszéltem a jellegzetes svá- bos németet. Sajnos az iskolában később oroszt tanultam, otthon magyarul beszél­tünk, így a németet lassan elfelejtettem.- Mi motiválta, amikor elvállalta a polgármester-jelöltséget?- Először 1982-ben kértek meg a falu­beliek, hogy legyek Levél tanácselnöke. Akkor arra határozottan nemet mond­tam. A rendszerváltozáskor szintén meg­kerestek, de a felkérést akkor is elutasí­tottam, mert nem akartam feladni az Országos Takarékpénztárban betöltött állásomat. Amikor aztán 1998-ban újra kapacitáltak, nem mondtam nemet. Úgy éreztem, hogy polgármesterként többet tudok tenni a falumért, gyülekezetemért és templomomért.-Ez a reménysége teljesült? Egyálta­lán: hogyan látja az evangélikus gyüle­kezet helyzetét?- Azt hiszem, egy ilyen kis település lehetőségeihez képest sok mindent el tudtunk érni. Befejeztük a csatornázási és útfejlesztési programunkat, korszerű­sítettük a közvilágítást. Egy százmilliós beruházás eredményeként felújítottuk az iskola épületét és a községházát, mely­nek megszépített dísztermében fogja tar­tani májusi ülését az egyházmegye lelké­szi munkaközössége. Úgy érzem, hogy az egyházakat is sikerült megfelelő mérték­ben támogatni. A község evangélikus és katolikus temploma reflektoros megvilá­gítást kapott, a templomokhoz vezető uta­kat megjavítottuk, haranglábat építettünk a temetőben, és egy mosonmagyaróvári fafaragó alkotásaként tizenhárom stáció­ból álló keresztutat állítottunk fel a teme­tő felé vezető úton. Az egyházközség fel- ügyelőjeként örömmel segítettem, ahol tudtam, mert látom, hogy milyen kicsiny- nyé zsugorodott a gyülekezet a kitelepítés következtében. Ráadásul elöregedett az egyházközség, a fiatalokat alig lehet moz­gósítani és bevonni a gyülekezeti közös­ségbe. Az a tény, hogy egyáltalán van evangélikus gyülekezet Levélen, annak köszönhető, hogy a lelkész eddig még nem adta fel. Sokszor gondolkodom azon, hogy mi lesz a jövő, meddig tart­ható fenn ez az állapot.- Milyen terveket fogalmazott meg ma­gának a második polgármesteri ciklusra? - Úgy tűnik, hogy az előttünk álló évek­ben az önkormányzatok pénzügyi lehe­tőségei szűkösebbé válnak, és ahhoz, hogy a falu továbbra is úgy tudjon fej­lődni, mint az előző ciklusban, okos gaz­dálkodásra lesz szükség. Az előttünk ál­ló legfontosabb, halaszthatatlan feladat a kultúrház felúj itása. Ez azonban - az is­kola és a hivatal felújításához hasonlóan - nagyon sok pénzbe fog kerülni. A töb­bi elképzelésemet pedig a rendelkezésre álló anyagiak függvényében szeretném megvalósítani. Kiss Miklós Rosenberger András a temetői harangláb szentelésekor Rendkívüli közgyűlés a Déli Egyházkerületben (Tudósítónktól) Püspökválasztás esedékes a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházke­rületében. A több mint tizenöt éve szolgáló D. dr. Harmati Béla püspök ez évben tölti be 67. életévét, az egyházi törvényben előírt püspöki nyugdíjkorhatárt. A választást mindenkor jelölési eljárás előzi meg. A kerülethez tartozó öt egyház­megye - a Pesti, a Kelet- és Nyugat-Békési, a Bács-Kiskun és a Tolna-Baranyai - jelöltjeinek listáját a jelölőbizottság január 31-én terjesztette a rendkívüli ke­rületi közgyűlés elé. A törvényi előírásoknak megfelelt nyolc jelölt közül hat - betűrendben - dr. Fabiny Tamás (Budapest), Győri Gábor (Buda­pest), Smidéliusz Zoltán (Nemespátró- Gyékényes), dr. Szabó Lajos (Budapest), Szabóné Mátrai Mariam (Budapest) és Szabó Vilmos Béla (Paks) nem vállalta a je­lölést. így a közgyűlésnek két jelölt - Gáncs Péter (Budapest) és Lupták György (Kiskő­rös) - személyéről lehetett döntenie, illetve arról, hogy 50% + 1 szavazattal fölveszi-e őket a végleges jelöltlistára. Váratlan „eredmény” született. A két jelölt közül egyik sem kapta meg a szük­séges 21 voksot - Gáncs Péter és Lupták György egyaránt 20-20 szavazatot kapott! A kerületi felügyelő - a törvényeink­re való hivatkozással - a jelölési eljárást érvénytelennek nyilvánította, és új jelö­lési eljárást kezdeményezett. Eszerint az egyházmegyéknek 2003. március 17-ig kell beküldeniük jelöléseiket. A bekül­dött javaslatok összesítése március 24- én történik. (A jelöltek listáját a 2003. április 25-re összehívandó rendes évi ke­rületi közgyűlés fogja véglegesíteni, és akkor kerül sor a választás kiírására.) Az egyéb ügyek tárgysorozati pontnál dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő felol­vasta a közgyűléshez január 24-én írott le­velét. Nagy meglepetésként hatott, hogy ebben a levélben 2003. május 24-től, az Országos Közgyűlés tervezett napjától le­mondott kerületi felügyelői tisztségéről. A lemondólevél annál inkább is érthetetlen volt a közgyűlés számára, mert a felügye­lő szerkesztésében éppen a rendkívüli közgyűlésre jelent meg a Luther Kiadónál a Déli Egyházkerület és gyülekezetei tör­ténetét, népmozgalmi és szolgálati adatait, statisztikáit, intézményeit, lelkészeit, püs­pökeit, felügyelőit nagy gondossággal be­mutató, több mint 500 oldalas könyv. (A kötet részletes bemutatására és dr. Sólyom Jenő lemondásának okaira lapunkban még visszatérünk. - A szerk.) A közgyűlés az új felügyelő megvá­lasztásának lebonyolítására hármas bi­zottságot választott Káposzta Lajos püs- pökhelyettes-esperes, Kendeh György lelkész és Koszorús Oszkár orosházi egyházmegyei felügyelő személyében. A határidők igazodnak a püspökválasz­tási határidőkhöz, így az április 25-én ülésező rendes évi közgyűlés véglegesíti majd a jelöltek listáját, és a püspökvá­lasztással egyidejűleg születik majd dön­tés az új felügyelő személyéről is. 50% + 1 „ Bizony viharban vagyunk! ” - hangsúlyozta múlt vasárnap D. dr. Harmati Béla, a Deák téri templom szószékén. A heti ige alapján mondott igehirdetésében a Déli Egy­házkerület püspöke utalt a háború mindinkább fenyegető rémére és arra az erkölcsi erózióra is, amelyben hazánkban - egyebek mellett - a kereskedelmi televíziók is élen járnak. A nagy hatású prédikációban szó esett továbbá az egyházkerületben esedé­kes püspökválasztás előkészületeinek „viharairól” is... Mi tagadás, szelet vetetett dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő, amikor január 31- én dolgavégezetlen bocsátotta útjára a rendkívüli közgyűlés tagjait. Ugyan ki számí­tott arra, hogy már a megválasztandó püspökjelöltek listájának felállítása is kudarc­ba fulladhat...?! A kínos helyzet állítólagos oka magában a törvényben, az egyházunk zsinata által kidolgozott vonatkozó előírásokban keresendő. Miután e jogszabálygyűjteményben sehol sem találtam nyomát a jelölési eljárás érvénytelenítését „ eredményező ” szava­zatszámlálási metódusnak, a törvény betűjének további bogarászását meghagyom a törvényeskedésekben járatosabbaknak. Jómagam inkább a „törvény szellemével" foglalkoznék. Mert ha az írás szellemében számolgatom újra a szavazatokat, mind­untalan arra a következtetésre jutok, hogy a jelöltállító közgyűlés nemcsak érvényes, de eredményes is volt... Mint ismeretes, az egyházmegyék püspökjelöltjei közül hatan nem vállalták a jelö­lést. Erről azonban a közgyűlés tagjainak többsége csupán a jelölőbizottság jelenté­séből értesült, a rendkívüli közgyűlés elején. Miként arról is, hogy ki az a kettő, aki vállalta. így azután a jelöltséget vállalók bemutatkozását követő „ vitában " - érthe­tően - többen is feszegették, hogy miért csappant meg a jelöltek száma. Nem tudom, előírja-e a törvény a közgyűlés tagjainak kész helyzet elé történő állítását, de a je­lenlévők alighanem emiatt feledkeztek meg hálát adni azért, hogy két jelölt viszont adatott. Mert annak természetesen számos emberi oka lehet, hogy valaki miért haj­lik avagy miért nem hajlik elfogadni egy jelölést, de az bizony nagyon nagy baj vol­na, ha a végső válasz kimondása előtt egy föpásztorjelölt nem konzultálna a legfőbb pásztorral. Hiszen alkalmassá végső soron püspöki szolgálatra sem teheti más a je­löltet. Ha azonban feltételezhetjük, hogy a jelöltség vállalásának vagy elhárításának ki­mondása az Úrral való egyetértésben történt, akkor ezt a döntést illik tiszteletben tar­tani. Emellett ugyanis majdhogynem lényegtelen, hogy a döntés meghozatalában mi­lyen egyéb emberi tényezők és motivációk játszhattak még szerepet. Következésképp a jelöltállító (véglegesítő) közgyűlés tagjaira is csupán egyetlen, ám annál felelősségtel­jesebb lényegi feladat hárul: a püspökjelölt őszinteségének, hitelességének vizsgálata. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból a közgyűlésnek ezúttal nem volt nehéz dolga, és - az én olvasatomban - pontosan ezt tükrözte a szavazás eredménye is. Tekintettel arra, hogy a közgyűlést követő napon Sólyom Jenő felügyelő külföldre távozott, a vasárnapi istentisztelet után már nem sikerült nyugodtabb körülmények között megtudakolnom presbitertársamtól, hogy milyen sugallatra szabta a „püspök­jelölt státusz" elnyerésének feltételéül az 50% plusz egy szavazatot. Ennek a techni­kának az előírását törvényeinkben nem sikerült fellelnem, ámbár elég logikusnak tet­szett: csak az lehessen „ hivatalosan ” is jelölt, aki elnyeri a szavazásra jogosultak legalább eggyel több mint felének a bizalmát. Am, ahogyan már említettem - csodá­latos módon - pontosan ez történt! A január 31-i, rendkívüli közgyűlésen 40 küldött volt szavazásra jogosult, és mind a két jelölt 20-20 támogató szavazatot kapott. A sebtében hozott „ törvény ” betűje szerint egyik jelölt sem kapott elégséges szavazatot. Az én olvasatomban mind a ket­tő megkapta. Ráadásul (és hiszem, hogy nem csak azF én olvasatomban) egy feleme­lő üzenete is volt ennek a végeredménynek. Valódi alternatívát kínálva talán első íz­ben üzente a gyülekezeteknek, hogy ezúttal két azonos támogatottságnak örvendő jelölt közül választhat az egyház népe. Nos, ezt a végeredményt, és az ülés elnökeként ezt az üzenetet siette el érvényte­lennek minősíteni a kerületi felügyelő. Van is most háborgás az egyházkerületen in­nen és túl. Őszintén remélem, hogy vihartól azért nem kell tartani. Mert bár esendő- ségünkben olykor mi magunk gerjesztünk - még legjobb szándékunk ellenére is - „indulathullámokat'’, de legalább bizton tudhatjuk, hogy kitől remélhetjük, kitől kér­hetjük viharaink lecsendesítését. Attól az egytől, akinek „ szavazatát" a püspökjelölő közgyűlésen most valahogy el­mulasztották számításba venni.-tér * 4 / i

Next

/
Thumbnails
Contents