Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-23 / 47. szám

4. oldal 2003. NOVEMBER 23. Magyarok az unióban „Az EU-bővítés és a magyar kérdés” címmel tartottak sajtótájékoztatót november 17- én a Magyarok Világszövetségének budapesti székházában. „Tenni kell valamit azért, hogy Magyarország integrációját követően ne sérüljenek a határon túliak jogai” - nyitotta meg a több témát is magában foglaló fórumot Palrubányi Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Az angol és magyar nyelven zajló összejövetelen néhány, a határon túli magyarokkal kapcsolatos törté­nelmi eseményről, valamint az Európai Unió bővítéséből adódó kérdésekről és kihí­vásokról tárgyaltak a jelenlévők. A délvidéki, az erdélyi és a vajdasági résztvevők is egyetértettek abban, hogy fel kell tárni a múltban történt eseményeket, ám semmi esetre sem a bosszú, hanem a történelmi tények tisztázása érdekében. A felszólalók a határon túli magyarok „státusának rendezése” érdekében egyöntetűen síkra száll­tak a kettős állampolgárság bevezetése mellett. GaZsu r Újabb budapesti fórum az Evangélikus Egészségügyi Központról November 8-án, szombaton a Deák téri gyülekezet termében került sor arra a meg­beszélésre, amelyre már a tervezett Evangélikus Egészségügyi Központ majdani munkájában részt venni kívánó testvéreket hívták meg az előkészítést végző cso­port tagjai. A 40 fős közösség orvos, gyógyszerész, gyógytornász, lelkész, diako­nissza, és egyéb önkéntes segítő tagjai megvitatták a tervezett intézmény küldeté­séről, missziói és szakmai programjáról készített összefoglalót. Miként azt az egyik országos intézet főigazgatója megfogalmazta: „Az ingatlan, a beruházás, a finanszírozás lebonyolítása mellett nem lehet eléggé korán elkezde­ni az új intézmény legnagyobb értékét jelentő, elkötelezett munkatársi közösség szervezését.” A fórumon igehirdetéssel a kórházmissziói szolgálat lelkésze, Bajuszné Orodán Krisztina szolgált. Hittudományi konzultációk Új lehetőségek az európai hitoktatás terén címmel tartott konzultációt november 6. és 8. között az EAWRE (European Association for World Religions in Education) a németországi Wülperodéban. A konzultáció résztvevői kerekasztal-beszélgetéseken vitatták meg az egyes országokban aktuális kérdéseket. A Magyarországi Evangéli­kus Egyház képviseletében dr. Szabó Lajos vett részt és tartott beszámoló előadást az összejövetelen. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora november 10-én a Németországi Evangélikus Egyház hannoveri központjában is látogatást tett, ahol Rolf Koppe püspökkel és Reiner Rinne egyházfőtanácsossal folytatott beszélgetést az evangélikus felsőoktatást érintő európai uniós változásokról. „Felnőttkorba lépett a humanitárius tevékenység” (Paul Nielson, az ECHO fejlesztési és humanitárius biztosa) A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat és az Európai Bizottság Humanitárius Szervezetének együttműködési megállapodása Evangélikus Elet , Magyarországról első és egyedüli segélyszervezetként írt alá együttműködési megállapodást a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat az Európai Bizottság Humanitárius Szer­vezetével, az ECHO-val (Commission Européenne Office D’aide Humanitaire). A dokumentumot ünnepélyes kere­tek között Lehel László, a szeretetszolgálat igazgatója és Costanza Adinolfi, az ECHO igazgatója írta alá november 7-én Brüsszelben. 4 A szerződés aláírása alapfeltétele annak, hogy az uniós huma­nitárius szervezethez pályázatokat lehessen benyújtani. Ennek nyomán a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatnak két se­gélyprogramja van már folyamatban. Egyrészt egy tavasszal in­duló, a finn egyházi segélyszervezettel közös észak-kaukázusi program, valamint egy önálló segélyprogram Afganisztánban. Magyarország uniós csatlakozásának tükrében is igen fontos esemény az együttműködési megállapodás aláírása, mely a MOSZ 12 éves magas színvonalú humanitárius munkájának nemzetközi szintű elismerését is jelenti. A 2004-ben belépő tíz állam közül ez alkalommal csak a Magyar Ökumenikus Szere­tetszolgálat, illetve két cseh és egy lengyel segélyszervezet vált tagjává az uniós humanitárius szervezetnek. Az ECHO-t 1992-ben alapították. Ettől kezdve több mint 100 országban finanszírozta és koordinálta a humanitárius se­gítségnyújtást az EU tagállamain kívül. 2002-ben 538 000 000 euró támogatást nyújtott, amellyel több mint 40 000 000 em­beren segített Az ECHO mára a világ egyik vezető humanitá­rius donorszervezetévé vált. 2004-es költségvetése 490 millió euró, melyből 470 milliót humanitárius akciókra, 20 milliót információközlésre (PR-tevékenységre) és könyvvizsgálatra fordít. Az ECHO által nyújtott segítséget a partnerszervezetek bonyolítják le: több mint 200 civil szervezet, nemzetközi tes­tületek és az ENSZ segélyszervezetei. Az uniós humanitárius szervezet segélyezésének célterüle­tei: Afrika, a Karib-térség, a csendes-óceáni térség, Közép-Ke­Felvételünkön Lehel László, a MOSZ igazgatója, illetve (tőle jobbra) Ms. Costanza Adinolfi, az ECHO igazgató­ja írja alá Brüsszelben a két szervezet együttműködését rögzítő dokumentumot let-Azsia, a Balkán, az új független államok (Örményország, Azerbajdzsán, Belorusszia, Grúzia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldova, Orosz Föderáció, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbe­gisztán) és Dél-Amerika. A szeretetszolgálat és az ECHO együttműködésének aspek­tusai a minőség, az elszámolási kötelezettség, a hatékonyság, az átláthatóság, a világos menedzsment és a professzionaliz­mus. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat hosszú évek óta e szempontok szerint végzi humanitárius munkáját, mely az évtizedek óta működő nyugat-európai segélyszervezetek is­mertetőjegyeit viseli magán. (sb) Sokan óvtak attól, hogy elfogadjam az eszperantisták 6. nemzetközi tudomá­nyos és kulturális Duna fórumára szóló kedves meghívást, ugyanis a vendég- KM TJ TJ szerető hívogatás Banja Lukából érkezett, Bosznia-Krajna fővárosából. Nem- f j rég még véres harcok dúltak ott. Ki tudja, nem maradt-e vissza a háborúból egy-két akna, és szeretik-e ott a magyarokat - fogalmazták meg többen aggo­dalmaikat. Ha hallgattam volna rájuk, most jó néhány nagyszerű élménnyel lennék szegényebb... KRAJNÁBAN - HÁBORÚ UTÁN Az első kellemes meglepetés akkor ért, amikor kedves vendéglátóim egyi­ke - a kora hajnali óra ellenére - ko­csijával várt a vasútállomáson. Mint megtudtam, a hangzatos nevű városka neve fürdőt jelent, mert a környéken gyógyfürdő található. Az épületek gazdag díszítéseikkel a huszadik szá­zad elejére, a monarchia idejére emlé­keztetnek. A mintegy hatszázezer la­kosú szépséges település tiszta utcáin frissen tatarozott házak között békésen sétálnak az emberek. Az üzletekben mindenféle jó minőségű áru kapható, méghozzá igen olcsón. Csak az emberek megviselt arcán, gondterhelt, feszült viselkedésén látha­tók a háború nyomai. Vallási mezbe öl­töztetett nemzetiségi ellentétek okozták a tragédiát: az ortodox szerbek háborúz­tak a mohamedán albánokkal, illetve más, itt élő népcsoportokkal. A római katolikus horvátokkal és szlovénekkel ugyancsak gyilkolták egymást. Látszó­lag tehát etnikai ellentétek és vallási meggyőződések csaptak össze. Mond­ják, hogy a háttérben valójában különfé­le anyagi és maffiaérdekek, illetve fegy­verkereskedelem húzódott meg. TEMPLOMOK TÖVÉBEN A hangulatos városkában első utam a gyönyörű, hatalmas ortodox szerb temp­lomhoz vezetett, mely a jellegzetes vo­nalú, narancssárga-barna színű püspöki palota mellett áll. Nagy örömömre szol­gált, hogy külön vezetővel nézhettem meg az értékes festményekkel ékesített gazdag építményt. A barátságos pap még egy zacskó tömjént, képecskéket és néhány gyertyát is ajándékozott emlé­kül. Ő tanácsolta, hogy a szomszédos katolikus templomba is menjek el. A két esztendeje rendbe hpzott épít­mény modern mintájú, szép üvegabla­kaival fogadja a híveket. A most bol­doggá avatott albán Teréz anya képe díszíti az oltárt. A székesegyház köze­lében a kilencvenes évek óta építik a másik ortodox templomot. A körülötte lévő téren egy többnyelvű tábla hirdeti, hogy a harmincas években a horvát usztasák rombolták le a most újjáépülő hajlékot. A 20. Század '80-as éveiből származó útikönyvem a város fő látványossága­ként hívja fel a figyelmet a messze föl­dön híres, gazdag dzsámikra. Ám hiába érdeklődtem a mohamedán templomok felől, a helybeliek kitértek a válaszadás elől. Úgyse mehet be oda nő, különben is miért akarok én mohamedán templo­mot látni - válaszolták. Állhatatos kér- dezősködésemre az éppen kiállítást nem tartó múzeumban egy ismeretlen látoga­tótól kaptam tájékoztatást. Miután a kö­zelben három ortodox szerb falu teljes lakosságát legyilkolták a mohamedánok, Banja Lukában több mint tíz mohame­dán templomot romboltak le - úgymond - ismeretlen tettesek. És mit tett közben a rendőrség? - kérdeztem. Nagyon rossz a fizetésük, nem mertek közbelép­ni. Különben is éj­szaka történt a do­log - hangzott a nem éppen meg­győző válasz. A mohamedán lakosságot elűzték a városból. Mégis büszkén mutatják a külföldieknek az épségben megma­radt mohamedán temetőt. Bezzeg Szarajevóban - panaszkodnak -, ott az összes ortodox temetőt feldúlták, kifosztották. Ott mohamedán fennható­ság alá került a város. Jelenleg nemzet­közi békefenntartó alakulatok vigyáznak arra, hogy a háború borzalmai ne ismét­lődhessenek meg. A kölcsönös gyűlölet ugyanis él. Egyetlen szikra elég ahhoz, hogy ismét lángba borítsa a vidéket. Ez az ellenségeskedés okozza a levert, visz- szafojtott hangulatot. Az itt élők szavai­ból kiderül: kilátástalannak látják a helyzetet. PROTESTÁNSOK NYOMÁBAN Egyesek tudtak arról, hogy a békefenn­tartó ESFOR-katonák számára vasárna­ponként katolikus és protestáns isten­tiszteletet tartanak. A helybeliek hathatós segítségével én is részt vehet­tem alkalmukon. Még egy kisérőt is ad­tak, hogy a számomra ismeret­len katonai területre elvezessen. Ezen a vasárnapon tizenha­tan gyűltek össze a raktárból templommá előléptetett világos helyiségben. Voltak közöttük katonák és civil dolgozók is, még néhány nő is eljött. Az ol­tárnak kinevezett asztalhoz egy naivan bájos, angyali üdvözletét ábrázoló alkotást támasztottak. A Biblián kívül énekesköny­vet és szertartáskönyvet is hasz­nálnak. Lelkészük, az anglikán vallású Johnson maga is kato­na. Tereptarka egyenruhája fölé öltötte a fehér papi öltözetet, és nyakába rakta az anglikán lelkészek szo­kásos sötétkékjeiét. Az istentiszteleten magnóról szólt a szép és derűs egyházi zene, de a hívek örömmel énekeltek együtt vele. Johnson tiszteletes a 7. zsoltár alapján szólt a gyülekezet közösségéhez. Prédikációjá­ban hangsúlyozta, hogy a katonának nem a gyilkolás a feladata, hanem az igazság védelmezése. E nemes feladat megfelelő végrehajtásához a lelkész Is­ten segítségét kérte. Az istentisztelet után kávézásra hív­ták a megjelenteket. A beszélgetés so­rán megtudtam, hogy éppen e miatt az egész országban érezhető visszafojtott gyűlölet miatt állomásoznak itt a kato­nák. Ha bárhol kirobbanna valamiféle ellenségeskedés, ezek a katonák azon­nal közbeavatkoznának. Jelenleg Banja Lukában kanadai és angol békefenntar­tók tartózkodnak. Mint a lelkész el­mondta, két-három evangélikus is akad köztük. Szarajevóban az ESFOR-erők finnekből állnak, így azok mind evangé­likusok. Itt, Banja Lukában Johnson lel­kész látja el az összes protestánst. A va­sárnapi istentiszteleten kívül egész héten látogatja az egyes állomáshelye­ket, és igyekszik segítséget adni a kato­náknak gondjaikban. Tábori lelkészként csak három hónapig tartózkodik egy he­lyen, aztán egy másik egységhez irá­nyítják szolgálatra. Felesége Belgium­ban lakik, három gyermeke Angliában jár középiskolába. Szabad idejükben a katonák együtt sportolnak a lelkésszel. A többiek szerint Johnson tiszteletes különösen ejtőernyőzésben tűnik ki. Banja Luka lakóinak közös vágya, hogy az ESFOR-nál találjanak munka- lehetőséget, ugyanis nagy a munkanél­küliség, és ez az állás biztos megélhe­tést ígér. A munkanélküliség ellenére egyetlen koldus sincsen az utcán, az emberek jól öltözöttek, bőségesen ét­keznek. Sajnálattal közlik, hogy az el­múlt háborús évek szabályszerűen kies­tek, elvesztek az életükből. A háborútól való félelem miatt külföldi nemigen mutatkozik Banja Luka szép - és ma már békés - tájain. UTAK A JÖVŐBE A látottakból azt.a következtetést szűr­tem le, hogy Jézus sokszor idézett mon­dása: „Ha valaki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel" nem csak erkölcsi szempontból követendő, hiszen a gya­korlat is bebizonyította, hogy ez az egyetlen békés elintézési mód. így kelle­ne eljárniuk valamennyi vallás követői­nek is, másként sohasem lesz béke. Egyfajta útkeresés azért mégis el­kezdődött. Ennek a jele volt ez a Duna konferencia is. Kilenc ország eszperan- tistái fáradoztak az összejövetel meg­szervezésén, melyre harminchat vendég érkezett. Sokan lemondták a részvételüket, mivel megriadtak a há­borús hírektől. Egy román állampolgár pedig azért nem jöhetett el, mert nem kapott vízumot. Akik azonban ott vol­tak, színvonalas programo­kon vehettek részt. Egy montenegrói vendég saját városáról, Prilepről tar­tott ismertetést. Egy másik előadó a számítástechnikának az orvostudományban való alkalmazhatóságáról számolt be. E sorok írója az eszperan­tó szabadkőműves mozgalom történetéről beszélt. A lelkes rendezők gyö­nyörű hangversenyről is gondoskodtak. Az egykori báni palotában tartott kon­certen fiatal művészek lép­tek fel. A tehetséges zongo­rista Újvidéken végezte a Zeneakadé­miát, és most Banja Lukában folytatja tanulmányait. Liszt 13. magyar rapszó­diáját adta elő. Mint kiderült, magyarta­nára volt... A Duna találkozónak otthont adó ga­lériában egy képkiállítást is megnyitot­tak a szervezők. Ugyancsak ezen a he­lyen a legújabb eszperantó nyelvű könyvekkel is megismerkedhettek az ér­deklődők. Csak egyetlen hiányt éreztem fájdal­masan: hol vannak a mohamedán részt­vevők a kongresszusról? - Legközelebb azok is lesznek! - felelték elszántan. Dr. Berényi Zsuzsanna Agnes

Next

/
Thumbnails
Contents