Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-02-09 / 6. szám
Evangélikus Élet 2003. FEBRUÁR 9. 3. oldal Egyházkerületi lelkészi csendesnap Vanyarcon Evangélizációra gyűltek össze február 1-jén, szombaton - l). Szebik Imre püspök és Benczúr László egyházkerületi felügyelő meghívására - a Nógrád megyei Vanyarcon az Északi Evangélikus Egyházkerület aktív és nyugalmazott lelkészei. A 70 résztvevő keresztény közösséget alkotva épülhetett egymás hite által, lehetett együtt előadásokon, kötetlen beszélgetéseken és a napot lezáró, úrvacsorával egybekötött istentiszteleten. Miért szorul rá egy lelkész az evangélizációra? - kérdezheti az olvasó. Hiszen a lelkész feladata az, hogy evangélizáljon, azaz Isten örömhírét terjessze szerte a világon minden embernek. Ha ez a feladata, erre készült tanulmányai során, akkor miért van szüksége arra, hogy másoktól hallja azt, amit ő maga is tud, hisz és hirdet? Minden lelkész ismeri a megfáradást, a fásultságot, a kétségeskedést, azokat az érzéseket, amivel a szolgálatot végezni kín. a szószékre menni gyötrő kötelesség, hiteles lelkigondozói beszélgetést vezetni lehetetlen. A lelkész életének is vannak aszályos időszakai, amikor rászorul a keresztény közösség támogatására, bátorítására, vigasztalására. Ennek a tapasztalatnak a jegyében szervezték meg az egyházkerület vezetői a lelkészek számára a vanyarci csendesnapot. A nap témáját nem véletlenül választották tehát a Jelenések könyvének 2. és 3. fejezetéből: Tudok fáradozásaidról, nyomorúságodról és szegénységedről, tudom, hogy terhet viselsz, mindazonáltal gazdag vagy, ne félj. Emlékezzél vissza az első szeretetre, térj vissza hozzá! Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket! A délelőtt során két nyugalmazott lelkész szolgált: Bohus Imre áhítatot, Keveházi László pedig előadást tartott. Mindketten a lelkészi pályán eltöltött hosszú élet tapasztalatával, bölcsességével és alázatával szóltak a lelkészi megfá- radásról, a szegénységről és nyomorúságról, de vallották ennek ellenére, hogy gazdagok Jézus Krisztusban. Ebéd után Szebik Imre püspök tájékoztatta a lelkészeket az egyház őket érintő aktuális ügyeiről. A fővárostól - de gyakran más lelkészkollégáktól is távol - élő lelkészek számára értékes lehetőség, hogy közvetlenül a püspöknek tehetik fel kérdéseiket, és kaphatnak autentikus válaszokat. Délután Sefcsik Zoltán szekszárdi lelkész ihletett előadása szólt az „első szeretetről”, a keresztény embert és a bűnöket megbocsátó végtelen Istent összekapcsoló szeretetkap- csolatról. Ehhez kell újra és újra visszatérni, ezt a kapcsolatot kell ápolni, és minden egyéb kapcsolat ez elé kell helyezni. Ez az üzenet minden lelkészt - de természetesen minden keresztényt is - Isten színe elé állít. Gyakran tapasztalhatjuk ugyanis az életünkben, hogy az „Isten ügyéért végzett lótás-fu- tás” fontosabbá válik, mint a Teremtőhöz fűződő szeretetkapcsolat. A vanyarci templomban tartott záró-istentiszteleten Baranyay Csaba igehirdetésében az egész napi együttlétre utalva hirdette Istennek a szárdiszi gyülekezetnek írott üzenetét: „Ébredj fel, erősítsd a többieket!” Az ünnepi alkalmon színvonalas szolgálattal örvendeztette meg a résztvevőket a gyülekezet énekkara Szabó Andrásné - a vendéglátó esperes feleségének - vezetésével. Hetven lelkész vett részt az evangé- lizáción, hetvenen hallották a küldő parancsot. Ez a bibliai szám jelképe lehet annak, hogy Isten köztünk volt Vanyarcon, az Ő szavát, biztatását és a szolgálatban való megerősitését hallottuk. Végezetül szeretném megköszönni Szabó András esperes és a vanyarci gyülekezet vendégszeretetét, akik vállalták, hogy a házigazdái lesznek ennek a napnak. Az érkező vetdégeket barátságosan fogadó presbitereknek, a terített asztalokat elkészítő asszonyoknak mondott hála ezúton is jusson kifejezésre! Thuránszky István Felügyelő és polgármester Az őszi önkormányzati választásokon Levél község polgárai újra bizalmat szavaztak Rosenberger Andrásnak, az itteni evangélikus gyülekezet felügyelőjének, aki így második polgármesteri ciklusát kezdhette meg októberben. A régi-új polgármester és felügyelő tősgyökeres levéli, és az evangélikus templomhoz való kötődése nagyon mély, hiszen nagyapját, édesapját, őt magát, sőt gyermekét és unokáit is ebben a templomban keresztelték meg.- Édesanyám lébényi magyar lány volt, édesapám azonban levéli sváb ember. Ennek komoly következményei voltak a háború utáni kitelepítéskor, mert a családot szétszakították. Édesapámat és testvéreit kitelepítették, édesanyám és én maradhattunk. Apám többször is hazaszökött a mosonszolnoki gyüjtőtáborból, de mindig visszavitték. Végül Németországból is hazajött, és a nagy zűrzavarban valami csoda folytán sikerült itthon maradnia. Levélen halt meg. Apám testvérei azonban kint maradtak, egyikük Ausztriában, másikuk Németországban halt meg. Családjaikkal ma is szoros kapcsolatot ápolunk.- Emlékszik-e valamire a kitelepítésből?- Azokról a napokról semmi emlékem nincs, hiszen akkor még csak hároméves voltam. Szüleim mesélték el, miként zajlott le a kitelepítés. Arra azonban emlékszem, hogy gyerekkoromban még nem tudtam magyarul, viszont hosszú ideig nagyon jól beszéltem a jellegzetes svá- bos németet. Sajnos az iskolában később oroszt tanultam, otthon magyarul beszéltünk, így a németet lassan elfelejtettem.- Mi motiválta, amikor elvállalta a polgármester-jelöltséget?- Először 1982-ben kértek meg a falubeliek, hogy legyek Levél tanácselnöke. Akkor arra határozottan nemet mondtam. A rendszerváltozáskor szintén megkerestek, de a felkérést akkor is elutasítottam, mert nem akartam feladni az Országos Takarékpénztárban betöltött állásomat. Amikor aztán 1998-ban újra kapacitáltak, nem mondtam nemet. Úgy éreztem, hogy polgármesterként többet tudok tenni a falumért, gyülekezetemért és templomomért.-Ez a reménysége teljesült? Egyáltalán: hogyan látja az evangélikus gyülekezet helyzetét?- Azt hiszem, egy ilyen kis település lehetőségeihez képest sok mindent el tudtunk érni. Befejeztük a csatornázási és útfejlesztési programunkat, korszerűsítettük a közvilágítást. Egy százmilliós beruházás eredményeként felújítottuk az iskola épületét és a községházát, melynek megszépített dísztermében fogja tartani májusi ülését az egyházmegye lelkészi munkaközössége. Úgy érzem, hogy az egyházakat is sikerült megfelelő mértékben támogatni. A község evangélikus és katolikus temploma reflektoros megvilágítást kapott, a templomokhoz vezető utakat megjavítottuk, haranglábat építettünk a temetőben, és egy mosonmagyaróvári fafaragó alkotásaként tizenhárom stációból álló keresztutat állítottunk fel a temető felé vezető úton. Az egyházközség fel- ügyelőjeként örömmel segítettem, ahol tudtam, mert látom, hogy milyen kicsiny- nyé zsugorodott a gyülekezet a kitelepítés következtében. Ráadásul elöregedett az egyházközség, a fiatalokat alig lehet mozgósítani és bevonni a gyülekezeti közösségbe. Az a tény, hogy egyáltalán van evangélikus gyülekezet Levélen, annak köszönhető, hogy a lelkész eddig még nem adta fel. Sokszor gondolkodom azon, hogy mi lesz a jövő, meddig tartható fenn ez az állapot.- Milyen terveket fogalmazott meg magának a második polgármesteri ciklusra? - Úgy tűnik, hogy az előttünk álló években az önkormányzatok pénzügyi lehetőségei szűkösebbé válnak, és ahhoz, hogy a falu továbbra is úgy tudjon fejlődni, mint az előző ciklusban, okos gazdálkodásra lesz szükség. Az előttünk álló legfontosabb, halaszthatatlan feladat a kultúrház felúj itása. Ez azonban - az iskola és a hivatal felújításához hasonlóan - nagyon sok pénzbe fog kerülni. A többi elképzelésemet pedig a rendelkezésre álló anyagiak függvényében szeretném megvalósítani. Kiss Miklós Rosenberger András a temetői harangláb szentelésekor Rendkívüli közgyűlés a Déli Egyházkerületben (Tudósítónktól) Püspökválasztás esedékes a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületében. A több mint tizenöt éve szolgáló D. dr. Harmati Béla püspök ez évben tölti be 67. életévét, az egyházi törvényben előírt püspöki nyugdíjkorhatárt. A választást mindenkor jelölési eljárás előzi meg. A kerülethez tartozó öt egyházmegye - a Pesti, a Kelet- és Nyugat-Békési, a Bács-Kiskun és a Tolna-Baranyai - jelöltjeinek listáját a jelölőbizottság január 31-én terjesztette a rendkívüli kerületi közgyűlés elé. A törvényi előírásoknak megfelelt nyolc jelölt közül hat - betűrendben - dr. Fabiny Tamás (Budapest), Győri Gábor (Budapest), Smidéliusz Zoltán (Nemespátró- Gyékényes), dr. Szabó Lajos (Budapest), Szabóné Mátrai Mariam (Budapest) és Szabó Vilmos Béla (Paks) nem vállalta a jelölést. így a közgyűlésnek két jelölt - Gáncs Péter (Budapest) és Lupták György (Kiskőrös) - személyéről lehetett döntenie, illetve arról, hogy 50% + 1 szavazattal fölveszi-e őket a végleges jelöltlistára. Váratlan „eredmény” született. A két jelölt közül egyik sem kapta meg a szükséges 21 voksot - Gáncs Péter és Lupták György egyaránt 20-20 szavazatot kapott! A kerületi felügyelő - a törvényeinkre való hivatkozással - a jelölési eljárást érvénytelennek nyilvánította, és új jelölési eljárást kezdeményezett. Eszerint az egyházmegyéknek 2003. március 17-ig kell beküldeniük jelöléseiket. A beküldött javaslatok összesítése március 24- én történik. (A jelöltek listáját a 2003. április 25-re összehívandó rendes évi kerületi közgyűlés fogja véglegesíteni, és akkor kerül sor a választás kiírására.) Az egyéb ügyek tárgysorozati pontnál dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő felolvasta a közgyűléshez január 24-én írott levelét. Nagy meglepetésként hatott, hogy ebben a levélben 2003. május 24-től, az Országos Közgyűlés tervezett napjától lemondott kerületi felügyelői tisztségéről. A lemondólevél annál inkább is érthetetlen volt a közgyűlés számára, mert a felügyelő szerkesztésében éppen a rendkívüli közgyűlésre jelent meg a Luther Kiadónál a Déli Egyházkerület és gyülekezetei történetét, népmozgalmi és szolgálati adatait, statisztikáit, intézményeit, lelkészeit, püspökeit, felügyelőit nagy gondossággal bemutató, több mint 500 oldalas könyv. (A kötet részletes bemutatására és dr. Sólyom Jenő lemondásának okaira lapunkban még visszatérünk. - A szerk.) A közgyűlés az új felügyelő megválasztásának lebonyolítására hármas bizottságot választott Káposzta Lajos püs- pökhelyettes-esperes, Kendeh György lelkész és Koszorús Oszkár orosházi egyházmegyei felügyelő személyében. A határidők igazodnak a püspökválasztási határidőkhöz, így az április 25-én ülésező rendes évi közgyűlés véglegesíti majd a jelöltek listáját, és a püspökválasztással egyidejűleg születik majd döntés az új felügyelő személyéről is. 50% + 1 „ Bizony viharban vagyunk! ” - hangsúlyozta múlt vasárnap D. dr. Harmati Béla, a Deák téri templom szószékén. A heti ige alapján mondott igehirdetésében a Déli Egyházkerület püspöke utalt a háború mindinkább fenyegető rémére és arra az erkölcsi erózióra is, amelyben hazánkban - egyebek mellett - a kereskedelmi televíziók is élen járnak. A nagy hatású prédikációban szó esett továbbá az egyházkerületben esedékes püspökválasztás előkészületeinek „viharairól” is... Mi tagadás, szelet vetetett dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő, amikor január 31- én dolgavégezetlen bocsátotta útjára a rendkívüli közgyűlés tagjait. Ugyan ki számított arra, hogy már a megválasztandó püspökjelöltek listájának felállítása is kudarcba fulladhat...?! A kínos helyzet állítólagos oka magában a törvényben, az egyházunk zsinata által kidolgozott vonatkozó előírásokban keresendő. Miután e jogszabálygyűjteményben sehol sem találtam nyomát a jelölési eljárás érvénytelenítését „ eredményező ” szavazatszámlálási metódusnak, a törvény betűjének további bogarászását meghagyom a törvényeskedésekben járatosabbaknak. Jómagam inkább a „törvény szellemével" foglalkoznék. Mert ha az írás szellemében számolgatom újra a szavazatokat, minduntalan arra a következtetésre jutok, hogy a jelöltállító közgyűlés nemcsak érvényes, de eredményes is volt... Mint ismeretes, az egyházmegyék püspökjelöltjei közül hatan nem vállalták a jelölést. Erről azonban a közgyűlés tagjainak többsége csupán a jelölőbizottság jelentéséből értesült, a rendkívüli közgyűlés elején. Miként arról is, hogy ki az a kettő, aki vállalta. így azután a jelöltséget vállalók bemutatkozását követő „ vitában " - érthetően - többen is feszegették, hogy miért csappant meg a jelöltek száma. Nem tudom, előírja-e a törvény a közgyűlés tagjainak kész helyzet elé történő állítását, de a jelenlévők alighanem emiatt feledkeztek meg hálát adni azért, hogy két jelölt viszont adatott. Mert annak természetesen számos emberi oka lehet, hogy valaki miért hajlik avagy miért nem hajlik elfogadni egy jelölést, de az bizony nagyon nagy baj volna, ha a végső válasz kimondása előtt egy föpásztorjelölt nem konzultálna a legfőbb pásztorral. Hiszen alkalmassá végső soron püspöki szolgálatra sem teheti más a jelöltet. Ha azonban feltételezhetjük, hogy a jelöltség vállalásának vagy elhárításának kimondása az Úrral való egyetértésben történt, akkor ezt a döntést illik tiszteletben tartani. Emellett ugyanis majdhogynem lényegtelen, hogy a döntés meghozatalában milyen egyéb emberi tényezők és motivációk játszhattak még szerepet. Következésképp a jelöltállító (véglegesítő) közgyűlés tagjaira is csupán egyetlen, ám annál felelősségteljesebb lényegi feladat hárul: a püspökjelölt őszinteségének, hitelességének vizsgálata. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból a közgyűlésnek ezúttal nem volt nehéz dolga, és - az én olvasatomban - pontosan ezt tükrözte a szavazás eredménye is. Tekintettel arra, hogy a közgyűlést követő napon Sólyom Jenő felügyelő külföldre távozott, a vasárnapi istentisztelet után már nem sikerült nyugodtabb körülmények között megtudakolnom presbitertársamtól, hogy milyen sugallatra szabta a „püspökjelölt státusz" elnyerésének feltételéül az 50% plusz egy szavazatot. Ennek a technikának az előírását törvényeinkben nem sikerült fellelnem, ámbár elég logikusnak tetszett: csak az lehessen „ hivatalosan ” is jelölt, aki elnyeri a szavazásra jogosultak legalább eggyel több mint felének a bizalmát. Am, ahogyan már említettem - csodálatos módon - pontosan ez történt! A január 31-i, rendkívüli közgyűlésen 40 küldött volt szavazásra jogosult, és mind a két jelölt 20-20 támogató szavazatot kapott. A sebtében hozott „ törvény ” betűje szerint egyik jelölt sem kapott elégséges szavazatot. Az én olvasatomban mind a kettő megkapta. Ráadásul (és hiszem, hogy nem csak azF én olvasatomban) egy felemelő üzenete is volt ennek a végeredménynek. Valódi alternatívát kínálva talán első ízben üzente a gyülekezeteknek, hogy ezúttal két azonos támogatottságnak örvendő jelölt közül választhat az egyház népe. Nos, ezt a végeredményt, és az ülés elnökeként ezt az üzenetet siette el érvénytelennek minősíteni a kerületi felügyelő. Van is most háborgás az egyházkerületen innen és túl. Őszintén remélem, hogy vihartól azért nem kell tartani. Mert bár esendő- ségünkben olykor mi magunk gerjesztünk - még legjobb szándékunk ellenére is - „indulathullámokat'’, de legalább bizton tudhatjuk, hogy kitől remélhetjük, kitől kérhetjük viharaink lecsendesítését. Attól az egytől, akinek „ szavazatát" a püspökjelölő közgyűlésen most valahogy elmulasztották számításba venni.-tér * 4 / i