Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-12-21 / 51-52. szám

4. oldal 2003. DECEMBER 21. Készítsétek az Úr útját Palotán! A várból halk zene szól. Harci riadóra szólító kürtzengés helyett karácsonyi dal­lamok csendülnek fel a kőfalak mögül. A hóesésben sétáló, vásárlás lázában égő ember nagy változásra figyelhet fel. Megváltozott a város hangulata, a Krisztust követő közösségek gondolkodása is. Várpalotán a történelmi egyházak meghir­dették az újraevangelizációt. Az egyházak szinte egy időben ismerték fel azt a pillanatot, amikor korunk sok nehézséggel küszködő embere Isten felé fordul. Úgy vélték: az egyház nem maradhat meg a templom falai között lelki kincsei­vel, az igazi karácsonyi ajándékkal, hanem ki kell mennie az emberek közé, és át kell adnia a kapott örömhírt. A várpalotai gyülekezet ezért, komolyan véve Krisztustól kapott küldetését, misz- sziós és evangélizációs napokat hirdetett meg, melyre a régióhoz tartozó evangé­likus gyülekezetek (Tés, Pétfürdő, Öskü, Veszprém) tagjai is meghívást kaptak. A háromnapos rendezvényen Szeverényi János országos missziói lelkész szolgált. Pénteken az óvodás korú gyermekek szülei számára szervezett találkozó nyi­totta meg a programok sorát, ahol a fele­lősségről és példamutató életről beszél­gettek a fiatal szülők. Az óvodai találkozás után a gyülekezeti házban folytatódott az evangélizáció. Zákeus történetén keresztül mindnyájunkat megszólított az érkező Úr. A szombati nap a nagyvárosi misszióé volt. A Jó Szerencsét Művelődési Ház­ban a református és katolikus gyülekeze­tek meghívására összegyűltek körében hangzott az Isten magasztalása: „Mind­örökké hű az Úr!” Lukáts András refor­mátus lelkész imádsággal, Nagy Károly kanonok bizonyságtétellel szolgált. A missziói alkalmon a közös éneklést zenei kísérettel segítette Vajda István ajkai lel­kész (zongora), Patonai Ildikó (trombita), Tóth Attila (gitár), Urbán Nóra teológus­hallgató, Vajda Istvánná és Vajda Ráhel (ének). Zákeus jól ismert történetét új megvilágításba helyezve mutatta fel igei szolgálatában Szeverényi János. Az ige­hirdetés után Lassú Tamásné és Stanka Károlyné tettek bizonyságot arról, hogy életük nehéz napjaiban átélték Isten meg­bocsátó szeretetét. A missziós nap befejezésére a hajlék­talanszállón került sor. A megpróbált éle­tű, otthon nélkül élő emberek között Isten megmentő és segítő szeretetéről szólt az országos missziói lelkész. Mindannyi­unknak öröm volt átélni, hogy Isten igé­jével, odafigyelésünkkel, csekély kis ajándékainkkal milyen boldogságot sze­reztünk a nehéz sorsú, küszködő embe­reknek. Reménységünk, hogy megta­pasztalhatták: Krisztus őértük is eljött. Vasárnap, az evangélizáció harmadik napján a templomban gyűltek össze a Várpalotán és környékén élők, hogy az üzenetre figyelhessenek: „Ma lett üdvös­sége a háznak. ” Az alkalmat Nyíró Gá­bor orgonakoncertje követte. A zenés áhítaton együtt készültünk az Úr eljövete­lére. A háromnapos rendezvénysorozat konfirmandustalálkozóval fejeződött be. Valami megváltozott Várpalotán. A várból továbbra is halk zene hallatszik, de az Isten Lelke megváltoztatta az itt élő emberek gondolkodását. Az adventi vendég elkezdte munkáját bennünk, a gyülekezetben és a város lakosaiban. T. A . Tanácskozó vállalkozók Advent első hétvégéje gazdag programkínálattal várta az Iniciativa Protestáns Vállalkozói Egyesület tagjait. Mint arról lapunk múlt heti számában már tudósitottunk, pénteken vin­cellérszemináriumon vehettek részt az érdeklődők Kiskőrösön, szombaton viszont az egyesület éves közgyűlésével összekötött konferenciára került sor a Károli Gáspár Refor­mátus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. A résztvevők számára már nem újdonság, hogy ezeket az alkalmakat mindig más és más helyszínen rendezik meg, hogy a tagok job­ban megismerhessék protestáns egyházaink intézményeit. Ezeken a találkozókon egy gaz­dasági és egy egyházi tájékoztató is elhangzik. A kezdő áhítatot Illés Dávid református lelkész tartotta. A délelőtti előadáson dr. Bőd Péter Ákos egyetemi tanár a 2004-es EU-csatlakozásra is gondolva a közelmúlt­ból kiindulva a jelenlegi helyzetet elemezte, és a várható jövő képét vázolta fel. A neves gazdasági szakember előadását élénk eszmecsere követte. Az ebédszünet után dr. Otto Strecker professzor arról beszélt, hogy milyen gyökerekkel rendelkezik egy protestáns vállalkozó, s miként tudja ezeket a hagyományokat a vállalkozásában és a mindennapi élet során hasznosítani. Ezt követően Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanársegédje az EU-hoz való csatlakozás egyházi vetületét járta körbe nagy érdeklődést kiváltó referátumában. A konferencia programjához csatlakozva tartotta meg az egyesület éves köz­gyűlését, melyen a tagok ismét bizalmat szavaztak a hároméves múltra visszatekin­tő szervezet eddigi vezetőségének. (Az Iniciativa egyesület, amely evangélikus kezdeményezésre jött létre, a protestáns vállalkozók számára szervez tovább­képzéseket, illetve lehetőséget biztosít arra, hogy a többi közép-kelet-európai ország protestáns vállalkozóival kapcsolatot teremtsenek.) Advent a várakozás, de nem a tétlen várakozás ideje. Reméljük, ez a hétvége indítást és megerősítést adott vállalkozó testvéreinknek a megkezdett munka foly­tatására - mind a gazdasági, mind az egyházi életben. Koren András Felhívás az országos evangélikus bábversenyre A Gyermekbizottság a következő évben is megrendezi az országos evangéli­kus bábversenyt, melynek a Marczibányi téri Művelődési központ ad otthont. A verseny időpontja: 2003. február 28. A verseny feltételei:- A gyerekek kizárólag saját kezűleg készített bábokkal léphetnek fel.- Az előírt témakör, melyből szabadon választhatnak a csoportok: Bibliai példázatok- Az előadott bábjáték nem lehet hosszabb 15 percnél. Jelentkezni az alábbi címen lehet: Joób Réka, Budapest, Üllői út 24. Tel.: 486-35-42 Jelentkezési határidő: 2004. január 28. Nagy szeretettel várjuk az evangélikus bábcsoportokat az egész országból! Pályázat a 2004/2005-ös tanévre A Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola (8500 Pápa, Árok u. 12.) pá­lyázatot hirdet 2 fő részére, napközis nevelői állásra. Elsősorban evangélikus vagy református jelentkezőket várunk. A tanítói diploma mellett előnyt jelent egy másik szakon szerzett tanári diploma, illetve másik mű­veltségi területen (angol, matematika, számítástechnika, történelem, testnevelés) szerzett oklevél. Szükség esetén szolgálati lakást biztosítunk. A pályázat beadásának határideje: 2004. január 15. Az elbírálás határideje: 2004. február 5. Az állás elfoglalásának időpontja: 2004. augusztus 16. Részletes tájékoztatás az iskolától kérhető: Gyurátz Ferenc Evangélikus Ál­talános Iskola 8500 Pápa, Árok u. 12., tel.: 89/313-483 Evangélikus Élet =—— 15 éves a Mevisz Tizenöt évvel ezelőtt, 1988. december 17-én alakult meg a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz). Az évforduló megünneplésére múlt szombaton a budahegyvidéki gyülekezet otthonában került sor. Abban a templomban, amelynek tervezésekor már eleve figyelemmel voltak a moz­gássérültekre. A közösségi helyiségek számukra itt csaknem teljesen aka dálymentesek. Sajnos manapság még nagyon kevés az ilyen egyházi épület... A „születésnapi” program során a mintegy száz résztvevő hálaadó istentiszteleten, illetve előadások és beszélgetések keretében idézte fel a szö­vetség megalakulásának körülményeit, az elmúlt másfél évtized jelentősebb állomá­sait, megemlékezvén azokról a barátaink­ról is, akik már nem lehettek közöttünk. Dr. Cserháti Péter, if). Zászkaliczky Pál és Ittzés András, a Mevisz egykori vezetői a kezdetekről beszéltek. Fölidéz­ték azokat a politikai és egyházi körül­ményeket, amelyek a szervezet létrejöt­tét kísérték, illetve olykor nehezítették. Számomra mint fiatal történész számára, különösen is érdekes volt ez a történeti visszatekintés, de úgy hiszem, mindany- nyian éreztük, hogy nekünk - a Mevisz mai generációjának - mennyire nagy szükségünk van arra, hogy megismerjük annak a közösségnek a múltját, amely­nek tagjai és vezetői vagyunk. Manapság az egyházi közvélemény­ben a Mevisz leginkább a szociális mun­kát végző Bárka szakcsoportról ismert. Kétségtelen, hogy kezdettől ez a terület volt az, ahol tevékenységünk a legaktí­vabb volt. Azonban visszatekintve az el­múlt évekre, láthattuk, hogy a különbö­ző szakcsoportokból mennyi - máig élő - kezdeményezés indult ki. Olyanok is, amelyeket idővel egyházunk ifjúsági osztálya vagy más, egyházon belüli kö­zösségek vittek tovább. Gondolhatunk itt a mára már hagyományossá vált hit­tanversenyekre, gitártáborokra, a mai egyetemi gyülekezet csíráját jelentő egyetemi istentiszteletekre vagy az evangélikus ifjúság körében oly nagy népszerűségnek örvendő Új ének füzet­re, amely mindmáig a Mevisz kiadásá­ban jelenik meg. Szintén szervezetünk nevéhez kötődnek az Egyháztörténeti szakcsoport munkája nyomán megjelent Nem voltam egyedül című inerjúkötetek és a Túróczy Zoltán emlékét idéző Isten embere című könyv. Úgy látszik, a Mevisz szerepe kezde­ményező szerep. Kezdeményező, hiszen az ifjúsági szövetség nemcsak a fent em­lített területeken, de az egész evangéli­kus, sőt az ökumenikus keresztény ifjúsá- gi munka újraindításában is úttörő szerepet játszott. Olyan időszakban (a rendszerváltozás előestéjén) alakult meg egy evangélikus fiatalokból álló, de füg­getlen szervezetként, amikor még elen­gedhetetlen volt az ifjúság lendülete, me­részsége ahhoz, hogy egyáltalán bein­dulhasson valami új az egyházban. Noha sok kezdeményezésünk más ke­retek között folytatódott tovább, mégis vannak olyanok, amelyek mindmáig megmaradtak a Meviszben. Ezek közül legfontosabb és legjelentősebb kétség­telenül a Bárka szakcsoport munkája. Tizennégy éve, az első mozgássérülttá­bor résztvevőjeként én is a Bárkán ke­resztül kerültem kapcsolatba a szövet­séggel, és tapasztaltam meg annak a szolgálatnak a szépségét és fontosságát, amelyet a Bárka végez. A mostani ünne­pi alkalom, az ismerős és ismeretlen te­kintetetek ismét meggyőztek arról, hogy ma is nagyon nagy szükség van erre a szolgálatra, illetőleg a Meviszre. A hálaadó születésnapi együttlétet úr- vacsorás istentisztelet zárta, amelyen Fabiny Tamás, a Mevisz első elnökségé­nek tagja hirdetett igét. A liturgia szol­gálatát a jelenlegi, illetőleg előző elnö­künk, Süller Zsolt és Makoviczky Gyula lelkészek végezték. Az igehirdetés alapigéje most is - csakúgy, mint 15 évvel ezelőtt, az, alaku­ló közgyűlésen - Jairus leányának feltá­masztása volt. A Mevisz alakulásakor is Fabiny Tamás volt az igehirdető, ezért most - az alkalom rendkívüliségéhez illő rendhagyó prédikációjában - akkori sza­vaiból idézett, és időközönként reflektált azokra, így szembesítve bennünket - „Jairus leányait és fiait" - az eltelt idővel, az akkori tervekkel és mostani önma­gunkkal. És mindezekfelett elsősorban Jézus Krisztus feltámasztó, újra és újra megelevenítő erejével, kegyelmével. Isten éltesse a Meviszt, és adja, hogy tudjunk erőt meríteni ebből a megelevení­tő kegyelemből a továbbinduláshoz! Ittzés Ádám Prédikáló kövek Hetvenöt éves a szekszárdi gyülekezet temploma Hagyománnyá vált a szekszárdi evangélikusok között, hogy jeles alkalmakkor ün­nepi nyilatkozatban foglalják össze az esemény számukra legfontosabb üzenetét, je­lentőségét. A mostani ünnepen a következő nyilatkozatot fogadta el egyhangúlag a közgyűlés: „A kilencvenöt éves szekszárdi evangélikus gyülekezet vezetősége és hívei a templomszentelés 75. jubileumi ünnepén hálával köszönik meg a kegyelmes Istennek, hogy Szekszárd város és környéke evangélikusait gyülekezet szervezésére-alapítására indította és segítette; hogy ezt a gyülekezetei az azóta lefolyt kilencvenöt esztendőnek - a két világháború okozta válságai és nehézségei közepette is - megtartotta, igéjével és szentségeivel épülni és szolgálni engedte; hogy bár az első húsz év áldozatainak látha­tó eredményei kétszer is elértéktelenedtek, 75 évvel ezelőtt sikerre segítette újabb erőfe­szítéseit, és templommal, egyházi épületekkel ajándékozta meg. Haló porukban is hálá­val emlékeznek Németh Gyula gyülekezet­szervező és templomépítö lelkészre, el­hunyt felügyelőikre, gondnokaikra, pres­bitereikre és kántoraikra. A jövőbe tekint­ve az Úr színe előtt ígérik, hogy az elődök által továbbadott áldott örökséget úgy őr­zik meg, hogy meggyarapodva adhassák át a gyülekezet következő nemzedékének. ” Egy templom sok mindenről tanúsko­dik: az ősök áldozatos munkájáról, hité­ről, reménységéről; a jelenben a múlt ér­tékeit közvetíti, és arra szólít fel, hogy továbbadjuk mindazt, amit kaptunk falai között. Igen, templomaink képesek megszólítani bennünket: az oltárkép, a keresztelőkút, egy emléktábla, a feszü­let, egy ólomkristály ablak: mind-mind üzennek, megszólítanak. Nincs ez másként e szekszárdi evan­gélikus templom esetében sem. A gyüle­kezet advent harmadik vasárnanián ün­nepelte temploma felszentelésének het­venöt éves évfordulóját. Gáncs Péter püspök igehirdetésében az evangélium helyes értelmezésének fontosságára hív­ta fel a figyelmet: „Az evangélium nem egy leírt szöveg, hanem Valaki - Jézus Krisztus.” Az istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte. Múth Lajos meleg szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket, majd át­adta a szót a gyülekezet több mint hat évtizede folyamatosan szolgáló kántorá­nak, Németh Pálnak. Kivételes élmény volt hallgatni a szekszárdi templom épí­tésének történetét olyan valakitől, aki nem könyvekből, jegyzőkönyvekből is­meri az eseményeket, hanem jelen volt az építés kezdeteinél is. Németh István nyugalmazott lelkész súlyos betegsége ellenére is jelen lehe­tett az ünnepen. A 42 éven keresztül szolgáló lelkész köszöntését lánya tol­mácsolásában hallhatta a gyülekezet. A város polgármestere, Kocsis Imre Antal a 75. zsoltár szavaival köszöntötte a gyülekezetét, majd Isten általi gyara­podást kívánt a közösségnek. A gyülekezet jelenlegi lelkésze Sef- csik Zoltán a jövő feladatairól beszélt, amelyeket - reménység szerint - Isten kegyelméből elvégezhetnek. Az ünnepi közgyűlést követően a hí­vek egy rövid állófogadás keretében ta­lálkozhattak a kerület püspökével. Gáncs Péter osztozhatott a hívek örömé­ben, valamint megismerhette a jelen ne­hézségeit, feladatait is. S/ahn Szilárd é « I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents