Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-30 / 48. szám
2. oldal 2003. NOVEMBER 30. r Evangélikus Elet w wr w ELŐ VIZ Ha Jézus közeledik... Az egyházi esztendő talán legkedvesebb időszaka az advent és a karácsony. Persze gyakran elhangzik a vád: ezekben a hetekben belemerülünk a vásárlás és az ajándékozás gondjaiba, és ez az amúgy szép szokás elfeledteti velünk az advent üzenetét, a karácsony lényegét. A négy adventi vasárnap arra való, hogy a karácsonyi történet megismerése előtt foglalkozzunk az előzményekkel is. Jézus jön. Az ige testet ölt. De a csodálatos betlehemi éjszakát, Jézus születését, eljövetelét sok minden más is megelőzte. Az ígéret már nagyon régen elhangzott arról, hogy jön majd a Megváltó, hogy egy Gyermek születik né- künk (Ezs 9,5)... Jézus jön. Ha figyelmesen tanulmányozzuk Lukács evangéliumának első és második fejezetét, felfedezhetjük, hogy amint közeledik, úgy sűrűsödnek az események. Egyszerre minden fontossá lesz, és sok apró részlet különös súlyt kap. De melyek ezek a részletek? Fontos, hogy Krisztus születését Keresztelő János útkészítése előzte meg. Nem szabad megfeledkeznünk a próféta szüleiről sem. Nem véletlenül hívták Zakariásnak Keresztelő János édesapját. Ez a név azt jelenti: Isten megemlékezik. Már ebben is ott rejlik a boldogító hír: Isten nem felejti el azt, amit megígért. Fontos, hogy Keresztelő János szülei gyermektelenek és öregek. Már nem is imádkoznak utódért, hiszen lehetetlennek tűnik az, hogy kívánságuk teljesüljön. Az angyal szájából azonban elhangzik az ígéret, hogy fiuk születik, aki „nagy” lesz Isten előtt. Nagy lesz, de nem a világ, az emberek szemében! Itt találkozunk először ezzel a más mértékkel. Keresztelő János azért lett nagy, mert Isten eszközévé vált abban, hogy az embereket előkészítse Jézus befogadására. (Felvetődik a kényelmetlen kérdés: mi hogyan imádkozunk gyermekeink jövőjéért? Csak azt kérjük, hogy sikeresek, gondtalanok legyenek? „Nagyok” legyenek az emberek előtt? Vajon milyenné lesznek gyermekeink, unokáink Isten szemében?) Ugyanebben a részben szerepel először Mária is. Erzsébet (Keresztelő János anyja) és Mária egy időben lesz várandós. Nem véletlen, hogy Erzsébet öreg, Mária pedig szűz, vagyis a szülés mindkettőjük számára lehetetlennek tűnik. A két asszony találkozik, és egymást erősítik a hitben. Sorsuk összecseng, és azt üzeni: Istennél semmi sem lehetetlen! Még sokáig folytathatnánk az előzmények tanulmányozását. Most csak ízelítőt adtunk abból, hogy mennyi - máskor észre sem vett - üzenete lehet az adventnek. Elet támadhat a már halottnak hitt állapotból is! A teremtés csodája ismétlődik, amikor a lelki halálból életre kel egy ember vagy akár egy élettelen gyülekezet. Olvassuk el ilyen szemmel is Lukács evangéliumának első és második részét! Ez az időszak sok ajándékot rejt magában annak, aki felfigyel ezekre az elfelejtett részletekre. Az advent az elcsendesedés és a várakozás ideje. Bárcsak keresnénk és megtalálnánk azt a csendet, amelyben igazi lelki éhséggel tudnánk várni és fogadni a szabadító Jézus érkezését! Gáncs Aladár A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség pályázatot hirdet irodavezetői állásának betöltésére. Az irodavezető feladata: ügyintézés; adminisztráció; pénztárkezelés; pályázatírás és -elszámolás, egyéb szervezési feladatok. Munkakezdés: 2004. január 1-től. Bérezés: megegyezés szerint. Feltételek: - érettségi; - felhasználói szintű számítógépes ismeretek; - jogosítvány, nyelvtudás előnyt jelent. A jelentkezéseket és az önéletrajzokat 2003. december 1-ig várjuk a Mevisz irodájába. Tel./fax: 061/317- 1671, cím: 1085 Bp„ Üllői út 24. e-mail :mevisz@mevisz.hu ADVENT 1. VASÁRNAPJA Az új kezdet Lk 3,1-6 Advent első vasárnapján évről évre kimondhatatlan várakozás vesz rajtam erőt. Mintha mindenki ünneplőbe öltözött volna a templomban. Mintha mindenkin - észrevehetően - valami teljesen más életérzés lenne úrrá, mint az előző hetekben, az előző vasárnapokon. Megszólal az orgona, és Ambrosius régi himnuszát intonálja: „Veni redemptor gentium” („Jöjj, népek megváltója”). Látom az adventi koszorút, hallom a Keresztelő Jánosról szóló igeszakaszt, és tudom, tényleg minden megváltozott. Valóban másként szól az ének. Másként csillognak a szemek is: itt az egyházi újév. Atyám ismét végig akar vezetni azon az úton, amelyen találkozhatom Jézus életének fő eseményeivel, amelyen - reménység szerint - egyre mélyebben élhetem át ismét az evangélium üzenetének személyességét. Ma egyenesen felém irányul, engem szólít meg a régi ézsaiási prófécia: „készítsétek el az Úr útját ”. A próféta azzal vigasztalja a fogságban lévő népet, hogy hirdeti neki: letelt rabsága, megbűnhődött minden bűnéért, rövidesen eljön a szabadulás ideje, amikor az Úr mint pásztor összegyűjti bárányait, és szelíden, szeretettel terelgeti őket. Addig azonban még sok feladata van a népnek, építenie kell az utat, az Úr útját. Nemrég láttam egyik épülő autópályánk földrendezési munkálatok alatt álló szakaszát. Azt az útalapot készítették, amelyre majd az aszfaltréteget húzzák. Döbbenten érzékeltem, milyen hatalmas munka eredménye az egyenes, korrekt útpálya. Lenyűgözött a töltés időnkénti monumentalitása. Máshol a durva felület megmunkálásának nyomai voltak láthatók: hatalmas marógépek nyomai a tájban. A cél egyértelműen kitűnt: az épülő útnak használható, méltó alapot kell biztosítani. Életünk mennyi göröngyét kell ebben a csendes, szelíd adventi időszakban szétvernünk, hány és hány görbe kis utunkat kell kiegyenesítenünk! Keresztelő megtérésre hívó szava szívünk közepébe talál. Az üzenet szinte kiemel a templompadból, ahová meghitt nyugalmat óhajtva ültünk be. Mivel az egyházi esztendő vége felé már oly sok hitünkkel kapcsolatos kérdést végiggondoltunk, és az igehirdetések annyiszor indítottak tudatos irányváltásra, úgy érezzük, hogy jólesik a békés, csöndes padban ülni és várni a szabadító Úr közeledését. Ám Keresztelő azonnal észhez térít: az új kezdet feladatokat jelent! Göröngyös, görbe utakkal van tele lelkünk, életünk. Nem könnyű nekiállni átépítésüknek. Sokszor érezzük: mindent le kéne rombolnunk ahhoz, hogy újat kezdhessünk! Mint amikor tavasszal a gazdák elégetik a régi füvet, hogy helyén az új akadálytalanul nőhessen. Ez azonban az embernél nem így működik. A korábbi tapasztalatokat, érzéseket, emlékeket nem lehet nyomtalanul eltüntetni. Számolnunk kell velük, fel kell mérnünk hatásukat, amikor az érkező Úr felé fordulnunk. Nem mondhatjuk, hogy ő eddig is tudott rólunk: alapjában semmit sem kell itt megváltoztatni, elég jobbít- gatni, javítgatni. Tudnunk kell, hogy az útkészítés és a kátyúzás között óriási különbség van! Az egyenes és sima út készítése egyrészt önvizsgálatra indít: göröngyös, girbegurba utacskáimat át kell építenem olyan úttá, amelyen csak az Úr közlekedhet. Másrészt azt is jelenti, hogy nekem is egy maroknyi útfeltöltő anyaggá kell válnom abban a monumentális útban, amelyen a végső időben értünk érkező Urat várjuk. Tudatosítanunk kell, hogy a közös nagy útba való beépülés feltétele a magunkban simává tett út. És mindez miért? Hogy Isten szabadítását minden halandó megláthassa. Lukács evangélista precíz idő- és helymeghatározása magalapozza az üzenet fontosságát: ettől kezdve valami új kezdődik. Krisztussal együtt járva ismét átélhetjük, hogy a fogságban szenvedő lélek erőt, szabadságot kap az Úr szere- tetéből. Ezért levetheti kötelékeit, szabadon fellélegezhet, és elindulhat küldeté-. sére. Más szóval örökre beépülhet abba az útba, amelyen a szabadító Úr jön majd el, hogy új eget és új földet teremtsen. Csendesedjünk el, és adjunk hálát az új egyházi esztendőért! Merítsünk erőt az értünk érkező Krisztus felderengő fényéből, és folytassuk küldetésünk útját. „Jól készítsétek útját, A vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.” (EÉ 140,2) Johann Gyula IMÁDKOZZUNK! Mennyei Édesatyánk! Áldott légy, hogy újat akarsz kezdeni velünk, akik sokszor már nem hisszük el magunkról, hogy jól megszokott, „békés” kis világunkból valaki kimozdíthat még bennünket. Kérünk, mutass rá életünk göröngyös, egyenetlen, görbe útjaira, és ezek kiigazítása után indíts küldetésünk teljesítésére, szereteted esztendejének meghirdetésére. Jövel, Urunk Jézus! Amen. o RATIO OECUMENICA Az alább közölt általános könyörgő imádságot szeretettel ajánljuk minden gyülekezet figyelmébe, bátorítva a lelkészeket arra, hogy az istentisztelet liturgiájának alakításakor számoljanak a rovatunk nyújtotta tehetőséggel is. Mennyei Atyánk! Jézus fogadására készülünk az adventi hetekben. Kérünk, készítsd elő szívünket, hogy méltóképpen fogadhassuk a világ világosságát, örvendező lélekkel várjuk a mi Üdvözítőnket. Amikor most hozzád fohászkodunk, kérünk, figyelj ránk, hogy imádságunkkal megnyissuk a szívünket, és helyet adjunk a mi Megváltónknak. Mennyei Atyánk! Jézus Krisztus emberré lett, s ezzel olyan méltóságot adott az emberiségnek, amelyet teljeséggel megérteni sem tudunk. Kérünk, mutasd meg a békétleneknek, a gyűlölködőknek, a szeretetleneknek, a háborút viselőknek, a másokat kizsákmányolóknak, hogy áldozataikban legszentebb ajándékodat, az életet gyalázzák meg. Bocsáss meg nekünk, hogy nem vettük komolyan Krisztus emberré léteiének csodáját, és szeretetlenek, gyűlölködők, közönyösek voltunk. Kérünk, segíts, hogy az adventi időben különösen is oda tudjunk figyelni a szükséget szenvedőkre, a magányosokra, az otthontalanokra. Kérünk, segítsd meg mindazokat, akiket az emberi közöny vigasztalanul hagy. Te légy minden elesett támogatója, minden magányos társa, te légy minden békéden békessége. Urunk, te utad készítésére hívtál el bennünket is. Megvalljuk előtted, hogy ehelyett gyakran csak a saját útjainkat járjuk. Engedjük, hogy az adventi idő valóságos mélysége elvesszen előlünk, s így csak fáradtan, kiégve érkezhetünk el karácsony ünnepéhez. Kérünk, láttasd meg mindannyiunkkal, hogy a készülődés valójában nekünk adott ajándékod, amellyel gazdagítani akarsz minket. Segíts, hogy ne zárjuk el magunkat gondoskodásod elől. Könyörgünk gyülekezetünkért, egyházunkért, az egész kereszténységért. Az egyházra bíztad az útkészítés szolgálatát, úgy is, hogy ő maga is a megtérés útján jár, és úgy is, hogy hirdeti a megtérés és a bűnbocsánat evangéliumát ebben a világban. Kérünk, segíts, hogy az irántunk való bizalmadat ne játsszuk el, hanem hitelesen éljük és szóljuk igédet. Urunk, útra hívtál bennünket. Köszönjük, hogy útközben a te ajándékaidat találjuk, s végül a te békességedbe érkezünk. Áldd meg úton járásunkat, áldd meg idei adventünket, készíts fel bennünket az ünnepre. Ámen. SAROK MUSICA SACRA V. £ 5 Q£ 3 Kántori szolgálat az istentiszteleten E téma kifejtéséhez először is tisztáznunk kell, mi mindent takar a kántor fogalma. Lássunk egy történelmi példát! J. S. Bach fiatal korában Amstadtban az istentiszteletek orgonista szolgálatát látta el; a Tamás-templom kántoraként viszont az volt a feladata, hogy a lipcsei templomok zenei életét megszervezze, összehangolja, a megszólaltatandó művekről gondoskodjék. Ebből világosan kiderül, hogy a kántorság összetettebb tevékenység. Anélkül, hogy az akkori helyzetet másolnánk - hiszen ennek sem értelme, sem realitása nincs -, mégis érdemes alaposabban szemügyre venni, mivel útmutatásul szolgálhat mai egyházzenei életünk számára is. A kántor feladata, hogy a lelkésszel együtt az istentiszteletet megtervezze, a liturgia megvalósításának feltételeit megteremtse. A kántori hivatás ellátása tehát egyrészt átfogó zenei, hangszeres, liturgiái, teológiai ismereteket, másrészt teljes lelki-szellemi odaadást igényel. A kántor orgonista szolgálatának legfontosabb része a gyülekezeti énekek megfelelő bevezetése, majd „vezetve kísérése”. (A „kísérünk vagy vezetünk” kérdését a közeljövőben részletesen fogjuk tárgyalni.) Ezután - és csak ezután - következnek az önálló orgonamüvek, hiszen ezek, ha a kántor nem eléggé képzett, elhagyhatók, míg gyülekezeti ének nélkül az evangélikus istentisztelet nem képzelhető el. Az orgonaművek két csoportját a korálfeldolgozások és a szabad kompozíciók alkotják. Szabad orgonamü hangzik fel az istentisztelet elején és végén. A prelúdium ne legyen több két percnél (maximum két oldal). Ajánlatos plénum hangzású darabot választani. A prelúdium hangnemben illeszkedjék a kezdőénekhez: azonos (vagy rokon) hangnemben legyen. Ne azt játsszuk az istentiszteleten, ami éppen a kezünk ügyébe akad, hanem az alkalomhoz válasszuk ki a megtanulandó művet, úgy, hogy az időtartamban és karakterben is megfelelő legyen. Ugyanezek a szempontok érvényesek a posztlúdiumra is. Rövid előjátékok, szabad orgonamüvek hangnem szerint elrendezve több német kiadványban is rendelkezésre állnak, de mi magunk is összeállíthatunk egy gyűjteményt szolgálatunk folyamán. Elsősorban a főének, de a kezdőének előtt is előadhatunk az énekhez illeszkedő korálelőjátékot. Ilyenkor - ha a mű ezt lehetővé teszi - felesleges még intonációt is játszani. Problémát okozhat, hogy nem minden énekhez találunk előjátékot. A német korálkincs legjava bővelkedik feldolgozásokban, de a későbbi - és főleg a magyar - dallamok nagy részénél magunkra vagyunk utalva. (E kérdés megoldására legközelebb még visszatérünk.) A kántor kórusvezetői szolgálata szintén sokrétű. A megvalósítás - éppúgy, mint az orgonistánál - nagyban függ attól, hogy milyen létszámú és képzettségű a gyülekezeti kórus, illetve mire képes a karvezető. A napjainkban leggyakoribb, énekverses rend szerint zajló istentiszteletben a kórus többnyire az igehirdetés után felhangzó önálló művel szolgál. Ezenkívül nagy lehetőség rejlik az úgynevezett alternatim gyakorlat alkalmazásában. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezet, a kórus (és esetleg az orgona) felváltva szólaltatja meg egy kiválasztott gyülekezeti ének (leginkább a főének) versszakait. Mivel itt nagyobb figyelemre van szükség, ez kizökkentheti a közösséget a rutinszerű éneklésből, amely - valljuk be - sokszor azzal jár együtt, hogy nem koncentrálunk eléggé sem a dallamra, sem a szövegre. A kórus minőségét nem feltétlenül az határozza meg, hogy hány szólamban tud énekelni. Akkor is találunk színvonalas énekelnivalót, ha a gyülekezetben csak egy-két éneklésre fogható ember akad. A magyar nyelvű gregorián repertoár bőven kínál megfelelő anyagot, csak meg kell ismerni. (Erről is szót ejtünk még.) Láthattuk, hogy a kántor nem csupán orgonista, és nem csak kórusvezető. Ideális esetben több, mint e kettő összessége. Ecsedi Zsuzsa KÁTÉ A HATÁRON TÚLRA - ADOMÁNYOZÓ VONAL 06-81-330-220' Egy hívás - és valakit megajándékozott 'A hívás díja 400 Ft + áfa.
