Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-09 / 45. szám
Evangélikus Elet 2003. NOVEMBER 9. 3. oldal (Folytatás az 1. oldalról) Az evangélium hangja, a Krisztus-központúság, az egyedül kegyelemből való megigazulás megélése és a reformáció valamennyi felismerése örök érvényű. A reformáció egyházai sok megpróbáltatást éltek át, de képesek voltak a kor nyelvén megszólaltatni az evangéliumot. Az állásfoglalásra késztető tanúságtétel ma is feladatuk, a kor és a kortársak kérdéseire (bioetika, művi abortusz stb.) adott krisztusi válaszadással. A ,józan” evangéliumot kell hirdetni a megmámorosodott világban - hangsúlyozta egyházunk elnök-püspöke. Szebik Imre az élő és a halott egyház jellemzésével, valamint a helyes bibliaértelmezés fontosságával folytatta gondolatait. Végül rámutatott: a reformáció nem adhatja fel a biblikus teológiai munka fontosságát. Amint az ökumené terén tett lépések is a „biblikus józanság” megnyilvánulásai, hiszen a más felekezetűek iránti nyitottság, tisztelet, szeretet tetszik Istennek. A világ akkor józanodik ki, ha látja a keresztények példáját. Adjon Isten bátorságot a tanúságtételhez, hadd legyen ez a világ boldogabb Krisztussal - fejezte ki reményét az elnök-püspök. Az istentiszteletet dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnöknek, a MEÖT alelnökének imádsága zárta. K. D. „Megbélyegzett” sárváriak szetesen minden évben sok más színes program is várja az érdeklődőket. Általában hat főbb programot szerveznek, melyeket egy-egy hangverseny, tudományos előadás, közéleti fórum tesz aktuálissá és emlékezetessé. így a Nádasdy- vár dísztermében szerepelt már meghívott ünnepi előadóként dr. Hafen- scher Károly nyugalmazott teológiai tanár és dr. Sulyok Elemér katolikus teológus, továbbá Prőhle Gergely államtitkár, Balczó András olimpikon, Szokolay Sándor zeneszerző, Tőkés László püspök, illetve Winner Mária ’56-os forradalmár is.-i -n A protestantizmus „születésnapjáról” évről évre együtt emlékezik meg a sárvári evangélikus és református gyülekezet. Az országos protestáns napok rendezvény- sorozatához csatlakozva október 31-én 17 órakor közös istentiszteletet tartottak az evangélikus templomban, melyen Gyarmati István, az egyházközség lelkésze igehirdetéssel, Szentgyörgyi László református lelkipásztor pedig előadással szolgált. Az ünnepségen az evangélikus konfirmandusok „Az üdvösség ügynökei” címmel egy jelenetet is bemutattak. A templomi előadást az immár hagyományos bélyegkiállítás megnyitója követte a gyülekezeti teremben, mely ezúttal a háromszáz évvel ezelőtt kitört Rákóczi-szabadságharcnak állít emléket. A kapolcsi Művészetek Völgye programjai között évről évre nagy sikerrel szerepel Kiss János evangélikus lelkész tematikus bélyegkiállítása. Ez adta az ötletet a sárvári lutheránusoknak: egy ilyen jellegű rendezvénnyel szerény körülményeik ellenére is részt vehetnek a protestáns napok programkínálatában. Az első években a Kapolcson már bemutatott bélyegeket állították ki, ám az utóbbi két esztendőben - az evangélikus és a helyi gyűjtők anyaga mellett - már olyan ritkaságokat is a látogatók elé tárhattak, amelyeket a tavalyi Kossuth-év- fordulóra a Hadtörténeti Múzeumtól, idén pedig a Rákóczi-szabadságharc jubileumára az Országos Bélyegmúzeumtól kaptak kölcsön. Mindez nem valósulhatott volna meg, ha a Sárvári Bélyeggyűjtő Kör vezetőiben és tagjaiban nem találtak volna segítőkész barátokat. A nagy értékű kiállítási anyagokat ugyanis csak az ö tulajdonukban lévő szabvány tárlókban, szakszerű elhelyezéssel lehet bemutatni. Október 31 -én - hagyományos reformációi ünnepélyüket követően - dr. Gaál Péter, a Sárvári Bélyeggyűjtő Kör elnöke nyitotta meg a tárlatot. A kiállított anyagot és az évfordulós eseményt, valamint a reformációt méltatva a vendégkönyv bejegyzéseiből idézett: „Isten országa olyan, mint egy nagy értékű bélyeg, amelyet a gyűjtő, ha felfedez, mindenáron meg akar szerezni.” Az ünnepségsorozat keretében terméTANFOLYAMMEGNYITÓ HÁLAADÓ ÜNNEPSÉGGEL r Uj gyakorlóorgonák a fóti kántorképzőben Az evangélium szeretete, egymás tisztelete, az éneklés és az orgonálás öröme hívja évről évre a fóti Mandák Otthonba mindazokat, akik az istentiszteleteken zeneileg felkészülten kívánják szolgálni a mindenható Istent. A novemberben kezdődő téli kántorképző tanfolyamra tizennyolcán jelentkeztek, de az elsejei megnyitón még további nyolc személy kérte, hogy folytathassa az előző években már megkezdett tanulmányait. Bence Gábor igazgató köszöntő szavai után idén is igére figyeléssel vette kezdetét a 20 hetes téli tanfolyam. Hafenscher Károly, az Országos Egyházi Iroda igazgatója Róm 1,16-17 alapján tolmácsolta a buzdító gondolatokat: „Nem szégyellem az evangéliumot,hiszen Isten ereje az... ", majd felszentelte az új gyakorlóorgonákat. A kétmanuálos, pedálos, négyregiszteres orgonát - a Magyarországi Evangélikus Egyház megbízásából és finanszírozásával - az Aquincum Orgonagyár készítette el Trajtler Gábor tervei alapján. Az orgonaművész-lelkész zenei példák segítségével mutatta be a hangszer sokoldalú tudását. (A dallamot akár a jobb, akár a bal kézzel, illetve lábbal is ki lehet emelni. A két manuál lehetővé teszi játék közben a kezek „kereszteződését” és a visszhangeffektust.) Külön említést érdemel egy szokatlan megoldás is: az orgonán lévő ajtók bezárásával a hangszer hangereje kellemesen csökkenthető. A Mandák Otthon halijába került az az egymanuálos, kétre- giszteres kis orgona is, amelynek egyik sípsorát - Gálos Miklós egyházzenész közvetítésével - a Fasori evangélikus gyülekezet átépítés alatt álló orgonájából kapta az intézet. A kis hangszert Paulus Frigyes orgonaépítő készítette. Pénzügyi fedezetét pedig Milán Gábor gondnok többéves tudatos és előrelátó gazdálkodása teremtette meg. A téli tanfolyamon Németh Csaba művész-tanár és felesége, Botos Judit orgonajátékot, Pócs Miklós hangszeres játékot, valamint szolfézst és zeneelméletet, Papp Kinga okleveles kántor éneket, Bence Gábor egyházzenész himnológiát és karvézetést fog tanítani szombatonként. A kurzus végén a megfelelő felkészültséggel rendelkezők a segédkántori, kántori bizonyítvány vagy a kántori oklevél megszerzéséért fogják bemutatni tudásukat. Az ünnepi megnyitót több egyházzenész és számos Foton végzett kántor is megtisztelte jelenlétével. Keresztény hitünk ereje táplálja a hallgatók szívében élő buzgóságot, hogy kitartó szorgalommal és lelki alázattal készülhessenek szolgálatukra! Tóthné dr. Gallyas Katalin Reformáció utáni szilánkok Immár megszoktuk, hogy kétszer is összejövünk a reformáció évfordulójának megünneplésére. Mondhatni hagyományosan került sor október utolsó vasárnap délutánján a protestáns kulturális estre, október 31-én pedig az országos reformációi emlékünnepélyre. Korábban a Vigadóba - az érdeklődők számához képest - viszonylag kevesen fértek be, ám amióta a Budapest Kongresszusi Központ ad otthont a kulturális eseménynek, azóta a hazai protestánsok reprezentatív részvétele vált jellemzővé. A színvonallal, a tartalommal, a fegyelmezett rendezéssel is igen elégedettek lehetünk. Öröm tapasztalni a nemes tradíciók továbbélését, az ambiciózus tanárok és a tehetséges fiatalok együttműködésének eredményét iskoláinkban. Talán nem is kritikai észrevételünket, hanem inkább további kívánságainkat fejezzük ki, ha arról szólunk, hogy a múlt kulturális örökségének gyöngyszemei mellett örülnénk, ha olyan mai művekkel is találkoznánk, amelyek a reformáció aktuális üzenetét közvetítik a kultúra nyelvén. Az október 31-i Deák téri alkalmon, úgy vélem, nem csak az én számomra volt nagy élmény az igehirdetés és az előadás, a két különböző műfaj egységes üzenete. A szószékről nagy erővel hangzott a megtérésre hívó szó, amely mindnyájunkat önvizsgálatra késztetett. Az előadásban pedig az egyház egészének megújulását követhettük nyomon. Szebik Imre püspök óvott a szélsőségektől, az egyházi kereteken túllépő fundamentalizmus minden formájától, amely az emberiség egész jövőjét veszélyezteti. De a másik szélsőségtől, az egyoldalú liberális teológiától is, amely - paradox módon - a fundamentalizmus erősödéséhez is hozzájárul. A két reformációi esemény között került sor - talán lehet ennek szimbolikus jelentőséget is tulajdonítani - egy ritka összejövetelre, melyen a három egyházi testület - elnökség, bíróság, zsinat - vezetői beszélgettek az egyházi élet időszerű kérdéseiről, a jobb, összehangolt működés lehetőségéről. Ismeretes, hogy az új törvénykönyvet megalkotó, 1991-97 között működő zsinat egyik elfogadott alapelve az úgynevezett hatalmi ágak szétválasztása volt. Ennek a modellnek a túlzott hatalomkoncentrációt kizáró értékei akkor én’ényesülnek, ha egyidejűleg jó együttműködés alakul ki a különböző testületek között. Örvendetesen és talán természetesen is kevés a bírósági ügy. Annál kínosabb, hogy ezek általában elhúzódnak, a jogerős határozatokat is tovább vitatják, nehéz a végrehajtás, márpedig csak a közakarat teremthet garanciát a törvényes működés számára. A bíróság lelkész elnöke elmondta, hogy egy ügy lezárását követően felhívta őt az elmarasztalt lelkész kolléga, és a beszélgetésből az elnök számára megdöbbentő módon az derült ki, hogy a kolléga úgy beszél vele az ügyről, mintha nem lenne határozat, csak most kezdődne az eljárás. Szükség van egy, a jelenleginél jobb bírósági töményre, de arra is, hogy mindenki vállalja: aláveti magát a jogszerű határozatoknak. Lassan hagyományosnak tekinthető, hogy a legtöbb kritika a mindenkori zsinat tevékenységét érinti. Talán az is hagyományos, hogy én magam - mivel kezdettől fogva belülről ismerem, követem a zsinatok munkáját - általában kedvezőbben ítélem meg a törvényhozó testületet, mint a közvélekedés. Kétségkívül van ebben viszonylagosság. Úgy gondolom, a zsinatok feltételeikhez képest jól teljesítenek, de abszolút értelemben is igen helyesen ragaszkodnak bizonyos elvekhez, alapvetően a jogbiztonsághoz. Ezért egy cikluson belül nem kívánnak meghatározó változásokat elérni, nem hoznak olyan törvényeket, amelyek közvetlenül érintenek időszerű ügyeket vagy szóban forgó személyeket. Másrészt jogos az igény, hogy az egyházat ismerő jogászok és a zsinati munkához affinitással bíró lelkészek okos bevonásával hatékonyabbá, szakszerűbbé kellene tenni a jogalkotást. Távlatilag felmerül - ebben is megvolt az egyetértés - a közgyűlés és a zsinat tevékenységének a közelítése, egyetlen reprezentatív törvényhozó és végrehajtó testület működtetése is. Bevált, jó értelemben vett pezsgést eredményezett a három egyházkerületes szervezet. Ugyancsak jó döntésnek bizonyult az erőforrások központosítása, az országos egyház irányító és szolgáltató szerepének az erősítése. Ez utóbbi azonban - éppen a decentralizáció és a centralizáció egészséges összhangja miatt is - hatékonyabb szervezetet, alkalmas munkatársakat igényelne. Ez jelentős, időszerű, meg nem takarítható feladat. A legjobb struktúra sem jelent önmagában megoldást, de elősegíti az optimális működést, a torzulások pedig gátolják azt. Az egyház életében és gazdálkodásában a diktatúra évtizedeire visszanyúló informális mechanizmusok és konvenciók is jellemzővé váltak. Ezek kiküszöbölése, az egyházi és az egyházra is vonatkozó állami törvények betartása evidens kötelezettség. Szükség van jó törvényekre és jó szervezetre, de tudni kell, hogy ezek csak keretet nyújtanak. A tartalom az embereken múlik, azon, hogy lesznek-e olyanok, akik vállalják a krisztusi küldetést a szekularizáció térhódításakor, és ezt igényesen, szélsőségektől mentesen tudják végezni. Ahogy a reformáció ügyét is Isten igéje által megérintett emberek vállalták, vitték előre. Reformációi élményeim közé tartozik még egy beszélgetés is. A kulturális estet követően Seregély István egri érsekkel folytathattam eszmecserét az ökumenizmus meg nem állítható, örvendetes terjedéséről. Igen, talán meglepő módon a reformáció mai üzenetében erős az ökumenikus tartalom. Mert ebben is a megújulás, a társadalom kihívására adott mai válasz, a keresztény gyökerekhez való visszatérés kap hangot, éppen úgy, mint Luther Márton színrelépésekor. FrenkI Róbert Protestáns napok Piliscsabán A betegség, a halál közeledte, a gyász gondolkodásra készteti az érintetteket, s ez alkalmat ad az igazán fontos dolgok felismerésére - egyebek mellett erről volt szó az elmúlt hét végén Piliscsabán, a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban tartott, a reformációra emlékező háromnapos rendezvényen. A mai rohanó világban az emberek jelentős része felszínesen él, s igyekszik a halál puszta tényét is elűzni magától, nehogy szembesülnie kelljen a nagy kérdéssel: az elmúlás után van-e túlvilági élet - fejtette ki előadásában Karsay Eszter református lelkész. Ez a fajta hárítás azonban a nehéz pillanatokban többnyire mégsem működik, hiszen „zuhanó repülőn nincs ateista utas” - emelte ki. A haláltól való félelem mellett a mai korra az életfélelem is jellemző, amely a hagyományos értékrend felborulásából fakad, s a mindennapok bizonytalanságából táplálkozik - húzta alá a lelkész. Egy haláleset vagy egyéni tragédia azonban sokakat szembesít azzal, hogy „fontos a jelen, mert biztos a vég” - mondta. A halállal való szembesülés sokaknál meghozza a felismerést, hogy az igazán értékes dolgok a hit és a jó emberi kapcsolatok, míg a harag, a gyűlölködés.elsősorban azok életét mérgezi meg, akik ilyen negatív érzelmeket táplálnak magukban - hangsúlyozta Karsay Eszter. A reformációra emlékező rendezvényen az előadások mellett gospel- zene, jazzkoncert, fotókiállítás színesíti a programot, amely vasárnap közös úrvacsorás istentisztelettel zárult a református templomban. (MTI)
