Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-09 / 45. szám

4. oldal 2003. NOVEMBER 9. Evangélikus Élet Elő iskolai gyülekezet A Martin Luther Bund a szórványegyházak anyagi nehézségeiről Közép- és Kelet-Európa kicsi és szegény egyházai az egzisztenciájukért küzdenek. A strukturális problémák mellett elsősor­ban anyagi természetű gondok terhelik őket. Ezzel egyidejűleg azonban a nyu­gat-európai nagy egyházak és segélyszer­vezeteik saját, illetve adományokból származó bevételei is csökkennek. A kialakult helyzet szorongatja a Né­metországban és Ausztriában aktív sze­repet vállaló Martin Luther Bundot (Lu­ther Márton Szövetséget) is. Ez a szervezet évtizedek óta támogatja szór­ványhelyzetben lévő partnereit és azok projektjeit a „segítségnyújtás az önerős kezdeményezések előmozdítása érdeké­ben” mottó jegyében. Ehhez a felelős­ségteljes szolgálathoz információcserére és kölcsönös tanácsadásra van szükség - vált hangsúlyossá a Martin Luther Bund október végén tartott ülésén. Az „Az egyház és a pénz” címmel az ausztriai Gallneukirchenben megrendezett konferencián a teológiai, jogi és gyakorla­ti aspektusokat érintő előadások és viták betekintést nyújtottak a lengyel, a szlovák, a magyar, a horvát, a román, továbbá a ke­letnémet egyházak helyzetébe. A tanács­kozáson Hafenscher Károly lelkész, az Országos Egyházi Iroda igazgatója a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház feladata­iról, anyagi lehetőségeiről, a jövő gondja­iról és örömeiről tartott előadást. (epd Ö) Egyházunk honlapja az interneten: www.evangelikus.hu Az evangélikus iskolák lelki élete, az iskolai lelkigondozás állt a közép­pontjában annak a nemzetközi kon­ferenciának, amelynek a révfülöpi oktatási központ adott otthont októ­ber 12-16. között. A harmincöt isko­lalelkész és hitoktató pedagógus részvételével tartott tanácskozást a Bajorországi és a Magyarországi Evangélikus Egyház, valamint a Ba­jor Iskolai Alapítvány (Schulstif- tung) szervezte a két egyház között már több mint tíz esztendeje fennál­ló kapcsolat jegyében. Gyakran tapasztalható, hogy az iskolafenn­tartó, a diákok, a szülők, a tantestületek kü­lönbözőképpen vélekednek az egyházi is­kola feladatáról. Az eltérő kívánalmak a tantestületeket arra késztetik, hogy legyen bátorságuk felmutatni lehetőségeik határát. Szükséges azonban, hogy állhatatosak, tü­relmesek legyenek, és mutassanak hajlan­dóságot az együttműködésre, illetve a szo­ros szakmai tapasztalatcserére is. Az evangélikus iskolákkal szembeni elvárásokat a találkozó két „laikus” résztvevője - Hallgatóné Hajnal Judit győri iskolaigazgató, valamint dr. Ger­hard Pfeiffer, a bajor evangélikus isko­lák szaktanácsadója, illetőleg a magyar iskolai kapcsolatokért felelős szakrefe­rens, egykori iskolavezető - ismertette. A téma intonálását a nürnbergi Wilhelm Löhe Iskola lelkészének ötletbörzéje kö­vette. Harald Klemm azt mutatta be, hogy milyen sokoldalúan tudja bevonni diákjait az iskolai istentiszteletek előké­szítésébe és folyamatába. A nyitó nap délutánján Solymár Móni­ka iskolalelkész diasorozattal szemléltet­te a soproni líceumban folyó evangélikus diákélet „léleknevelési” területeit. A di­ák-istentiszteletek, egyházi ünnepek, csendesnapok szervezésén kívül kitért a diákok, a teológushallgatók, a gyülekeze­tek, valamint az iskolalelkész szoros együttműködésének lehetőségeire is. Az est vendége Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke volt, aki a záróáhítatot követően készséggel válaszolta meg az iskolai neveléssel kap­csolatos egyházi kérdéseket. A beszélge­tés során szólt egyházunk iskoláinak múltjáról, jelenéről, a jövőre nézvést pe­dig hangsúlyozta az iskolákhoz kapcsoló­dó kollégiumi nevelés fontosságát. A következő nap Lacknerné Puskás Sárának, a győri Péterfy Sándor Oktatási Központ iskolalelkészének rendhagyó áhítatával kezdődött. A személyes élmé­nyek során mindenki ismereteket gyűjt­hetett az egészen kisgyermekeknek szóló egyházi alkalmak módszertanáról, melyet az iskolalelkész hosszú évek tapasztalatai alapján dolgozott és próbált ki. A továb­biakban a hitoktatók cserélték ki gondo­lataikat arról, hogy milyenek legyenek a tanítás előtti és az azt követő imádságok, hogy miként tudják bevonni a teológiai­lag nem képzett tanárokat, valamint a di­ákokat az iskola spirituális életébe. Remek ötletnek találtatott a nürnbergi iskolában kifejlesztett úgynevezett Mor­genmappe, a „reggeli irattartó”. Ebben olyan imádságok, énekek, bibliai történe­tek, rajzok találhatóak, amelyek hitük na­ponkénti megéléséhez nyújtanak segít­séget a diákoknak. Nagy érdeklődés és egyben elismerés kísérte Sólyom Anikó hittan-német sza­kos tanár előadását, melynek során be­mutatta a nemrég megjelent új hittan­könyveket. Zsugyel Adél, az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktorandusza pedig az iskolai istentiszteletek, áhítatok liturgiában használatos szövegeiről szólt a résztvevőkhöz. (Mindkettejük kiváló tolmácsteljesítménye is jelentősen hozzá­járult a konferencia sikeréhez.) Egy németországi vizsgálat kapcsán a Bécsi Egyetem professzora, dr. Gottfried Adam a felnövekvő nemzedék vallási és életkörülményeiről beszélt. Ennek során kiderült, hogy a fiatalok „fogyasztói irá­nyultságuk” ellenére sem olyan gátlásta­lanok és önzők, ahogyan azt egy régebbi elemzés megállapította. Ellenkezőleg: nagy bennük a szociális érzékenység a társadalom permén élő embertársaikkal szemben. A professzor rámutatott, hogy mindez nagy lehetőség a diakóniai neve­lő-oktató munkában, és beszámolt a gya­korlatban kipróbált nevelési modellekről. Az est folyamán az ansbachi iskola igazgató-lelkésze, Gerhard Horneber gyakorlati példákon keresztül mutatta be, miként válhat a tantestület egésze - mint az iskolai közösség magja - keresz­tény közösséggé. A harmadik munkanapon a lelkészek és a hitoktatók az iskolai lelkigondozás színtereiről beszéltek. Olyan lehetősé­gekről is szó esett, melyek felekezettől függetlenül alkalmazhatók minden isko­lában. A délutáni kirándulás alkalmával dr. Korzenszky Richárd perjel, az ismert bencés rendi pedagógus kalauzolta kör­be nagy szeretettel a csoportot a tihanyi apátságban (képünkön). A négy nap elteltével a konferencia résztvevői - túl azon, hogy rengeteg új ismerettel, ötlettel, segédanyaggal, él­ménnyel térhettek haza - megtapasztal­hatták, hogy Jézus Krisztus gyülekezete minden nyelvi akadály ellenére, orszá­gokon átívelve is él. (hhj - gf) HHHMMIMHMI ■ I MM - - I S9MBHHHMH B' MMMH 9 MBB wmmmmmmmmmmmmmmmam Balról jobbra: dr. Tőkéczki László történész, David Hober teológus, dr. Tomka Miklós vallásszociológus és Balog Zoltán református lelkész, a rendezvény házigazdája Senki sincs abban a helyzetben, hogy mindent átlásson, netán mindenről tudással bírjon. Nem nehéz te­hát belátni, hogy manapság a médiára különös felelősség hárul a társadalom információs és kommuni­katív bizalmi alapjáért. Amit a média szóba hoz, vagyis közvetít, az alakítja a kommunikációs klímát, és ezért bizalomra méltónak kell lennie. Azazhogy: kellene. Leginkább talán e gondolatsor adja vissza annak a médiakonferenciának a célját, amelyre október 30-31-én invitált szakembereket és érdeklődő­ket a Konrad Adenauer Alapítvány (KAS), a burgenlandi székhelyű Concentrum és a Németajkú Református-Evangélikus Egyházközség Hold utcai templomában honos Protestáns Fórum. Reinhardt Freiherrh von Schorlemer Bundestag-képviselő, György Péter esztéta, Klaus Weigelt, a Konrad Adenauer Alapítvány elnöke és Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum igazgatója Fadgvas Sándor, a Heti Válasz rovatvezetője, Dusicza Ferenc, az RTL Klub vallási műsorainak szerkesztője. Balog Zoltán, T. Pintér Károly, az EvÉlet főszerkesztője és Szikora József, az Új Ember munkatársa A három szervezet tavasszal már sikerrel rendezett meg egy hasonló találkozót. Akkor foként arról folyt az eszmecsere, hogy az „értéktelenedő” avagy „el­lenérdekelt” világban miként kell(ene) utat találniuk a nyilvánossághoz azoknak, akik valódi értékeket szeretnének közvetíteni. A média szerepe a demokrá­ciában címmel most lezajlott konferencia a valóság megértésének és továbbadásának, a valóság és a mé­diavilág egymáshoz való viszonyának, valamint a média működési feltételeinek elemzésével valójában ugyanazt a kérdést közelítette meg - új aspektusok­ból. Mint arra megnyitójában Klaus Weigelt, a KAS budapesti elnöke rámutatott: valószínűleg joggal te­kintik sokan negyedik hatalmi ágnak a sajtót, ám a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalommal el­lentétben a médiát senki sem ellenőrzi, demokratikus szabályzók helyett legfeljebb politikai befolyás vagy gazdasági kényszer „kontrollálja”. David Hober ró­mai katolikus teológus, kommunikációs szakember érzékletesen írta le azt a médiumok által közvetített „valóságot”, amely fogyasztóit mindinkább objektu­mokká degradálja. A médiáról folytatott közös gondolkodásban - ha nem is kizárólagosan, de meghatározó arányban - keresztény szakemberek vettek részt. Közülük csütörtökön este, illetőleg másnap délelőtt és dél­után előadóként is többen megszólaltak. Tőkéczki László történész - egyebek mellett - ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy az, amit Magyarorszá­gon szabadságnak nevezünk, tulajdonképpen dzsungelszabadság, ahol a ragadozók uralnak min­dent, és ahol felfalják a gyengébbet. A reformáció ünnepnapján Gáncs Péter evangé­likus püspök reggeli áhítatával folytatódott a konfe­rencia. Diaképekkel is szemléltette, hogy miképpen lehet viszonyulni a kereszthez, hogy miként lett az egykori kivégzőeszközből például bizsu, netán ba­bona tárgya. Számunkra azonban a kereszt Isten erejéről tanúskodik - ezt fedezték fel a reformáto­rok is. Azért lehetett és lehet reformáció, mert a de­formációt, a torzulásokat észrevették. Ezen a munkanapon egyébként alapvetően a mé­dia politikai és gazdasági függőségéről lett volna szó, de György Péter esztéta és Schmidt Mária tör­ténész rendkívül izgalmas, spontán vitája némiképp másfelé, a közös nemzeti identitástudat hiányának okaira terelte a beszélgetést. A Magyar Rádió elnö­ke, Kondor Katalin szerint a rendszerváltáskor a média területén is alapjaiban rontottak el mindent, amihez az akkori értelmiségiek árulása is hozzájá­rult. Eltitkolták a történelmünket, így visszakerül­hettek a hatalomba. Az ebéd utáni kerekasztal-beszélgetés sem korlá­tozódott az újságírói függetlenség és az etikai fele­lősség kérdésére, de abban legalább konszenzusra jutottak a gyakorló újságírók-szerkesztők, hogy értéksemleges újságírás valójában nem létezik. Az egyházi médiamunkában tevékenykedők szá­mára persze nem kérdés, hogy milyen értékek men­tén tájékozódjanak és tájékoztassanak. A konferen­cia szervezőinek viszont az a reménysége, hogy a jövőben sikerül tágítani a résztvevők körét, és leg­alább a közös problémaérzékenység, „problématu­dat” jegyében hajlandóak lesznek a dialógusra és az együttgondolkodásra az eltérő értékek propagálói. Ezt a reményt tükrözi az a tíz pontba szedett tézis­sor is, amelyet a Concentrum képviselője, dr. Gott­fried Mierau ismertetett a kétnapos együttlét végez­tével. Jól tették, akik a hivatalos program végeztével sem hagyták el a Hold utcai templomot. A Protes­táns Fórum elnöke, Balog Zoltán immár az egyház- község lelkészeként invitálta rendhagyó reformáci­ói ünnepségre a vendégeket, akiknek köre estére kibővült a főváros német ajkú gyülekezeteiből érke­zettekkel. Nem elírás, katolikus hívek is jöttek a re­formációi megemlékezésre. Igaz, dr. Lőrinc Zoltán református teológus gondolatébresztő előadása után egy „mímes görbe tükör” következett, amelyet a Karsai pantomimcsoport tartott a gyülekezet elé. A „Protestáns tükör” című műsorba talán nekünk, evangélikusoknak sem ártana belepillantanunk, de erről majd inkább egy külön cikkben... M.Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents