Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-16 / 46. szám

4. oldal 2003. NOVEMBER 16. Kőszeg város önkormányzata ünnepi képviselő-testületi ülés keretében 2003. november 6-án díszpolgári címet adományozott a város egykori lelkipásztorai­nak, Seregély István egri érseknek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia el­nökének, valamint (képünkön) Ittzés Jánosnak, a Nyugati (Dunántúli) Evangé­likus Egyházkerület püspökének. A díszoklevelet Kuntner Ferenc polgármester adta át a Jurisics-vár dísztermében. Fotó: Menyes Gyula Pillanatkép az Egyházi Közművelődési Egyesület életéből A hazai közművelődés ügyéért munkál­Jerevántól Liepajáig Környezetvédelmi továbbképzés Vilemovban Jerevántól Liepajáig, vagyis Örményországtól Lettországig, Közép-Kelet Euró­pa szinte minden szegletéből érkeztek résztvevők a dél-csehországi Vilemovba, az Ortodox Akadémia által október 6-24. között megrendezett környezetvédel­mi vezetőképző konferenciára. Az intézmény - amelyhez egy 15 fős ortodox apá­caközösség is tartozik - felismerve a világ környezeti állapotának változását, kü­lönösképpen annak negatív hatásait, külföldi és ottani szervezetek támogatásával létrehozta „Megújuló Energiaforrások Használatának Központ­ját”. Legfőbb céljuk, hogy széles körű elméleti és gyakorlati információkat nyújtsanak a megújuló energiaforrások (víz-, szél- és napenergia, valamint a ta­lán kevésbé ismert biomassza) és a fenntarthatóság lehetőségeiről - mindvégig szem előtt tartva, hogy földi létünk Isten ajándéka. Ennek érdekében konferen­ciákat, szemináriumokat, továbbképzéseket szerveznek, valamint egyéni kon­zultációkra is lehetőséget biztosítanak. Evangélikus Élet ­kodé, a történelmi egyházakhoz kötődő intézményeket igyekszik összefogni az Egyházi Közművelődési Egyesület, amely november 4-én tartotta munkaérte­kezletét a Magyar Művelődési Intézetben. A tanácskozáson jelen volt Kiss László, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának munkatársa is. A Közművelődési Főosztály főtanácsosa a pályázati lehetőségekről és az ezzel kapcsolatos teendőkről tájékoztatta a jelenlévőket. Dr. Kádár Zsolt református esperes, az ökumenikus beállítottságú, így evan­gélikusokat is tömörítő közhasznú szer­vezet elnöke a megbeszélés után bővebb információval is szolgált az egyesület történetével kapcsolatban. Mint elmond­ta, az Egyházi Közművelődési Egyesü­let egy esztendővel ezelőtt jött létre az­zal a céllal, hogy összefogja az egyházak által működtetett intézményekben dol­gozó közművelődési szakembereket, va­lamint azokat, akik a gyülekezetekben kulturális munkát végeznek. Létrejötté­nél tizenkét szervezet bábáskodott, de Anyagi nehézségekkel és belső konflik­tusokkal küszködik a legrégibb német protestáns segélyszervezet, az 1832- ben alapított Gustav Adolf Segélyszol­gálat (Gustav-Adolf-Werk, GAW). A problémát úgy szeretnék megoldani, hogy teljesen új alapokra helyezik tevé­kenységüket. A GAW közelmúltban tar­tott gyűlésén a teljes elöljáróság vissza­mostanra már mintegy félszázra nőtt a tagok és támogatók száma. Az egyesület idén májusban Eger­ben kétnapos konferenciát rendezett „Az egyházak közművelődési szerepe a mai magyar társadalomban” címmel. Dr. Kádár Zsolt ezúton is megköszön­te, hogy az evangélikus egyház anyagi­lag is támogatta ezt a szimpóziumot, ahol dr. Frenkl Róbert országos fel­ügyelő is tartott előadást. Következő tudományos összejövetelüket húsvét után, Székesfehérváron szeretnék meg­rendezni, melynek tervezett témája „A magyar egyházi kultúra helye az euró­pai kultúrában” lesz. GaZsu Az Egyházi Közművelődési Egyesü­letről az érdeklődök a következő címe­ken kaphatnak bővebb felvilágosítást: dr. Kádár Zsolt, 3300 Eger, Markhot F. u. 2. Tel. és fax: 06-36/414-804, e-mail: kadarzs@hu.inter.net, valamint Magyar Művelődési Intézet, Kereszti Ferenc, 1011 Budapest, Corvin tér 8. Tel.: 06- 1/487-0366, e-mail: keresztif@mmi.hu lépett, valamint elbocsátották a főtitkárt, Dieter Brandest is. A Gustav Adolf Segélyszolgálat - amely kisebbségi helyzetben lévő evan­gélikus egyházakat támogat Európában, Latin-Amerikában és Közép-Ázsiában - jövő év januárjában, Lipcsében választja meg az új elnökség tagjait. (A Glaube und Heimat híre nyomán) Az akadémiának 2001-ben már volt ma­gyar vendége. Az ő beszámolóját tavaly olvashatták az Evangélikus Életben (67. évfolyam, 37. szám). Az idei konferen­cián - amelyre nyolc országból tizenegy érdeklődő érkezett - e sorok írói is részt vehettek. Az első héten a teológiai ala­pozás után napjaink környezeti problé­mái kerültek elő, majd azok megoldásá­ra különféle, a gyakorlatban is alkalmazott módszereket ismerhettek meg a résztvevők. A második héten va­lóban széles körű, részletes tájékoztatást kaptunk a megújuló energiaforrásokról és azok alkalmazásának lehetőségeiről. Az intézmény elkötelezettségét gya­korlatban is megtapasztalhattuk, hiszen egy nagyrészt megújuló energiaforrá­sokkal fenntartott házban laktunk. A nap hőenergiájából előállított meleg víz, va­lamint a nap fényenergiájával termelt, a konyhai eszközök használatához és a vi-* lágítás egy részéhez szükséges elektro­mos áram az éves szükséglet 70%-át fe­dezi! A központhoz tartozó két iroda- helyiséget „biomasszafutéssel” (a fahul­ladék, illetve a kifejezetten erre a célra termelt, növényekből előállított, szárí­tott, préselt anyag elégetésével) látják el. Az akadémiához tartozó szélerőmü ta­valy készült el. Mivel ez a központtól kissé távolabb esik - ahol a környezeti viszonyok megfelelőek egy ilyen létesít­mény telepítéséhez az ott termelt elektromos áramot az államnak adják el, így „csak” közvetve hasznosítják ezt a fajta megújuló energiát. A konferencia meghívott előadói kö­zött szerepelt Eberhard Müller német evangélikus professzor is, aki beszámolt saját gyülekezete környezetvédelmi te­vékenységéről, valamint az úgynevezett fair-trade, az „igazságos kereskedelem” egyre fokozódó jelentőségéről, amely itt, Magyarországon még csak gyermek­cipőben sem jár... Isolde M. Schönstein egy osztrák ka­tolikus civil szervezet, az ARGE Schöp­fungsverantwortung vezetőjeként ko­moly munkát végez azért, hogy a környezetvédelem egyre nagyobb sze­rephez jusson az egyházak munkájában. Beszélt a teremtés napja és a teremtés hónapja kezdeményezésekről, melyek keretében különböző programokat és is­tentiszteleteket tartanak egy olyan sajá­tos liturgiával, amelyben fontos szerepet kap a teremtett világ védelme. A képzés végén mindenki számot adott arról, hogy nem volt hiábavaló az ott eltöltött idő: minden résztvevő be­mutatta saját lakóhelye egy-egy jellem­ző környezeti problémáját, valamint an­nak megoldására készített saját akciótervét. Többen jelezték, hogy eze­ket az akcióterveket lehetőség szerint szeretnék is végrehajtani. Nem csak Vilemov, hanem a tágabb környék, Közép-Morvaország is tartoga­tott számunkra „ökológiai” meglepeté­seket. Láttunk családi háznál működő egyedi szennyvíztisztító rendszert, ki­sebb vízi erőművet és egy egész falut el­látó biomassza-erőművet. A Morva Nemzeti Park leromlott, a mezőgazdasá­gi művelés alól kivont területeket ad vis­sza a természetnek úgy, hogy elősegíti a Érdeklődő egyház természetes növény- és állatvilág vissza- telepedését. És ahogyan az egy nemzetközi konfe­rencián lenni szokott, rengeteg kulturális élményben volt részünk: részt vettünk ortodox istentiszteleten, a reggeli „te­remtésvédelmi” áhítatokon hallottunk óörmény és macedón liturgikus dalla­mokat, szlovák imát, bepillantottunk a knédlikészítés rejtelmeibe, és olyan cso­dálatos városokban jártunk, mint Mor­vaország egykori központja, Olomouc (Olmütz) és a száztomyú Prága. Hazafelé jövet elgondolkodtunk azon, hogy a tőlünk még csak nem is nyugatra fekvő Csehországban az orto­dox egyház oktatási intézményt tart fenn a teremtés védelmében. Pedig nincsenek sokan. Még annyian sem, mint mi, ma­gyarországi evangélikusok... Benkovics Sándor-Jerabek-Cserepes Csilla Egy reggeli áhítaton elhangzott ima: Bocsáss meg nekünk, Úristen, amiért elfogultak vagyunk saját magunkkal szemben. Nem vagyunk képesek felismerni saját korlátáinkat. Csak a pillanatnyi szükségleteinkkel és saját munkánkkal törődünk, és közben elfelejtünk hálát adni azokért az ajándékokért, melyeket tőled kaptunk az előttünk járó nemzedékeken keresztül. Bocsáss meg nekünk. Úristen, szűk látókörünkért, ami meggátol abban, hogy lássuk a holnapot, meggátol abban, hogy termékeny és tiszta földet hagyjunk gyermekeinkre. Bocsáss meg nekünk. Úristen, mohó önzésünkért, ökölbe szorított kezünkért, amivel telhetetlenül halmozunk fel mindent, amit csak tudunk, és az utolsó cseppig kifacsarjuk természeti erőforrásainkat. Nyisd ki kezeinket, Úristen, az osztozás örömére. Taníts a magvető bőkezűségére,' hogy mi is vethessük a magot, s ne törődjünk azzal: kié lesz a haszon, ha eljön az aratás. Ámen. (Luca M. Negro angol nyelvű imájának fonlítása) Űj} kmü vi Ä MU n <Gmßm AéMf Sfagéltys&tllgMBS A titokzatos, távoli Egyiptomot felkereső zarándokútra invitálta az Ökume­nikus Tanulmányi Központ a közelmúltban az evangélikus, református, ró­mai katolikus egyház híveit. A megannyi élmény közül talán a.legtöbbet még­is az jelentette a résztvevőknek, hogy igazi ökumenikus közösségre lelhettek az utazás során. Ennek szép példájaként az alábbiakban egy református lel­késznő beszámolóját olvashatják. „Az időt Isten csorgatja szent kezéből” - mondta nemrégiben a neves írónő, Szabó Magda. A zarándokút befejezté­vel éreztük igazán, hogy az indulás, az ott-tartózkodás, a hazaérkezés ideje mennyire Isten szent kezéből csorgatott idő volt. Kis csoportunk merész vállal­kozását lMóz 46,3-4 versének kiemelt igeszakasza kísérte: „Ne félj lemenni Egyiptomba... Én megyek veled (...), és én is foglak visszahozni. ” Ez az ige az út folyamán mindvégig biztatást, bátorí­tást jelentett számunkra. Amikor az úti­tervet láttuk, mindannyian úgy sóhajtot­tunk fel, mint egykor Mózes az égő csipkebokor előtt: „ Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát" (2Móz 3,3). Valóban csodának tűnt, hogy eljut­hatunk oda, ahol bibliai ősatyáink jár­tak, ahol a szent család vándorolt, ahol Márk evangélista hirdette először az evangéliumot; ahol megismerhetjük a legősibb és ma is élő keresztény egyház, a kopt közösség életét; láthatjuk az óko­ri, több ezer éves egyiptomi civilizáció páratlan emlékeit, amelyeknek ma is csodájára jár a világ. A viszonylag rövid ideig tartó út ren­geteg színes programot tartalmazott: há­romnapos hajózást a Níluson, kairói vá­rosnézést, a gizai piramisok, a Szfinx, Luxor, az Egyiptomi Múzeum, a függő és a Mária-templom, az asszuáni gát, a befejezetlen obeliszk, a Memmon- kolosszusok, a karnaki templom, a Ki­rályok völgye feltárt sírjainak, Philae és Hatsepszuet királynő templomának megtekintését, valamint a kopt egyház vezetőinél tett látogatást. Sőt a keresz­tény egyháztörténetben nagy szerepet játszó Alexandria, illetve az ősi kolosto­rok, katakombák és a bibliai Gósen földjének felkeresése is szerepelt a programok között. A csodálatos látnivalókon túl felejthe­tetlen élményt nyújtott számunkra a kopt egyház vezetőivel való találkozás, akik meleg testvéri szeretettel, terített asztal­lal vártak bennünket. Magyarországról még soha nem látogatta meg keresztény csoport őket. Beszámolójukból megtud­hattuk, hogy a kopt ortodoxok igen jelen­tős kisebbséget képviselnek Egyiptom­ban. Sajnos a mohamedánokhoz fűződő viszonyuk nem felhőtlen. A nagy ország, Egyiptom lakossága mintegy 70 millió, és ennek csupán 10%-a, azaz 7-8 millió fő vallja magát koptnak, de a Közel-Ke­leti Egyházak Tanácsában együttműköd­nek más, kisebb keresztény felekezetek­kel is. Maguk a kopt keresztények az ősi egyiptomiak leszármazottainak tekintik magukat. Ezerháromszáz épületet tarta­nak fenn, amelyben 2000 papjuk szolgál. Negyven egyházmegyében élnek, me­lyek élén egy-egy püspök áll. Istentiszte­leteiken a kopt nyelvet használják, írásuk az egyiptomi hieroglifákból és a görög betűkből tevődik össze. A koptoknak kü­lön városrészük van Kairóban, és a kul­turális elitet képviselik. Ökumenikus előrelépést tükröz a Közel-Keleti Egyhá­zak Tanácsának kairói irodája, amelyet felkerestünk, és ahol köszönetét mond­tunk azért, hogy velük együttműködve jöhetett létre ez a zarándokút is. Istennek legyen hála, hogy az ökume­nikus zarándoklat tervezett programja pontosan megvalósulhatott. A világ minden részéről érkező sokaság közé vegyülve, naponta hálát adtunk a sok­sok élményért. Mindez az út főszervező­jének — aki maga is lelkész, a Bibliát szakszerűen és hittel értő vezető -, illet­ve a nagy műveltségű, egyiptomi-ma­gyar származású, kopt idegenvezető hölgynek is köszönhető, aki biztos kap­csolatokkal és helyismerettel végezte a tolmácsolás nem könnyű munkáját. Csoportunk minden tagja jól tűrte az erős napsütést,' a szokatlan meleget, a több száz kilométer megtételét, hiszen ez feltétele volt a sok kincs befogadásá­nak, hazahozatalának, amelyet szemünk és lelkünk „lefényképezett”. A hatalmas élményhalmazból egy dolog mégis ki­emelendő: az, hogy a különböző keresz­tény egyházak tagjaiként ökumenikus közösséggé lehettünk. Ennek jegyében útközben többször is elénekeltük: „Áld­jad, én lelkem, a dicsőség erős királyát”. Hazatérve is e szavakkal mondhatunk köszönetét Istenünknek... P. Hanzlik Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents