Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-16 / 46. szám
Fotó: Bottá Dénes Eva ngélikus Elet 2003. NOVEMBER 16. 3. oldal A TUDOMÁNY ÜNNEPE A TEOLÓGIÁN (Folytatás az 1. oldalról) A délelőtti program zárásaként - egy kis pihenő gyanánt - dr. Finta Gergely egyházzenei tanszékvezető vadonatúj cédéjéről hallhattunk részleteket. A „ Veni Creator Spiritus ” címet viselő hanganyag a teológián folyó egyházzenei munka értékes bizonyítéka: a lemezen a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó legősibb zenei kincsek, valamint többek között Bach és Schütz muzsikája csendül fel. A tartalmas nap délutánján először a Gryllus testvérek bibliai dalai (a zsoltárok és a Hegyi beszéd egyes részei, illetve Pál apostol megzenésített levelei) hangzottak el élőben, majd dr. Cserháti Sándor tanszékvezető professzor vetített képes előadásán Pál apostol nyomában Görögországban .járhattunk”. Az estébe nyúló délután az ostffyass- zonyfai trió, a Király Consort előadásával végződött. Kőháti Dorottya Dr. Kustár Zoltán Dr. Peres Imre Csepregi Márta Jubileumzáró alkalom A kelenföldi evangélikus templom felszentelésének 75. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozat befejezéseként Krdhling János tartott nagy sikerű előadást múlt szombaton a gyülekezet tanácstermében. Az ismert építész diaképek segítségével mutatta be evangélikus templomépítészetünk alakulását a kezdetektől napjainkig. A záró alkalmat még ünnepélyesebbé tette a Barokk kamaratrió rövid koncertje, akik Vivaldi d-moll triószonátáját szólaltatták meg a hallgatóság előtt. Esperesválasztás A budai egyházmegyében ezekben a hetekben zajlik a Szeverényi János lemondása nyomán megüresedett espere- si tiszt betöltése. Mint az egyházmegyei közgyűlés október végén tartott ülésén kiderült, a gyülekezeti presbitériumok jelölése után csak a legtöbb ajánlást kapott Bence Imre budavári lelkész vállalta a jelöltséget. Az egyházközségek november 15-16-án tartandó közgyűléseiken döntenek az esperesjelöltre leadott szavazataikról. A szavazatbontó bizottság november 27-én tartja ülését. KONFERENCIA UTÁN Az egyház jövőképe volt a fő témája az immár hagyományos, ötödízben megtartott országos felügyelői konferenciának. A felügyelői szolgálat fontosságát, megbecsültségét egyebek mellett az is jelezte, hogy a teljes egyházi elnökség részt vett az alkalmon, és mintegy hetvenen döntöttek úgy, hogy a november 7-9-éig tartó hétvégét Révfülöpön töltik. Az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ munkatársai meg is jegyezték: ritkán fordult elő, hogy az előzetesen jelentkezettek közül mindössze ketten maradtak távol... A programban az intézményi jövőkép egyes részletei szerepeltek, így az iskola- rendszer, a szeretetintézmények hálózata, valamint az egyházi médiumok jelenéről és jövőjéről esett szó. Elhangzott, hogy a következő, 2004-es konferencián a stmktúra, az ingatlanvagyon, az épületek állapotának, a műemlékvédelemnek, a vagyongazdálkodásnak a kérdései kerülnének terítékre. Ez olyan érdeklődést keltett, hogy a fórumon csaknem megkezdődött a jövő évi tanácskozás, jelezve egyfelől a probléma élő voltát, másfelől a felügyelők felelősségtudatát. A konferencia spirituális vonulatát az áhítatok keretében elhangzott igehirdetések jelentették. A mai gyülekezet - az első ko- rinthusi levél 12. része alapján - püspökeink szolgálatán keresztül szembesült a közösségépítés, az egyházépítés örök gondjaival. A három prédikáció középpontjában a Lélek vezetése, a Krisztus teste, a kegyelmi ajándékok sokfélesége állt. Érdekes, hogy a legtöbb reflexiót, a legélénkebb vitát az iskolarendszer ügye váltotta ki. Ezt elősegítette az a színvonalas prezentáció is, amely településenként átfogó helyzetképet adott az összesen harminckilenc működő oktatási intézményről, feltüntetve az iskolaszerkezetet (például négy-, hat- vagy nyolcosztályos gimnázium stb.). Volumenében is tiszteletreméltó rendszer ez, élén a tizenkét középiskolával. Ezer pedagógus mintegy tízezer fiatalt oktat és nevel az intézményekben. Fejlesztési lehetőséget elsősorban az óvodai és az általános iskolai terület kínál. A középfokú intézmények tekintetében elértük a második világháború előtti helyzetet, bár Szarvason még lehetséges egy iskola átvétele. A hangsúly a meglévő rendszer további erősítésére, a minőségi fejlesztésekre kerül. Az együttlét hangulatát színesítette a tény, hogy két hét múlva országos presbi- tériumi ülésre és közgyűlésre kerül sor. A testületek tagjai által hozandó döntések fontos, persze nem kizárólagos szempontja az egyházi közvélekedés megismerése, amelyre többek között az ilyen konferenciák kínálnak lehetőséget. Ezúttal az iskolaügynél előkerült evangélikus egyetem kérdése váltott ki sokféle visszhangot. A referens számos történelmi, jelenbeli és a jövőt illető érvvel támasztotta alá azt a gondolatot, hogy történelmi egyház mivoltunk az óvodától a gimnáziumig terjedő egyházi közoktatás mellett a felsősoktatásban is megkívánja szerepvállalásunkat, elsősorban talán a pedagógusképzésben, de más humán területeken is. (Ez a kérdés nem szerepel a közgyűlés témái között, hiszen ehhez gondos előkészítés szükséges. Egyelőre a megvalósítás nehézségei kerültek előtérbe.) Egy közvetett összefüggés mégis izgalmat keltett. A közgyűlésnek állást kell foglalnia az aszódi Podmaniczky- kastély ügyében. Ezt az alapjában nagy értékű, de jelen formájában forgalmi értékkel alig bíró épületet egyházunk visz- szakapta. Sajnos olyan állapotban, hogy bármely korábban elképzelt hasznosításához milliárdos beruházás lenne szükséges. Ezért az a javaslat kerül a közgyűlés elé, hogy adjuk vissza a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóságnak az épületet azzal a reménnyel, hogy talán a jövőben használható csereingatlanhoz jutunk. Alternatív lehetőségként - és ez került szóba az egyetemi referátumban - jelentkezett egy nemzetközi céget képviselő evangélikus befektető, aki vállalná a kastély rekonstrukcióját, ha ez a későbbiekben egyházi felsőoktatási intézménynek adna otthont. A kastélyról való lemondás kockázatmentesnek és felelősségteljesnek tűnik, hiszen nem ró irreális terheket egyházunkra, ám a helyreállításnak is van perspektívája - még ha több kérdést is vet fel. Jó hír volt, hogy a fővárosban megkezdődik egy protestáns felsőoktatási kollégium építése. Kevésbé örvendetes, hogy az oktatási kormányzat nem támogatja az önálló kollégiumokat, így az a kiváló elképzelés, hogy az egyetemi városokban létesüljenek evangélikus kollégiumok, nehezen valósítható meg. Az iskolaügy kapcsán többen kérték - értesülve az ez irányú egyházvezetői szándékról hogy az egyházak lépjenek fel a pedagógusok titoktartási kötelezettségét előíró új törvénycikkely ellen. Elhangzott, hogy egyik iskolánkban az igazgató az évnyitón közölte a gyerekekkel, hogy a tanárok nem lesznek „cinkostársaik” a szülőkkel szemben. Igen, ez a pont az, amely a tiltakozást kiváltja, az alapvetően felelős szülők kizárása a fontos információkból. Az egyházban, ahol a családi nevelés, a szülők szerepe a középpontban áll, különösen érzékeny kérdés ez. Magam úgy vélem, feltételezve a jogalkotó jó szándékát, hogy eleve hibás ezt a kérdést, a pedagógus-gyerek-szülő kapcsolatrendszert törvényileg szabályozni. Bizonyára van helyzet, amikor - a lelkészi vagy az orvosi hivatáshoz hasonlóan - szükség van a pedagógusi titoktartásra. Ugyanakkor kívánatos lenne a pedagógusok mentálhigiénés továbbképzése, hogy felismerjék a gyerekekkel kapcsolatos gondokat - amikor esetleg a rossznak látszó gyerek netán épp egy családi konfliktus miatt viselkedik deviánsán -, illetve azt is, hogy mikor és mit kell a szülővel közölni, és mikor kell vállalni a titoktartást. A törvényi tiltás nem látszik megfelelő útnak. Szép volt, hogy bár a téma az intézményi diakóniát érintette elsősorban, mégis a gyülekezeti diakónia fontossága került a középpontba. Talán főként azt a gondolatot erősítve, hogy a népegyházi értékek megőrzése, akár fejlesztése mellett csak a szabadegyházi karakter - az embertől emberig tartó szolgálat - erősítésével adhatunk jó választ a mai kihívásokra, a népesedési problémáktól a még mindig elviselhetetlenül sok abortuszon át a hajléktalanellátásig. Nagy reménységünk, hogy az evangélikus egészségügyi centrum 2005-ben minden tervezett részlegével megkezdheti működését. A médiamunka legnagyobb elismerése, hogy híveink immár nemcsak elfogadják, hanem igénylik is azt, hogy egyházunkban is működjön a korszerű kommunikációs kultúra minden formája, így az internetes információáramlás is. Nagy sikert aratott a Déli Egyházkerület Déli Harangszó nevű honlapja, illetve a másik két egyházkerület azon bejelentése, hogy már ők is rendelkeznek saját weboldallal. A felügyelők egyházismeretét, a folyamatokat, a fejlődést méltányoló szemléletét tükrözte az Evangélikus Elet értékelése. A záró úrvacsorái istentisztelet emlékezetesen egészítette ki a spirituális vonulatot. Az igehirdetés Ámósz próféta alapján a jóról és a rosszról, az ítéletről hangzott, az úrvacsoravétel pedig az új liturgia és az őskeresztény gyakorlat szerint zajlott. Ez utóbbi azt jelentette, hogy egy nagy kört képezve egymásnak adtuk Krisztus testét és vérét. Végezetül a lelkész egy-egy sárguló levelet adott mindenkinek, mely a lombhullásra emlékeztetett. Hagyjunk el egy betűt - mondta -, legyen lomhullás. Szabaduljunk meg a lomoktól, melyek ítélet alá esnek, és gátolják Istennek tetsző életünket. Frenkl Róbert avatta unnnnés í Két évvel ezelőtt címlapunkon számolhattunk be arról, amikor - a rekkenő nyári forróságban - a millenniumi ünnepséggel együtt templomuk megújulásáért adtak hálát a nemespátróiak. Az elmúlt vasárnap ismét ünnepelhetett a kis zalai falu evangélikussága. E hideg, késő őszi napon - ám cseppet sem fagyos hangulatban - gyülekezeti házuk felszentelésére gyűltek össze a hívek és az örömükben osztozó vendégek. Az ünnepre érkező vendég az istentisztelet meghirdetett időpontjában üresen találhatta a templomot: az alkalom a gyülekezeti háznál kezdődött. Ennek kulcsát a zalaegerszegi gyülekezet felügyelője - egyben az átalakítás tervezőmérnöke -, Szilvás László adta át Ittzés János püspöknek, aki ezután felszentelte a megújult épületet. Az ünneplő közösség ezt követően rendhagyó módon hátat fordított a hálaadás tárgyának, hogy - mielőtt megtekinti, és birtokba veszi - istentiszteleten mondjon érte köszönetét. A liturgiában Ittzés János mellett Szemerei János esperes és Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes, a gyülekezet lelkésze működött közre. Az egyházkerület vezetője Zákeus története (Lk 19,1-10) alapján szólt a megjelentekhez. Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a Jézussal való találkozás sohasem lehet következmények nélküli, futó vizit. Sokszor halljuk, hogy hazánk egy következmények nélküli ország, ezért keserednek meg olyan sokan közülünk. De nem maradhat hatás nélkül az, ha Jézus szólít meg minket. O mindig azért kíván velünk találkozni, hogy megkeressen és üdvözítsen bennünket. Ne higgyük, hogy mi megyünk elé helyet készíteni neki. Mindig ő jön hozzánk, mert ő megelőzött minket. Legyen ez a gyülekezi ház is mindenki számára a vele való találkozás áldott helye - zárta szavait a püspök. A hálaadást követő közgyűlésen Szmodics Zoltán felügyelő köszöntötte a megjelenteket, majd Smidéliusz Zoltán egy rendhagyó meglepetéssel szolgált: a 115. zsoltárt úgy olvasta fel, hogy annak egyes szakaszaiba a Nemespátrón lakó nagyobb családok neveit helyettesítette be... A felújításról szóló beszámolóból megtudhattuk, hogy a gyülekezet tavaly nyáron kezdte meg a munkálatokat, amelynek teljes költsége 8 millió forint volt. Ennek alapbevételét egy belső kárpótlás adta meg. Ezt a 4,5 millió forintot egészítette ki az országos egyház, illetve a megyei és a helyi önkormányzat. A gyülekezeti tagok közel 1 millió forinttal járultak hozzá gyülekezeti házuk megújulásához, de a munkákban részt vevő vállalkozók is jelentős mértékben csökkentették a költségeket. A közgyűlésen az is elhangzott, hogy tavasztól úgynevezett falusi estéket szeretnének tartani az épületben, melynek keretében olyan előadókat hívnának meg, akik az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekre keresztény szemszögből tudnának válaszokat adni. Menyes Gyula
