Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-30 / 48. szám
Bottá Dénes Felvételei 4. oldal 2003. NOVEMBER 30. Közelebb az Istenhez, közelebb az emberhez! A Keresztény Demokrata Fórum I. országos közgyűléséről „Fórumot szeretnénk biztosítani minden olyan keresztény ember számára, aki nem egy párt keretein belül akar politizálni, de kialakult értékrendjét követve a társadalom javát kívánja szolgálni” - mondotta Szászfalvi László országgyűlési képviselő, az elmúlt hétvégén hivatalosan is megalakult Keresztény Demokrata Fórum elnöke. A vallási és nemzeti értékeket hangsúlyozó, ökumenikus szellemű egyesület november 22-én a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében tartotta I. országos közgyűlését. A „Közelebb az Istenhez, közelebb az emberhez!” mottó jegyében rendezett egész napos program során ki-ki közelebbről is megismerkedhetett a hívő emberek aktívabb közéleti részvételének előmozdítását szorgalmazó oivil szervezet céljaival. A KDF „bemutatkozását” rövid elmélkedések, valamint előadások sora előzte meg. A Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye érsekének, Bábel Balázsnak, illetve a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének, Szabó Istvánnak az áhítata után ifj. Hafenscher Károly evangélikus lelkész, országos irodaigazgató beszélt (Jn 15,5 alapján) arról, hogy mindenkor Krisztust követve, a szeretet útján kell járnunk ebben a farkastörvényű világban. Csak Jézusban és Jézus által lehet miénk mindaz, amire egy emberhez méltó, kiteljesedő élethez szükségünk van - hangsúlyozta Hafenscher Károly, akit Rázmány Csaba unitárius püspök követett a közgyűlést nyitó elcsende- sedés igehirdetőinek sorában. A Keresztény Demokrata Fórum „tézisei” között is hangsúlyos szociális felelősség fontosságát húzta alá a nap talán legfelemelőbb eseménye, a Lakiteleki Népfőiskola és a Keresztény Demokrata Fórum által közösen meghirdetett önéletiró pályázat ünnepélyes eredményhirdetése, amelyet Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, az MDF alelnöke ismertetett. „Az én keresztem” címmel, a fogyatékossággal élők körében meghirdetett „írói versenyre” nyolcvanhat munkát nyújtottak be. A személyes életsorsot, a kereszthordozás lelki történéseit bemutató írások közül a zsűri a kerekegyházi Frizné Kiss Évát (képünkön) részesítette a 60 ezer forintos I. díjban. Ebédszünet után két római katolikus hetilap, illetőleg az Evangélikus Elet is lehetőséget kapott a „bemutatkozásra”. Abban mindhárom lap főszerkesztője egyetértett, hogy az elsődlegesen fontos lelki, spirituális tartalom mellett az egyházi lapoknak is szükséges reflektálniuk korunk és társadalmunk aktuális kérdéseire. Hogy mit jelent keresztény szemszögből értékelni társadalmi avagy politikai kérdéseket, arra a Keresztény Demokrata Fórum I. közgyűlésén számos neves közéleti személyiség előadása mutatott gyakorlati példát. - gazdag Balról jobbra: Bábel Balázs, ifj. Hafenscher Károly, Rozmány Csaba és Szabó István Evangélikus Élet Szeretet - bővülő intézményben Egyre inkább gyarapodik azon gyülekezetek száma, amelyek elmondhatják magukról: van erőnk, lehetőségünk, lelkesedésünk ah hoz, hogy építkezzünk, hogy a felmerülő igényeket lehetőségünkhöz mérten maximálisan kielégítsük. A 2600 lelket számláló alberti egyházközség ezek közé tartozik, hiszen alig több mint öt hónap alatt újabb szárnnyal bővülhetett a gyülekezet szeretetotthona. Ezzel az egyházi tulajdonban lévő szociális intézmény - Szmolár Attila lelkész és munkatársai lendületes munkájának és szorgalmának köszönhetően - immáron 62 fő befogadására lett alkalmas. A z 1942-ben épült szeretetotthon igazgatótanácsa 2001 tavaszán hagyta jóvá az újjáépítésről szóló terveket. A munkálatok megkezdését az is indokolta, hogy 2004- től kezdődően nemcsak az önkormányzati, hanem az egyházi intézményeknek is meg kell felelniük az Európai Unió norma- rendszerének. Tavaly kilenc kétágyas-fürdőszobás szoba épült, emellett egy aularész, valamint a fonti szinten egy kápolna készült el. Idén tovább folytatódtak a munkálatok. Februárban eldőlt az újabb két-, illetve egyágyas lakrészek és a három darab, fekvőbeteg-ellátást biztosító betegszoba, a korszerű fürdető helyiség, a gazdasági iroda, a könyvtárként és tévészobaként működő foglalkoztató terem létesítéséről szóló tervezet sorsa. Az alapkő- letételre június 1 -jén került sor Bozorády Zoltán püspökhelyettes szolgálatával. A három éve folyamatosan bővülő szeretetotthon fejlesztése összesen 150 millió forintot igényelt, amelyhez a Magyarországi Evangélikus Egyház 42 millió forinttal járult hozzá. A finnországi testvérgyülekezet közel 4 millió forinttal segítette az építkezést. A fennmaradó 104 millió forintot az intézmény belépési adományokból, illetve megtakarításból tudta fedezni. Az alberti gyülekezet november 23-ai ünnepi istentiszteletének vendége és igehirdetője D. Szebik Imre elnök-püspök volt, aki az alkalmat követően felszentelte az új épületszámyat. Ekkor került sor a szeretetotthon bejárata mellett található, bronzból készült emléktábla leleplezésére is, melyen az igei mottó mellett az építkezés támogatóinak nevei olvashatók. Az ünneplő gyülekezetét és a szeretetotthon lakóit - az egyházkerület vezetőjén és a gyülekezet lelkészén kívül - Koczor Tamás, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese, Fazekas László, Albertirsa polgármestere, valamint a város országgyűlési képviselője, dr. Csáky András köszöntötte. Horváth-Hegyi Olivér Hagyomány, hogy a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) évente háromszor tart csendes- hétvégét a révfülöpi oktatási központban: egyet ősszel az alsós korosztálynak, egyet tel végén a felsősöknek és egy hosszabb alkalmat nyáron minden lelkes és odavágyó kicsinek és nagynak. November 21-23. között tehát egy „hagyományos” csendeshétvégéje volt a líceumnak? Semmiképpen! Hiszen amit az 51 diák és a 7 vezető az imádság jegyében eltelt napokon átélt, ahol mindenki a kegyelmi ajándékának mértéke és milyensége szerint munkálkodott a záró istentisztelet szolgálatában, az semmiképpen nem nevezhető hagyományosnak! Az oltárkép elkészítése, az istentisztelet teljes liturgiája, az imádságok minden szava, az ige színdarabban való megjelenítése, az énekek összeállítása, megszólaltatása és hangszeres kísérete mind-mind diákjaink szolgálatával kelt életre. Hagyományosnak tekinthető, hogy ilyenkor a diákok és a vezetők (lelkész, tanár és teológus) Isten és egymás előtt megnyílnak, őszintén tárják fel hitük titkait és szívük érzéseit? Igen, mindenkori reménységünk ez, hogy diák és tanár egyszerre lehessen tanítványa Jézusnak, akik a hétköznapi feladatokhoz ilyen közösségben meríthetnek erőt, ám azt hiszem, e hétvége egészen felülmúlta az eddigi alkalmainkat. Vincze Katalin, az idei év iskolalelkésze lendületével, szervezésével és lelkesedésével kovácsolta eggyé a közösség látható oldalát. Mind úgy születünk, hogy az imádság ősérzése bennünk van, melyet gyermekkorunktól nagyszülők, szülők, lelkészek, lelki tanítóink csiszolnak bennünk, kiktől sokszor el-ellopunk egy gesztust, egy szót, amely utat nyit számunkra az igazi imádságra. Ám ha diákjaink gyermeki imádságait hallgatjuk, megértjük Jézus tanítását: „gyermekké kell lennünk”. Vessük le felnőttes gátlásainkat, pózolásainkat, szókeresésünket! Akkor átélhetjük a magasságban, mélységben, könyörgésünkben, hálaadásunkban és bűnvallásunkban, hogy Isten mindenkor meghallgatja imádságunkat. Budaker Dóra Hétvége az imádság jegyében Füller Mihály evangélikus lelkész a Tolna megyei Tengelicen él családjával együtt. Aprócska gyülekezete ellátása mellett - mint mondja - nyugodtan marad ideje a misszióra, amelyhez az áldást is megkapja. Lelkészi munkája mellett tudását egyéb területeken is kamatoztatja, hogy ne rójon elhordozha- tatian anyagi terhet a rá bízott nyájra. Minden munkát szolgálatnak tekint, hiszen a hívő ember bárhol jár, Isten követe kell, hogy legyen. A közelmúltban- többek között - a Paksi Atomerőműben kellett tolmácsként helytállnia...- Alig néhány hónap telt el a Paksi Atomerőműben történt üzemzavar óta. Még mindannyiunkban elevenen él az emlék, hiszen ezzel volt tele a média. Hozzáértők és dilettánsok elemezték, vitatták a helyzetet, próbálták vizsgálni a hatásokat, keresték a felelőst és a megoldást a felmerült problémára. Sokan rettegtek, és rengeteg kétség támadt az emberekben. A sajtóban közölt sokféle információ csak még bizonytalanabbá tette őket. Ebben a helyzetben hívták Ont tolmácsolni az erőműbe. Nem félt-e az annyit hangoztatott veszélyektől, amikor ezt a felkérést megkapta?- Több éve vállalok már tolmácsolást az atomerőműnél. Jól ismerem a biztonsági intézkedések megbízhatóságát és a sugárzási viszonyokat. A mért értékek nem haladták meg a korábbi adatokat, konkrét személyi sérülésről sem értesültem, ezért is nevezzük csak üzemzavarnak és nem balesetnek a történteket. Nem volt bennem félelem. A feleségem persze aggódott egy kicsit, de így legalább mindig tudtam, hogy imádságos háttér kísér a munkám során. „Sugárzó” arccal szolgálni- Hogyan került kapcsolatba az erőmüvei?- Eredetileg nem lelkésznek készültem, hanem erdőgazdasági gépészmérnöknek. Az egyetemet a csehországi Bmóban végeztem el, így szereztem meg a mostani munkához szükséges nyelvismeretet. Emellett németből van még nyelvvizsgám. Mindezek birtokában idén nyáron két cseh és két német munkacsoportnak lehettem segítségére.- Hogy érzi magát lelkészként egy világi munkahelyen?- Érdekes kihívás ez számomra is, hiszen mindig más és más területeken kell fordítani és új szókészletet elsajátítani. Színesebbé teszi az életemet a fordítás. Ahogy az ige tolmácsolásával az Isten és az emberek közötti megértést munkálhatom, a nyelvismeretemmel is tulajdonképpen közvetítek, segítek. Ahogy tréfásan mondani szoktuk, ebből a szolgálatból mindig „sugárzó” arccal jövök haza.- Mit szólnak a munkatársai, amikor kiderül, hogy lelkész?- Először is már azelőtt igyekszem hívőként, lelkészként jelen lenni, mielőtt a foglakozásom kiderülne. Ez nem jelenti azt, hogy tökéletes vagyok. A munka sodrában az ember könnyen követ el hibákat. Itt most nem a fordítási bakikra gondolok, hiszen ezeket hamar, segítőkészen kijavítják a kollégák. Emberi súrlódásokról van szó, amelyek bárhol előfordulnak. Felelősségteljes munkában, sokszor 12 órás műszakokban vagyunk együtt, és természetesen közöttünk is támadnak konfliktusok, melyekre ki-ki vérmérséklete szerint reagál. A lelkész sem tökéletes, büntelen. Lehetetlen tőle emberfeletti viselkedést elvárni. A különbség csupán az, hogy esendő természete ellenére mégis megpróbál az isteni normák szerint élni. Ahol látom, hogy hibáztam, törekszem arra, hogy bocsánatot kérjek embertől, Istentől egyaránt. Amikor pedig kiderül, hogy lelkész vagyok, mindig nagyon meglepődnek a munkatársaim. Aztán számtalan kérdést tesznek föl Istennel és a hittel kapcsolatban. Jó alkalom ez a bizonyságtételre. Hála az Úrnak, gyakran lehettem részese áldásos, elgondolkodtató beszélgetéseknek.- Az új szituációban milyen tapasztalatokkal gazdagodott?- Nagyon elgondolkodtatott az, ahogyan a paksi üzemzavart a sajtó kezelte. Nem akarom most a médiát ostorozni, de azt hiszem, nem egyedül gondolom úgy, hogy meglehetősen szenzációhajhász módon sikerült tálalni a tényeket, s ez az igazságot nem megmutatta, hanem inkább elferdítette. Mindenhonnan azt zúdították ránk - tisztelet a kevés számú kivételnek hogy milyen hatalmas veszély- forrást rejt az erőmű, holott kimutatható, mérhető, bizonyítható egészségkárosító hatást nem tudott senki igazolni. Más komoly gondok is vannak, amelyekre kevésbé figyelünk. Egyéb ipari tevékenységek is szennyezik a környezetünket, a talajt, a levegőt, a vizeket. Ezekről azonban hallgatunk, mintha nem is léteznének. A bűnökkel is valahogy így van: időnként felkapott lesz egy-egy téma, bizonyos szenvedélyek ártó hatása a figyelem középpontjába kerül, másokat meg egyszerűen tudomásul sem veszünk, pedig léteznek. Rombolnak, ártanak, nagy pusztítást végeznek az életünkben. Természetesen nem riogatni akarok. Fontos, hogy ne essünk túlzásokba se a veszélyeket illetően. Kezeljük őket súlyuknak megfelelően, és az isteni rendet szem előtt tartva törekedjünk lelkünk és környezetünk tisztaságának, épségének megóvására. Ez az, amit mi, emberek megtehetünk. Ez még nem jelent biztonságot, de meg kell tennünk, hiszen Isten ránk bízta a teremtett világot. Igen, vannak korlátáink is, van, ami nem rajtunk múlik. De ne feledjük el, nem vagyunk árvák. Urunk ígéretet adott nekünk: nem kell elhagyatottan élnünk: igazi biztonságot, védettséget Isten oltalmában találhatunk. F.T. ? t «
