Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-30 / 48. szám
Evangélikus Elet 2003. NOVEMBER 30. 3. oldal (Folytatás az 1. oldalról) A kívülálló vendég számára felejthetetlen látványt nyújt, ahogy a férfiak rozmaringot tűznek a kalapjukra, és egyfajta liturgikus mozdulatsor kíséretében birtokba veszik az újbort. A hármas ünnep egy istentisztelettel kezdődött, melyen Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke a 46. zsoltár alapján hirdetett igét. Ebben utalt a 205 évvel ezelőtti eseményekre. Egy közösség talált itt hazára, szabadságra, és épített templomot. Az egyház megmaradására nekünk is van ígéretünk van, ám arra nincs, hogy a Kárpát-medencében is fenn fog maradni a kereszténység. Isten ma is felajánlja segítségét, hogy ne csak az ősi múltra emlékezzünk. A mai szív mai hűségével kell énekelnünk a zsoltárt. Be kell menekülnünk Isten erős várába, mert mindannyiunk jövője, megmaradása a tét. Az ünnepségsorozat a parókia előtt folytatódott, amikor a püspök felszentelte a megújult lelkészlakást. Dr. Reinhardt Miklós, a gyülekezet felügyelője az istentisztelet végén elmondta, hogy a parókia 1847^-9 között épült. A mostani felújítás 14,5 millió forintba került, amelynek jelentős hányadát egy régi iskolaépületért kapott kárpótlás biztosította. A hiányzó 5 millió forintot a Szé- chenyi-terv pályázatán nyerték el. így a tetőléceket és cserepeket, valamint az ablakokat és a külső ajtókat is ki tudták cserélni. Új villanyvezeték-hálózatot, fűtésrendszert, vizes- blokkokat, járólapot, álmennyezetet építettek. Egy terasz hozzáépítésére is lehetőségük nyílt. Ezután kezdődött a hagyományos ker- bájti ünnepség a templomkertben. Ezen érdekes volt megfigyelni a jellegzetesen magyar szimbólumok megjelenését. A gyülekezet felügyelője ezzel kapcsolatban lapunknak elmondta, hogy Kötésén tudatosan magyarosodott el a gyülekezet. Csupán 1812-ig voltak német istentiszteletek. Ezután két nyelven prédikáltak, 1896 óta pedig már csak magyarul szól az ige a templomban. Az utóbbi években a gyülekezetei Siófokról gondozták, de Lampért Gábor szolgálata után most már helyben lakó helyettesként Havasi Kálmán nyugalmazott lelkész hirdetheti itt Isten igéjét. A hármas ünnep arról üzent: a megmaradás biztonságát nem az elmagyarosodás, hanem az Úrban való, az ő igéjére támaszkodó bizalom jelenti! Menyes Gyula Különös lelkészavatás Az evangélikus többségű Galgagutáról származó Bartos Zoltán nemrég még baptista lelkipásztor volt, november 22-én azonban hivatalosan is elkötelezte magát egyházunk és az evangélikus lelkészi szolgálat mellett. Új szolgatársunkat D. Szebik Imre püspök avatta lelkésszé az aszódi templomban. Bartos Zoltán nem most ismerkedett meg egyházunkkal: gyökerei, családi kötelékei már egészen fiatal korában lehetővé tették számára a lutheri hagyományok megismerését, gyakorlását. Szenteste például minden évben az evangélikus templomba mentek családjával, mivel a helybeli baptista gyülekezetben nem tartottak akkor istentiszteletet. Zoltán 1982-ben felvételizett a baptista teológiára, majd 1987-től 1993-ig a szekszárdi körzetben végezte munkáját, amely hetente 11 igei szolgálatot jelentett. Ezt követően a csömöri és cinkotai baptista gyülekezetben kezdődött az a tízéves periódus, mely alatt a helyi evangélikus lelkésszel, Solymár Péterrel szoros baráti, testvéri kapcsolatot alakított ki. Több esetben „adták kölcsön” neki az evangélikus templomot, mert a baptista imaház kicsinek bizonyult. Zoltán egy életében bekövetkezett törést követően döntött az evangélikus egyház mellett. 2003 februárjában Aszódon kezdte meg szolgálatát Detre János esperes határozott vezetése alatt gyülekezeti munkatársként. Néhány hónappal ezelőtt a szigorított lelkészvizsgán jó eredménnyel végzett, így lehetővé vált, hogy D. Szebik Imre püspök felavassa az evangélikus hitvallásokat és a lutheri tradíciót immáron magáénak valló lelkészt. A püspök prédikációjában kiemelte: aki az eke szarvára teszi a kezét, és előretekint, az alkalmas a szolgálatra. Ehhez tartozik az a speciális feladat is, amely többek között a nógrádi régióban vár az ott szolgáló lelkészekre: a cigányság megszólítása. Elengedhetetlen, hogy megismerjék Jézus nevét, a krisztusi életformát, ezért egyházunknak feladata és kötelessége a cigánysággal való foglalkozás, törődés. Az ünnepi istentiszteletet az aszódi gyülekezet kórusának éneke gazdagította. A templomi alkalmat követő szeretetven- dégségen megtapasztalt szeretet, elfogadás és várakozásba szívélyes köszöntők sora ékes bizonyítéka annak, hogy egyházunk egy Jézus ügye iránt szívből elkötelezett szolgálattevővel gyarapodott. Szebik Imre döntése alapján Zoltán az egyházasdengelegi és a sziráki egyházközségben (az előbbi 270, az utóbbi 150 lelket számlál) kezdi meg evangélikus lelkészi szolgálatát, melyhez társa és három gyermeke biztosít számára szeretetteljes hátteret. Horváth-Hegyi Olivér Jány Gusztáv emlékezete Négymillió - gyorssegélyekre „Nem én vagyok erős, hanem aki mögöttem áll, Krisztus” - egyebek mellett Jány (Hautzinger) Gusztáv evangélikus vezérezredes ezen - szinte szállóigévé lett - szavai is elhangzottak azon az ünnepi alkalmon, amelyet november 24-én tartottak az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az intézmény hallgatói önkormányzata által szervezett megemlékezésen teológusok, a fasori gimnázium 12. c osztályának diákjai és Jány Gusztáv tisztelői vettek részt. Az emlékező alkalmat az ezredes halálának ötvenhatodik és rehabilitációjának tizedik évfordulója alkalrtiából szervezték. Az egybegyűltek elsőként dr. Galli István jogász előadását hallgathatták meg, aki az egy évtizeddel ezelőtt folytatott felülvizsgálati eljárásban a 2. magyar hadsereg parancsnokának védője volt. Ezután id. dr. Fabiny Tibor ny. teológiai tanár, egyháztörténész méltatta Jány Gusztáv érdemeit. Végül Gazdag Sándor, a Donnál harcoló egykori honvéd és Jásdiné Gajárszky Magdolna (Jány Gusztáv sógornője) osztotta meg személyes emlékeit a jelenlévőkkel. GaZsu A Gusztáv Adolf Segélyszolgálat (GAS) november 17-én Piliscsabán tartotta éves ülését. Köztudott, hogy a rászoruló egyházközségeknek kisebb öszszegű, de gyors anyagi segítséget nyújtó szolgálat bevétele a gyülekezetek évente egy alkalommal megajánlott vasárnapi perselypénzéből tevődik össze. Idén több mint négymillió forint szétosztására nyílt lehetősége a GAS-nak. Ebben az évben az Északi Egyházkerület adományainak összege volt a legmagasabb, de az adakozókedv növekedése jellemezte a másik két egyházkerületet is. Evangélikus Élet - Éled. Éled? Fizessen elő lapunkra! Demokratikus csapdák A kilencvenes évek törvényhozó zsinatainak egyik fő feladata az alapelvek megfogalmazása, az ezeket meghatározó alapkérdések megvitatása volt, így szóba került a presbitériumok és a közgyűlések viszonya, illetve az, hogy szükség van-e egyáltalán két testületre, vagy elegendő egyet működtetni. Végű! a többség minden kérdésben a demokratikusabbnak tartott megoldást választotta, egyben súlyt helyezett a szakmaiságra. így alakult ki az elfogadott modell. Megmaradt mindkét testület, és - elsősorban a személyi kérdésekben - a közgyűlés kapott nagyobb hatáskört. Ebben az a gondolkodás tükröződött, mely negyven év kedvezőtlen tapasztalatai alapján úgy vélte, hogy a presbitérium jobban manipulálható. A túlszabályozás veszélye jelentkezett legutóbb, amikor délelőtt az országos presbitérium, délután az országos közgyűlés ülésezett. A törvény a szakmaiság érdekében a presbitérium feladatává teszi a közgyűlés előkészítését. így viszont a presbiterek, akik a közgyűlés tagjai is, kétszer vitatják meg ugyanazokat a témákat. Számomra a nap legfőbb tanulsága az volt, hogy jelentősen javítani kell a kommunikáción, az információáramlás módján az egyházban - nemcsak a választott tisztségviselők között, hanem minél szélesebb körben. Ezúttal a két legtöbbet vitatott napirendi pont az országos iroda strukturális fejlesztése, illetve az aszódi Podmaniczky-kastély ügye volt. Szemlátomást a közgyűlési tagok többsége a kiküldött anyagokon túl - érthetően- kevés információval rendelkezett az ülés fő napirendi pontjairól. Ez a helyzet egyrészt félreérésekhez vezethet, másrészt nehézzé teszi a felelős döntés meghozatalát. Ha az a jogos igényünk, hogy ne szűk körben szülessenek a fontos döntések, hanem azok valóban az egyháztagok többségi véleményének feleljenek meg (természetesen kellő szakmai megalapozottsággal), akkor ennek meg kell teremteni a feltételeit. E téren is csapdahelyzet mutatkozott. Az országos iroda fejlesztése többek között a jobb kommunikációt, a gyülekezetek jobb tájékoztatását is szolgálná. Természetesen alapvető igény a színvonalasabb hivatásos munka, az egyházi és - a ránk is természetszerűleg vonatkozó - világi törvényeknek való megfelelés. A korábbi, az egész társadalmat jellemző „kézi vezérlésről”, paternalista gyakorlatról, a hasonló esetekben szubjektív tényezők alapján hozott ellentétes döntésekről át kell állni a törvényes rendnek megfelelő munkastílusra. Ennek viszont meg kell teremteni a személyi, tárgyi, költségvetési feltételeit. Ezt célozta az az előterjesztés, amely elsősorban a meglévő erőforrások célszerűbb felhasználására épült, és csak szerény létszámfejlesztést igényelt (két fő felvételét). A vitában részt vevők többségének véleménye viszont az apparátus túlzott kiépítésétől, egyfajta egyházi bürokráciától való félelmet tükrözött. Bár az előterjesztést végül az országos közgyűlés elfogadta, nem kétséges, hogy a továbbiakban több tájékoztatást kel! nyújtani az országos iroda munkájáról, a törvényeink által meghatározott tevékenységéről. Ennek lényege, hogy a gyülekezetek és az intézményrendszer működésével kapcsolatos adminisztratív és egyéb teendők jelentős részét az iroda végzi, illetve számos kérdésben koordinatív funkciót lát el. Működteti az országos bizottságokat, előkészíti a testületi üléseket. Intézi a testvéregyházi, az állami, a nemzetközi kapcsolatokból adódó teendőket. Felelős a költségvetés végrehajtásáért. Ehhez képest szerénynek mondható a létszám, tehát valójában megfelel a helyzet a kritikus hozzászólásokban megfogalmazott elveknek. De a jó tájékoztatás továbbra is igen szükséges. Ezt támasztotta alá a másik neuralgikus vitatéma, a Podmaniczky-kastély ügye is. Itt végül az iroda eredeti előterjesztésével szemben az országos presbitériumban nagy vita után elfogadott javaslatot tette magáévá a közgyűlés. E szerint a döntést a májusi - netán egy korábban összehívott - közgyűlésig elhalasztjuk. Az iroda előterjesztése szerint a kastélyt - amely az elmúlt hetekben már birtokunkba került, így minket terhelnek az őrzési, állagmegóvási költségek - azonnal visszaadjuk a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóságnak, fenntartva egy esetleges későbbi kompenzáció reményét. E megoldás előnye, hogy megszabadulunk a fenntartás terheitől, hátránya, hogy lemondunk mindenfajta hasznosítás lehetőségéről. Nyilván ezért is fogadta el a közgyűlés a döntés halasztását célzó javaslatot. Ez arra épült, hogy fél év alatt kiderülhet a jelentkezett magánbefektető tőkeereje, Aszód város közreműködésének jelentősége, az Északi Egyházkerület, illetve az Észak-Pest Megyei Egyházmegye törekvéseinek realitása. Bár a vita jelentős része és az érvek többsége emocionális tartalmú volt, kétségtelen, hogy a halasztás ezúttal nem tehetetlenséget, hanem egy nagy múltú, értékes egyházi épülettel kapcsolatos felelősséget tükröz. Persze lehet, hogy fél év múlva mégiscsak le kell mondanunk a kastélyról, bár még a küszöbön álló európai uniós csatlakozásunk is ígér némi mozgásteret a megoldásban. A többes jelölés kétségkívül demokratikus eljárás. Ez is nagy hangsúlyt kapott a rendszerváltozáskor. De alapvetően szakmai pozíciók betöltésekor nem biztos, hogy a titkos többségi szavazás a kiválasztás legjobb módja. Ehhez járul hozzá az is - bármennyire is elfogadja minden jelölt a módszert hogy óhatatlanul kisebb-nagyobb sérülést okozhat a vesztes szerep. Lehet, hogy a jövőben jobban szocializálódunk erre, de valóban kellemetlen helyzetet teremt, amikor egy kitűnő lelkész vagy nem lelkész szakembert egy-egy tisztségre felkérnek, az illető elvállalja, azután a demokrácia jegyében jön még egy vagy több jelölt, és a - végső soron - szakmai kérdést egy testület többnyire szoros szavazása dönti el. Az eljárás tisztességes voltához nem férhet kétség. Ezúttal az országos ügyész megválasztásakor alakult ki 17:13-as szavazati arány, egy érvénytelen vokssal. Érdekes volt a folyosón hallott vélemény, miszerint a minimális különbséggel elért eredmény főleg azzal függ össze, hogy az egyaránt kiváló és jó benyomást keltett jelöltek közül a többség szívesebben szavazott a vidéki jelölt mellett, netán a fővárosi ellen. Ha ebben lehet is némi igazság, reméljük, nem ez a szempont határozza meg döntően a közgyűlési tagok gondolkodását. A törvény szerint az országos presbitérium feladata az egyházi költségvetés elfogadása. Ebben az esetben a jó előkészítést, az iroda, a Gazdasági Bizottság, az elnökség munkáját dicséri, hogy a felelős testület alig több mint félórás vita és néhány kérdés tisztázása után elfogadta a '2004. évi, közel hatmilliárdos főösszegű előirányzatot. Ez természetesen tartalmazza az iskolák, az intézmények normatív támogatását, a hitoktütás költségeit is. Az már a testületek ismert gondját tükrözte, hogy egy ugyancsak jelentős döntést- már a határozatképtelenség rémétől fenyegetve - a közgyűlésnek néhány perc alatt, késő délután kellett meghoznia. 2004. április l-jén átvesszük a Vas Megyei Önkormányzattól a Szombathelyen működő Egészségügyi Gyermekotthont és Idősek Otthonát, ahol 80 idős személyt és 70 fogyatékos gyermeket gondoznak. Ebben a döntésben a diakónia iránti elkötelezettségen túl - netán az időkényszertől is befolyásolva - az előkészítők iránti bizalom tükröződött, amely nélkül nem lehet dolgozni. Ez talán a nap legfőbb üzenete. Sokat erősödött az elmúlt időszakban a bizalom az egyházban, de sok még a gyanakvás, az előítélet, olykor az indokolatlan félelem. Tovább kell mennünk a bizalomépítés útján. A tisztességes tevékenységen túl e téren a nyitottság, a minél teljesebb információáramlás, a széles körű tájékoztatás jelenti a legtöbbet. Frenkl Róbert Tisztelettel kérjük kedves olvasóinkat és a lelkészt hivatalokat, hogy a 2004-es bibliaolvasó Útmutató, illetve az Evangélikus naptár iránti igényeiket juttassák el kiadónkhoz. Útmutató 2004 Luther Kiadó - 1085 Budapest, Üllői út 24. Fax: (06 1) 486-1229 • e-mail: r... ,, kiado@iutheran.hu Evangélikus naptar 2004 9 » f
