Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-12-07 / 49. szám
Fotó: Bottá Dénes 68 . ÉVFOLYAM 49. SZÁM 2003. DECEMBER 7. ADVENT 2. VASÁRNAPJA ÁRA: 135 Ft r A TARTALOMBÓL Áhítatok minden napra Politikusok és hajléktalanok - egy akaraton Napos oldalak Csak könnyedén?! Sikeres ügyvitel - nem csak interneten Képünkön a liturgiában segédkező lelkész házaspár - Tamásy Tamás és felesége - és az igehirdetést végző Győri Gábor esperes, előttük pedig a liturgikus kiskó- rus tagjai láthatók Az emlekezese es a halaadase volt a főszerep november 30-an a zuglói evangélikus templomban. Az egyházközség tagjai advent első vasárnapján a hetven esztendővel ezelőtt tartott első istentiszteletre, valamint a közösség fél évszázaddal ezelőtti önállósulására emlékeztek, továbbá a gyülekezeti termek idei padlófelújításáért adtak hálát. Az ünnepi istentiszteleten - Lk 3,1-6 alapján - Győri Gábor esperes hirdette Isten igéjét. Prédikációjában kiemelte: ahogyan Heródes fejét vette Keresztelő Jánosnak, úgy „vették fejét” ennek a gyülekezetnek is, amikor lelki hajlékot építő lelkipásztorát, Scholz Lászlót eltávolították. De addigra a hívek közül már többen meglátták Krisztust, akire a lelkész szolgálata során mindvégig rámutatott. A zuglói egyházközség tagjainak ma is erre a Jézusra kell figyelniük, és a múlt boncolgatása helyett a jövőre kell tekinteniük, mert csak ez adhat igazi reménységet számukra. Van csalfa, vak remény is, de a Krisztusba vetett bizoda- lom nem szégyenít meg, hanem továbbra is erőt ad ennek a sokat megélt, magát a „reménység gyülekezetének” nevező közösségnek is - hangsúlyozta a Pesti Egyházmegye esperese. Az istentisztelet utáni közgyűlésen Tamásy Tamás ismertette a gyülekezet történetének jelentősebb eseményeit. Ezután ifj. dr. Szuchovszky Gyula presbiter, az egyházközség egykori kántora kapott szót. Beszédében felidézte a hetven esztendővel ezelőtti első istentiszteletet és néhány, a zuglói közösséghez fűződő élményét. (Az ő édesapja, Szuchovszky Gyula vallástanító lelkész volt az, aki összegyűjtötte a kerületben élő evangélikusokat, és az Angol utcai elemi iskola tornatermében megszervezte számukra az első istentiszteletet.) A családias hangulatú alkalom köszöntések sorával zárult. Dr. Kéry Lajos egyházmegyei felügyelő után Szemerei Zoltán kerületi felügyelő szólt a gyülekezethez, Gáncs Péter püspök üdvözletét is tolmácsolva. Szabóné Mátrai Mariann - aki köszöntőjében szeretettel emlékezett vissza a féijével, dr. Szabó Lajossal közösen végzett zuglói szolgálatra - a múlt mellett a jövőre irányította a résztvevők figyelmét. Ez az ünnepség azt is szolgálja, hogy a közösség tagjai erőt meríthessenek a folytatáshoz, az újabb tervek és célok megvalósításához - emlékeztette volt gyülekezete tagjait a lelkésznő. Gazdag Zsuzsanna Advent fényei „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” (Jn 1,4) Már az utolsó falevél is lehullott. Elszáradt a kertben az kabátba burkolózó sötét alakoknak, hanem mint valami összes virág. A nyár vidám kerti bútorait mind tető alá lázadók, forradalmárok, akik szembeszegülnek a sötét, hordtuk, s velük együtt mintha sufniba raktuk volna az elmúlás, a halál erejével, emberek lépnek ki gyertyá- minden örömünket. Mert hosszú a tél. Szürke az ég, a val a kezükben. Az arcukon, a szemükben ragyog a táj, s mintha ebbe a nagy szürkeségbe a lelkünk is bele- A gyertya fénye, s ahányan vannak, annyi rést vágnak a szürkülne. Csendesek az utcák, és a házak is oly komo- JKnovember végi este sűrű szövésű, ködös köpenyén. Nem ran állnak, mint temetés alkalmával a H sietnek. Óvatosan lépnek, gyászoló emberek a ravatal kö- . egyik kezükkel tártról. Égre, földre, bárho- ■; . .• • •• va, másikkal tava iiézü nk.^ni ill (ha f ' W l^rva, úgy Vincit veszi- W; - Bpi- *' • . , ’ maga az életük tett világ. Jfr . ' lenne. Éppé ír. . *' '•*. - • . . ■• Már az utolsó falcvége van az'is- , ’■ véf is lehullott. Elszáradt a tentiszteletnek, az . • ‘ • . ' ' • kertben minden virág. A nyár viutolsó ének dallamai szűköd- • * • ' dám kerti bútorait tető alá hordtuk. Szürke az nek át a templom falain, de hamar elnyeli őket a novem- ég, a táj, mégsem kell, hogy beleszürküljön az ember, bér végi este sűrű szövésű, ködös köpenyével. Mindjárt Mert Isten meggvújtott egy gyertyát. És aki ennek lángnyílik az ajtó, és kabátjaikba burkolózva sötét alakok jához érinti élete kanócát, maga is fényleni, világítani, lépnek majd ki rajta, hogy sietős léptekkel minél előbb lángolni fog. És minél nagyobb körülötte a sötét, annál hazaérjenek meleg otthonaikba. És valóban nyílik az aj- inkább hirdeti a fény, az élet diadalát, tó, de milyen különös, váratlan dolog... - nyoma sincs a Németh Zoltán Mindig van lehetőség az újrakezdésre! 100 éves a dunafóldvárí templom Egy évszázad - emberi mértékkel nagyon hosszú idő, a történelem színpadán egy pillanat csupán. A kerek évfordulókhoz általában hozzátartozik a folytatás mikéntjének eltervezése, a jövő lehetőségeinek fürkészése. Nem volt ez másként Dunaföldváron sem, ahol a múlt szombaton a templomépítés befejezésének centenáriumát ünnepelte a maroknyi evangélikus gyülekezet. A zsúfolásig megtelt templomban a kerület püspöke, Gáncs Péter Mt 21,13 alapján hirdette Isten igéjét. „Nem akarok elprédikálni a gyülekezet feje felett” - mondta a kerület vezetője, aki igehirdetését éppen ezért az ambó mögött állva és nem a szószékről tartotta. Szimbolikus cselekedetével arra kívánt utalni, hogy a Jézusról szóló tanúskodásnak és nem az igehirdető személyének kell a központban lennie. A dunaföldvári gyülekezetben 23 éve (!) nem volt helyben lakó lelkész, az elmúlt időszakban a környék lelkipásztorai látták el a szolgálatokat több-kevesebb rendszerességgel. Augusztustól Molnár Iván idén felavatott segédlelkész pászto- rolja a kicsiny gyülekezetét. Az amerikai magyar evangélikusok áldozatkészsége, szeretete teszi lehetővé azt, hogy ismét van lakója az évtizedek óta üresen álló parókiának, és hogy elkezdődhetett a gyülekezetépítés hosszú és fáradságos munkája. Az adventi időszak beköszönte előtt egy nappal azonban reménység szerint új fejezet kezdődött a dunaföldvári gyülekezet életében. Ha címet kellene adnunk ennek a fejezetnek, az „újrakezdés” szó minden bizonnyal helytálló lenne. Az ősök hagyatéka, a százéves templom büszkén áll a dombtetőn, a nyitott templomkapun kihallatszik a gyülekezet éneke. Az örökség bizonyos értelemben kötelezi az utódokat: folytatni kell a hitben elkezdett munkát. A tele templom, a közös éneklés, az elhangzott kórusművek, versek, énekek, prózai szövegek arról tanúskodtak: van igény az együttlétre, az Istennel és egymással való közösségre. A dunaföldvári evangélikus közösség története tehát idáig ismert. Hogy újabb fejezetekkel bővül-e majd ez a krónika, az elsősorban az Úristen kegyelmén és persze a dunaföldváriakon múlik. A frissen meszelt, megtisztult falak mindenesetre arról tanúskodnak: van lehetőség az újrakezdésre, a múlt kincseit megőrizve lehet jövőt álmodni, tervezni. Szabó Szilárd J Jótékonysági hangverseny és siínielőaá r as december 7-én este hat órakor a Deák téri evangélikus templomban. Fellép a parlamenti képviselőkből álló Szená-torok kórus, valamint a Magyar Vöröskereszt Madridi úti hajléktalanszállójának AHA színjátszó csoportja. Igét hirdet: Gáncs Péter püspök. A koncert bevételét a MEE a Magyar Vöröskereszt Madridi úti hajléktalanszállójának ajánlja fel. Kérjük olvasóinkat, minél többen vegyenek részt ezen az alkalmon, és adományukkal támogassák a Magyar Vöröskereszt hajléktalanokat segítő munkáját. MŰSOR: A Szená-torok koncertje egyházi szerzők műveiből; Dickens Karácsonyi éneke az AHA színjátszó társulat előadásában; G. F. Händel: Glöry és J. S Bach: C-moH passacaglia és fúga című müve a Brass in the Five tolmácsolásában; a Szená-torok és a Brass in the Five közös fellépése. (A rendhagyó alkalomról cikkünk a 4. oldalon) Két zsinati bizottság tartott ülést november 28-án az országos egyház központjában azzal a céllal, hogy az októberi plenáris ülésen kijelölt témákat megvitassa. A szolgálati bizottság a lelkészavatás (ordináció) feltételeivel, illetve az egyházi szolgálatra idősebb komkban elhívást kapottak szolgálatba állításának lehetőségeivel foglalkozott, a jogi bizottság pedig folytatta egy új intézményi törvény előkészítését. A 2004. február 20-21-éré tervezett következő ülésszak előtt mindkét bizottság fog még tanácskozni. A reménység gyülekezete „Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk...” - hangzott a lelkészek ajkáról a könyörgés
