Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-30 / 48. szám

2. oldal 2003. NOVEMBER 30. r Evangélikus Elet w wr w ELŐ VIZ Ha Jézus közeledik... Az egyházi esztendő talán legkedvesebb időszaka az advent és a karácsony. Per­sze gyakran elhangzik a vád: ezekben a hetekben belemerülünk a vásárlás és az ajándékozás gondjaiba, és ez az amúgy szép szokás elfeledteti velünk az advent üzenetét, a karácsony lényegét. A négy adventi vasárnap arra való, hogy a karácsonyi történet megismerése előtt foglalkozzunk az előzményekkel is. Jézus jön. Az ige testet ölt. De a csodá­latos betlehemi éjszakát, Jézus születé­sét, eljövetelét sok minden más is meg­előzte. Az ígéret már nagyon régen elhangzott arról, hogy jön majd a Meg­váltó, hogy egy Gyermek születik né- künk (Ezs 9,5)... Jézus jön. Ha figyel­mesen tanulmányozzuk Lukács evangéliumának első és második fejeze­tét, felfedezhetjük, hogy amint közele­dik, úgy sűrűsödnek az események. Egy­szerre minden fontossá lesz, és sok apró részlet különös súlyt kap. De melyek ezek a részletek? Fontos, hogy Krisztus születését Ke­resztelő János útkészítése előzte meg. Nem szabad megfeledkeznünk a próféta szüleiről sem. Nem véletlenül hívták Za­kariásnak Keresztelő János édesapját. Ez a név azt jelenti: Isten megemlékezik. Már ebben is ott rejlik a boldogító hír: Isten nem felejti el azt, amit megígért. Fontos, hogy Keresztelő János szülei gyermektelenek és öregek. Már nem is imádkoznak utódért, hiszen lehetetlen­nek tűnik az, hogy kívánságuk teljesül­jön. Az angyal szájából azonban elhang­zik az ígéret, hogy fiuk születik, aki „nagy” lesz Isten előtt. Nagy lesz, de nem a világ, az emberek szemében! Itt találkozunk először ezzel a más mérték­kel. Keresztelő János azért lett nagy, mert Isten eszközévé vált abban, hogy az embereket előkészítse Jézus befoga­dására. (Felvetődik a kényelmetlen kér­dés: mi hogyan imádkozunk gyermeke­ink jövőjéért? Csak azt kérjük, hogy sikeresek, gondtalanok legyenek? „Na­gyok” legyenek az emberek előtt? Vajon milyenné lesznek gyermekeink, unoká­ink Isten szemében?) Ugyanebben a részben szerepel elő­ször Mária is. Erzsébet (Keresztelő Já­nos anyja) és Mária egy időben lesz vá­randós. Nem véletlen, hogy Erzsébet öreg, Mária pedig szűz, vagyis a szülés mindkettőjük számára lehetetlennek tű­nik. A két asszony találkozik, és egy­mást erősítik a hitben. Sorsuk össze­cseng, és azt üzeni: Istennél semmi sem lehetetlen! Még sokáig folytathatnánk az előz­mények tanulmányozását. Most csak ízelítőt adtunk abból, hogy mennyi - máskor észre sem vett - üzenete lehet az adventnek. Elet támadhat a már halott­nak hitt állapotból is! A teremtés csodá­ja ismétlődik, amikor a lelki halálból életre kel egy ember vagy akár egy élet­telen gyülekezet. Olvassuk el ilyen szemmel is Lukács evangéliumának első és második részét! Ez az időszak sok ajándékot rejt ma­gában annak, aki felfigyel ezekre az elfe­lejtett részletekre. Az advent az elcsendesedés és a vára­kozás ideje. Bárcsak keresnénk és meg­találnánk azt a csendet, amelyben igazi lelki éhséggel tudnánk várni és fogadni a szabadító Jézus érkezését! Gáncs Aladár A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség pályázatot hirdet irodavezetői állásának betöltésére. Az irodavezető feladata: ügyintézés; adminisztráció; pénztárkezelés; pályázatírás és -elszámolás, egyéb szervezési feladatok. Munkakezdés: 2004. január 1-től. Bérezés: megegyezés szerint. Feltételek: - érettségi; - felhasználói szintű számítógépes ismeretek; - jo­gosítvány, nyelvtudás előnyt jelent. A jelentkezéseket és az önéletrajzo­kat 2003. december 1-ig várjuk a Mevisz irodájába. Tel./fax: 061/317- 1671, cím: 1085 Bp„ Üllői út 24. e-mail :mevisz@mevisz.hu ADVENT 1. VASÁRNAPJA Az új kezdet Lk 3,1-6 Advent első vasárnapján évről évre ki­mondhatatlan várakozás vesz rajtam erőt. Mintha mindenki ünneplőbe öltö­zött volna a templomban. Mintha min­denkin - észrevehetően - valami teljesen más életérzés lenne úrrá, mint az előző hetekben, az előző vasárnapokon. Meg­szólal az orgona, és Ambrosius régi him­nuszát intonálja: „Veni redemptor gen­tium” („Jöjj, népek megváltója”). Látom az adventi koszorút, hallom a Ke­resztelő Jánosról szóló igeszakaszt, és tu­dom, tényleg minden megváltozott. Való­ban másként szól az ének. Másként csillognak a szemek is: itt az egyházi újév. Atyám ismét végig akar vezetni azon az úton, amelyen találkozhatom Jézus életé­nek fő eseményeivel, amelyen - reménység szerint - egyre mélyebben élhetem át ismét az evangélium üzenetének személyességét. Ma egyenesen felém irányul, engem szólít meg a régi ézsaiási prófécia: „ké­szítsétek el az Úr útját ”. A próféta azzal vigasztalja a fogságban lévő népet, hogy hirdeti neki: letelt rabsága, megbűnhő­dött minden bűnéért, rövidesen eljön a szabadulás ideje, amikor az Úr mint pásztor összegyűjti bárányait, és szelí­den, szeretettel terelgeti őket. Addig azonban még sok feladata van a népnek, építenie kell az utat, az Úr útját. Nemrég láttam egyik épülő autópályánk földrendezési munkálatok alatt álló szaka­szát. Azt az útalapot készítették, amelyre majd az aszfaltréteget húzzák. Döbbenten érzékeltem, milyen hatalmas munka ered­ménye az egyenes, korrekt útpálya. Lenyű­gözött a töltés időnkénti monumentalitása. Máshol a durva felület megmunkálásának nyomai voltak láthatók: hatalmas marógé­pek nyomai a tájban. A cél egyértelműen kitűnt: az épülő útnak használható, méltó alapot kell biztosítani. Életünk mennyi göröngyét kell ebben a csendes, szelíd adventi időszakban szétvernünk, hány és hány görbe kis utunkat kell kiegyenesítenünk! Kereszte­lő megtérésre hívó szava szívünk köze­pébe talál. Az üzenet szinte kiemel a templompadból, ahová meghitt nyugal­mat óhajtva ültünk be. Mivel az egyházi esztendő vége felé már oly sok hitünkkel kapcsolatos kérdést végiggondoltunk, és az igehirdetések annyiszor indítottak tu­datos irányváltásra, úgy érezzük, hogy jólesik a békés, csöndes padban ülni és várni a szabadító Úr közeledését. Ám Keresztelő azonnal észhez térít: az új kezdet feladatokat jelent! Göröngyös, görbe utakkal van tele lel­künk, életünk. Nem könnyű nekiállni át­építésüknek. Sokszor érezzük: mindent le kéne rombolnunk ahhoz, hogy újat kezd­hessünk! Mint amikor tavasszal a gaz­dák elégetik a régi füvet, hogy helyén az új akadálytalanul nőhessen. Ez azonban az embernél nem így működik. A koráb­bi tapasztalatokat, érzéseket, emlékeket nem lehet nyomtalanul eltüntetni. Szá­molnunk kell velük, fel kell mérnünk hatásukat, amikor az érkező Úr felé for­dulnunk. Nem mondhatjuk, hogy ő ed­dig is tudott rólunk: alapjában semmit sem kell itt megváltoztatni, elég jobbít- gatni, javítgatni. Tudnunk kell, hogy az útkészítés és a kátyúzás között óriási kü­lönbség van! Az egyenes és sima út készítése egy­részt önvizsgálatra indít: göröngyös, gir­begurba utacskáimat át kell építenem olyan úttá, amelyen csak az Úr közleked­het. Másrészt azt is jelenti, hogy nekem is egy maroknyi útfeltöltő anyaggá kell válnom abban a monumentális útban, amelyen a végső időben értünk érkező Urat várjuk. Tudatosítanunk kell, hogy a közös nagy útba való beépülés feltétele a magunkban simává tett út. És mindez miért? Hogy Isten szabadítását minden halandó megláthassa. Lukács evangélista precíz idő- és helymeghatározása magalapozza az üze­net fontosságát: ettől kezdve valami új kezdődik. Krisztussal együtt járva ismét átélhetjük, hogy a fogságban szenvedő lélek erőt, szabadságot kap az Úr szere- tetéből. Ezért levetheti kötelékeit, szaba­don fellélegezhet, és elindulhat küldeté-. sére. Más szóval örökre beépülhet abba az útba, amelyen a szabadító Úr jön majd el, hogy új eget és új földet teremtsen. Csendesedjünk el, és adjunk hálát az új egyházi esztendőért! Merítsünk erőt az értünk érkező Krisztus felderengő fé­nyéből, és folytassuk küldetésünk útját. „Jól készítsétek útját, A vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.” (EÉ 140,2) Johann Gyula IMÁDKOZZUNK! Mennyei Édesatyánk! Áldott légy, hogy újat akarsz kezdeni velünk, akik sokszor már nem hisszük el magunkról, hogy jól megszokott, „békés” kis világunkból valaki kimozdíthat még bennünket. Kérünk, mu­tass rá életünk göröngyös, egyenetlen, gör­be útjaira, és ezek kiigazítása után indíts küldetésünk teljesítésére, szereteted eszten­dejének meghirdetésére. Jövel, Urunk Jé­zus! Amen. o RATIO OECUMENICA Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretet­tel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta tehető­séggel is. Mennyei Atyánk! Jézus fogadására készülünk az ad­venti hetekben. Kérünk, készítsd elő szívünket, hogy méltóképpen fogadhassuk a világ világosságát, örven­dező lélekkel várjuk a mi Üdvözítőnket. Amikor most hozzád fohászkodunk, kérünk, figyelj ránk, hogy imád­ságunkkal megnyissuk a szívünket, és helyet adjunk a mi Megváltónknak. Mennyei Atyánk! Jézus Krisztus emberré lett, s ez­zel olyan méltóságot adott az emberiségnek, amelyet teljeséggel megérteni sem tudunk. Kérünk, mutasd meg a békétleneknek, a gyűlölködőknek, a szeretetleneknek, a háborút viselőknek, a másokat kizsákmányolóknak, hogy áldozataikban legszentebb ajándékodat, az életet gyalázzák meg. Bocsáss meg nekünk, hogy nem vettük komolyan Krisztus emberré léteiének csodáját, és sze­retetlenek, gyűlölködők, közönyösek voltunk. Kérünk, segíts, hogy az adventi időben különösen is oda tudjunk figyelni a szükséget szenvedőkre, a magányosokra, az otthontalanokra. Kérünk, segítsd meg mindazokat, aki­ket az emberi közöny vigasztalanul hagy. Te légy min­den elesett támogatója, minden magányos társa, te légy minden békéden békessége. Urunk, te utad készítésére hívtál el bennünket is. Megvalljuk előtted, hogy ehelyett gyakran csak a saját útjainkat járjuk. Engedjük, hogy az adventi idő valósá­gos mélysége elvesszen előlünk, s így csak fáradtan, ki­égve érkezhetünk el karácsony ünnepéhez. Kérünk, lát­tasd meg mindannyiunkkal, hogy a készülődés valójá­ban nekünk adott ajándékod, amellyel gazdagítani akarsz minket. Segíts, hogy ne zárjuk el magunkat gon­doskodásod elől. Könyörgünk gyülekezetünkért, egyházunkért, az egész kereszténységért. Az egyházra bíztad az útkészí­tés szolgálatát, úgy is, hogy ő maga is a megtérés útján jár, és úgy is, hogy hirdeti a megtérés és a bűnbocsánat evangéliumát ebben a világban. Kérünk, segíts, hogy az irántunk való bizalmadat ne játsszuk el, hanem hitele­sen éljük és szóljuk igédet. Urunk, útra hívtál bennünket. Köszönjük, hogy út­közben a te ajándékaidat találjuk, s végül a te békessé­gedbe érkezünk. Áldd meg úton járásunkat, áldd meg idei adventünket, készíts fel bennünket az ünnepre. Ámen. SAROK MUSICA SACRA V. £ 5 Q£ 3 Kántori szolgálat az istentiszteleten E téma kifejtéséhez először is tisztáz­nunk kell, mi mindent takar a kántor fo­galma. Lássunk egy történelmi példát! J. S. Bach fiatal korában Amstadtban az istentiszteletek orgonista szolgálatát látta el; a Tamás-templom kántoraként viszont az volt a feladata, hogy a lipcsei templomok zenei életét megszervezze, összehangolja, a megszólaltatandó mű­vekről gondoskodjék. Ebből világosan kiderül, hogy a kántorság összetettebb tevékenység. Anélkül, hogy az akkori helyzetet másolnánk - hiszen ennek sem értelme, sem realitása nincs -, mégis érdemes alaposabban szemügyre venni, mivel útmutatásul szolgálhat mai egyházzenei életünk számára is. A kántor feladata, hogy a lelkésszel együtt az istentiszteletet megtervezze, a liturgia megvalósításának feltételeit megteremtse. A kántori hivatás ellátása tehát egyrészt átfogó zenei, hangszeres, liturgiái, teológiai ismereteket, másrészt teljes lelki-szellemi odaadást igényel. A kántor orgonista szolgálatának leg­fontosabb része a gyülekezeti énekek megfelelő bevezetése, majd „vezetve kí­sérése”. (A „kísérünk vagy vezetünk” kérdését a közeljövőben részletesen fog­juk tárgyalni.) Ezután - és csak ezután - következnek az önálló orgonamüvek, hiszen ezek, ha a kántor nem eléggé kép­zett, elhagyhatók, míg gyülekezeti ének nélkül az evangélikus istentisztelet nem képzelhető el. Az orgonaművek két csoportját a korálfeldolgozások és a szabad kompo­zíciók alkotják. Szabad orgonamü hang­zik fel az istentisztelet elején és végén. A prelúdium ne legyen több két percnél (maximum két oldal). Ajánla­tos plénum hangzású darabot választa­ni. A prelúdium hangnemben illesz­kedjék a kezdőénekhez: azonos (vagy rokon) hangnemben legyen. Ne azt játsszuk az istentiszteleten, ami éppen a kezünk ügyébe akad, hanem az alka­lomhoz válasszuk ki a megtanulandó művet, úgy, hogy az időtartamban és karakterben is megfelelő legyen. Ugyanezek a szempontok érvényesek a posztlúdiumra is. Rövid előjátékok, szabad orgonamüvek hangnem szerint elrendezve több német kiadványban is rendelkezésre állnak, de mi magunk is összeállíthatunk egy gyűjteményt szol­gálatunk folyamán. Elsősorban a főének, de a kezdőének előtt is előadhatunk az énekhez illesz­kedő korálelőjátékot. Ilyenkor - ha a mű ezt lehetővé teszi - felesleges még intonációt is játszani. Problémát okoz­hat, hogy nem minden énekhez találunk előjátékot. A német korálkincs legjava bővelkedik feldolgozásokban, de a ké­sőbbi - és főleg a magyar - dallamok nagy részénél magunkra vagyunk utal­va. (E kérdés megoldására legközelebb még visszatérünk.) A kántor kórusvezetői szolgálata szintén sokrétű. A megvalósítás - épp­úgy, mint az orgonistánál - nagyban függ attól, hogy milyen létszámú és képzettségű a gyülekezeti kórus, illet­ve mire képes a karvezető. A napjainkban leggyakoribb, ének­verses rend szerint zajló istentisztelet­ben a kórus többnyire az igehirdetés után felhangzó önálló művel szolgál. Ezenkívül nagy lehetőség rejlik az úgy­nevezett alternatim gyakorlat alkalma­zásában. Ez azt jelenti, hogy a gyüleke­zet, a kórus (és esetleg az orgona) felváltva szólaltatja meg egy kiválasz­tott gyülekezeti ének (leginkább a főé­nek) versszakait. Mivel itt nagyobb fi­gyelemre van szükség, ez kizökkentheti a közösséget a rutinszerű éneklésből, amely - valljuk be - sokszor azzal jár együtt, hogy nem koncentrálunk eléggé sem a dallamra, sem a szövegre. A kórus minőségét nem feltétlenül az határozza meg, hogy hány szólam­ban tud énekelni. Akkor is találunk színvonalas énekelnivalót, ha a gyüle­kezetben csak egy-két éneklésre fog­ható ember akad. A magyar nyelvű gregorián repertoár bőven kínál meg­felelő anyagot, csak meg kell ismerni. (Erről is szót ejtünk még.) Láthattuk, hogy a kántor nem csu­pán orgonista, és nem csak kórusveze­tő. Ideális esetben több, mint e kettő összessége. Ecsedi Zsuzsa KÁTÉ A HATÁRON TÚLRA - ADOMÁNYOZÓ VONAL 06-81-330-220' Egy hívás - és valakit megajándékozott 'A hívás díja 400 Ft + áfa.

Next

/
Thumbnails
Contents