Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-23 / 47. szám
Evangélikus Elet 2003. NOVEMBER 23. 3. oldal ; m Dm Mintegy másfél évszázadon át tátongott üresen az ikladi templom toronyórájának helye, aztán pénzszűke miatt 1984-ben befalazták. A Galga menti településen élők továbbra is a csuklójukat forgatva nézték a pontos időt - egészen mostanáig. Az evangélikus templom órája ugyanis az elmúlt héten elindult... November 16-án az 1400 lelkes gyülekezet lelkészével, Babka Lászlóval együtt adhatott hálát a nagyrészt állami támogatásból vásárolt toronyóráért, illetve a közelmúltban elvégzett munkálatokért. Az idei költségvetés ugyanis másik két beruházást is lehetővé tett. A hangszerek királynője, az orgona is megújult - melyet az órával együtt D. Szebik Imre püspök-elnök áldott meg az ünnepi istentiszteleten valamint a templomot körülvevő terület is díszburkolatot kapott. A 2002-ben renovált templom ez évi felújításai összesen 5,4 millió forintba kerültek. Ehhez a hívektől 1,8 millió forint céladomány érkezett, illetve a gyülekezet tagjai további 200 000 forintnyi társadalmi munkával járultak hozzá a környezet szebbé tételéhez. A hálaadó istentiszteletet, amelyen részt vett Detre János, a Dél-Pesti Egyházmegye esperese is, megtisztelte jelenlétével dr. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, dr. Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese, valamint a falu polgármestere, Madarász István is. Horváth-Hegyi Olivér A pesti egyetemi élet páratlan...” Nyílt nap a teológián 55 Semmi „extrával” - rendes, szerdai órarend szerinti előadásaival és szemináriumaival várta hittudományi egyetemünk a pályaválasztásra készülő fiatalokat hagyományos őszi nyílt napján, november 12-én. Mintegy harminc gimnazista, illetve már érettségizett fiatal döntött úgy, hogy szeretné megismerni egyházunk lelkészképző intézetének egy átlagos munkanapját, és ha csak egy napra is, de teológushallgatóvá válik. Voltak, akik azzal az elhatározott szándékkal jöttek, hogy jövőre ide felvételiznek, s remélni lehet, hogy lesznek olyanok is, akik éppen itt kaptak hívást a lelkészi pályára. A nap csak annyiban tért el a megszokottól, hogy mindent „megfeleztek”: a vendégek a szokásos másfél órás előadások helyett negyvenöt perces blokkokon vehettek részt. Többféle tantárgyba hallgathattak bele, így nagyobb áttekintést kaphattak arról, hogy mit is tanítanak a teológián. (A délután sem maradt program nélkül: adventi-karácsonyi kézműves műhely várta a fiatalokat a hittantanárok szervezésében, ahol ünnepi ajándéktárgyakat készíthettek.) Az általános eligazításra a délelőtt végén, egy negyvenöt perces fórum keretében került sor, melyen dr. Szabó Lajos rektor, Szűcsné Prőhle Lívia főtitkár és Simon Attila HÖK-elnök, szenior adott átfogó tájékoztatást a felvételi rendről, az oktatásról, a követelményekről. Szabó Lajos, aki hat éve vezeti az intézményt, rektori éveinek „gyorsmérlegét” így vonta meg: sok az öröm is, a gond is, de lényegesen több az öröm. Kiemelte: több okból is úgy látták célszerűnek, ha nem egy külön arculattal, hanem megszokott rendjével mutatkozik be az intézmény A teológia háza táján most amúgy is igen nagy a mozgás a kollégiumbővítés miatt, melynek látható jeleként hatalmas gödör tátong az egyetem és a Teológus Otthon közötti területen. Sok egyéb mellett ez az építkezés is annak a bizonyítéka, hogy az egyetem helyzete lényegesen javult az utóbbi években, hangsúlyozta Szabó Lajos. Könyvtárbővítésre, informatikai fejlesztésre került sor, folyamatos a kapcsolat az oktatási tárcával, és az egyetem rendszeresen él a különböző pályázati lehetőségekkel. A kollégiumbővítés által pedig egy igazi „campus”-szá, lutheránus szigetté válhat a zuglói épületegyüttes. Spirituális értelemben arról kell szólni, hogy a teológia szervesen beépül a Magyarországi Evangélikus Egyház életébe. Az itt tanuló fiatalok jelentős többsége az egyházban vállal szolgálatot, sokan már teológus éveik alatt részt vesznek otthoni gyülekezetük munkájában, vagy itt, Budapesten kapcsolódnak be aktívan egy közösségbe. Örvendetes, hogy jó az összhang az intézményben az idősebb, tapasztalt oktatók és a fiatal doktoranduszok, tudományos kutatók között. Az ösztöndíjas PhD-rendszer fontos és új színt hozott a képzésbe, hiszen főállású munkaviszonyként teszi lehetővé a doktoranduszok számára a tudományos munkában való elmélyülést - mondta Szabó Lajos. Szűcsné Prőhle Lívia rámutatott: a teológia egy kis egyetem, de ugyanazt várják el tőle, mint a „nagyoktól”, s ez komoly feladatot ró az oktatókra. A főtitkár a felvételi módjáról szólva kiemelte: a felvételi elvek azonosak a felsőoktatásban másutt alkalmazott elvekkel, valamint megemlítette: a közeljövőben még informatívabb lesz az egyetem honlapja, ezzel is segítve az információ- áramlást. Simon Attila HÖK-elnök a hallgatói érdekképviseletről szólt. Már most hívogatott a jövőre esedékes felvételi előkészítőre, amelyen „átbeszélik” a jelentkezőkkel a korábbi évek felvételi vizsgáinak anyagát, és minden segítséget megadnak a sikeres felkészüléshez. Végezetül következzen egy „csokorra való” rektori jó tanács a leendő felvételizők számára: a legfontosabb a bibliaismeret! Hogyan tegyünk rá szert? A forgalomban lévő hittankönyvek tanulmányozásával, amit persze kiegészít a rendszeres Szentírás-olvasás - de ez utóbbi a teológiára felvételizők számára egyértelmű. A felvételin átfogó bibliaismeretet kérdeznek, amely a fenti módszerrel tökéletesen elsajátítható. Az evangélikus énekek ismeretére, gyakorlására is biztatott Szabó Lajos, valamint arra, hogy szükséges az egyház közéletében való tájékozottság: ehhez olvasni kell az Evangélikus Eletet és a Lelkipásztort. Bátor, leleményes, fantáziadús lelkészek képzése áll ma a 21. században a teológia fókuszában. Fontos a tradicionális alapok őrzése, de a missziói szerep is döntő. „A pesti egyetemi élet páratlan!” - zárta szavait Szabó Lajos rektor. Megkérdeztünk három fiatalt, hogy milyen benyomásokat szereztek a nyílt napon, és fognak-e felvételizni a teológiára. Aki már eldöntötte - Vladika Zsófia, Pécs „Öt éve érettségiztem. Úgy gondolom, nem feltétlenül baj, ha valaki nem rögtön, 18 évesen jelentkezik a teológiára. Persze az nagyon jó, ha valakinek már az érettségi idején van erre indíttatása, de én személy szerint még éretlen voltam erre a döntésre. A nők esélyeit jónak látom a pályán, bár tény, hogy szembe kell néznünk azzal is, hogy vannak, akik szívesebben látnak férfi lelkészeket az oltártérben. Magam egyébként hittant oktatok, és vasárnapi iskolát vezetek a pécsi gyülekezetben, melynek életében szervesen részt veszek. Pécsett nagyon jó az ifjúság, gospelkórusunkkal nemrég négy helyen jártunk: Győrben, Budapesten, Szegeden és Kiskőrösön. Emellett a pécsi evangélikus regionális központnak is munkatársa vagyok.” Akik még gondolkoznak - Asztalos Richárd és Köncze-Geréb Szabolcs, Nyíregyháza A. R.: „Mindketten a Nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnáziumból jöttünk. Én negyedikes vagyok, Szabolcs harmadikos.” K. G. Sz.: „Nekem tetszik a nyílt nap, nagyon érdekesek voltak az órák, amelyeken részt vettem. Úgy tervezem, hogy egy másik egyetemi szak mellett tanulok majd teológiát.” A. R.: „Én szeretném megpróbálni a felvételit, de még nem döntöttem véglegesen. Örülök annak, hogy van ilyen rendezvény, mert betekintést nyerhettünk a teológia életébe, abba, hogy hogyan folyik itt az oktatás. Egészen mások a követelmények és az oktatási rend, mint a középiskolában. Ha felvesznek, szeretnék aktívabban bekapcsolódni az egyház életébe.” Köháti Dorottya Reformáció után - reformáció előtt Ebben az évben november 10. és 13. között rendeztük meg az őszi országos lelkészkonferenciát. A „Reformáció után - reformáció előtt” címmel tartott találkozó alapötlete - hogy Klaus Douglass Új reformáció című könyvének tételeit a jelenleg adott lelkész-továbbképzési, közösségi alkalmakon beszéljük meg - már tavaly felmerült. Idén az őszi révfülöpi együttlétre sikerült olyan tematikát kidolgozni, amelynek keretében kiválaszthattunk néhány, az egyház megújulásának szempontjából fontos kérdésfelvetést. Az egész könyv feldolgozása messze meghaladta volna egy háromnapos konferencia kereteit, ezért a következő súlypontokra esett a választás: az egyház életének teológiai alapja, az igazi középpont; a lelkész személyének szerepe; a gyülekezetek missziói jellege, küldetése. Az alkalom összefoglaló címe azért alakulhatott így, mert szakítottunk az előző évek gyakorlatával, eddig ugyanis mindig szeptember-október fordulójára hirdettük meg az alkalmat. Sok lelkész, talán minden jelen lévő és konferenciát lemondani kényszerülő kolléga jogos panasza volt, hogy a munkaévet éppen csak beindítva nem szerencsés több napra kiszakadni a gyülekezet életéből. A váltásról szóló döntés helyességét a résztvevők száma igazolta: több mint hetvenen fordultak meg a találkozón. A teológiai alapvetésről, az evangéliumi középpont újbóli felfedezéséről a hétfő esti, konferenciát felvezető előadásban dr. Reuss András beszélt. Kedden, a „lelkészek napján” a lelkész pótolhatatlan, egyszemélyi valóságának megkérdőjelezéséről és az irányítási, vezetési metódusok mikéntjéről Bencze András és Laborczi Géza szólt a megjelentekhez. Előadásukat kiscsoportos megbeszélés követte. Délután a három kerület püspökével az egyházkormányzás jövőjéről folyt pódiumbeszélgetés. Szerda a missziói gyülekezetek napja volt. Bölcsföldi András református lelkész az egyház mindenkori küldetésének mai súlypontjairól beszélt, dr. Sídé Ferenc pszichiáter pedig azt a közeget tárta elénk, amelyben küldetésünket végeznünk kell, nem kerülve azt a szempontot sem, hogy miként néznek ránk azok, akik közé belépünk. Délután Gáncs Péter volt országos missziói lelkész és a kerületi missziós lelkészek részvételével a tapasztalatokról és a jövőképről folyt élénk, sokszínű beszélgetés. Természetesen minden napot áhítattal kezdtünk, és áhítattal fejeztünk be. A konferenciát záró prédikáció és a reggeli csendességek alapigéi a megújulás szükségességét állították a középpontba, este pedig a Szentírás nagy fordulatokról, „reformációkról” szóló tanúságtételei szolgáltak az igehirdetés alapjául. Az idei őszi lelkészkonferenciára - már csak a résztvevők magas száma miatt is - sokszínű közösség gyűlt össze. Voltak olyanok, akik apró, szórvány helyzetű gyülekezetekből érkeztek, de nem hiányoztak a nagyvárosi, többlelkészes gyülekezetek pásztorai sem. Különböző tájakhoz, kegyességi mozgalmakhoz kötődő gyökereink is gazdagították a spektrumot. Amit pontosan ebben a sokszínűségben volt nagy élmény átélni, az a lényegre, a közös ügyre, a megújulás útkeresésére való odafigyelés egysége volt. Nem a kötelező illem, nem a nyugalomért kötött elvtelen kompromisszumok alakították az együttlét hangulatát. A szó legnemesebb értelmében vett tolerancia, a Krisztusból táplálkozó, elfogadó szeretet segített abban, hogy a legfőbb közös alapot megtaláljuk egymásban. Ez lehet az egyetlen alap, amely nemcsak a konferencia idején, hanem minden egyházunk megújulásáért végzett szolgálat közben is közösséggé formálhat bennünket. Hogy a reformáció után mindig felismerjük azt, amit együtt kell megtennünk az újabb és újabb reformáció érdekében. Ördög Endre Orgona és A zene és az önzetlen szolgálat állt a középpontjában annak a hangversenynek, melyet november 14-én tartottak a pesterzsébeti evangélikus templomban. A gyülekezet főorgoná- sáért, Bencze Istvánért szólt a hálaadás, aki ,65 éve ül az egyházközség orgonája mellett. A meghívott Vox Nova baptista férfikar éneke betöltötte a templomot, megmelengette a szíveket és a lelkeket. A lélegzetelállító énekszámok mellett, melyek több alkalommal is felcsendültek a hangversenyen, természetesen maga az ünnepelt, Bencze István orgonajátékában gyönyörködhetett a zsúfolásig megtelt templom közönsége. A 80 éves föorgonás játéka mindenkinek lehetőséget nyújtott egy kis befelé fordulásra, elmélyülésre, és ízelítőt adott az 1938 óta (!) a gyülekezetben szolgáló egyházzenész művészi játékából. A meghitt ünnepségen D. dr. Harmati Béla szolgált igehirdetéssel. Prédikációjában hangsúlyozta a zene Isten dicséretében betöltött szerepét, és méltatta Bencze István sokévi odaadó szolgálatát, a fiataloknak is példát mutató egyházzenei tevékenységét. Ezek után Driiszler Ferenc, a gyülekezet felügyelője köszöntötte az ünnepeltet. Beszédében kiemelte, hogy bár az emberiség vagy az egyház 2000 éves történetében 65 év nem nevezhető meghatározó hosszúságúnak, a Pest- erzsébeti Evangélikus Egyházközség 102 éves templomának - és főleg 77 esztendős orgonájának - életében Bencze István szolgálata mindenféleképpen komoly jelentőséggel bír. A felügyelő az elmúlt 65 év történelméből vett példákkal szemléltette, hogy mi minden történt az alatt az idő alatt, melyet az egyházzenész „vé- gigorgonált” - és orgonái ma is. Bencze István 15 évesen kezdte meg szolgálatát, majd a kántori teendők mellett hosszú időn át a gyülekezet felügyelői tisztét is ellátta. Ezen tisztségét - csakúgy, mint harangozói feladatát - legjobb tudása szerint, nagy precizitással és odaadással végezte. Örökös tiszteletbeli felügyelőként ma is aktív részese az egyházközség életének. A föorgonás mindig is sokkal szebben játszott, mint ahogy azt a gyülekezet megérdemelte volna - mondta Düszler Ferenc, de egyből le is szögezte, hogy ez a játék nem feltétlenül nekünk szól: egyedül Istené érte a dicsőség, neki szól a harang, az orgona és minden dicséret. Végül a gyülekezet nevében megköszönte az önzetlen szolgálatot, és Isten áldását kérte a főor- gonás további szolgálatára. Az ünnepi alkalmat - több lelkipásztor mellett - megtisztelte jelenlétével Pesterzsébet polgármestere és alpolgármesterei is. Szabados Ákos polgármester az egybegyűltek előtt jelentette be, hogy az önkormányzat képviselő-testülete Bencze Istvánt Pesterzsébet díszpolgárává választotta. Az oltári szolgálat, áldás és imádság után a gyülekezet szeretetvendégségén minden résztvevőnek lehetősége nyílt arra, hogy szót válthasson a fáradhatatlan főorgonással, Bencze Istvánnal. Ahogy Driiszler Ferenc felügyelő is mondta: „Bis hundertzwanzig” - 120 évig vagy az emberi élet végső határáig szeretnénk Bencze Istvánt templomunkban hallgatni. Ehhez kérjük a Mindenható áldását! Sághy András Tisztelettel kérjük kedves olvasóinkat és a lelkészi hivatalokat, hogy a 2004-es bibliaolvasó Útmutató, illetve az Evangélikus naptár iránti igényeiket juttassák el kiadónkhoz. Útmutató 2004 Luther Kiadó - 1085 Budapest, Üllői út 24. Fax: (06 1) 486-1229 • e-mail: ti ai*i j ' /% aa í kiado@iutheran.hu Evangélikus naptar 2004
