Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-12-21 / 51-52. szám
Evangélikus Élet „Legyen ünnep a földön...” Még csupán két gyertya égett az adventi koszorún - Brebovszkyné Pintér Márta és a Női Misszió Osztálya szervezésében mégis feldíszített karácsonyfa, sütemény, ajándék mellett ünnepelhettek az egyedülálló édesanyák és gyermekeik a Deák Téri Evangélikus Gimnázium egyik ünneplőbe öltöztetett tantermében. Hagyományról beszélhetünk immár, hiszen e kis közösség tagjai december 13- án másodszor (elő)karácsonyoztak együtt. „A nap mottójául ezúttal (tudatosan) nem egy bibliai idézetet választottam - kezdte köszöntését Pintér Márta lelkésznő. - Egy régi Katona Klári-dal egyik sorával („Legyen ünnep az égen és ünnep a földön...”) arra szerettem volna felhívni a résztvevők figyelmét, hogy Isten nem véletlenül iktat megállókat, áldott ünnepi időket hétköznapjaink sorába.” A kölcsönös üdvözlés, majd a közös énektanulás után három (kor)csoportban folytatódott tovább a délelőtti program. A kicsinyek a gyerekmunka iránt évek óta elkötelezett fiatal lelkésznő, Túri Krisztina értő vezetésével játszani, barkácsolni mentek. A kamaszok és a felnőtt fiatalok Hámori Péter teológushallgató irányításával arról beszélgettek, hogy mitől ünnep az ünnep egy mai fiatal szemével nézve. Az egyedülálló édesanyák pedig a nap meghívott előadójának előadását hallgatták. Szabados Regina lelkésznő, női missziói bizottsági tag örömmel fogadta a felkérést, és a messzi Tolnáról érkezett az előkará- csonyi ünnepre, hogy igehirdetésnek méltán nevezhető, átgondolt adventi előadást tartson. B&r a lelkésznő még nem édesanya, a választott igeszakasz - az elveszett juh és drahma történetének (Lk 15,3-10) - magyarázatával a jelen lévő édesanyák szívéhez-lelkéhez szólt. Hogy ez valóban így történt, arról az előadást követő kötetlen beszélgetés - a veszteségek, a megtalálás és a megta- láltság vallomásai - során győződtünk meg. Volt idő egy gyors számvetésre is: kivel mit történt a nyár (a legutolsó konferenciai találkozó) óta. Az édesanyák imádságban gondoltak a távollévőkre is. A „gyertyagyújtásra” pontosan délben került sor. Minden gyermekszem a háziasszonyra. Pintér Mártára szegező- dött, ugyanis megkezdődött az ajándék- osztás. Senki sem távozott üres kézzel. Az ajándékcsomagoló angyaloknak még arra is volt gondjuk, hogy más-más „típusú” meglepetést tegyenek a fa alá: mást a verset szavaló ovisnak vagy a tízéves ikreknek: Dorkának és Nikinek, megint mást a felnőtteknek. A picik játékot, a nagyok olvasnivalót kaptak - és kivétel nélkül mindenki a találkozás, az Isten Igéjére és az egymásra való figyelés, a családias együttlét ajándékát. K. D. A „meder” kész - épüljenek a pillérek! Hosszú és részletes tárgyalás, vita és egyeztetés előzte meg a „Magyarországi Evangélikus Szeretetszolgálatért” létrehozandó alapítvány alapító okiratának ünnepélyes aláírását, amelyre 2003. december 12-én került sor az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalában. Mint arról lapunkban korábban már hírt adtunk, az evangélikus egyház a német Neuendettelsauer Diakonia (ND) támogatásával egy egészségügyi centrum megvalósításán fáradozik. A centrum két alappillére közül az egyik egy kórház - a történelmi egyházak közül egyedül az evangélikusok nem működtetnek még ilyet másik pillére pedig egy szakképző intézmény, amely szervesen kapcsolódna a betegellátás munkájához. A tervezett szakképző intézmény jelentősége hazai viszonylatban igen nagy, mondhatni páratlan. A szociális-egészségügyi iskolában ugyanis egy Magyarországon még ismeretlen, „fejlesztő pedagógiai ápoló szakember” képzést szeretnének beindítani. A német-magyar alapítvány tulajdonképpen egy háromoldalú kapcsolatot takar. Résztvevői a már említett ND, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület. Az anyagi támogatás mellett sokat jelent mindaz a tapasztalat, amelyet a bajor partner szerzett a Romániában és a Lengyelországban létesített hasonló egészségügyi centrumokban. A közös vállalkozás ezek mintájára működik majd. December 12-én a német-magyar alapítvány és a szakképző intézmény ügye állt előtérben. Az alapító okirat aláírási ceremóniáján egyházunkat D. Szebik Imre elnök-püspök, dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, dr. Cserháti Péter alapítványi elnök és Mihályi Zoltánná oktatási osztályvezető képviselte. A bajor felet dr. Markus Horneber gazdasági igazgató és dr. Walter Gebhardt, az Europa Institut igazgatója, a Fébét pedig Taschner Erzsébet főnővér, Veperdi Zoltán igazgató lelkész és dr. Fabiny Tibor professzor. Hafenscher Károly országos irodaigazgató lapunk kérdésére elmondta: „Az egyesület megalakulásával és az alapító okirat aláírásával lehetőség nyílt arra, hogy az egészségügyi centrum oktatási részének előkészítése megkezdődhessen. Egyfajta kiindulási pont, »meder« az, ahol jelenleg tartunk.” Dr. Cserháti Péter, az alapítvány elnöke bizakodó a projektet illetően. Rámutatott: a tennivaló az aláírás után (is) igen sok, a határidő feszes, de jó esély van a szakképző intézmény 2005-ös beindítására. Ennek a szervezés azonnali és aktív megkezdése a fő feltétele. A munka menetéről a jövőben is tájékoztatjuk olvasóinkat. -i -a Esperesiktatás a Budai Egyházmegyében Egyházunk 16 esperesének munkáját, szolgálatának hatékonyságát nemcsak az adott egyházmegye összetétele, lehetőségei, az ott szolgáló lelkészek hozzáállása határozza meg, hanem az esperes „otthonának” számító gyülekezet készsége, olykor megértése is. A nagy múltú budavári evangélikus gyülekezet már nem első ízben ad esperest a Budai Egyházmegyének, így tisztában van a feladat súlyával és szépségével. A hívek éppen ezért örömmel fogadták a hírt, hogy ismét egy budavári lelkész nyerte el az egyházmegye tagjainak bizalmát, és Bence Imre vállalta az espe- resi tisztséget. Mint ismeretes, az időközi választást az új országos evangelizációs és missziói lelkész, Szeverényi János hivatalból való távozása tette szükségessé. Az új esperes iktatására december 13-án délelőtt került sor a budavári templomban. Az iktatást Balicza Iván budavári lelkész, espereshelyettes végezte, a liturgiában pedig Szeverényi János leköszönő esperes segédkezett. Az igehirdetés szolgálatát D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke, egykori budai esperes látta el, aki az ott jelen lévő 32 lelkészt is megszólítva a fratemitás komolyan vételére emlékeztetett. „Szeressétek egymást, mert evangéliumot csak úgy lehet hirdetni, ha a lelkészek között az összetartozás, az egymásra figyelés, a testvéri hangvétel természetes” - hangsúlyozta egyházunk elnök-püspöke. Bence Imre esperesi székfoglaló beszédében kiemelten szólt arról, hogy ma - különösen a fővárosban - missziói gyülekezetekre van szükség, ahol azokat is meg lehet szólítani, akik még nem tartoznak egyetlen egyházhoz sem. Az új esperes tervei között szerepel a budai vonzáskörzethez tartozó új gyülekezetek önállósodásának inspirációja és így új lelkészi állások létesítése, az egyházmegye elektronikus információs hálózatának kiépítése, korszerűsítése, valamint egy „Budai Evangélikus Általános Iskola” vacrv más oktatási intézmény indítása. Bence Imre a lelkészcsaládok biztonságérzetének növelését és a kiégés elkerülését segítő lelkészi pihenőnap megvalósítását is célul tűzte ki. „Szorgalmazni fogom a szabadság komolyan vételét és a rekreációs alkalmakon való részvételt” - ígérte. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlés levezetője dr. Győri József egyházmegyei felügyelő volt. Az alkalmat megtisztelte jelenlétével dr Nagy Gábor Tamás, az I. kerület polgármestere is, aki áldáskívánással fejezte ki örömét, hogy gyülekezetének egyik lelkésze lett az új esperes. A szintén a budavári gyülekezethez tartozó kerületi felügyelő, Benczúr László is testvéri köszöntést mondott. Az istentiszteletet fogadás követte, melyen a házigazda gyülekezet minden vendéget szeretettel látott. HHO 2003. DECEMBER 21. 3. oldal Karácsonyi konfliktusok Persze elsősorban bennem, netán bennünk vannak a karácsonyi konfliktusok, nem az ünnepben. Azaz karácsonykor - ki tudja pontosan, milyen katalizáló tényezők következtében - megnyilvánulnak azok a feszültségek, amelyek egyébként rejtve maradnak. Az ünnep okán, de nem az ünnep miatt. A magányost jobban nyomasztja egyedülléte, mint az egyszerű hétköznapokban, az özvegyet - vegye körül akár szerető család - erőteljesebben fojtogatja a sírás, az egymástól távolodó barátok, rokonok számára kinzóbb az üresség érzése ott, ahol nemrég még értékek voltak. Nem az ünnep a hibás. Az ünnep üzenete örök: „úgy szerette Isten a világot..."De gyönyörű az eljövendő Krisztusról szóló sokféle adventi híradás is, megrázó a karácsonyi evangéliumot megelőző, meghirdető adventi evangélium. így a Zakariás főpapot megszólító angyali üdvözlet arról, hogy idős kora ellenére van remény, fia fog születni. Sajátos csengése van a Keresztelő Jánosról szóló híradásoknak a mai Magyarországon, ahol egy emberöltő alatt százötvenezerről százezer alá csökkent az évenként megszülető gyermekek száma. Nem szoktuk ezt az összefüggést feltételezni, mégis úgy vélem, szerepet játszik a gyerekszám - és a házasságkötések - drámai csökkenésében, hogy depressziós ország lettünk. Sok a reményét vesztett, szomorú ember, olyan, amilyen egykor Zakariás volt. De ő megtapasztalhatta a szülői lét, a gyermekáldás örömét. Bonyolult ok-okozati összefüggés ez. A depresszió, a szorongás fékezi a házasulandókedvet, és talán különösen is a gyermek jövetelével kapcsolatos természetes örömöt. Pedig ha a társadalom visszatalálna a valódi értékekhez - többek között a családi élet értékeihez bizonyára csökkenne a depresszióban szenvedők száma. És a még fájdalmasabb realitás a még mindig elviselhetetlenül nagyszámú terhességmegszakítás, az évi hatvanezret megközelítő eset. Ha csak a kétharmada megmaradna a megfogant életeknek, máris pozitív lenne népesedési helyzetünk, a születések száma meghaladná a halálozásokét. Bár keservesen magas a tizenévesek aránya, de nem éri el a húsz százalékot, a legtöbb terhességmegszakítás a 20-29, illetve a 30-39 éves korosztályokat érinti. Úgy vélem, sokan közülük házasságban élnek, van már egy vagy több gyermekük. Jó programokkal - és honnan várhatnánk ezeket, ha nem az egyházi közösségektől - csökkenthető lenne az úgymond szociális indokú terhességmegszakítások száma. A jó programokhoz tartozik a jelenleginél sokkal rugalmasabb, egyszerűbb örökbefogadási törvény és gyakorlat igénye. Sokan vannak olyanok is, akik bár szeretnének gyermeket, mégsem születik utóduk. Ez is mai életünk egyik konfliktusa. Sok megfogant élet megmenthető lenne egy jó örökbefogadási gyakorlat révén. A karácsonyi kisded megszületését csak egy gyermekszerető társadalom ünnepelheti hitelesen. Közhely immár, hogy a karácsony a leginkább elvilágiasodott ünnep. Első megközelítésben talán nem is baj ez. A földi békességet, az emberi szeretetet előtérbe helyező ünneplésen átragyog az Atya''gesztusa, aki egyszülött fiát küldi a világba, hogy helyreállítsa az Isten és az ember közötti békességet, közvetítse az isteni szeretetet. Hiábavaló évezredes törekvés a Krisztus nélküli karácsony, a kizárólag földi ünnep. A karácsony megváltoztatta a világtörténelmet, esélyt adott az emberiségnek. Ezért veszít mindig a gonosz, ezért érnek véget mindig a legsötétebb, a reménytelenséget hordozó korszakok, bukik meg minden diktatúra. Mert volt valaki, aki müvében, sorsában megvalósította azt az eszmeiséget - végül életét adva barátaiért amely azóta is ismételten megújítja a világot. A szolidaritás és „az Úristen előtt minden ember - fajtájától, nemzetiségétől, bőre színétől stb. függetlenül - egyformán kedves; az Isten Fia azért jött el, hogy minden ember megszabaduljon a bűn nyomorúságából" eszmeiségét. Ma Magyarországon ismét időszerű szót emelni a rasszizmus, az előítéletesség, a másság gyűlöletig fokozódó elutasítása ellen. Nem lehet karácsonyt ünnepelni, a második adventét, Jézus Krisztus visszajövetelét, az ítéletet úgy várni, hogy a kegyelemben bízunk, és közben gyűlöletet keltünk - akár politikai mázba burkolva. A bűnt bűnnek kell nevezni, bármilyen is tegyen a politikai meggyőződésünk. Karácsony ellenáll minden manipulációnak, a betlehemi csillag ragyogása elhomályosít minden hamis csillogást. Számos kereszt áll hazánkban a közterületeken; az országutak mentén példáid a balesetek áldozataira emlékeztetnek. Az idei karácsony előtti időszak konfliktusaihoz tartozik, hogy egy új keletű politikai mozgalom úgy kívánja magára felhívni a figyelmet, hogy kereszteket állít a közterületeken. A nagypénteki kereszt ellenáll a csaknem - nyilván a szándék ellenére - blaszfémiát jelentő akciónak. Hiszen a kereszt az áldozatvállalás, a szenvedés és semmiképpen sem a világi hatalom szimbóluma. A politika célja mindig a hatalom megszerzése. Nem sikerült a hatalomszerzés a középkori keresztes lovagoknak, kudarcra voltak ítélve a keresztes háborúk. És nem sikerülhet ez a kései utódaiknak sem. A kereszt jegyében másokért kell élni, mindenkit kereső, befogadó szeretettel, nem összegyűjtve az egyivásúakat, kirekesztve másokat. A karácsony, a kereszténység legfőbb titka és ereje az egyetemesség: az Isten fia, a testté lett Ige mindenkihez megérkezett. Karácsony erősebb, mint az öt kísérő konfliktusok. A hamis próféták eltűnnek, a karácsonyi üzenet örök. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ezért él ma is a remény, újulnak meg az örök értékek. Frenkl Róbert Bajor-magyar vezetőségi megbeszélés Hagyományosan minden év decemberében találkozik a bajor és a magyar egyház néhány vezetője és munkatársa, hogy kiértékeljék a mögöttünk lévő esztendő főbb eseményeit, és megbeszéljék a következő 12 hónap teendőit. Idén is így történt. A tavalyi,, révfülöpi találkozó után idén a bajor fél volt a vendéglátó. December 6-10. között a tartomány északkeleti csücskében, Bad Alexandersbadban találkozott Wolfgang TÖllner egyházfőtanácsos, Szebik Imre elnök-püspök, Karl-Heinz Ulrich, a kelet-európai bizottság elnöke, valamint Hafenscher Károly országos irodaigazgató, Ulrich Zenker egyháztanácsos és Szirmai Zoltánná külügyi osztályvezető. Ezen a megbeszélésen három terület kapott különösen is hangsúlyt: a közös óvodaprogram, az iskolák közötti partnerkapcsolat, illetőleg az ifjúsági programok. Mindkét fél megállapította, hogy az egyházaink közötti partneri viszony igen sokat fejlődött az elmúlt években, és az egyházi élet szinte minden területét felöleli. Bajor testvéreink lehetőségeit ugyanakkor immár az a takarékossági program határozza meg, amelyet egyházuk zsinata fogalmazott meg ez év őszén. Szándékaik szerint 2004-ben elsősorban személyekbe, gyülekezeti és intézményi kapcsolatokba szeretnének „invesztálni”, ez viszont érzékenyen érintheti egyházunk építési és motorizációs (szórványgépkocsi) programjait. OI Mádl Ferenc egyházvezetőket fogadott December 9-én magyarországi történelmi egyházak, felekezetek vezetőivel találkozott Mádl Ferenc köztársasági elnök a Sándor-palotában. A katolikus egyház Erdő Péter bíboros vezette képviselői mellett részt vett a találkozón Szabó István református püspök, Nagy Sándor főgondnok, illetőleg Gáncs Péter evangélikus püspök és Frenkl Róbert országos felügyelő. Ugyancsak jelen volt az államfőnél tett látogatáson Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, Rázmány Csaba unitárius püspök és Mészáros Kálmán, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke. I *
