Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-23 / 47. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 68. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 2003. NOVEMBER 23. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ (ÖRÖK ÉLET) VASÁRNAP ARA: 135 Ft r A TARTALOMBÓL Ütött az óra Van-e örök élet? Orgona és szolgálat Őszi számadás Rákóczi hete Isten szolgálatában - a katedrán kinőtt” imaház A Vas megyei Püspökmolnári sem kerülhette el az ötvenes évek egyházi ingatlanokat államosító politikáját: a valamikori evangélikus iskolaépületet itt is elvették. De az istentiszteletek megtartására már az úgynevezett puha diktatúra éveiben is lehetőséget kaptak a helybéli evangélikusok. Az egyik tanterem katedrával szemközt lévő fala elé oltárt állítottak, amelyet harmonikaajtóval választottak el az osztályteremtől. így a hétköznap oktatási intézményként működő épületből hétvégenként - a székek megfelelő elrendezésével - imaterem lett. Egy korszak zárult le november 16-án, amikor felszentelték az iskola mellett felépült új imaházat. A méreteket szemlélve már az istentisztelet kezdetekor valószínűsíthető volt, hogy az ünneplő gyülekezet minden tagja nem fog beférni a kis hajlékba. A kapunyitást megelőzően Vincze Csaba szombathelyi építészmérnök adta át az imaterem kulcsát Ittzés János püspöknek, aki a helyi leánygyülekezetet gondozó Benedek János nemeskoltai lelkésznek adta azt tovább. Ezt követően a résztvevők birtokba vették a kis település egyik legszebb épületét. Ittzés János igehirdetésében Ezsaiás próféta könyvének 12. fejezetéből idézett, majd hangsúlyozta, hogy az ünnep napjait egykor sátrakban, ideiglenes hajlékban töltötte Isten népe. Isten megengedi, hogy a földön hajlékokat építsünk neki, hiszen nélküle éhes, szomjas, hitetlen, menthetetlen az emberi lélek. Érdekes, hogy manapság épül a legtöbb templom, ugyanakkor ma van a legtöbb „kiüresedett lelkű” ember. A püspök- molnári templom is csak egy ideiglenes hajlék földi vándorutunkon, amely azért épült fel, hogy legyen egy hely, ahol találkozhat egymással a pásztor és a nyáj, a mester és a tanítvány, a Megváltó és az ő népe. Az ünnepi istentisztelet utáni közgyűlésen Benedek János lelkész ismertette az építkezéssel kapcsolatos tudnivalókat. Ebből megtudhattuk, hogy a munkálatok összköltsége 12,6 millió forint volt. A 4,4 millió forintnyi kárpótlást az egyházközség hasonló nagyságrendű, pályázaton nyert pénzzel egészítette ki. A gyülekezet adománya 730 000 forint volt. A megvalósításhoz sokan járultak hozzá közmunkával és társadalmi munkával is. Elhangzott még, hogy az imaház berendezési tárgyai közül az ambót - melyet az elektromos orgonával és az oltárral együtt a régi iskolateremből hoztak át - Rác Miklós, a gyülekezetben korábban 18 éven keresztül helyettesítő nádasdi lelkész faragta. A köszöntők sorában Vető István, a Vasi Egyházmegye esperese elmondta, hogy nem a vendégek száma teszi nagy- gyá a templomszentelési ünnepet, hanem mindaz, ami ebben az imaházban aznap történt, és reménység szerint a jövőben is rendszeresen történni fog: a hangzó igehirdetés, az úrvacsorái közösség és a keresztség szentsége. Az ünnepség családias jellegéhez az is hozzájárult, hogy Ittzés püspök ez alkalommal keresztelte meg a lekészcsalád harmadik gyermekét, Benedek Bencét. Menyes Gyula Lefeszített korpuszok Márton-napi presbiteri vándortalálkozó Halottak napja után szinte törvényszerűen megszaporodnak a temetői lopások. Az már nem is hír, ha a sírokról tömegesen tűnnek el a gyertyák, virágok, koszorúk. Ami viszont az elmúlt hétvégén a Győrhöz tartozó Ménfő- csanak temetőjében történt, azért mégis meghökkentő: hetvenhét kő-, illetve márványkeresztről lopták le a Krisztust ábrázoló kis fémszobrokat. Bizonyára nem a feltámadásba vetett hit „megvallása” vezette az elkövetőket. Mint kiderült: a három tizenéves a mintegy tíz kilogramm alumínium értékesítésének reményében cselekedett. A keresztről eltávolított Krisztusszobrocskák mindenesetre érdekes látványt nyújthattak. Kitárt karokkal hevertek egy nagy reklámtáska mélyén, és arra vártak, hogy az őket lefe- szítők vagy éppen beolvasztóik - akár az utolsó pillanatban is - felfedezzék bennük azt a Jézust, aki szeretetével éppen a bűnösökhöz jött. Kitárt karjaival őket is szeretné magához ölelni... Biztos kiindulási alap kell! Rend a lelke mindennek?! Gazdasági stabüitás és/vagy lelki házépítés? „Lépéskényszer” a gyülekezetek életében? - ezekkel a létfontosságú kérdésekkel foglalkoztak a Hajdú-Szabolcsi Egy házmegye harmadik Márton-napi presbiteri vándortalálkozóján részt vevő laikus szolgálók és lelkészek az elmúlt szombaton. Ez évben a Győrfi Mihály által pásztorolt nyírszőlősi gyülekezet volt a házigazdája az új nyíregyházi Luther Márton Kollégium meghitt gyülekezeti termében tartott egész napos találkozónak. A kezdő áhítatban Bozorády Zoltán esperes Mt 16,16 alapján a Péter által felismert biztos alapról, Jézusról szólt, aki nélkül egyetlen egyházi szolgálat sem működhet. Abaffy Zoltán egyházmegyei felügyelő előadásában a szükséges jó rendről osztotta meg gondolatait, és a legfontosabb feladatot így fogalmazta meg: „A jövő egyházának a misszió egyházává kell lennie a bizalom, az egymásra figyelés és a szeretet légkörében.” Bálint Zoltán nyíregyházi presbiter továbbgondolásra késztető kérdéseket vetett fel a lelki ház építésének akadályairól, a gazdasági stabilitás szemszögéből vizsgálva a misszió felé irányuló lépéskényszert. A délutáni élénk fórumbeszélgetésen a gyülekezetek aktuális kérdései kerültek elő. A legégetőbb a személyes pásztorolás és családlátogatás, illetve a lelkésszel való közvetlen kapcsolat kialakítása iránti igény, amelyet egy többezres gyülekezetben bizony nem is olyan egyszerű teljesíteni. -i -s Államtitkár az EHE-n A felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár tett látogatást november 17-én az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Dt: Mang Béla előbb a hallgatóknak, majd az oktatóknak tartott előadást a hazai felsőoktatás helyzetéről. A politikus tanácskozott az egyetem vezetőivel, és megtekintette a kollégium bővítésének folyamatban lévő építési munkálatait is. SZÉGYEN Elsősorban magamat szégyellem. Habozásomért, szorongásomért - az igazság kimondását illetően. Mert szégyen az, hogy ebben a hazában ma egy bírói ítélet indoklásában helyet kaphat a szereplők primitív személyiségére való utalás - lévén, hogy a szereplők cigányok. Egy testvérpár, akiket emberölés gyanúja miatt tizenöt hónapig letartóztatásban, börtönben tartottak, mígnem kiderült ártatlanságuk. A törvény értelmében ezért kártérítés illeti meg őket. Kétmillió forintot kértek, ám csupán 1,2 milliót ítélt meg a bíró. Senki nem vitatta az ítéletet, de sokan felemelték szavukat az indoklás ellen. Ha csak annyit mondanak, hogy a bíróság minden körülményt és a szokásos kártérítési összegeket mérlegelve ennyit tart méltányosnak, nincs vihar. De az az állítás, hogy a testvéreket „primitív mivoltuk’’ miatt kevésbé viselhette meg az elzárás, s ezért csak szerényebb kártérítés illeti meg őket, arcpirító. A bíróság elmeszakértői véleményre alapozta döntését. Sajnos régi módszer az, amikor a tudományosság ruhájába öltöztetjük az előítéletet, a rasszista gondolkodást, ám ez ettől nem lesz kevésbé borzalmas. Szégyen — s erre utaltam a bevezetőben -, ha netán az ügyek aktuálpoütikai áthallásaitól félve egyházi emberek nem nyilvánulnak meg az egész közéletünket érintő kérdésekben. Németországban megtanulták, hová vezet a faji megkülönböztetés tolerálása, „ tudományos ” indoklása.'A közelmúltban egy kereszténydemokrata képviselő egyik nyilatkozatában a zsidóság bűnös nép voltára utalt. Nem a másik politikai oldalról, a szociáldemokratáktól érkezett az első tiltakozás ez ellen, hanem a keresztényszocialista bajor miniszterelnöktől, Stoibertől. Ki is zárták a CDU-ból a képviselőt. A kialakult vitában egyetlen támogatója akadt, egy katonatiszt, ám őt azonnal leszerelték. Ez üzenet a tekintetben is, hogy elsősorban saját közösségének kell elhatárolódnia attól, aki kirekesztő, rasszista nézeteket hirdet, bármilyen köntösben jelenjenek is meg azok. Belpolitikai vihart kavart, hogy az ítélőtábla másodfokon jogerősen felmentette az első fokon uszításért elmarasztalt református lelkészt. Ebben az ügyben példamutató a debreceni református teológia magatartása, mely egy korábban kiadott állásfoglalásában elhatárolódott a lelkésztől. Még ha elkondolkodtató üzenete van is a bírói felmentésnek, itt az ítélet indoklása korrekt, a véleménynyilvánítás szabadságára épül, és cseppet sem minősíthető a lelkésztől származó ominózus írás, a kirekesztő gondolatok helyeslésének. Nem mellékes körülmény azonban, hogy az említett hazai ügyek éppen akkor robbantak ki, amikor az igazságügy-miniszternek a gyűlöletbeszéd korlátozásáról, a törvény szigorításáról szóló előterjesztését vitatja az országgyűlés. Ebben két erős érdek ütközik: a teljes sajtószabadsághoz, a véleménynyilvánításhoz fűződő jog és az emberek, embercsoportok becsületéhez, biztonságához fűződő jog (ezt sérti az uszítás). Nehéz a jogban azt a gondolkodást érvényesíteni, amely az előzőt még tolerálja, az utóbbit pedig bünteti. Az izgatás fogalma viszont meglehetősen parttalan. A jogalkotó szándéka akár visszájára is fordidhat, és a gyűlöletbeszéd ellen fellépőt érheti az izgatás vádja. Magam is úgy vélem általában, hogy az emberi magatartást törvényekkel csak gyenge hatásfokkal lehet befolyásolni, még ha a tön’ényi tiltással a társadalom védelmén túl olykor nevelő hatást is el akarnak érni. De hát elsősorban nem is a gyűlöletbeszéd a téma, hanem a gyűlölet. Az egyházban, ahol a szeretet parancsa van érvényben - ahol a „gyűlölet ” egyedül a bűnre irányulhat, de ekkor is hangsúlyosan a bűnös iránti szeretettel -, különösen érzékenynek kell lennünk a kirekesztés megnyilvánulásaira. És különösen elviselhetetlen ez, ha keresztény mázban, köntösben jelentkezik. Lehet törvényi paragrafusokat fogalmazni a gyűlölet ellen, de csak akkor van értelme, ha - német példa - konkrét megnyilvánulásokra, például náci tanok terjesztésére, a holokauszt tagadásra irányul. Az általános tiltások nehezen kezelhetők, és a másik jelentős érdek, a véleményszabadság korlátozásának veszélyével fenyegetnek. Ezért is fontosabb a törvényeknél a társadalom magatartása, a mértékadó társadalmi csoportoknak a gyűlölettől való elhatárolódása. Az egyházi emberek sem hallgathatnak konkrét ügyekben, nemcsak azért, mert hitelüket vesztik, hanem mert küldetésünk része az üldözöttek védelme. Visszatérve az eredeti ügyhöz, az egyházi közösségeknek jelentős szerepe van a hazai cigányság integrációjában. Mert a szegregáció különböző formái, még a „színvonalas gettók" kiépítései sem jelentenek megoldást. Akkor sem, ha a cigányságban is akadnak olyanok, akik ezt preferálják. A távlatilag egyedüli megoldást jelentő út, az integráció viszont teljes azonosulást kíván a hátrányos helyzetben élőkkel és új gondolkodást konkrét esetekben. így a szégyent jelentő bírói gondolatmenetek nyilvánosságra kerülésekor is, amely nem egyéb, mint a jog álcájába bújtatott előítélet és kirekesztés. Frenkl Róbert Kerületi presbiteri ülés és közgyűlés a Déli Evangélikus Egyházkerületben A Fasori Evangélikus Gimnázium nemrég felújított díszterme adott otthont november 14-én a Déli Egyházkerület presbiteri ülésének és közgyűlésének. A közgyűlés Andorka Árpádot, a Tolna- Baranyai Egyházmegye felügyelőjét választotta a déli kerület másodfelügyelői tisztségébe. A kerület felügyelőjének, Szemerei Zoltánnak, illetve püspökének. Gáncs Péternek a beszámolója - del.lutheran.hu cím alatt - teljes terjedelmében olvasható az egyházkerület ez alkalomból „megnyitott” internetes újságjában, a Déli Harangszóban. „A halál (...) nemcsak e földi élet fájdalmas szenvedéseit fejezi be, de - ami még nagyszerűbb - a gazságoknak és bűnöknek is véget vet. ” Luther Márton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek, 1519 (Virág Jenő fordítása)-s -a Iskolából
