Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-12-07 / 49. szám
Evangélikus Elet 2003. DECEMBER 7. 9. oldal MARADJ ÉLETBEN! (III.)* Családjaink védelmében Még 1975-ben fogalmazta meg az akkori hannoveri püspök a tényt, hogy a 20. század második felére a család, a kultúra és a hagyomány válságba került. A család elsősorban a nők munkába állása miatt, a kultúra az újonnan betelepülők magukkal hozott szokásai következtében, a hagyomány pedig a szekularizáció és a nemzedékek különválása, valamint a társadalom átrétegeződése révén. Mindhárom folyamat napjainkban is tapasztalható szinte egész Európában. Az előbb említett tényezőket felerősítik a közgondolkodást befolyásoló különböző szellemi áramlatok. Közülük első a feminizmus félreértett hajtása. Önmagában természetes, hogy a nők is szeretnének hivatásuknak élni, s ha különös képességet fedeznek fel magukban valamely foglalkozás választására és gyakorlására, akkor arra lehetőséget kell biztosítani számukra. Ám a férjezett nőknek szabad gondolniuk édesanyai hivatásuk teljesítésére is. Mert az anyaság, az élet továbbplántálása is hivatás, amelyet csak a nők tudnak megvalósítani. Ezért szükséges, hogy a választott és a Teremtőtől nyert küldetésüknek egyszerre tegyenek eleget. E két terület közötti harmónia megteremtésére nincs recept, az édesanyák leleményességére, sokszor áldozathozatalára is szükség van ahhoz, hogy mindkét feladatkörüknek meg tudjanak felelni. Gyakori kísértés, hogy inkább a földi karrier igényének tesz valaki eleget, s lemond az anyai örömökről és felelősségről. Egyebek mellett ez okozza a népesség csökkenését mind hazánkban, mind Európa legtöbb országában. Nyilvánvaló: ha nem sarjad élet az anyaméh gyümölcseként, nem lesz szükség ennyi iskolára, templomra, színházra, kórházra s azokra sem, akik ezekben az intézményekben dolgoznak. Az élet folyamatosságának biztosítása a következő generációk számára ezért elsődleges feladattá magasztosul, mely a család védelmével, szerepének megerősödésével biztosítható. A család válságát felnagyítja a szexualitás vélt értékének túldimenzionálása. Tudjuk, hogy az ember egyik sajátosan szép - hitünk szerint Istentől kapott - ajándéka a szexuális kapcsolat férfi és nő, férj és feleség között, de azzal már nem értünk egyet, hogy a szexualitás az élet legfőbb értéke, boldogságunk megvalósításának kizárólagos forrása lenne. Pedig sajnos ez a különféle médiumok direkt mondanivalója vagy rejtett sugallata, mely sok fiatalt megtéveszt, és döntéseiben meghatároz. Hány fiatal pár válásának kizárólagos oka az, hogy nem tudják egymást tökéletesen boldoggá tenni! Más partnert keresnek annak árán is, hogy a gyermekeket az egyik szülő állandó jelenlététől megfosztják. A maguk vélt vagy valós boldogságának érdekében a jövő nemzedék boldogtalanságát és sérülékenységét idézik elő. ítélkezni azonban nincs jogunk. A megbocsátás és a szeretet sok vétket elfedez. A család válságát az újfajta szexuális kapcsolatok népszerűsítése is felerősíti. Minden korban voltak homoszexuális beállítottságú emberek, ám ők többnyire rejtve maradtak a társadalom nyilvánossága elöl. Amint a heteroszexuális személyek sem tárják mindenki elé nemi életük pozitív vagy negatív tapasztalatait, hanem megőrzik azokat az intim szféra titkai között, akként nincs helye annak sem, hogy kérkedjünk homoszexuális adottságunkkal. Ez nem bátorság, hanem intimitás: nem jogokért való harc, hanem ízléstelenség; rossz esetben mások hasonló hajlamainak előhívása, netán megrontása. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy homoszexuális legyen, de nincs joga ahhoz, hogy ezzel másokat terheljen. Kaufmann svájci pszichológus írja, hogy a házasság négyféle emberi kapcsolat jó minőségű ápolásán alapul. Közülük az első az asztalközösség, ahol naponta igent mondunk életünk párjára azzal, hogy egy asztalhoz ülünk vele. A második a gazdasági közösség, amikor megosztjuk javainkat egymással. A harmadik a szexuális kapcsolat intimitása és öröme. A negyedik a legfontosabb: a szellemi-lelki közösség, amely megkoronázza az előbbieket. Ahogy az asztalnak legalább három lába kell, hogy legyen, úgy a házasságban is legalább háromfajta kapcsolatnak kell működnie az életben maradásához. A család válságát az erkölcsi értékek megkérdőjelezhetősége is elősegíti. Milyen erkölcsi axiómák mentén gondolkozunk? Van-e helye tudatunkban a hűségnek, felelősségnek, megbocsátásnak, szeretetnek, áldozatkészségnek? Ha hagyjuk, hogy elsodorjon az ár, nem csoda, hogy rossz kikötőbe érkezünk. Fontosnak tartom, hogy azok a fiatal házasok, akik azonos értékek mentén képzelik el jövőjüket, időnként találkozzanak, hogy a házasélet nehézségeit őszintén megvitathassák egymással. Isten áldja meg magyar családjainkat, evangélikus híveink napi döntéseit - egyházunk és nemzetünk javára. D. Szebik Imre * Sorozatunkban a Deák téri templomban október 11-én tartott országos evangélizációs nap szekcióbeszélgetéseit bevezető előadások szerkesztett változatát közöljük. Hirtelen jött a tél. A hét elején még a dércsípte falevelekben gyönyörködtünk, és lomb- seprüvel rendezgettük őket az udvaron, a hét végére meg már a csizmánkat tisztogattuk. Az első komolytalan hópelyhek után másnapra igazi téli mennyiség hullott le. A fák görnyedten álltak a súlya alatt, a verebek pedig fázósan borzolgat- ták a tollúkat. Minket kicsit felkészületlenül ért, hiszen november lapjait hajtogattuk még a naptárban. A nyári építkezés törmelékét csak ezután akartuk eltakarítani, a falevélkupacok is társaikat várva gubbasztottak a kertben. A terveinket keresztülhúzta a tél, és mindent-min- dent betakart a hó. Noémi ragyogó szemmel, gyönyörködve állt az udvar közepén. Kis karjait széttárta, mintha a világot akarná átölelni, és körbe-körbeforgott. Az arcát fölfelé tartotta, a hópelyhek finoman csiklandozták csöpp cseresznyeorrát. - Édesanya, milyen szép lett az udvarunk! Minden csupa tiszta fehér! - lelkendezett. Mosolyogva figyeltem az örömét. Hiszen csakugyan gyönyörű, szikrázóan csillogó volt a hó. Csak valahogy furcsán hepehupás itt-ott. Hátul a csúf törmelékkupacoktól, elöl meg a levélhalmoktól. Drága kicsi lányom, te most azt hiszed, tiszta lett az udvarunk, hogy fogsz csalódni, ha elolvad a hó... -gondoltam. Valahogy fégi karácsonyok emléke jött elém, amikor a mesekönyveken ábrándozó gyerekként még az ünnepi csillogástól meg az óriási fenyőfától vártam igazi, nagy, égig érő örömet, és mindig nagyon fájt, ha megláttam a fényes gyertyák és a szerétéiről szóló énekek tiszta csillogása „alatt” az eltakarítat- lan csúfságok halmát. Milyen szép lett az udvarunk! De milyen olvadékony, gyorsan tűnő anyagból van a szép takarója... Aztán eszembe jutott, hogy bár soha véget nem érőnek látszik is az építkezés, egyszer mégiscsak eljön az az idő, amikor a ház mellől eltakarítjuk a hulladékot, a törmeléket és minden oda nem illő dolgot, és akkor tényleg szép lesz az udvarunk, akár tavaszi szelíd zöld Jű fedi, akár szikrázó fehér hó takaró. Hálával telt meg a szívem, hogy Isten a mi életünkben is adott lehetőséget és időt ilyen nagytakarításra. Jézus kereszten elvégzett áldozata által tiszta, új lappal indulhatunk nap mint nap. Elégethetjük a szivünkben összegyűlt keserűség leveleit, eltakaríthatjuk az adott vág’ kapott tüskés szavakat. Megtisztíthatjuk a szivünket, elébe hordva a bűnt és a terheket is, amelyek nag kupacokban állva csak gülnek szakadatlanul. A bűnbánattal és készséggel hozzá menő nála békességei kap. lg igazán szép lehet az életünk ünnepi csillogásban, hétköznapi verőfényben és szomorkás, esős időben egaránt - általa. Füller Tímea Boldogító és könnyű teher? „Teher alatt nő a pálma” - tartja a régi bölcsesség; viszont ennek valódi súlyát átélni bizony nehéz feladat. Ahhoz, hogy valódi erő és tartás legyen bennünk, hogy tényleg „élő kövekké” (lPt 2,5) válhassunk, szükségünk van terhekre. Gyakran halljuk, olvassuk Jézus mondását: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vege fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. ” (Lk 9,23) De vajon érezzük-e ezeknek a szavaknak az igazi súlyát? Vajon megértettük azt, hogy mi mindent jelent: megtagadni önmagunkat? Istennek természetesen célja van azzal, hogy keresztet tesz a vállunkra, hogy szenvedések érnek minket. Pál apostolnak is tövis adatott a testébe, de ugyanakkor a bizonyosság is; „[az Úr] ezt mondta nekem: »Elég neked az én kegelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.« ” (2Kor 12,9) Sőt neki öröme volt ezekben az „erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongatta- tásokban”, mert megértette, hogy Istennek célja van ezzel. Isten országa különben sem evés és ivás, „hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm ” (Róm 14,17). A világ szemében azonban nevetségesnek tűnik ez a keresztény öröm. Általában a televízióban sugárzott műsorok, a rádióból áradó zenék, a magazinok címlapjain látható (ál)mosolyok azt hirdetik, hogy „take it easy”, vagyis „vedd könnyedén” az életed. „Élj a mának!” - hallhatjuk oly gyakran. Ezzel szemben az a fajta szolgálat, amelyről Pál beszél, illetve az a világnézet, amelyet Jézus hirdet, egyszerűen hiábavalónak, már-már esztelenségnek tűnik. így talán Jézus vigasztaló szava is kételyeket válthat ki: „Az én igám boldogító, az én terhein könnyű. ” (Mt 11,30) (Biztosan sokan feltették már a kérdést: hogy lehet egyáltalán egy iga - bármilyen iga - boldogító? És miként lehet egy teher - bármilyen teher - könnyű?) A választ a Bibliában találjuk. Gyakori tévhit, hogy a munka Isten büntetése. Kezdetben Isten büntetése ugyanis nem a munka volt. hanem az értelmetlen munka: „...legen a föld átkozott miattad, (...) tövist és bogáncsot hajt neked..." (lMóz 3,17-18). Isten igája tehát azért boldogító, mert az ember életét és munkáját megtölti értelemmel. Isten terhe pedig azért könnyű, mert olyan reményt ad, amilyenre a világ képtelen. „ Mert azt tartom, hog a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. " (Róm 8,18) Andriska János Keresztury Dezső ESTI IMÁDSÁG O, milyen vak homályba futnak kik nélküled indúlnak útnak. A kezemet nézem: leszárad: szivem sívó homokkal árad. Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. Én Istenem, hívj vissza engem! Magam maradtam, eltévedtem. Lég bátorságom, bizodalmám; ó, lég úrrá megint Te rajtam! HETI ÚTRAVALÓ „Egenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megállásotok. " (Lk 21,28) Advent második hetében az Emberfia második eljöveteléről, a világítéletről és a mi örök sorsunkról olvashatunk az Útmutató reggeli igéiben. Közel van mindez, készen állunk az ő fogadására? - ez a hét kérdése. „Köze! van az Isten országa. ” (Lk 21,31) .fiz Úr eljövetele közel van. " (Jak 5,8) A készenlét nem restséget, tétlen várakozást jelent, hanem a szolgálatban tanúsított hitet, reményt és szeretetet (Zsid 6,9-12). Jézus nemcsak két gyülekezetnek íratta meg ugyanazokat a szavakat, hanem mai követőit is így figyelmezteti: „Panaszom van ellened, elmegek hozzád, térj meg, halld meg, mit mond a Lélek!” - és drága ígéreteket ad: „aki gőz", az kap enni az élet fájáról, az elrejtett mannából, és kap új nevet (Jel 2,1-7.12-17). De csak vele győzhetek, ha ő már győzött bennem! Hiszen „tudjuk, hog (...) van Istentől készített hajlékunk, (...) örökkévaló mennyei házunk" (2Kor 5,1). A zsidók kimondták, de mégsem hitték, hogy „te vág a Krisztus,(...) te vág az Isten Fia ” (Lk 22,66-71). S ő, az Emberfia, aki Isten jobbján ül, „ maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradtunk, velük egütt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és íg mindenkor az Úrral leszünk” (IThessz 4,16-17). Hiszed-e ezt? Pál egyértelmű és világos szavaira igent mondó, szilárd meggyőződéssel eleget tehetünk heti igénk felszólításának, és rettegés nélkül hallgathatjuk a vasárnapi istentisztelet bevezető igéjét is: „íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére, és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére.” (Agenda) Mivel az Úr érkezése és jelenléte a szívedben nemcsak befejezett múlt, hanem folyamatos jelen idejű esemény, ezért a két advent között félelem nélkül hirdetheted: „Bizony betelik az idő, És Isten Fia eljő.” (EÉ 502,1) Garai András MISSZIÓI ES EVANGELIZÁCIÓS NAPOK Várpalota, 2003. december 12-14. „íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja. " (2Kor 6,2b) December 12., péntek Evangélizáció 1. - íme, most van a kegelem ideje Helyszín: gyülekezeti ház (Várpalota, Thury György tér 1.) Időpont: 17 óra December 13., szombat Polisz misszió - Most van... Helyszín: Jószerencsét Művelődési Ház - színházterem. Időpont: 15 óra December 14., vasárnap Most van az üdvösség napja Helyszín: gyülekezeti ház (Várpalota, Thury György tér 1.) Időpont: 10 óra Orgonakoncert Vendégünk: Nyíró Gábor orgonista. Helyszín: evangélikus templom (Várpalota, Thury György tér 1.) Időpont: 16 óra Szervező: Várpalotai Evangélikus Egyházközség, 8100 Várpalota, Thury György tér 1. Tel./fax: (88) 582-240. E-mail: varpalota@lutheran. hu ,
