Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-12-07 / 49. szám

8. oldal 2003. DECEMBER 7. Csak Itinnjídín?! Az ébredés misszionáriusai Evangélikus Élet Vekker - bizonyára mindnyájunk szá­mára ismerős ez a néha kellemetlen per­ceket okozó, mégis nagyon hasznos esz­köz, melynek legfontosabb feladata az ébresztés. A répcelaki Vekker együttes küldetése is ebben áll: ébreszteni, felkel­teni az embereket a lelki alvásból. Keresztény könnyűzenei együttesünk hét éve alakult a gyülekezet fiataljaiból. A ze­nekart egy zongorista, egy szóló- és basz- szusgitáros, illetve egy dobos alkotja. A kórusban kilenc lány énekel. Repertoá­runkban főként ifjúsági énekek szerepel­nek, de saját szerzeményeink is vannak. Dalaink az Istentől távol élő embert szólít­ják meg, és az élet értelméről beszélnek. Eneklünk a boldog örök életről is. amelyet Jézus ígért meg azt az őt követőknek. A hétköznapok forgatagában, a meg­élhetésért való küzdelemben még a hívő ember is könnyen megfeledkezik Isten ígéreteiről. Úgy gondolom, hogy Isten a dalokon keresztül is szól az emberhez, ő így is munkálkodik az életünkben. A Vekker együttes tagjaival éppen ezért mi azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy felrázzuk az embere két a lelki tespedésből, és re­ményt mutassunk a csügge- dőknek. Mindnyájunk nevé­ben mondhatom, nagy öröm ez a munka, amelyben részt vehetünk. Minket is Isten hívott életre, és ő küldött el az ébresztés szolgálatába. Az éneklés nemcsak örömöt és kikapcsolódást jelent számunkra, hanem komoly odafigyelést is igényel, hiszen pil­lanatnyi érzéseinket, fáradtságunkat félre­téve kell szolgálnunk az emberek felé. Gyakran ott motoszkál a fejemben a kérdés: miért üresek a templomok? Mi értelme a szolgálatnak, ha kevés embert érünk el, ha nincsenek fiatalok a gyüle­kezetekben, akikben a jövő él. Ilyenkor mindig eszembe jut az ige vigasztalása: „Nem hiábavaló a ti fára­dozásotok az Úrban. ” Akkor is, ha csak pár ember hallgatja a muzsikálásunkat, akkor is, ha nem látjuk a munkánk gyü­mölcseit. Isten előtt nem marad rejtve igyekezetünk. O láthatatlanul munkál­kodik. Néha kanyargós, sötét úton veze­ti övéit, de megmutatja az utat, és min­dennel célja van. A mi feladatunk csupán az, hogy tiszta szívvel szolgáljuk őt. így aztán zenghet a dal, hegyen-völ­gyön át kiálthatjuk, hogy nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjük őt. Hiszem azt, hogy ez az üzenet elér az emberi szívekhez, meggyógyítja a lelke­ket, új erőt ad a napi harcokhoz, reményt a csüggedés idején, és megsokszorozza örömünket. Ha csak egyetlen em­ber szívéhez is eljut a jó hír, nem volt hiábavaló a szolgá­latunk. Varga Aliz (A Vekker együttes CD-je 2000 Ft-os áron megren­delhető a répcelaki gyü­lekezet címén: 9653 Répce­lak, Bartók Béla u. 44.) Gareth Gates - egy istenfélő tinisztár Egy srác, akinek az éneklés az élete. Ha nem énekelne, ma egy egyszerű fiú lenne, akit senki sem ismer, egy kisvá­rosi ház pincéjében püfölné a dob­szerkóját, és talán sosem tanulná meg leküzdeni a dadogását. De szerencsére énekel... Aki figyelemmel kíséri a popzene front­ján a nemzetközi helyzet alakulását, biz­tosan emlékszik rá, hogy nemrégiben feltűnt egy kisfiúsán szégyenlős moso- lyú, kellemes hangú fiatalember a képer­nyőn, aki a könnyűzene líraibb, szívet melengetőbb, ábrándozósabb műfajával jelentkezett - egyelőre még ismeretlen­ként - a nagyközönség előtt. Aztán eltelt néhány hét, és újból találkozhattunk ve­le a képernyőn vagy a rádióműsorokban: ha a fiú nevét még nem is jegyeztük meg magunknak ekkor, a dalt, amit énekelt, mindenki ezerszer hallhatta már: Elvis Presley egyik örökzöldjét támasztotta fel számunkra a kedves mosolyú isme­retlen. Ma már egyre többen tudják, ki is ő: Gareth Gates, Anglia friss felfede­zettje, a tinilányok legújabb kedvence. Gareth még csak tizenkilenc éves, de valószínűleg több szerelmes levéllel büsz­kélkedhet, mint egy egész város jóképű srácai együttvéve. No persze, neki köny- nyű: ilyen hanggal és ilyen sikerekkel me­lyik kamaszlányt ne lehetne meghódítani? Gareth ennek ellenére egyáltalán nem egy átlagos „sztár”: meglepően szerény és szé- gyellős, ha nem éneklésről van szó. Talán nehéz elhinni róla, de ha nin­csen mikrofon a kezében, mintha kicse­rélték volna. Mondhatni, a varázsereje lakik ebben az eszközben vagy inkább a hangjában. Gareth, ha beszélnie kell, sú­lyos problémákkal küzd: nehezen tudja leküzdeni apjától örökölt dadogását. Az utóbbi időben sok gondot és fáradságot fordított arra, hogy megszabaduljon et­től az „átoktól”. Beszédtanárhoz jár, aki­nek segítségével egészen jól halad: ma már másodpercek alatt ki tudja ejteni azokat a szavakat, amelyeket korábban csak percek alatt tudott. A dadogása el­len azonban nemcsak a tanulással küzd: minden este imádkozni szokott azért, hogy egyszer úgy ébredjen: folyékonyan tud beszélni. Gareth mélyen vallásos fiú, aki hisz az imádság erejében. Nagyon ragaszko­dik a családjához is. Bár már nem él együtt velük, ha teheti, minden idejét ve­lük - elsősorban nővére társaságában - tölti. Ez pedig csak egyet jelenthet: még nem -találkozott olyan lánnyal, aki rabul ejtette volna a szívét! De félretéve a tréfát, lássuk, hogyan lett Gareth sztárrá. Először nyolcéves korában énekelt közönség előtt: az isko­lájában előadtak egy musicalt, amelyben eleinte csak egy kisebb szerepet akartak adni a beszédhibás kisfiúnak. Ám a ta­nároknak leesett az álluk, amikor meg­hallották csengő hangját, és észrevették, hogy éneklés közben eltűnik a dadogása. (Ezt Gareth egyébként azzal magyaráz­za, hogy éneklés közben egészen más technikával kell venni a levegőt, mint beszéd közben.) így aztán a kis szerep­ből nagy szerep lett, a szülők nagy bol­dogságára. Kilencévesen aztán már egy templomi kórusban énekelt. Egy alka­lommal még az angol királynő előtt is fellépett. Erre a szereplésére a mai napig nagyon büszkén emlékszik vissza. Ti­zenegy évesen egy televíziós show-ban, majd tehetségkutató versenyeken is fel­tűnt, nem kis sikerrel. A nagy felfedezés azonban csak pár évvel később, a Pop Idol cimű műsorban történt meg. Ezen a tehetségkutató versenyen ugyan csak második lett, de ezért a helyezésért is járt a lemezszerződés. Ekkor készült el Unchained Melody című kislemeze, amely pillanatok alatt elfogyott a boltok polcairól. így vált Gareth először Ang­lia, majd a nagyvilág egyik legkereset­tebb ifjú sztárjává. Reméljük, a sztárság nem fogja na­gyon megváltoztatni a személyiségét, és meg tudja őrizni jó tulajdonságait s per­sze szép hangját is. További sok sikert, Gareth! Új Szó (Pozsony) Veled vagyok mindig Egy dalszöveg margójára Ha egyedül vagy és sírsz, mert az élet igazságtalan, biztos lehetsz benne, mindig veled vagyok. Ha úgy érzed, senkihez sem tartozol, ha elbuksz, és minden balul sül el, tudd, veled vagyok mindig - énekli egy ifjú angol énekes, Gareth Gates. Szeretem ezt a számot. Nemcsak az idézett néhány sor, hanem az egész dal so­kat mond számomra. Már akkor megragadott, amikor először hallottam a rádió­ban. Ügy éreztem, nekem szól, és egy olyan mély szeretetkapcsolatról beszél, amelyre mindig is vágytam. Valakire, aki mindig velem van, gondoskodik rólam, figyel rám; akkor is, ha nyugtalan a szívem, ha egyedül vagyok, és sírok, és akkor is, ha boldogság tölt el. Valakire, aki mellettem áll, amikor úgy érzem, senkihez sem tartozom, és bármihez kezdek, mindig minden rosszul végződik. Vágytam Va­lakire, aki igazán szeret - feltételek nélkül. Nem tudom, a dal írója kire gondolt, mikor e sorokat papírra vetette, és a kottát lejegyezte. Valakire azonban ráisme­rek az éneket hallgatva: az Úristenre, akinek közelségét magam is sokszor megta­pasztaltam már életem során. Olyan jó hozzá fordulni imádságban, elpanaszolni a bánatot, igazságtalanságot, fájdalmat, figyelni válaszaira és hálát adni mind­azért a sok áldásért, megható pillanatért, amelyben kegyelméből részem lehet. Je­lenléte erőt ad és biztonságot, és ha elfogadjuk közelségét és szeretetét, magunk is érezzük, milyen más minden. Ez a másság pedig nem abban nyilvánul meg, hogy életünkből végérx’ényesen eltűnnek a gondok, hanem abban, hogy ő a problémák közepette is mellettünk áll. Ezsaiás könyvében így biztat minket: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled va­gyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr vagyok a te Istened!” H. E. Isten iránti hálával tudatjuk, hogy megjelent az Izsóp ének- és zenekar „Karácsony éj” című lemeze. Megvá­sárolható az evangélikus könyves­boltban, a Huszár Gál könyvkeres­kedésben, valamint postán megren­delhető a pilisi evangélikus gyüleke­zet címén (2721 Pilis, Kossuth L. u. 34. Tel.: 06-20-464-4595). Bármilyen hihetetlen is, a Mevisz idén ünnepli megalakulásának 15. évfordulóját. Ezért 2003. december 13-án, szom­baton 15 órától hálaadó alkalmat tartunk, amelyen megemlékezünk az elmúlt évekről, a régi táborokról és mindazokról, akik már előrementek. 18 órai kezdettel úrvacsorával egy­bekötött hálaadó istentisztelet lesz, melyen Fabiny Tamás hirdet igét. Az alkalom helyszíne a budahegy- vidéki evangélikus gyülekezet temploma és gyülekezeti terme (Budapest XII. kér., Kékgolyó u. 17.). ä'yAüJ® »©íjdü'íUs az MlMHajJ JúDjSj*21 Mindig más akart lenni. Az egész éle­te egy menekülés volt. Utálta a bőre színét, széles, elterülő orra alakját és az apját, aki gyermekkorában gyak­ran elverte őt. Aztán a világ egyik leg­nagyobb popsztárja lett, de talán az egyik legmagányosabb embere is egy­ben. Pedofíl vagy gyermeki lelkű? Ez most a kérdés vele kapcsolatban. Nem tudjuk, vajon valóban megtette-e azt, amivel vádolják. Hiszen egyszer azt mondta magáról, hogy ő egy negyve­nes éveinek közepén járó gyermek, aki sosem akar felnőni. J ackson sorsa már gyermekkorában megpecsételődött. Egy markológép­vezető és egy eladónő hetedik gyerme­keként született. Gyerekkorában állan­dóan félt, mivel apja erőszakoskodott vele. Kényszerből kellett színpadra áll­nia. Tele volt álmokkal és vágyakkal, és csak azt szerette volna, hogy minél ha­marabb kikerüljön apja karmai közül. Ötévesen már a színpadon állt, először táncolt a Jackson Five-ban, aztán éne­kelt, majd lassan sztár lett. Kis fekete angyalhangú Mozart, Miki egér bőrébe bújt csillag, aki Elvis Presley zenei érzé­kével meghódította a világot. Thriller című lemezét világszerte 50 millióan vették meg 21 évvel ezelőtt. Csodáltam a hangját, amikor tiniként meghallottam. Egymillió dollárt keresett fellépésen­ként. Jó dolgában nem tudta, mit csinál­jon, kezdett elszaladni vele a ló. A koráb­ban Jehova tanújaként maga is térítő Jackson muzulmán vallású lett. Undoro­dott a hústól, ezért vegetáriánus életmó­dot folytatott. Sokat betegeskedett, rend­szeresen gyógyszereket szedett, mert szervezetét annyira megviselte a több mint 50 szépségoperáció. Bőre allergiás lett a napfényre, és kiütéseket kapott, ha kólát ivott. Kézfogása állítólag olyan lett, mint a döglött halé. A magánéletben, in­terjúkkor szerény, félénk, gátlásos, halk szavú férfi benyomását keltette, akit csak a szeretet vezérelt minden cselekedeté­ben. Gyermekeket kezdett támogatni, hí­res volt adakozásairól, nagylelkűségéről. Aztán úgy tíz évvel ezelőtt csillaga hanyatlani kezdett. Egyik világ körüli turnéján gyógyszer-túladagolás miatt el­ájult. Aztán jött egy kisfiú, aki pedofiliá- val vádolta meg, de ő inkább fizetett a szülőknek, és ezzel elkendőzte az ügyet. Gyermekei születése is rejtélyszámba ment, az első kettő - Prince Michael I. és Paris - feleségétől, Debbie Rowe-icA szü­letett, aki valójában csak egy jól megfize­tett béranya volt. Aztán lett egy harmadik kicsi is, akinek származása máig ismeret­len. Ám amikor ezt a legkisebbet, Prince Michael juniort a berlini szálloda szobá­jának erkélyéről kilógatta, kész volt a botrány. Hogyan lehet valaki ennyire be­számíthatatlan, ennyire felelőtlen? Aztán angyali arccal elmesélte egy ri­porternek, hogy mennyire szeret ártatlan kisgyermekekkel egy ágyban aludni. Az ügyészek a nyomába eredtek. Most pe­dig bilincsekkel a kezén vezették el, és csak feltételesen, óvadék ellenében he­lyezték szabadlábra. Védelemre vágyott, kiszolgáltatott lett. Fehér akart lenni, szerette volna, ha szeretik. Paradicsomot rendezett be Neverlanden - 200 állat, magánmozi, vidámpark, luxusautók, gumibabák a szobában, gyerekkönyvek, majmok és pókok, vízi csaták kisgyerekekkel, kato­nai uniformisok. Megbolondult? Az ő magánügye, csak másokat ne bántson. Szereti a gyerekeket, játszik gyerekek­kel, alszik gyerekekkel, szexuális háttér nélkül - állította. Játék vagy kemény való­ság? Zseni vagy őrült? Gátlásos Pinokkió vagy lelkében romlott gazember? A rádióállomások manapság nem játsszák dalait, eladó a farmja, milliós adósságai vannak. Mi marad neki? Január 9-ig még sza­bad. Ha ártatlan, akkor az is marad. Ha nem, akkor börtön vagy őrültek háza vár rá, attól függően, bebizonyítják-e róla, hogy megbolondult. Örök rejtély marad ez az ember, Michael Jackson. Tartok tőle azonban, hogy végül nem derül ki az igazság, az, hogy valójában mit is tett ezekkel az ártatlan gyerekekkel. Csak reménykedni tudok benne, hogy ez a szupersztár mégsem olyan „disznó”, mint ahogyan állítják róla. Ha pedig mégis az, hát Isten irgalmazzon neki! Bolla Zsuzsanna (www.csipetnyiso.hu)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents