Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-12-07 / 49. szám
Evangélikus Elet 2003. DECEMBER 7. 3. oldal ...Uraiúj faluban „Lélektől lélekig kell bejárni az utakat” - mondta Ittzés János püspök november 29-én Llraiújfaluban tartott igehirdetésében. A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület vezetője ezzel a kijelentéssel részben arra is utalt, hogy a gyülekezet most beiktatott lelkésze, Kerekes Csaba földrajzi értelemben is nagy utat tett meg mostani szolgálati helyéig... Kerekes Csaba az erdélyi Krizbán született, középiskolai tanulmányait Brassóban végezte. Bár családjában keresztény neveltetést kapott, egy csodálatos gyógyulást követően érzett elhívást a lelkészi szolgálatra. Tizenkét esztendővel ezelőtt jelentkezett a budapesti hittudományi egyetemre, majd hazatért, és a halmágyi szórványban kezdte meg szolgálatát. Amikor az uraiúj falui gyülekezet korábbi lelkészét, Menyes Gyulát titkárának kérte fel a kerület püspöke, az egyházközség őt hívta meg lelkipásztorának. Azért is esett rá a választás, mert teológusként többször megfordult a gyülekezetben. Mostani szolgálatában már segítségére van felesége is, aki ugyancsak a Barcaságból indult. A gyülekezet megválasztott lelkészét Vető István esperes iktatta be szolgálatába. Kerekes Csaba igehirdetésében - melyet Zak 4,6 alapján tartott - arról beszélt, hogy a lelkészek munkamódszere időről időre változik. Változnak a körülmények is. Csupán egyvalami változatlan - Krisztus. A fiatal lelkész kiemelte: számára fontos, hogy a nyájat Krisztushoz terelje, de nem erővel vagy hatalommal szeretné ezt tenni, hanem Isten igéjével. Az ünnepi istentiszteletet követően többen üdvözölték a beiktatott lelkipásztort. Szakos Csaba büki lelkész az évfolyamtársak nevében szólva Kerekes Csaba remek humorérzékét emelte ki, amely segítségére lehet nehéz szolgálatában. Verasztó János répcelaki lelkész szomszédként és barátként üdvözölte a megválasztott lelkipásztort. Ittzés János püspök hozzászólásában aktualizálta az ismert mondást: szívet cseréljen, aki hazát cserél. Elmondta, hogy bizonyára nehéz megbirkózni az időről időre feltörő honvággyal, azzal az érzéssel, hogy a lelkészcsalád rokonsága a történelmi Magyarország túlsó végén él. De az uraiújfalui közösség enyhítheti az elszakadás, a „szívműtét” okozta fájdalmat. Fontos, hogy fogyó közösségeink tagjai szorosan kapaszkodjanak egymásba, erősítsék egymást, és a lelkész ebben segítse őket - hangsúlyozta a nyugati kerület vezetője. A közgyűlésen arra is fény derült, hogy eddigi szolgálata során a helyiek már megszerették a .fiatal lelkészt. A jákfai egyházközség képviselője ajándékához azt a kívánságot nyújtotta át, hogy arról mindig ők jussanak a lelkipásztor eszébe - lehetőleg minél tovább közöttük maradva. A gyülekezet idős felügyelője pedig elcsukló hangon idézte fel a lelkész elődöket, és azt kérte Kerekes Csabától, hogy ő is idős koráig maradjon meg szerető közelségükben. Erdélyi Károly ...Várpalotán Az advent beköszönte előtt néhány órával, november 29-én délelőtt iktatták be hivatalába a várpalotai gyülekezet új lelkészét. Tóth Attila személyében immáron a 33. lelkipásztor kezdi meg szolgálatát a dunántúli városban. Ittzés János püspök az iktatási meghívón szereplő igevers - Ézs 43,1 - alapján szólt a megválasztott lelkészhez. Prédikációjában utalt arra, hogy a szolgálatba beiktatott lelkésznek is lehetnek félelmei, kérdései: vajon helyt tud-e állni, talál-e segítőtársakat a gyülekezetben? Nem szabad megfeledkeznünk ugyanakkor arról, hogy félelmeink többnyire onnan származnak, hogy az emberek elvárásainak akarunk eleget tenni. „A mai, bilincsben élő nemzedéknek hirdesd Isten közelségét. Tégy félre minden emberi bölcsességet, és hirdesd az igét - bátorította szolgatársát a püspök hiszen az Úr megígérte, hogy veled lesz.” Tóth Attilát Ördög Endre, a Veszprémi Egyházmegye esperese iktatta be hivatalába, majd a megválasztott lelkész lépett a szószékhez - szintén Ézs 43,1 versével. O elsősorban a Várpalotán élők félelmével kapcsolta össze Isten igéjét. Az egykori fejlett iparvárosban ma sokak számára kilátástalan a helyzet. Mint az új lelkész prédikációjában kiemelte: a meghívón szereplő ige valóságát élete során többször is megtapasztalta. Azért jött ide, hogy bátorítsa a gyülekezetét, az itt lakókat. Szolgálatának középpontjába — ökumenikus elkötelezettséggel - a szabadító Úrról szóló evangéliumot akarja helyezni. A néven szólító Istenről szeretne szólni a várpalotai szószéken, mert ezt tekinti az egyház legfontosabb feladatának. Az ünnepi közgyűlésen Varsányi István felügyelő köszöntötte a gyülekezetei, majd Ördög Endre esperes fejezte ki reménységét afelől, hogy az új lelkész vezetésével Várpalotán egy vonzó, az egyházmegye számára is példamutató közösség fejlődik. Lukács András református lelkész, püspökhelyettes az igehirdetéshez kapcsolódva elmondta, hogy azoknak, akik a mindenható Úr szolgálatában állnak, nincs okuk a félelemre, A közvetlen előd, Pintér Mihály tábori lelkész azt helyezte utódja szívére, hogy bárki is szolgál a gyülekezetben, a növekedést mindig Isten adja. Sándor Frigyes miskolci lelkész a családtagok nevében szólt, és a gyülekezet szeretetébe ajánlotta az új lelkipásztort. Leszkovszki Tibor polgármester üdvözlő szavaiban pedig annak a reményének adott hangot, hogy a lelkészcsalád otthonra lel ebben a dunántúli városban. Végezetül Ittzés János püspök az egyházkerület öröméről szólt. A háborúban elesettek emléktábláján olvasható szöveg analógiájára a gyülekezetben szolgáló lelkészek névsora mellé azt kellene odaírni: értetek élünk. A püspök azt kívánta, hogy ezek sorába álljon be Tóth Attila is... Menyes Gyula 130 éves Az újpesti gyülekezet alapítói nyolc nappal Pest, Buda és Óbuda egyesülése előtt, 1873. november 9-én gyűlhettek össze először Isten igéjének hallgatására. Örömökkel, próbákkal teli 130 esztendő telt el azóta, melyre hálatelt szívvel tekintenek vissza az egyházközség mai hívei. A jeles évforduló alkalmából november 16-án vasárnap ünnepi istentiszteletet is tartottak, melyen három lelkész, Győri Gábor esperes, Blázy Lajos nyugalmazott lelkész és utódja, Solymár Péter Tamás szolgált a feldíszített oltár előtt. A jubileumi ünnepség tiszteletére új szőnyegek fogadták az érkezőket. Mint az első 100 év krónikása, a cikkíró is boldogan látogatott haza Budavárból néhai szülővárosába. Az esperesi igehirdetés Ezékiel könyvének 34. fejezetére épült. A prédikáció az elszéledt juhokat egybegyűjtő, kövér legelőkön legeltető, irgalmas jó pásztoron kívül az ítélettevő Istenünkre is emBlázy Lajos, Győri Gábor és Solymár Péter Tamás lékeztetett, aki a „lökdösődök” között is megtartja erőtlen juhait, és nem engedi őket többé olcsó zsákmányul. Elszéledt családjaink, híveink egybegyűjtése, Urunk általi megnyugtatása bizony nagyon is ránk férne! Bárcsak idejekorán ráébrednénk: lelkünk békéje Atyánktól drága áron megváltott kincsünk. Egymást váltogató hamis Krisztusok olcsó zsákmányai lennénk, ha virrasztva nem vigyáznánk Krisztus nyáját: egymást! Nekünk a halálon is győzedelmes Krisztusunk van. Általa van odaát Istentől készített békés helyünk, amelyet senki sem veszélyeztethet - mondta a Pesti Egyházmegye esperese. Az istentiszteletet követő közgyűlésen Solymár Péter Tamás tanulságos részleteket idézett fel a gyülekezet történetéből, majd dr. Kéry Lajos egyház- megyei felügyelő kérte Isten áldását a 130 év próbáiban megedződött közösség életére. Az ünnepség délután szeretetven- dégséggel folytatódott a gyülekezeti teremben, melyen a pestszentlőrinci Új Teremtés együttes szerzett maradandó élményt a „Hét szó az emberért” című zenés oratórium előadásával. Záhonyi Lóránt áhítatok minden napra Amilyen fontos a Krisztus-követő ember életében az emberek, a gyülekezet közössége, ugyanolyan fontos, hogy rendszeresen egészen egyedül maradjon Istennel - csendben, meditációban, imádkozásban. Amilyen fontos küldetésünk az, hogy az evangéliumot a templomfalakon kívül is hirdessük, olyan elengedhetetlen a belső szoba áhítatos csendje, a személyes szembesülés, a Szenttel való találkozás. Nem élhetünk csak a világban, de nem maradhatunk kizárólag a templomfalon belül vagy csak a belső szobában. A missziói parancs (Mt 28,18-20) ma is megadja küldetésünk alapját. Keresztény kegyességünket minden korban végigkísérte a mindennapos el- csendesedés, a naponkénti áhítat, a Szentírás olvasása. Ez tartotta meg évszázadok alatt az embereket a biblikus alapokon. Ez nem engedte puszta moralitásba süllyedni a kereszténységet, a közösségeket, ez akadályozta meg, hogy a kialakuló törvényi szabályozások emberi szintjén mindössze egy erkölcsi alternatíva legyen a keresztény hit. Hiszen a törvény mellett az élő és ható evangélium naponkénti bemutatása a feladat. Ez konkrétan azt jelenti, hogy Krisztus sze- retetét kell nap mint nap megmutatnunk a világnak. A keresztény Európa és Magyarország víziójában élő társadalomnak azonban szembesülnie kell a hiszek a magam módján realitásával. Ennek a hitnek a tartalma azonban meghatározhatatlan, telve primitív vallásos jelenségekkel, különböző vallások egyes elemeivel, bálványimádással, emberek istenként való tiszteletével, karrierista törekvések vallásos köntösbe bújtatásával. A hiszek a magam módján mentalitásban az ember áll a középpontban, hiszen az egyén az, aki kiválasztja a neki leginkább megfelelő „hitet”, ő alakítja ennek hatásait a saját életében, ő maga kontrollálja egyedül életének tartalmát. A Jézusban bízó ember számára ez kevés, számára a tudatos Krisztus-hit felvállalása elengedhetetlen. Az Úr előtt akarja élni életét, vele számol, neki ad számot minden napjáról. Nem elégedhetünk meg tehát egyfajta „keresztény színezettel”, vállalnunk kell Isten Igéje és a Szentlélek vezetése által kapott küldetésünket. Tehát egyfelől szükségünk van a belső szoba csendjére, másfelől irgalmas samaritánusként a jerikói úton kell lennünk, ahol találkozunk az arra haladókkal, akiknek szükségük van Isten szere- tetére. Egyikről sem mondhatunk le. Hetvenkét evangélikus teológushallgató ezen gondolatok jegyében készítette el azt az áhítatos könyvet, mely a bibliaolvasó Útmutató napi igéi alapján ad segítséget az egyéni csendesség megéléséhez. Az áhítatok egy állandó, lehetséges rendet közölnek: énekajánlatokat az Evangélikus énekeskönyvből; egy bevezető, rövid fohászt; az Útmutató minden igéjét; az egyik kiírt ige alapján egy rövid igehirdetést, meditációt; a gondolatmenethez kapcsolódó idézetet; imádságot és befejezésül egy újabb éneket. A vasárnapok tartalmaznak még egy zsoltárt és sok esetben Bach-kantáták szövegrészleteit is. A 2003. adventtól 2004. adventig szóló könyvben a napok nevei nem szerepelnek, csak a dátumok, az esetleges későbbi használat megkönnyítése végett. Építettünk evangélikus elődeink hasonló kiadványaira is, de az áhítatok jó része mai hangvételű, aktuális mondanivalót hordoz. Alkalmas arra, hogy egyéni elcsendesedésükben vezérfonal legyen az Útmutató igéin tájékozódók számára. Reménységem, hogy sokan élnek majd könyvünk segítsége által is a naponkénti áhítatok lehetőségével, „kötelezve” magukat a Szentírás-olvasásra, imádkozásra. A hallgatók nagy lelkesedéssel, sok szeretettel készítették ezeket az írásokat a földi vándorúton velük együtt járók épülésére. Olvassuk naponként, induljunk utunkra Isten igéjével és áldásával, hogy Pál apostollal együtt elmondhassuk: „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem ” (Gál 2,20). Johann Gyula Ének: 459 szeptember 14. Milyen jó, hogy rád bízhatom magamat. Istenem! Igék: Mk 6.48.50-51: Jn 9,24-38(39-41); Jer 16. 1-13 Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Zsolt 32,8b Rossz helyen szálltam le a buszról, és eltévedtem a városban. Képtelen vagyok kitölteni az adóbevallásomat. Nem találom azt a hivatali szobát, ahova átirányítottak az ügyemmel. Nem tudom, melyik újságot olvassam, melyik tévéadót nézzem, melyik politikusnak higgyek: hátha egyik sem mond igazat? Nem tudom, mire lennék alkalmas: legyek tanár, orvos vagy inkább menedzser? Minden összekuszálódott, nincs tiszta ösvény a lábam előtt. Csetlek-botlok a huszonegyedik század kulisszái között. Világfaluban élünk; nem történhet semmi a földgolyón úgy, hogy pár perc múlva ne tudna róla sokmillió ember. Ilyen értelemben a világ leszűkült, kisebb lett, de mégis végtelenül összetettebb, átláthatatlanabb. Még soha nem volt ennyire szüksége az embernek arra, hogy valaki utat mutasson neki az életben, a világban. Ismerjük fel helyzetünket, de ne essünk kétségbe: Isten is ismeri azt, és nemcsak azt ígéri, hogy kézen fog és vezet, hanem megtanítja nekünk, melyik úton járjunk, ahogy a gyerekek is egyedül mennek az iskolába, mikor megnőnek. Isten önállóságra nevel bennünket, mint egy jó szülő, aki tudja, hogy akkor nevel egészséges felnőttet gyermekéből, ha nem korlátozni akarja szeretetével, hanem támogatni. Isten akkor is rajtunk tartja a szemét, amikor járni tanulunk, és közben megbotlunk vagy elesünk; de az ő keze mindig ott van, hogy belekapaszkodjunk, ha egyensúlyunkat elveszítettük. Azt akarod, hogy megszabadítsalak? Akkor hát ne kényeskedj, ne okoskodj, és ne oktass. Bízd rám magad: elégséges Urad leszek. Én választom meg az utat, amelyen kedvemre járj. Ha nem úgy megy, mint elgondoltad, ne hidd, hogy véged van. Csak magadnak ártasz ezzel, engem.pedig gátolsz. Nem értelmedhez igazodva, hanem értelmedet meghaladva kell ennek meglenni. Süllyedj értelmetlenségbe, s akkor az én értelmemet adom neked. (Luther) Istenem, add, hogy rád merjek hagyatkozni, és ne a saját eszemmel akarjam az életemet igazgatni. Segíts felismerni akaratodat, hogy azon az úton járhassak, amit nekem jelöltél ki. Tarts meg te, aki tökéletes vagy, mert bizonytalanok a lépteim, és folyton saját tökéletlenségemben botlom meg. Ámen. Ének: 355
