Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-16 / 46. szám
Evangélikus Elet 2003. NOVEMBER 16. 11. oldal üzenet az Ararátról ______________ ro vatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Házépítés - a környezettel ®sssManm®Ib&mi Hogyan tudja egy család vagy egy kisebb közösség úgy megépíteni otthonát, illetve ésszerűen megszervezni életét, hogy minél kevesebb hulladékot termeljen, és minél kisebb kárt okozzon környezetének? - tettük fel a kérdést Ertsey Attila építésznek, az Autonóm Ház „feltalálójának”. Az alábbi írás a való beszélgetés nyomán született, amelyből a praktikus környezetvédelem szempontjain túl az általa kidolgozott technológia lényegéről is képet kaphatunk. A hagyományos paraszti élet összhangban volt a környezettel, a mai modem, civilizált élet viszont egyre kevésbé. A természet erőforrásait feléljük, elpazaroljuk, a termelt hulladékkal megmérgezzük, lakhatatlanná tesszük a Földet. Ez így hosszú távon nem működhet, de a mai embert nem könnyű rávenni arra, hogy lemondjon kényelmes életéről. A hagyományos paraszti élet során ugyanis az ember napjának nagy részét olyan tevékenységek töltötték ki, amelyek elvégzése ma már szinte semmilyen erőfeszítést nem igényel. Az Autonóm Ház mindazt az alap- (és nem luxus-) szolgáltatást nyújtja, melyet ma egy komfortos lakásnak tudnia kell, azonban a központi energiaellátó közműrendszerektől maximálisan függetlenedve, a megújuló természeti erőforrásokat igénybe véve és a környezetterhelést a lehetséges minimumra csökkentve. Mindezt úgy éri el, hogy közben nem igényel napi elfoglaltságot, és a kezdeti nagyobb befektetés a szokásos havi számlák (villany, víz, gáz) hiánya miatt idővel megtérül. A fűtés központi kérdés, mert a napjainkban használatos fűtőanyagok nagy része nem megújuló energiaforrás, valamint az elégetésükkel keletkező széndioxid jelentősen hozzájárul az üvegházhatáshoz. A megoldás természetesen a megújuló energiaforrások használatában rejlik: a napenergia annak ellenére jól használható, hogy a téli időszakban kevésbé részesülünk áldásos hatásaiból. (A vízalapú hőtároló rendszerrel működő napkollektorral az éves hőigény 70- 80%-a fedezhető.) A napfényínséges időkben mindenképpen szükség van tüzelésre is, amit fával vagy más biomasszával oldhatunk meg. Ez a fajta tüzelési mód belefér az autonómia elveibe, hiszen a fa korhadásakor is ugyanannyi szén-dioxid szabadul fel, mint eltüzelésekor, nevezetesen az a mennyiség, amelyet a fa élete során megkötött. A főzéshez a fatüzeléses sparherd ajánlott, de mivel ezt jóval a használat előtt be kell gyújtani, mondjuk a reggeli kávé elkészítéséhez kényelmesebb egy elektromos tűzhely. Az ehhez szükséges áramot megújuló energiaforrásból állíthatjuk elő. És ha már az elektromos áramnál tartunk, akkor elsősorban a napelem és a kis méretű szélkerék ajánlható. Mivel a Nap éjjel nem süt, és a szél sem mindig fuj, tárolni kell az energiát. Ha csak akkumulátorunk van, azt szigetüzemnek hívjuk. Jobb a helyzet, ha az országos hálózattal kapcsolódunk össze, akkor nincs szükségünk akkumulátorra. Az áramszolgáltatóval kötött szerződéssel megoldható a visszafelé is pörgő villanyóra, így az elektromos áramot eladhatjuk az elektromos műveknek. A víz manapság a legnagyobb kincsesé kezd válni a városokban, ennek ellenére elég pazarlóan bánunk vele. Az ivóvizet mindenképpen külön kell választani a mosásra, mosakodásra használt víztől: ez utóbbira lágysága miatt még alkalmasabb is a gyűjtött esővíz. Ivóvíznek kútvíz használható, a megtisztított szennyvíz pedig öntözésre alkalmas. A víztisztító egy ülepítőből és egy nádgyökérzónás tisztítóból áll. Mindkettő megoldható szabad vízfelület nélkül is. Az itt említetteken kívül az Autonóm Háznak még nagyon sok komponense van. A ház a gyakorlatban még nem épült meg, csupán egy bemutató verziója készült el egy kiállításra, s ezt azután le is bontották. Ami azonban a mai magyar viszonyok között is megvalósult, az az autonomitás elvére épülő lakóközösség (ilyen például a rádi ökofalu), ahol az áram-, hő- és vízellátást központilag oldották meg, tehát nem kell minden egyes házhoz megépíteni őket, de a falu tágabb határain belül hozzáférhető megújuló forrásokra építenek (például a biomasszára). Az elkészült házak viszonylag magas árát a környezetbarát technológiák költséges mivolta okozza, ezek azonban 15-20 év alatt megtérülnek. Végeredményben tehát az ilyen jellegű lakóépületek ára hosszú távon nem magasabb az átlagnál. Szeredi-Galambos (Forrás: KukaBúvár - a Hulladék Munkaszövetségfolyóirata, Vili. évf, 3.szám) Bármilyen hihetetlen is, a Mevisz idén ünnepli megalakulásának 15. évfordulóját. Ezért 2003. december 13-án, szombaton 15 órától hálaadó alkalmat tartunk, amelyen megemlékezünk az elmúlt évekről, a régi táborokról és mindazokról, akik már előrementek. 18 órai kezdettel úrvacsorával egybekötött hálaadó istentisztelet lesz, melyen Fabiny Tamás hirdet igét. Az alkalom helyszíne a budahegy- vidéki evangélikus gyülekezet temploma és gyülekezeti terme (Budapest XH. kér., Kékgolyó u. 17.). Mindenkit szeretettel hívunk és várunk! A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség pályázatot hirdet irodavezetői állásának betöltésére. Az irodavezető feladata: ügyintézés; adminisztráció; pénztárkezelés; pályázatírás és -elszámolás, egyéb szervezési feladatok. Munkakezdés: 2004. január 1-től. Bérezés: megegyezés szerint. Feltételek: - érettségi;- felhasználói szintű számítógépes ismeretek;-jogosítvány, nyelvtudás előnyt jelent. A jelentkezéseket és az önéletrajzokat 2003. december 1-ig várjuk a Mevisz irodájába. Tel./fax: 061/317-1671, cím: 1085 Bp., Üllői út 24. e-mail:mevisz@mevisz.hu A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség szeretettel hívja híveit és barátait 2003. november 16-ára a békásmegyeri templomba az összegyülekezés napjára. Délelőtt 10 órakor az istentiszteleten Donáth László prédikál. 12 órakor közös ebéd a gyülekezeti teremben. 13.30-kor Wellisch-Tehel Judit Emléktöredékek című kiállítását Frank János művészeti író nyitja meg. A tárlatot Tőkeiné Egry Margit művészettörténész rendezte. Ezt követően a művész és barátai beszélgetnek a jelenlévőkkel. Végül Ujszászi Kinga (hegedű) és Polgár Éva (zongora) muzsikál. 16.00 órakor vecsernye. A kiállítás 2004. február végéig tekinthető meg. Cím: 1038 Budapest, Mező u. 12. Tel.: 240-3771 A templomtárlat létrejöttét támogatták: Nemzeti Kulturális Alap Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága Körmendi Galéria MEGHÍVÓ Szeretettel hÍrjuk és várjuk a Budapesti Evangélikus Kollégiumba (1077 Budapest, Rózsák tere l.)20Ö3. november 17-én este 18.30-ra az „Ifjú zenebarátok estjére, melyen a kollégium diákjai adnak másfél órás koncertet. GYÓGYULÁST A HÁZASSÁGNAK! Csendesnap lesz 2003. november 29-én, szombaton 10-15 óráig a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség tanácstennében (Budapest XI. kér., Bocskai út 10.), az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület szervezésében. 10.00 Igehirdetés - Győri János Sámuel 11.00 Előadás - Pálhegyi Ferenc 12.00 Ebédszünet 13.00 Bizonyságtételek, beszélgetés 14.30 Úrvacsorái istentisztelet - Zászkaliczky Péter Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt! ,,Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt!" (Jel 21,9) Szereted a tiltott dolgokat? E fenti kérdéssel és egy megharapott alma képével az ablakában hirdeti egy neves cég SZEXI-nek elnevezett fényképező- marokbeszélőjét. Visszafogottabb, mint a női testek kirakatba tételével (prostituálá- sával) csalogató reklámok. De a stílus így is elárulja a hamis bölcseletit és hazug teológiáját Ősellenség nyomát. Az édenkerti események elbeszélése költői formáját prófécia a máig ható mátltról. A Biblia nem álszemérmes: a tiltott gyümölcs (amit nem nevez almának) nem a testi szerelem általában, hiszen a Teremtő az alapozó „előszóban ” a szaporodás áldását adja a Föld felelős kezelőjévé tett embereknek; a paradicsomi elbeszélésben pedig a nőt a nélküle - a gyönyörű állat- és növényparkban is - magányos férfiember hozzá illő segítőtársának alkotja. Nem ingyen cselédnek és nem alkalmi („használd és dobd el!”) élvezeti cikknek. A tiltott dolog az, hogy magunk állapítsuk meg - félretéve a Teremtő fölismerhető és kijelentett rendjét -, hogy mi a jó, és mi a rossz. A véges elme mindentudást és a törpe ember mindenhatóságot játszik - ez az igazi ópium a népnek. Ami pedig részleteiben illeti a tiltott dolgokat, Petőfi nótává lett versében így „méláz a haramja erdő közepében”: „ ...mért vetettem fejem tilalmas dolgokra? Édesanyám, mindig javamat akartad! Édesanyám, mért nem fogadtam szavadat?! ” Jézus idősebb kortársa, rabbi Flillél egy pogány ember érdeklődésére rövidre szabott válaszként azt mondta: „Amit nem kívánsz magadnak, ne tedd másnak! — ez a törvény, a többi magyarázat!” Közveszélyes elmebeteg gondolat az az istentelen szellemeskedés, hogy „hátha a másiknak más az ízlése ”, Jézus példázatában az atya nem kitagadja, hanem hazavárja az életét elté- kozló fiát, aki a tiltott dolgokban boldogság helyett boldogtalanságot talált. Jézus nem tiltásban foglalja össze a Teremtő törvényét, hanem a szeretet parancsában, ami csak az O lehajló áldozatos szeretetének viszonzása: önzetlenül, tisztán szeretni a Teremtöt és a teremtménytársakat. Ez az igazi boldogság, nem a tiltott dolgok! -dy -ád evél&levé Szeresd az Urat... és felebarátodat Az Evangélikus Élet október 5-i számában Gémes István S. O. S. címmel írt cikke kicsit elszomorított - egyrészt. Másrészt viszont vitára késztet, annak ellenére, hogy az általa leírtak egy részével egyetértek. Gémes István szexuális felszabadításról beszél - idézőjelben természetesen -, a túlkapásokért pedig a médiát kárhoztatja. Én magam a hetvenes évek elején, már a fogamzásgátlók elterjedésének korában cseperedtem fiatal lánnyá, s nem szégyellem, hogy édesanyám vitt el először nőgyógyászhoz. Tudta, hogy szerelmes vagyok, s tisztában volt vele, hogy azzal segít, ha támogat, nem azzal, ha tilt. Hogy ez a diákok közti első nagy szerelem szexuális túlkapás, az élvezetek megengedhetetlen hajhá- szása lett volna? S hogy erre engem az újságok és a televízió vette volna rá? Nem hiszem. Egyszerűen az idők változtak meg. Úgy gondolom, Isten azért teremtette férfinak a férfit és nőnek a nőt, hogy szerethessék egymást, és ha elérkezett az idő, gyerekeik legyenek. Persze, az ideális az lenne, ha mindenki azonnal megtalálná a maga párját, lelke és teste másik felét. De struccpolitika lenne azt állítani, hogy ez így is van. Megengedem, néha talán előfordul. Többnyire azonban eltelik néhány év, elmúlik egy-két vagy több szerelem, mire valaki igazi társra lel. Ha rátalál egyáltalán, Isten segítségével. Ami a szingli életformát illeti, ez nem annyira ideál, hanem sajnos tény. A kettő nem ugyanaz. A legtöbb szingli, vagyis egyedül élő harmincas nő boldogan szakítana életformájával, és adná föl annak kétségtelen előnyeit, ha volna, aki miatt föladhatná. De nincs. Mert a férfiak jelentős része csak harmincas évei közepén házasodik, ha egyáltalán házasodik. Akkor viszont nem harmincas nőt, inkább huszonévest választ. Az is igaz persze, hogy a diplomás nők ma már többen vannak, mint a férfiak, jgy bizonyos értelemben a nőknek meg kell alkudniuk, ha társat szeretnének. A „Mózes-kalicka”, vagyis a kórházakba kitett működő inkubátor szerintem nem rossz, hanem jó. Nem az benne a jó, hogy az anyák megszabadulnak a csecsemőjüktől, akit nem tudnak fölnevelni, hanem az, hogy a csecsemő így életben marad! Megint csak lehet azt mondani, hogy ez szörnyű - valóban nem valami vidám dolog. Azzal viszont egyetértenék, ha arról beszélnénk, hogyan lehetne megelőzni ezt a szomorú helyzetet. Ami az AIDS, a homoszexualitás és a szexuális forradalom összefüggéseit illeti, az nem derült ki számomra egész világosan az idézett írásból. Szeretném leszögezni, hogy néha én is sokallom a médiából ránk ömlő másság, a másság iránti tolerancia már-már agresszív elfogadtatását. Mégsem mondhatjuk, hogy - idézem - „az emberi jogok élén nem a melegség vagy az abnormitás, hanem az élethez való hamisítatlan jog áll. Ezt védik nem csupán a törvények, hanem ez Isten akarata is!”. A homoszexuális emberek, férfiak és nők embertársaink. Keresztényi kifejezéssel élve felebarátaink, akiket szeretnünk kell. Egy apró különbségtől eltekintve pont olyanok, mint mi. A legszomorúbb az írás utolsó sorától lettem - idézem -: „Csak azt ne bizonygatnánk egyre gyakrabban, hogy »alapjában véve« milyen jó is az ember...!” Nekem jobb véleményem van az emberekről. Miközben én is nézek híradót, olvasok újságot, járok moziba, munkahelyre, autózom és metrózom, emberekkel találkozom. Igen, sok köztünk a beteg lelkű, az agresszív, az őszintéden, akad gonosz is. De senki sem csak rossz, valami jó mindenkiben pislákol, ha néha gyengén, alig érzékelhetően is. Nekünk, az evangéliumban hívőknek ezt a pici jót kell tudnunk észrevenni! Ha nyitott szemmel és szívvel járunk, higgyék el, nem is olyan nehéz... Jásdi Beáta Kedves Jásdi Beáta! Megtisztelő hozzászólásával én is ugyanúgy vagyok: kicsit elszomorított. Néhány félreértést szeretnék tisztázni. 1. A szexuális felszabadítást nem tettem idézőjelbe, azaz nem gúnyolódtam fölötte. 2. írásomban nem szándékoztam kárhoztatni a médiát, annál nyomatékosabban hívom fel a figyelmet a médiával való visszaélés veszélyére. (Újságíróként én még Hanns Lilje tanítványa vagyok, aki nem győzte hangoztatni az újságírók erkölcsi felelősségét.) 3. A Mózes-kalickát és a szingli életformát nem értékeltem, hanem mint tényeket soroltam fel. Távol áll tőlem, hogy szörnyűnek jelentsem ki az egyiket (különben a felnőtt ifjúsági munkámban jóformán csak szinglikkel van dolgom!), és kigúnyoljam a másikat, bár tényleg csak olyanok helyezik bele magzatukat, akik nem tudnák felnevelni a gyermeküket? 4. Legnagyobb félreértésének azt tartom, amit a homoszexuális emberekről írt. Az én írásom nem róluk szól. Nem tagadom: nem tekintem ezt a hajlamot megváltoztathatatlannak, s még kevésbé Istentől akartnak. De tiltakozom az ellen, hogy cikkem alapján az ilyen embertársak kirekesztésének vagy elítélésének vádját akasszák a nyakamba. 5. Ami az emberről való vélekedést illeti, az korok, nézetek, divatok szerint különbözhet. Én maradok a Szentírás látásánál, amelyre annak idején felesküdtem. Az pedig nem tiltja meg reális látásunkat és önértékelésünket, főleg nem azzal, hogy a felebarát szeretetét parancsolja. A kettőt nem lehet egymás ellen kijátszani. Úgy gondolom, hogy cikkem csupán egy segélykiáltás volt az Istentől kapott élet védelmében. Ez volt a szándékom. Kedves Jásdi Beáta, sajnálom, hogy a részleteknél horgonyzott le, s nem a főtémámat gondolta végig. Vagy ezt jelentené mégis az a mondata: „...az általa leírtak egy részével egyetértek”? Tisztelettel köszönti: Gémes István Szomorúan olvastuk a Magyar Nemzet 2003. november 8-i számában (Magazin, 23. oldal) a Sipos Ete Almos református lelkésszel készített interjút. Az ökumenével kapcsolatos sajnálatos véleményével nem értünk egyet tartalmilag, a cikkre később az Evangélikus Élet hasábjain is visszatérünk. Dr. Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház ökumenikus tanácsadója Kedves Gyerekek! A múlt heti Evangélikus Élet Napos oldalain sajnos egy gépelési hiba történt. Kérlek, vegyétek elő a mellékletet, és a 7. oldalon javítsátok ki a szómagyarázatoknál a következőt: „Létezik úgynevezett egy szín alatti áldozás - ekkor csak ostyát kapnak a hívek.” Köszönöm segítségeteket! Szeretettel: Boda Zsuzsa CIVIL KONTROLL VAGY TÁRSSZOLGÁLAT- A LAIKUSOK SZEREPE AZ EGYHÁZBAN A Luther Márton Szakkollégium szeretettel hív és vár minden külső érdeklődőt is szakkollégiumi előadás-sorozataira. A következő alkalommal, november 18- án, kedden Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke és dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora lesz a vendégünk. Az est 19 órától kezdődik a Luther Márton Szakkollégium ebédlőjében (1138 Budapest, Vizafogó utca 2-4., a Forgách utcai metrómegállónál).
