Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-16 / 46. szám

Evangélikus Elet 2003. NOVEMBER 16. 11. oldal üzenet az Ararátról ______________ ro vatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Házépítés - a környezettel ®sssManm®Ib&mi Hogyan tudja egy család vagy egy kisebb közösség úgy megépíteni otthonát, il­letve ésszerűen megszervezni életét, hogy minél kevesebb hulladékot termeljen, és minél kisebb kárt okozzon környezetének? - tettük fel a kérdést Ertsey Attila építésznek, az Autonóm Ház „feltalálójának”. Az alábbi írás a való beszélgetés nyomán született, amelyből a praktikus környezetvédelem szempontjain túl az általa kidolgozott technológia lényegéről is képet kaphatunk. A hagyományos paraszti élet összhang­ban volt a környezettel, a mai modem, civilizált élet viszont egyre kevésbé. A természet erőforrásait feléljük, elpaza­roljuk, a termelt hulladékkal megmér­gezzük, lakhatatlanná tesszük a Földet. Ez így hosszú távon nem működhet, de a mai embert nem könnyű rávenni arra, hogy lemondjon kényelmes életéről. A hagyományos paraszti élet során ugyan­is az ember napjának nagy részét olyan tevékenységek töltötték ki, amelyek el­végzése ma már szinte semmilyen erőfe­szítést nem igényel. Az Autonóm Ház mindazt az alap- (és nem luxus-) szolgáltatást nyújtja, melyet ma egy komfortos lakásnak tud­nia kell, azonban a központi energiaellá­tó közműrendszerektől maximálisan függetlenedve, a megújuló természeti erőforrásokat igénybe véve és a környe­zetterhelést a lehetséges minimumra csökkentve. Mindezt úgy éri el, hogy közben nem igényel napi elfoglaltságot, és a kezdeti nagyobb befektetés a szoká­sos havi számlák (villany, víz, gáz) hiá­nya miatt idővel megtérül. A fűtés központi kérdés, mert a nap­jainkban használatos fűtőanyagok nagy része nem megújuló energiaforrás, va­lamint az elégetésükkel keletkező szén­dioxid jelentősen hozzájárul az üveg­házhatáshoz. A megoldás természetesen a megúju­ló energiaforrások használatában rejlik: a napenergia annak ellenére jól használ­ható, hogy a téli időszakban kevésbé ré­szesülünk áldásos hatásaiból. (A vízala­pú hőtároló rendszerrel működő napkollektorral az éves hőigény 70- 80%-a fedezhető.) A napfényínséges időkben mindenképpen szükség van tü­zelésre is, amit fával vagy más bio­masszával oldhatunk meg. Ez a fajta tü­zelési mód belefér az autonómia elveibe, hiszen a fa korhadásakor is ugyanannyi szén-dioxid szabadul fel, mint eltüzelé­sekor, nevezetesen az a mennyiség, amelyet a fa élete során megkötött. A főzéshez a fatüzeléses sparherd ajánlott, de mivel ezt jóval a használat előtt be kell gyújtani, mondjuk a reggeli kávé elkészítéséhez kényelmesebb egy elektromos tűzhely. Az ehhez szükséges áramot megújuló energiaforrásból állít­hatjuk elő. És ha már az elektromos áramnál tar­tunk, akkor elsősorban a napelem és a kis méretű szélkerék ajánlható. Mivel a Nap éjjel nem süt, és a szél sem mindig fuj, tárolni kell az energiát. Ha csak ak­kumulátorunk van, azt szigetüzemnek hívjuk. Jobb a helyzet, ha az országos hálózattal kapcsolódunk össze, akkor nincs szükségünk akkumulátorra. Az áramszolgáltatóval kötött szerződéssel megoldható a visszafelé is pörgő vil­lanyóra, így az elektromos áramot elad­hatjuk az elektromos műveknek. A víz manapság a legnagyobb kincs­esé kezd válni a városokban, ennek elle­nére elég pazarlóan bánunk vele. Az ivóvizet mindenképpen külön kell vá­lasztani a mosásra, mosakodásra hasz­nált víztől: ez utóbbira lágysága miatt még alkalmasabb is a gyűjtött esővíz. Ivóvíznek kútvíz használható, a meg­tisztított szennyvíz pedig öntözésre al­kalmas. A víztisztító egy ülepítőből és egy nádgyökérzónás tisztítóból áll. Mindkettő megoldható szabad vízfelü­let nélkül is. Az itt említetteken kívül az Autonóm Háznak még nagyon sok komponense van. A ház a gyakorlatban még nem épült meg, csupán egy bemutató verzió­ja készült el egy kiállításra, s ezt azután le is bontották. Ami azonban a mai ma­gyar viszonyok között is megvalósult, az az autonomitás elvére épülő lakóközös­ség (ilyen például a rádi ökofalu), ahol az áram-, hő- és vízellátást központilag oldották meg, tehát nem kell minden egyes házhoz megépíteni őket, de a falu tágabb határain belül hozzáférhető meg­újuló forrásokra építenek (például a bio­masszára). Az elkészült házak viszony­lag magas árát a környezetbarát technológiák költséges mivolta okozza, ezek azonban 15-20 év alatt megtérül­nek. Végeredményben tehát az ilyen jel­legű lakóépületek ára hosszú távon nem magasabb az átlagnál. Szeredi-Galambos (Forrás: KukaBúvár - a Hulladék Munka­szövetségfolyóirata, Vili. évf, 3.szám) Bármilyen hihetetlen is, a Mevisz idén ünnepli megalakulásának 15. évfordulóját. Ezért 2003. december 13-án, szom­baton 15 órától hálaadó alkalmat tartunk, amelyen megemlékezünk az elmúlt évekről, a régi táborokról és mindazokról, akik már előrementek. 18 órai kezdettel úrvacsorával egy­bekötött hálaadó istentisztelet lesz, melyen Fabiny Tamás hirdet igét. Az alkalom helyszíne a budahegy- vidéki evangélikus gyülekezet temploma és gyülekezeti terme (Budapest XH. kér., Kékgolyó u. 17.). Mindenkit szeretettel hívunk és várunk! A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség pályázatot hirdet irodavezetői állásának betöltésére. Az irodavezető feladata: ügyintézés; adminisztráció; pénztárkezelés; pályázatírás és -elszámolás, egyéb szervezési feladatok. Munkakezdés: 2004. január 1-től. Bérezés: megegyezés szerint. Feltételek: - érettségi;- felhasználói szintű számítógépes ismeretek;-jogosítvány, nyelvtudás előnyt jelent. A jelentkezéseket és az önéletrajzo­kat 2003. december 1-ig várjuk a Mevisz irodájába. Tel./fax: 061/317-1671, cím: 1085 Bp., Üllői út 24. e-mail:mevisz@mevisz.hu A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség szeretettel hívja híveit és barátait 2003. november 16-ára a békásmegyeri templomba az összegyülekezés napjára. Délelőtt 10 órakor az istentiszteleten Donáth László prédikál. 12 órakor közös ebéd a gyülekezeti teremben. 13.30-kor Wellisch-Tehel Judit Emléktöredékek című kiállítását Frank János művészeti író nyitja meg. A tárlatot Tőkeiné Egry Margit művészettörténész rendezte. Ezt követően a művész és barátai beszélgetnek a jelenlévőkkel. Végül Ujszászi Kinga (hegedű) és Polgár Éva (zongora) muzsikál. 16.00 órakor vecsernye. A kiállítás 2004. február végéig tekinthető meg. Cím: 1038 Budapest, Mező u. 12. Tel.: 240-3771 A templomtárlat létrejöttét támogatták: Nemzeti Kulturális Alap Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága Körmendi Galéria MEGHÍVÓ Szeretettel hÍrjuk és várjuk a Budapes­ti Evangélikus Kollégiumba (1077 Budapest, Rózsák tere l.)20Ö3. novem­ber 17-én este 18.30-ra az „Ifjú zeneba­rátok estjére, melyen a kollégium diák­jai adnak másfél órás koncertet. GYÓGYULÁST A HÁZASSÁGNAK! Csendesnap lesz 2003. november 29-én, szombaton 10-15 óráig a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség tanácstennében (Budapest XI. kér., Bocskai út 10.), az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület szervezésében. 10.00 Igehirdetés - Győri János Sámuel 11.00 Előadás - Pálhegyi Ferenc 12.00 Ebédszünet 13.00 Bizonyságtételek, beszélgetés 14.30 Úrvacsorái istentisztelet - Zászkaliczky Péter Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt! ,,Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt!" (Jel 21,9) Szereted a tiltott dolgokat? E fenti kérdéssel és egy megharapott al­ma képével az ablakában hirdeti egy ne­ves cég SZEXI-nek elnevezett fényképező- marokbeszélőjét. Visszafogottabb, mint a női testek kirakatba tételével (prostituálá- sával) csalogató reklámok. De a stílus így is elárulja a hamis bölcseletit és hazug te­ológiáját Ősellenség nyomát. Az édenkerti események elbeszélése költői formáját prófécia a máig ható mátltról. A Biblia nem álszemérmes: a tiltott gyümölcs (amit nem nevez almá­nak) nem a testi szerelem általában, hi­szen a Teremtő az alapozó „előszóban ” a szaporodás áldását adja a Föld fele­lős kezelőjévé tett embereknek; a para­dicsomi elbeszélésben pedig a nőt a nél­küle - a gyönyörű állat- és növény­parkban is - magányos férfiember hoz­zá illő segítőtársának alkotja. Nem in­gyen cselédnek és nem alkalmi („hasz­náld és dobd el!”) élvezeti cikknek. A tiltott dolog az, hogy magunk állapítsuk meg - félretéve a Teremtő fölismerhető és kijelentett rendjét -, hogy mi a jó, és mi a rossz. A véges elme mindentudást és a törpe ember mindenhatóságot ját­szik - ez az igazi ópium a népnek. Ami pedig részleteiben illeti a tiltott dolgo­kat, Petőfi nótává lett versében így „méláz a haramja erdő közepében”: „ ...mért vetettem fejem tilalmas dolgok­ra? Édesanyám, mindig javamat akar­tad! Édesanyám, mért nem fogadtam szavadat?! ” Jézus idősebb kortársa, rabbi Flillél egy pogány ember érdeklődésére rövidre szabott válaszként azt mondta: „Amit nem kívánsz magadnak, ne tedd másnak! — ez a törvény, a többi magyarázat!” Közveszélyes elmebeteg gondolat az az istentelen szellemeskedés, hogy „hátha a másiknak más az ízlése ”, Jézus példázatában az atya nem kita­gadja, hanem hazavárja az életét elté- kozló fiát, aki a tiltott dolgokban bol­dogság helyett boldogtalanságot talált. Jézus nem tiltásban foglalja össze a Te­remtő törvényét, hanem a szeretet pa­rancsában, ami csak az O lehajló áldo­zatos szeretetének viszonzása: önzet­lenül, tisztán szeretni a Teremtöt és a te­remtménytársakat. Ez az igazi boldog­ság, nem a tiltott dolgok! -dy -ád evél&levé Szeresd az Urat... és felebarátodat Az Evangélikus Élet október 5-i számában Gémes István S. O. S. címmel írt cikke ki­csit elszomorított - egyrészt. Másrészt viszont vitára késztet, annak ellenére, hogy az általa leírtak egy részével egyetértek. Gémes István szexuális felszabadításról beszél - idézőjelben természetesen -, a túlkapásokért pedig a médiát kárhoztatja. Én magam a hetvenes évek elején, már a fogamzásgátlók elterjedésének korában cseperedtem fiatal lánnyá, s nem szégyellem, hogy édesanyám vitt el először nőgyógyászhoz. Tudta, hogy szerelmes vagyok, s tisztában volt vele, hogy azzal segít, ha támogat, nem azzal, ha tilt. Hogy ez a diákok közti első nagy szerelem szexuális túlkapás, az élvezetek megengedhetetlen hajhá- szása lett volna? S hogy erre engem az újságok és a televízió vette volna rá? Nem hi­szem. Egyszerűen az idők változtak meg. Úgy gondolom, Isten azért teremtette férfinak a férfit és nőnek a nőt, hogy szeret­hessék egymást, és ha elérkezett az idő, gyerekeik legyenek. Persze, az ideális az len­ne, ha mindenki azonnal megtalálná a maga párját, lelke és teste másik felét. De struccpolitika lenne azt állítani, hogy ez így is van. Megengedem, néha talán előfor­dul. Többnyire azonban eltelik néhány év, elmúlik egy-két vagy több szerelem, mire valaki igazi társra lel. Ha rátalál egyáltalán, Isten segítségével. Ami a szingli életformát illeti, ez nem annyira ideál, hanem sajnos tény. A kettő nem ugyanaz. A legtöbb szingli, vagyis egyedül élő harmincas nő boldogan szakíta­na életformájával, és adná föl annak kétségtelen előnyeit, ha volna, aki miatt fölad­hatná. De nincs. Mert a férfiak jelentős része csak harmincas évei közepén házaso­dik, ha egyáltalán házasodik. Akkor viszont nem harmincas nőt, inkább huszonévest választ. Az is igaz persze, hogy a diplomás nők ma már többen vannak, mint a férfi­ak, jgy bizonyos értelemben a nőknek meg kell alkudniuk, ha társat szeretnének. A „Mózes-kalicka”, vagyis a kórházakba kitett működő inkubátor szerintem nem rossz, hanem jó. Nem az benne a jó, hogy az anyák megszabadulnak a csecsemőjüktől, akit nem tudnak fölnevelni, hanem az, hogy a csecsemő így életben marad! Megint csak lehet azt mondani, hogy ez szörnyű - valóban nem valami vidám dolog. Azzal viszont egyetértenék, ha arról beszélnénk, hogyan lehetne megelőzni ezt a szomorú helyzetet. Ami az AIDS, a homoszexualitás és a szexuális forradalom összefüggéseit illeti, az nem derült ki számomra egész világosan az idézett írásból. Szeretném leszögezni, hogy néha én is sokallom a médiából ránk ömlő másság, a másság iránti tolerancia már-már agresszív elfogadtatását. Mégsem mondhatjuk, hogy - idézem - „az embe­ri jogok élén nem a melegség vagy az abnormitás, hanem az élethez való hamisítat­lan jog áll. Ezt védik nem csupán a törvények, hanem ez Isten akarata is!”. A homoszexuális emberek, férfiak és nők embertársaink. Keresztényi kifejezéssel élve felebarátaink, akiket szeretnünk kell. Egy apró különbségtől eltekintve pont olya­nok, mint mi. A legszomorúbb az írás utolsó sorától lettem - idézem -: „Csak azt ne bizonygatnánk egyre gyakrabban, hogy »alapjában véve« milyen jó is az ember...!” Nekem jobb véleményem van az emberekről. Miközben én is nézek híradót, olva­sok újságot, járok moziba, munkahelyre, autózom és metrózom, emberekkel találko­zom. Igen, sok köztünk a beteg lelkű, az agresszív, az őszintéden, akad gonosz is. De senki sem csak rossz, valami jó mindenkiben pislákol, ha néha gyengén, alig érzékel­hetően is. Nekünk, az evangéliumban hívőknek ezt a pici jót kell tudnunk észrevenni! Ha nyitott szemmel és szívvel járunk, higgyék el, nem is olyan nehéz... Jásdi Beáta Kedves Jásdi Beáta! Megtisztelő hozzászólásával én is ugyanúgy vagyok: kicsit elszomorított. Néhány félreértést szeretnék tisztázni. 1. A szexuális felszabadítást nem tettem idézőjelbe, azaz nem gúnyolódtam fölötte. 2. írásomban nem szándékoztam kárhoztatni a médiát, annál nyomatékosabban hí­vom fel a figyelmet a médiával való visszaélés veszélyére. (Újságíróként én még Hanns Lilje tanítványa vagyok, aki nem győzte hangoztatni az újságírók erkölcsi felelősségét.) 3. A Mózes-kalickát és a szingli életformát nem értékeltem, hanem mint tényeket soroltam fel. Távol áll tőlem, hogy szörnyűnek jelentsem ki az egyiket (külön­ben a felnőtt ifjúsági munkámban jóformán csak szinglikkel van dolgom!), és kigúnyoljam a másikat, bár tényleg csak olyanok helyezik bele magzatukat, akik nem tudnák felnevelni a gyermeküket? 4. Legnagyobb félreértésének azt tartom, amit a homoszexuális emberekről írt. Az én írásom nem róluk szól. Nem tagadom: nem tekintem ezt a hajlamot megvál­toztathatatlannak, s még kevésbé Istentől akartnak. De tiltakozom az ellen, hogy cikkem alapján az ilyen embertársak kirekesztésének vagy elítélésének vádját akasszák a nyakamba. 5. Ami az emberről való vélekedést illeti, az korok, nézetek, divatok szerint külön­bözhet. Én maradok a Szentírás látásánál, amelyre annak idején felesküdtem. Az pedig nem tiltja meg reális látásunkat és önértékelésünket, főleg nem azzal, hogy a felebarát szeretetét parancsolja. A kettőt nem lehet egymás ellen kijátszani. Úgy gondolom, hogy cikkem csupán egy segélykiáltás volt az Istentől kapott élet vé­delmében. Ez volt a szándékom. Kedves Jásdi Beáta, sajnálom, hogy a részleteknél horgonyzott le, s nem a főtémámat gondolta végig. Vagy ezt jelentené mégis az a mondata: „...az általa leírtak egy részével egyetértek”? Tisztelettel köszönti: Gémes István Szomorúan olvastuk a Magyar Nemzet 2003. november 8-i számában (Magazin, 23. oldal) a Sipos Ete Almos református lelkésszel készített interjút. Az ökumenével kapcsolatos sajnálatos véleményével nem értünk egyet tartalmilag, a cikkre később az Evangélikus Élet hasábjain is visszatérünk. Dr. Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház ökumenikus tanácsadója Kedves Gyerekek! A múlt heti Evangélikus Élet Napos oldalain sajnos egy gépelési hiba történt. Kér­lek, vegyétek elő a mellékletet, és a 7. oldalon javítsátok ki a szómagyarázatoknál a következőt: „Létezik úgynevezett egy szín alatti áldozás - ekkor csak ostyát kap­nak a hívek.” Köszönöm segítségeteket! Szeretettel: Boda Zsuzsa CIVIL KONTROLL VAGY TÁRSSZOLGÁLAT- A LAIKUSOK SZEREPE AZ EGYHÁZBAN A Luther Márton Szakkollégium szeretettel hív és vár minden külső érdeklődőt is szakkollégiumi előadás-sorozataira. A következő alkalommal, november 18- án, kedden Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke és dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora lesz a vendégünk. Az est 19 órától kezdődik a Luther Márton Szakkollégium ebédlőjében (1138 Budapest, Vizafogó utca 2-4., a Forgách utcai metrómegállónál).

Next

/
Thumbnails
Contents