Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-12-07 / 49. szám

2. oldal 2003. DECEMBER 7. r rr r ELŐ VIZ Irányfény Advent idején évről évre egy régi kép rajzolódik ki előttem. Aki ezt valamikor lelki szemünk elé festette, már rég nem él, de amit elmesélt, az újra meg újra életre kel szívemben. A kép egy fiatalembert ábrázol a La- doga-tó jegén. Ez' a fiatal teológus finn barátainál lakott, és egyszer meghívást kapott a tó túlsó partjára. Barátai felhív­ták rá a figyelmét, hogy ne várja be az alkonyt, időben induljon el visszafelé, mert ott a sötétség hirtelen lepi be a tá­jat. A látogatás valahogy mégis hosz- szabbra nyúlt, és a fiatalembert a vissza­felé vezető úton az a kellemetlen meglepetés érte, amelytől barátai óvták induláskor: eltévedt a jégen. Azt hitte, halad, s közben körbe-körbejárt a sűrű homályban. Mikor erre rájött, megré­mült, a szíve a torkában kezdett dobogni a döbbenettől. Elvesztette tájékozódási képességét, és a hideg egyre jobban át­járta tagjait. És akkor megpillantott egy távoli fényt. Reménykedve vette arrafe­lé az irányt, s valóban: a fény egyre erő­södött. Szerencsésen kiért a partra, bol­dogan igyekezett a fény felé. Annak, a háznak az ablakában világított a gyertya, amelyben megszállt. Barátai helyezték oda, mert sejtették, hogy szüksége van rá. Nagy ovációval fogadták, karjaikba zárták, dermedt tagjait átjárta a szeretet és a szoba melege. Ez a történet azért olyan megkapó és felejthetetlen, mert rólunk szól. Rólunk, akik olyan könnyen elengedjük a fülünk mellett a figyelmeztetést, akik olyan könnyen belefeledkezünk a „szemközti pont” örömeibe, gondjaiba, nyüzsgésébe, s amikor végre elindulnánk hazafelé, rá­döbbenünk, hogy sötétbe jutott az éle­tünk. Csak kerengünk a fagyban, célt té­vesztve, egyre merevebb tagokkal, egyre riadtabban. De Valaki aggódva vár ben­nünket haza, és ezért kigyullad a fény az éjszakában. A betlehemi csillag fénye mutatja az irányt, merre kell mennünk, ha nem akarunk megfagyni az úton. A zsol- táros így biztat minket: „Bizony nem szunnyad, nem alszik Izrael önzője. Az Úr a te öriződ... ” (Zsolt 121,4—5) Mi pe­dig boldogan tapasztalhatjuk, hogy való­ban így van. Az Atya várja haza tékozló fiát, és szemrehányás nélkül magához öleli, amikor az végre hazatalál. Ezt az örömhírt hirdeti az advent évről évre. Sok az ellenfény is. Az ellenség mind­untalan meg akar bennünket téveszteni. Hamis fényeket gyújt, rossz irányba akar terelni. És az is megtörténhet, hogy a sö­tétben nem tudunk tájékozódni. Ezért na­gyon fontos, hogy legyen gondunk egy­másra, ne feledkezzünk bele önmagunk­ba. Ne forduljunk el a másiktól azért, mert nincs mindenben egy véleményen velünk. Sokfélék vagyunk, de egy Atyánk van, és egy Jézusunk. O az ablak­ba tett gyertya, és ő az út is. Semmikép­pen nem tévedhetünk el, ha gondunk van egymásra, és őrá figyelünk. Szántó Vilmosné „Azért a hitben gyengéket, akik még nem tudják megérteni, hogy tulajdonképpen mi a jó, de a leg­jobb akarattal igyekeznek a jót cselekedni, - nem szabad lenéz­ni és menthetetlennek tartani a ceremóniákhoz való kötöttségük miatt. Inkább az ő tudatlan és vak vezetőiket okoljuk, akik so­hasem tanították őket a hitre, csak a holt cselekedetekre; igye­keznünk kell őket ismét a hitre elvezetni, olyan szelíden és gon­dosan bánva velük, mint bete­gekkel szokás. ” Luther Márton: A jó cselekede­tekről (Takács János fordítása) A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) polgári szolgála­tos munkakörbe keres fiatal, lelkes munkatársat. A polgári szolgálatos fel­adata: a Mevisz dolgozók munkájának elősegitése; szállítások szervezése és lebonyolítása. A heti 40 órás munkaidő a szállításokhoz és az irodai feladatok­hoz van igazítva. Elvárásaink: érettségi bizonyít­vány, B kategóriás jogosítvány, nagy­fokú vezetői gyakorlat. Jelentkezés: Postai úton: Mevisz, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel./fax: 06-1/317-1671. E-mailen: mevisz@mevisz.hu Evangélikus Élet Szívetek örömére Lk 1,13-17 ADVENT 2. VASÁRNAPJA Egy gyertyalánggal több lobog a koszo­rúcskán. Egy vasárnappal ismét köze­lebb léptünk karácsonyhoz. Megjelenik az első angyal is. Karácsony táján az angyalok örömhí­reket hoznak s visznek. A legváratlanabb helyeken, a legváratlanabb időben jelen­nek meg olyanoknak, akik a legkevésbé sem remélhetnék, hogy éppen nekik ad­ják át az isteni üzenetet. Zakariást a fustölőáldozat bemutatása közben a templomban lepi meg az an­gyal, méghozzá olyan váratlanul, hogy Zakariás megretten. Az angyalnak ezért bátorítással kell kezdenie mondanivaló­ját: „Nefélj, Zakariás!" Lám, lám, az ember mennyire megtelik félelemmel, amikor valami nagy esemény előtt áll, vagy valami váratlan történik ve­le. Jézus nemhiába figyelmeztetett a pél­dázataiban, hogy legyünk mindig készen. Sok minden rejtve van ugyanis előlünk. Isten szívében őrzi számos kérdésünkre a választ a holnapról, a változásokról, éle­tünk folyásáról, halálunk utáni életünk­ről. Ismeri a ránk váró örömteli és bol­dogságot hozó híreket és embereket is. Gyermek születik. Egy fiúcska. Olyan családba, ahol nem várták, hiszen már igencsak megöregedett a férfi és az asz- szony, akik a szülei lesznek. A reményt persze nem adták föl. Szívük mélyéről könyörgések törtek fel az élő Úrhoz. A re­mény azonban önmagában nem elég. Föl­készülten kell várakozni, mintha a követ­kező pillanat már a beteljesülésé lenne. Általában nehezünkre esik folyamatosan készen állni, teljes szívvel reménykedni, ki­váltképp, ha hosszú, sőt beláthatatlan ideig kell várakoznunk a beteljesülésre. Ehelyett inkább alacsonyabb hőfokra hűtjük remé­nyünk lázát, mert védeni szeretnénk ma­gunkat a nagy csalódásoktól. Isten mégis arra hív bennünket, hogy bízzunk benne. Bízzuk rá életünk védel­mét. Ne ügyeskedjünk, ne aggódjunk, ne óvatoskodjunk. Éljünk teljes hőfokon. Mindazt, amit Isten ránk bízott, tegyük meg teljes erőnkből. Halljuk meg hoz­zánk intézett mondatait, higgyünk szavá­nak teljes elménkből, még akkor is, ha olyan lehetetlennek érezzük, amit mond, mint amilyen lehetetlennek tűnt Zakari­ásnak az, hogy ,, feleséged, Erzsébet fiút szül neked"; vagy amilyen lehetetlennek tűnik Jézus mindnyájunknak szóló ígére­te: „aki kér, mind kap ”. Istennek gondja van ránk. Nem feled­kezett meg rólunk. Nem hagyott magunk­ra. Akkor sem, ha minden jel erre utalna körülöttünk, és bennünket is füst borítana el, mint Zakariást a templomban. Isten kockázatvállalásra hív. Azt kéri, hagyjunk fel a sorsunk miatti aggódással, és eresszük szélnek félelmeinket. Távol áll tőle, hogy ezzel nemtörődömségre vagy közömbösségre ösztönözzön. Ellen­kezőleg, azért szól hozzánk, hogy vegyük komolyan életünket, és helyezzük biztos alapokra. Ne a magunk gyönge erejére, ne a hol gyarapodó, hol fogyó pénzecskénk­re, ne is óvintézkedéseinkre építsünk, hi­szen ezek bármelyik pillanatban össze­omolhatnak. Inkább nyissuk meg lelkün­ket Isten előtt. Ha megtettük, ne azon töp­rengjünk, hogy miért látjuk még mindig lehetetlennek, hogy Isten bármi jóval megajándékozhat minket. Maradjunk in­kább csendben, és halljuk meg a szót: „Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ö születésének. ” Zakariás és Erzsébet örömét szinte le­hetetlen szavakba önteni, amikor meg­született a gyermekük, s ott tartották ke­zükben az életnek ezt a csodáját. Isten azonban még ennél is nagyobb örömet készített nekünk. Még ennél is nagyobb csoda, amiről nekünk ad hírt. Mert ad­ventben nem csak arról emlékezünk meg, hogy a világnak föl kellett készül­nie Jézus születésére. Isten személyesen minket szólít meg minket, hogy felké­szülhessünk eljövetelére: készítsük el szívünket, lelkünket, egész életünket, hogy Krisztus megszülethessék benne. Nem elég merengve álmodozni: mi­lyen szép is lenne, ha Krisztus bennünk élne! Milyen boldogok lehetnénk akkor! Mindez kevés. Ki kell tárnunk az ajtókat! Krisztus azért jön, hogy most bennünk szülessék meg. Örömöt hoz és boldogsá­got, amit senki sem vehet el tőlünk. Tárul­janak hát az ajtók, nyíljanak a kapuk! A palotáké éppúgy, mint az istállóké. Rozs-Nagy Szilvia IMÁDKOZZUNK! „Istenem, Hozzád kiáltok a nap kezdetén... Bennem sötétség van, de Nálad van a vilá­gosság; én egymagám vagyok, de Te nem hagysz magamra engem; én csüggedő va­gyok, de Nálad van a segítség; én nyugtalan vagyok, de Nálad van a békesség; bennem keserűség van, de Nálad van a türelem; én nem értem a Te utaidat, de Te ismered az én utaimat. Mennyei Atyám, dicséret és kö­szönet Néked... ajándékaidért és hűsége­dért az eddigi életemben. Sok jóval ajándé­koztál meg... Te megcselekszed, hogy minden a gyermekeid javát szolgálja. Uram, mindazért, amit csak ez a nap hoz, a Te neved legyen áldott! Ámen.” (Dietrich Bonhoeffer reggeli imádsága a fogságban) Oratio oecumenica Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretet­tel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta lehető­séggel is. Mindenható kegyelmes Isten! Hálát adunk neked, hogy szent igéd hirdetésére ma is küldesz embereket, ahogyan egykor angyalt küldtél az evangéliummal. Szükségünk van ma is vigasztalásodra az egymással nem törődő vi­lágban. Kérünk, áldd meg egyházadat, hogy igéd és a szentségek által a megértés és az egymásra figyelés he­lye lehessen az emberek között. Szenteld meg Szentlel- ked erejével, hogy a Jézus földi eljövetelével kapott ke­gyelem felé hívogasson minden népet. Add, hogy Krisz­tus Urunk visszajövetelekor mindannyian felkészülten állhassunk színed elé. Addig pedig tégy minket egymás segítségévé - ne csak karácsony ünnepének közeledté­vel, hanem egész éven át, hogy a szeretet és a hit csele­kedeteit gyakoroljuk egymás között mindenkor. Köszönjük, Urunk, hogy te óvod életünket és az egész világ életét! Kérünk, hallgattasd el a fegyverek és a gyűlölet szavát szerte a világban. Olyan sokan szen­vednek mások bűnei miatt. Add, hogy a szeretet szava terjedjen a földön, és tudjunk gyógyítani is, ne csak se­beket ejteni. Erre vezess minden népet a földön! Erre tanítsd országunk, népünk vezetőit, munkájukon ke­resztül is minden magyar embert! Köszönjük, hogy vigyázol minden egyes emberre. Kérünk, áldd meg a családokat, hogy a házastársak sze- retetben éljenek egymással. Vond egymáshoz közelebb a szülőket és a gyermekeket, hogy ne kötelességből tö­rődjenek egymással, hanem örömmel engedelmesked­jenek a szeretet szavának. Térítsd a szülők szívét a gyermekekhez, hogy ne pusztán anyagi javakkal, ha­nem teljes életükkel, lelkűkkel mellettük álljanak, jó példát mutassanak. Adj akarást minden ember szívébe, hogy a segítő szeretet cselekedeteivel álljanak a bete­gek és a magányosok mellé. Készíts fel minket Jézus Krisztus, a te szent Fiad visszajövetelére, hogy igaz lel- külettel és szilárd hittel állhassunk meg ítélőszéked előtt. Ámen. • ••SAROK MUSICA SACRA VI. 3 £ 5 3 3 Kísérünk vagy vezetünk? Sorozatunkban nemrég a kántor isten- tiszteleti feladatait tekintettük át. Most e téma részkérdéseit járjuk körbe. Mint azt már említettük, a kántor orgonista szolgálatának legfontosabb része a gyülekezeti énekek megfelelő bevezetése, majd „vezetve kísérése”. Először is át kell gondolnunk, hogy a sorra kerülő énekhez milyen tempó és karakter illik. „Egyentempó” ugyanis nem létezik. Más egy bűnbánati és egy dicsérő ének, más egy páratlan vagy pá­ros lüktetésű, más egy 16. századi korái vagy egy 19. századi dallam. Először az intonációval határozott, egyértelmű tempót kell adnunk, majd a versszakok során figyelnünk kell a gyülekezet éneklését, és rugalmasan, a vezetést el nem vesztve finoman alkalmazkod­nunk hozzá. Ez a kettős figyelés nagy gyakorlatot és alázatot igényel. Fontos, hogy mi is együtt énekeljünk a gyüleke­zettel, mert különben nagy a veszélye annak, hogy nem hagyunk elég levegőt a dallamsorok között, és nem fonnáljuk megfelelően a koráit. Nem legyőzni, hanem segíteni kell a gyülekezetét! A következő kérdés az, hogy milyen kíséretet alkalmazzunk? A mostani korálkönyv, amelyből a kántorok nagy része játszik, kritikával használható. (Vannak például olyan énekek, ahol a harmonizálás rossz karakter és tempó megadására csábít. Általában az a baj, hogy túl ritkán következik a harmónia­váltás, és a nyolcad alapérték az ének karakterénél gyorsabb tempóra inspirál.) Sok segítséget nyújthat az előző éne­keskönyv két részben megjelent korálkönyve, valamint a német korál­könyv is. Aki győzi, saját harmonizáció­it is játszhatja. Káros viszont az a hozzá­állás, ha valaki mindenáron mindent improvizál, akár képes rá, akár nem. A rögtönzéshez nagyfokú önkritika és ko­moly tudás szükséges. Inkább játsszunk korálkönyvből rendezetten, mint fejből összevissza. A korálkönyv használata persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy minden versszakot egyformán kell kí­sérni. Éppen itt adódik rengeteg variáci­ós lehetőség, ha figyeljük az ének szöve­gét, és ismerjük az összhangzattan szabályait. Egy-egy fontos szónál indo­kolt lehet valamilyen figyelemfelkeltő, ritkább harmónia alkalmazása. Itt éppen azáltal érjük el a hatást, hogy csak egy­szer játsszuk az alterált (módosított han­gokat tartalmazó) akkordot. Nem mindegy az sem, hogyan re­gisztráljuk a gyülekezeti énekek beve­zetését és kíséretét. Az intonáció egy­részt jól felépített, rövid és világos, másrészt halkabb legyen, hogy az utána következő erőteljesebb regisztráció vi­lágossá tegye: most kezdődik a közös éneklés. (Ez a liturgia énekeire is vonat­kozik.) Ismét a szövegre figyelve az is lehetséges, hogy egyes versszakokat más-más regiszterekkel támasztunk alá. A korálkíséret hangerejét az határozza meg, hogy milyen létszámú a gyüleke­zet, milyen akusztikájú a templom, mennyire ünnepélyes az alkalom. Fel­tétlenül figyeljünk erre, mert az sem jó, ha az orgona elnyomja a híveket, de az sem, ha nem nyújt elég támaszt. Mixtú­rát ne használjunk a gyülekezet éneklé­sének kísérésére! Egyedül a glória éneknél lehet indokolt az ilyen fényes és erős orgonahang. Nemcsak orgonával lehet vezetni a gyülekezetei: énekkar vagy előénekes is elláthatja ezt a feladatot. Erre egy­részt akkor lehet szükség, ha nincs or­gonista, másrészt ha az énekelt liturgi­ákban (14, 17) található gregorián tételeket orgonakíséret nélkül akarják énekelni. Mivel ez a zene eredetileg egyszólamú, sokkal nehezebb orgoná­val vezetni, mint a korálokat. Ezért ha valaki nem elég képzett orgonista, in­kább énekelve vezesse a liturgiát, mint hogy rossz harmóniaváltásokkal meg­zavarja a szertartás menetét! Ecsedi Zsuzsa KATE A HATÁRON TÚLRA - ADOMÁNYOZO VONAL 06-81-330-220’ Egy hívás- és valakit megajándékozott * A hívás díja 400 Ft + áfa. i

Next

/
Thumbnails
Contents