Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-16 / 46. szám
Fotó: Bottá Dénes Ev angélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 68. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 2003. NOVEMBER 16. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ ELŐTTI VASÁRNAP ARA: 135 Ft-A TARTALOMBÓL Kereszténység és Eli Egy paptanár monológja 1 ....... Túrmezei Erzsébet emlékezete „Rosszkedvű ország” Ápolásra szorulva Szereted a tiltott dolgokat? Nevének csupán a kezdőbetűjét ismerjük (P), önmagáról pedig csak annyit árult el, hogy ő a „hajdani dicsőséges Béla királynak jegyzője". Ám méltán tekinthetjük őt egyik első történetírónknak, hiszen a XIII. századból fennmaradt latin nyelvű krónikája, a Gesta Hungarorum (A magyarok tettei) legrégibb és legbecsesebb történeti forrásaink egyike. Ligeti Miklós életnagyságúnál nagyobb Anonymus szobrát éppen száz észtén de je, 1903. november 8 án avattak fel Vajdahunyad városligeti várának kertjében. A TUDOMÁNY ÜNNEPE A TEOLÓGIÁN Biblia évében a Szentírás állt a magyar tudomány napja alkalmából tartott teológiai konferencia középpontjában. Az évente megrendezett és mindig kiváló előadókat „felvonultató” rendezvényre november 5-én került sor az Evangélikus Hittudományi Egyetem dísztermében. „Sokszor elhangzik az a megállapítás, hogy a tudomány árt az egyháznak - mondta köszöntő beszédében dr. Szabó Lajos rektor -, ezt azonban a reformáció egyházainak azonnal és a leghatározottabban vissza kell utasítaniuk.” Egyháztörténelmünk is azt példázza: a protestáns egyházak soha nem léteztek komoly tudományos munka nélkül. Emlékezzünk arra is, hogy jubileumi évet írunk: a teológia mint önálló fakultás idén 80 esztendős. Úgy adjunk hálát, és örvendezzünk napjaink teológiai kutatói és az általuk felmutatott eredmények felett, hogy mindez a jövőbe vetett hitünket erősítse! - zárta szavait Szabó Lajos. A délelőtt a tudományos témájú előadásoké, míg a délután a zenéé, a képé, a kultúráé volt. Elsőként dr. Kustár Zoltán debreceni református teológiai tanár szólt a jelenlévőkhöz. „Az igazak szenvedése az Ószövetségben” címmel tartott előadása egy örök problémát járt körül. Minden hitben járó ember számára kérdéssé válik egyszer: miért kell szenvedni, miért van annyi rossz a világban, s miért kell meghalnia az embernek? Hogyan „fér ez össze” Isten igazságosságával, jóságával, bölcsességével? - ezekre a kérdésekre a Szentírás többféle választ is ad. Nem egyféle felelet létezik, a teodíceára ugyanis nincs „egy nagy válasz” - hangsúlyozta az ószövetséges professzor. A Példabeszédek könyve sokféle eligazítást tartalmaz, és Jób könyve is egész terjedelmében ezzel a problémával foglalkozik. A végkövetkeztetést így lehetne röviden levonni: Istennel kapcsolatos kritikus kérdéseire minden kor embere csak Istentől kaphat választ. Merjük kétségeinket szavakba öntetni és Isten elé vinni! - biztatta a résztvevőket Kustár Zoltán. Dr. Peres Imre, a szlovákiai Kálvin János Teológiai Akadémia tanszékvezető tanára „Isten könyveiről” beszélt. A figyelmes bibliaolvasó számos igehelyet talál, amely azt mutatja meg: Isten feljegyzéseket készít az emberekről. Tud szenvedéseiről, könnyei sokaságáról, vezet egy „sorskönyvet” minden teremtményéről. A Szentírás beszámol a cselekedetek és az ítéletek könyve létezéséről, illetve megemlíti az élet könyvét, melybe azoknak a nevei vannak feljegyezve, akik az utolsó ítéletkor megtartatnak. A professzor rámutatott: a hit legrégebbi bibliai bizonyítékaival van dolgunk, vagyis hogy az ember nem vész el halála után, neve nem semmisül meg. Az apostoli egyház krisztologizál- ja a mennyei könyvek gondolatát. Jól ismerjük Jézus mondatát Lukács evangéliumából: „annak örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben... ” Peres Imre kiemelte: a keresztény ember számára vigasztaló az Isten könyveiről szóló bibliai tanúságtétel. Isten tud rólunk a halálban is, így földi életünknek van folytatása és kihatása a halálon túl is. Isten szemében minden lélek egyedi, s akit ő beír magának a könyvébe, az az övé - osztotta meg reménységét a komáromi akadémia tanára. A Biblia évében szomorú összefüggésben említette a világi sajtó egyik legnagyobb hazai kincsünket, a Vizsolyi Bibliát. A könyvről szóló ismeretterjeszA teológia kórusa tő kisfilmet - melyet dr. Fabiny Tamás docens készített a Duna Televízió stábjával - már azzal a jó érzéssel nézhettük végig ezen a délelőttön, hogy hírül adták: pár nappal korábban a rendőrség épségben megtalálta a pótolhatatlan műkincset. A film után dr. Cserháti Márta tartotta meg a Posztmodern történelem és a történeti Jézus-kutatás című előadását. Bevezetőjében szólt a történettudomány általános válságáról, a Jézus-kutatás észak-amerikai eredményeiről, és bőséges idézetanyaggal támasztotta alá azt a tényt, miszerint Jézus alakja mind a mai napig heves viták középpontjában áll. Gondolatait a történeti Jézus-rekonstrukciók teológiai értékelésével zárta. A tudomány ünnepe a nyíregyházi főiskola két oktatója, dr. Cserháti Márta és dr. Csepregi András teológiai doktori disszertációjának rövid bemutatására is alkalmat adott. Mindkét doktori értekezést Angliában készítették - s ezért természetesen angolul írták és publikálták - szerzőik, így sajnos egyelőre csak egy szűk réteg számára hozzáférhetőek, jegyezte meg dr. Fabiny Tamás. A „Két út a szabadságba: kereszténység és demokrácia Bibó István és D. Bonhoeffer gondolkodásában" című kötetet (Csepregi András munkája) bemutató dr Reuss András is annak a reménységének adott hangot, hogy elöbb-utóbb magyarul is olvashatóvá válik ez a kiváló értekezés. (Folytatás a 3. oldalon) Fotó: Bottá Dénes FF Az ősz a betakarítás ideje. A termés a kamrákban, pincékben pihen, az újbor is kész - számot lehet vetni, miből mennyit adott a fold, gondos volt-e a gazda, miből lehet gazdálkodni jövő ilyenkorig. Ilyentájt tartanak a gyülekezetek aratási hálaadó istentiszteletet, amelyen Isten felé száll a hála a fold terméséért. Hiszen azok, akik természetközeiben élnek, naponta megtapasztalják azt, amit a zsoltáros így fogalmazott meg: „Mindenek reád néznek, Uram, hogy megadd eledelüket idejében. Ha megnyitod kezedet: jóllaknak javaiddal. Ha elrejted orcádat: megrémülnek. Ha kibocsátód lelkedet: élet támad, és megújítod a földnek színét ” (Zsolt 104,27-30) Gyermekkorunkban nem lelkesedtünk a kerti munkáért. Sokszor sírva mentünk segíteni a szülőknek, és elkeseredetten kapargattuk a fagyos földet a sárgarépáról, amit ráadásul nem is szerettünk. De hasonló „lelkesedéssel” szedtük ládák megszámlálhatatlan sorába az almát-körtét-krumplit vagy azt, ami éppen megérett a betakarításra. És mindeközben sűrűn fogadkoztunk, hogy ha nagyok leszünk, a közelébe nem megyünk sem kertnek, sem földnek. Aztán egyszer - jóval később - megéreztem a föld illatát. Tavasszal, olvadáskor vagy ősszel, szántáskor lehetett, már nem emlékszem pontosan, de azt tudom, hogy szinte megszédített, és azóta is mindig megszédít az a semmi máshoz nem hasonlítható illat. Hatására csak úgy tódultak elő a tűnő idő emlékei, amelyek persze már megszépültek. A föld illata valami nagyon erős, ősi, ösztönös késztetést ébreszt az emberben: hogy vessen, gondozzon, ápoljon, s végül arasson. Még a nagyvárosi, kert nélküli emberek is ültetnek: virágot, fát, bokrot, sőt még zöldséget is a balkonládákba. Mert mégiscsak más saját termesztésű paradicsomot enni, mint a piacon, boltban vásároltat. Kétségkívül szimbolikus jelentése is van a vetésnek, az ültetésnek. Minden egyes magot, növényt Istenre bízunk, az O gondoskodásába ajánlunk, mert tudjuk, hogy nélküle, az O áldása nélkül a föld nem ad termést. Két éve már, hogy egy kicsiny területen magunk próbálunk néhány zöldségfélét megtermelni, méghozzá „családi vállalkozásban”, rokonokkal összefogva. Tavasszal nagy lelkesedéssel vetjük el a magokat a langyos, jó illatú földbe, s izgatottan lessük, mikor bújnak ki az első csírák, a kicsiny növények. Persze a kerti gazdálkodást is tanulni kell, és a kudarcok hamar elkedvetlenítik az embert. Az idén például az uborka keserű lett, a répa és a petrezselyem pedig ki se kelt, csak mutatóban néhány tő. A miniatűr fokhagymákat alig találtuk meg a földben, a vöröshagymát meg kiette valami féreg. Viszont borsó és bab annyi termett, hogy alig győztük szedni. Persze nem kellemes hajnali ötkor vagy éppen este kilenckor nekiállni gyomlálni, locsolni, de a kerttel felelősség is jár. Aztán néhány napja végre betakarítottuk a termést! Szemerkélő esőben szedtük föl a terményeket. A gyerekek élvezték a legjobban, fülig sárosak lettek, de dolgoztak is derekasan! Gyönyörködtünk a végeredményben, saját munkánk eredményében: a szép, vegyszermentes zöldségekben, melyekből egészséges ételeket készítünk majd a téli hónapokban. És amikor az aratási hálaadó istentiszteleten mi is fölteszünk belőlük néhányat az oltárra, igazán átérezzük, milyen jó vetni, gondozni s végül aratni, betakarítani. Ebben az évben azt is megtapasztaltuk, hogy a mostoha időjárás, az aszály, a forróság ellenére is meghozta a föld a termését. Bizony a teremtő Isten csodájaként kel életre a kicsiny mag, hogy kihajtson, s - a kedvezőtlen körülmények között is - termést hozzon, amelyben sok-sok újabb mag érik, magában hordozva az élet folytatását és a jövő évi termést. Sánta Anikó • Nincs több kóboráram Ha egy lelkész lakásában a zárt ablakok mellett is mozog a levegő, ha a tetőszer- kezet fája kártevő bogarak eledele, ha a mennyezetet és a falakat penész- és gombafoltok tarkítják, ha a falban kóboráram „tekereg”, ha a lelkészi hivatal (s egyben az adminisztráció és a pásztori beszélgetések helyszíne) a parókia sötét előszobája, ha alapvető statikai hibák jellemzőek az épületre - nincs más megoldás, újat kell építeni. Legalábbis Dunakeszin ez történt... November 9-én fényes őszi napsugarak világították meg az elkészült dunakeszi lelkészlakás falait. A szentelésre érkezett vendégek, a gyülekezet talán most felbukkanó tagjai, a fíliákból érkezett testvérek, valamint D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke elégedetten járhatták be az új épületet. Az egyházközség lelkésze, Kovács László szolgálatának kezdete óta, immáron négy éve tervezgette a sürgősen elvégzésre váró munkálatokat. Az események, a tervek megvalósítása azonban alig több mint fél éve gyorsult fel. A Szebik Imréhez érkezett segélykiáltásra - a rendkívüli helyzetre való tekintettel - az országos egyház 30 millió forintot bocsátott a gyülekezet rendelkezésére. Ezt a helyi önkormányzat példás módon négy és fél millió forinttal gyarapította. Az összeg nem csupán az új parókia építését, hanem a templom belső festését és az elektromos hálózat teljes cseréjét is lehetővé tette. Kovács László az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen elmondott beszámolójában zárszóként a következőket mondta: „Testvéreim! Vegyük észre, hogy Isten nem adta volna meg a gyülekezetté válás külső feltételeit, ha nem lenne komoly terve ezzel a kicsiny egyházközséggel! Parókiát építeni sokkal könnyebb, mint közösséget. Az új lelkészi hivatal, hittanterem, szép templom azért adatott, hogy Isten cselekvő hatalma közönségből élő közösséggé formálja az ittenieket. Úgy legyen!” Horváth-Hegyi Olivér „A történelemből tapasztalatot szerezhet bárki, hogy Isten hogyan eme! fel egy-egy birodalmat, és buktat el másokat, felmagasztal egy fejedelemséget, és elnyom egy másikat, megsokasít egy népet, és kiirt egy másikat; így tett ő az asszírokkal, babiloniakkal, perzsákkal, görögökkel s a rómaiakkal. Semmiképpen sem az értelmet, bölcsességet és jogot törli el, hiszen a világ fennállásához szükséges az értelem, szükség van az értelemre, bölcsességre és a jogra, hanem a gőgöt és magabízókat, akik mindezzel magukat szolgálják, önmaguknak tetszelegnek. Istent nem félik, sőt az istenfélőket és az isteni jogrendet üldözik, s így Isten ezen szép adományaival csúnyán visszaélnek. ” Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása) 4 % 1
