Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-09 / 45. szám
4. oldal 2003. NOVEMBER 9. Evangélikus Élet Elő iskolai gyülekezet A Martin Luther Bund a szórványegyházak anyagi nehézségeiről Közép- és Kelet-Európa kicsi és szegény egyházai az egzisztenciájukért küzdenek. A strukturális problémák mellett elsősorban anyagi természetű gondok terhelik őket. Ezzel egyidejűleg azonban a nyugat-európai nagy egyházak és segélyszervezeteik saját, illetve adományokból származó bevételei is csökkennek. A kialakult helyzet szorongatja a Németországban és Ausztriában aktív szerepet vállaló Martin Luther Bundot (Luther Márton Szövetséget) is. Ez a szervezet évtizedek óta támogatja szórványhelyzetben lévő partnereit és azok projektjeit a „segítségnyújtás az önerős kezdeményezések előmozdítása érdekében” mottó jegyében. Ehhez a felelősségteljes szolgálathoz információcserére és kölcsönös tanácsadásra van szükség - vált hangsúlyossá a Martin Luther Bund október végén tartott ülésén. Az „Az egyház és a pénz” címmel az ausztriai Gallneukirchenben megrendezett konferencián a teológiai, jogi és gyakorlati aspektusokat érintő előadások és viták betekintést nyújtottak a lengyel, a szlovák, a magyar, a horvát, a román, továbbá a keletnémet egyházak helyzetébe. A tanácskozáson Hafenscher Károly lelkész, az Országos Egyházi Iroda igazgatója a Magyarországi Evangélikus Egyház feladatairól, anyagi lehetőségeiről, a jövő gondjairól és örömeiről tartott előadást. (epd Ö) Egyházunk honlapja az interneten: www.evangelikus.hu Az evangélikus iskolák lelki élete, az iskolai lelkigondozás állt a középpontjában annak a nemzetközi konferenciának, amelynek a révfülöpi oktatási központ adott otthont október 12-16. között. A harmincöt iskolalelkész és hitoktató pedagógus részvételével tartott tanácskozást a Bajorországi és a Magyarországi Evangélikus Egyház, valamint a Bajor Iskolai Alapítvány (Schulstif- tung) szervezte a két egyház között már több mint tíz esztendeje fennálló kapcsolat jegyében. Gyakran tapasztalható, hogy az iskolafenntartó, a diákok, a szülők, a tantestületek különbözőképpen vélekednek az egyházi iskola feladatáról. Az eltérő kívánalmak a tantestületeket arra késztetik, hogy legyen bátorságuk felmutatni lehetőségeik határát. Szükséges azonban, hogy állhatatosak, türelmesek legyenek, és mutassanak hajlandóságot az együttműködésre, illetve a szoros szakmai tapasztalatcserére is. Az evangélikus iskolákkal szembeni elvárásokat a találkozó két „laikus” résztvevője - Hallgatóné Hajnal Judit győri iskolaigazgató, valamint dr. Gerhard Pfeiffer, a bajor evangélikus iskolák szaktanácsadója, illetőleg a magyar iskolai kapcsolatokért felelős szakreferens, egykori iskolavezető - ismertette. A téma intonálását a nürnbergi Wilhelm Löhe Iskola lelkészének ötletbörzéje követte. Harald Klemm azt mutatta be, hogy milyen sokoldalúan tudja bevonni diákjait az iskolai istentiszteletek előkészítésébe és folyamatába. A nyitó nap délutánján Solymár Mónika iskolalelkész diasorozattal szemléltette a soproni líceumban folyó evangélikus diákélet „léleknevelési” területeit. A diák-istentiszteletek, egyházi ünnepek, csendesnapok szervezésén kívül kitért a diákok, a teológushallgatók, a gyülekezetek, valamint az iskolalelkész szoros együttműködésének lehetőségeire is. Az est vendége Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke volt, aki a záróáhítatot követően készséggel válaszolta meg az iskolai neveléssel kapcsolatos egyházi kérdéseket. A beszélgetés során szólt egyházunk iskoláinak múltjáról, jelenéről, a jövőre nézvést pedig hangsúlyozta az iskolákhoz kapcsolódó kollégiumi nevelés fontosságát. A következő nap Lacknerné Puskás Sárának, a győri Péterfy Sándor Oktatási Központ iskolalelkészének rendhagyó áhítatával kezdődött. A személyes élmények során mindenki ismereteket gyűjthetett az egészen kisgyermekeknek szóló egyházi alkalmak módszertanáról, melyet az iskolalelkész hosszú évek tapasztalatai alapján dolgozott és próbált ki. A továbbiakban a hitoktatók cserélték ki gondolataikat arról, hogy milyenek legyenek a tanítás előtti és az azt követő imádságok, hogy miként tudják bevonni a teológiailag nem képzett tanárokat, valamint a diákokat az iskola spirituális életébe. Remek ötletnek találtatott a nürnbergi iskolában kifejlesztett úgynevezett Morgenmappe, a „reggeli irattartó”. Ebben olyan imádságok, énekek, bibliai történetek, rajzok találhatóak, amelyek hitük naponkénti megéléséhez nyújtanak segítséget a diákoknak. Nagy érdeklődés és egyben elismerés kísérte Sólyom Anikó hittan-német szakos tanár előadását, melynek során bemutatta a nemrég megjelent új hittankönyveket. Zsugyel Adél, az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktorandusza pedig az iskolai istentiszteletek, áhítatok liturgiában használatos szövegeiről szólt a résztvevőkhöz. (Mindkettejük kiváló tolmácsteljesítménye is jelentősen hozzájárult a konferencia sikeréhez.) Egy németországi vizsgálat kapcsán a Bécsi Egyetem professzora, dr. Gottfried Adam a felnövekvő nemzedék vallási és életkörülményeiről beszélt. Ennek során kiderült, hogy a fiatalok „fogyasztói irányultságuk” ellenére sem olyan gátlástalanok és önzők, ahogyan azt egy régebbi elemzés megállapította. Ellenkezőleg: nagy bennük a szociális érzékenység a társadalom permén élő embertársaikkal szemben. A professzor rámutatott, hogy mindez nagy lehetőség a diakóniai nevelő-oktató munkában, és beszámolt a gyakorlatban kipróbált nevelési modellekről. Az est folyamán az ansbachi iskola igazgató-lelkésze, Gerhard Horneber gyakorlati példákon keresztül mutatta be, miként válhat a tantestület egésze - mint az iskolai közösség magja - keresztény közösséggé. A harmadik munkanapon a lelkészek és a hitoktatók az iskolai lelkigondozás színtereiről beszéltek. Olyan lehetőségekről is szó esett, melyek felekezettől függetlenül alkalmazhatók minden iskolában. A délutáni kirándulás alkalmával dr. Korzenszky Richárd perjel, az ismert bencés rendi pedagógus kalauzolta körbe nagy szeretettel a csoportot a tihanyi apátságban (képünkön). A négy nap elteltével a konferencia résztvevői - túl azon, hogy rengeteg új ismerettel, ötlettel, segédanyaggal, élménnyel térhettek haza - megtapasztalhatták, hogy Jézus Krisztus gyülekezete minden nyelvi akadály ellenére, országokon átívelve is él. (hhj - gf) HHHMMIMHMI ■ I MM - - I S9MBHHHMH B' MMMH 9 MBB wmmmmmmmmmmmmmmmam Balról jobbra: dr. Tőkéczki László történész, David Hober teológus, dr. Tomka Miklós vallásszociológus és Balog Zoltán református lelkész, a rendezvény házigazdája Senki sincs abban a helyzetben, hogy mindent átlásson, netán mindenről tudással bírjon. Nem nehéz tehát belátni, hogy manapság a médiára különös felelősség hárul a társadalom információs és kommunikatív bizalmi alapjáért. Amit a média szóba hoz, vagyis közvetít, az alakítja a kommunikációs klímát, és ezért bizalomra méltónak kell lennie. Azazhogy: kellene. Leginkább talán e gondolatsor adja vissza annak a médiakonferenciának a célját, amelyre október 30-31-én invitált szakembereket és érdeklődőket a Konrad Adenauer Alapítvány (KAS), a burgenlandi székhelyű Concentrum és a Németajkú Református-Evangélikus Egyházközség Hold utcai templomában honos Protestáns Fórum. Reinhardt Freiherrh von Schorlemer Bundestag-képviselő, György Péter esztéta, Klaus Weigelt, a Konrad Adenauer Alapítvány elnöke és Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum igazgatója Fadgvas Sándor, a Heti Válasz rovatvezetője, Dusicza Ferenc, az RTL Klub vallási műsorainak szerkesztője. Balog Zoltán, T. Pintér Károly, az EvÉlet főszerkesztője és Szikora József, az Új Ember munkatársa A három szervezet tavasszal már sikerrel rendezett meg egy hasonló találkozót. Akkor foként arról folyt az eszmecsere, hogy az „értéktelenedő” avagy „ellenérdekelt” világban miként kell(ene) utat találniuk a nyilvánossághoz azoknak, akik valódi értékeket szeretnének közvetíteni. A média szerepe a demokráciában címmel most lezajlott konferencia a valóság megértésének és továbbadásának, a valóság és a médiavilág egymáshoz való viszonyának, valamint a média működési feltételeinek elemzésével valójában ugyanazt a kérdést közelítette meg - új aspektusokból. Mint arra megnyitójában Klaus Weigelt, a KAS budapesti elnöke rámutatott: valószínűleg joggal tekintik sokan negyedik hatalmi ágnak a sajtót, ám a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalommal ellentétben a médiát senki sem ellenőrzi, demokratikus szabályzók helyett legfeljebb politikai befolyás vagy gazdasági kényszer „kontrollálja”. David Hober római katolikus teológus, kommunikációs szakember érzékletesen írta le azt a médiumok által közvetített „valóságot”, amely fogyasztóit mindinkább objektumokká degradálja. A médiáról folytatott közös gondolkodásban - ha nem is kizárólagosan, de meghatározó arányban - keresztény szakemberek vettek részt. Közülük csütörtökön este, illetőleg másnap délelőtt és délután előadóként is többen megszólaltak. Tőkéczki László történész - egyebek mellett - arra hívta fel a figyelmet, hogy az, amit Magyarországon szabadságnak nevezünk, tulajdonképpen dzsungelszabadság, ahol a ragadozók uralnak mindent, és ahol felfalják a gyengébbet. A reformáció ünnepnapján Gáncs Péter evangélikus püspök reggeli áhítatával folytatódott a konferencia. Diaképekkel is szemléltette, hogy miképpen lehet viszonyulni a kereszthez, hogy miként lett az egykori kivégzőeszközből például bizsu, netán babona tárgya. Számunkra azonban a kereszt Isten erejéről tanúskodik - ezt fedezték fel a reformátorok is. Azért lehetett és lehet reformáció, mert a deformációt, a torzulásokat észrevették. Ezen a munkanapon egyébként alapvetően a média politikai és gazdasági függőségéről lett volna szó, de György Péter esztéta és Schmidt Mária történész rendkívül izgalmas, spontán vitája némiképp másfelé, a közös nemzeti identitástudat hiányának okaira terelte a beszélgetést. A Magyar Rádió elnöke, Kondor Katalin szerint a rendszerváltáskor a média területén is alapjaiban rontottak el mindent, amihez az akkori értelmiségiek árulása is hozzájárult. Eltitkolták a történelmünket, így visszakerülhettek a hatalomba. Az ebéd utáni kerekasztal-beszélgetés sem korlátozódott az újságírói függetlenség és az etikai felelősség kérdésére, de abban legalább konszenzusra jutottak a gyakorló újságírók-szerkesztők, hogy értéksemleges újságírás valójában nem létezik. Az egyházi médiamunkában tevékenykedők számára persze nem kérdés, hogy milyen értékek mentén tájékozódjanak és tájékoztassanak. A konferencia szervezőinek viszont az a reménysége, hogy a jövőben sikerül tágítani a résztvevők körét, és legalább a közös problémaérzékenység, „problématudat” jegyében hajlandóak lesznek a dialógusra és az együttgondolkodásra az eltérő értékek propagálói. Ezt a reményt tükrözi az a tíz pontba szedett tézissor is, amelyet a Concentrum képviselője, dr. Gottfried Mierau ismertetett a kétnapos együttlét végeztével. Jól tették, akik a hivatalos program végeztével sem hagyták el a Hold utcai templomot. A Protestáns Fórum elnöke, Balog Zoltán immár az egyház- község lelkészeként invitálta rendhagyó reformációi ünnepségre a vendégeket, akiknek köre estére kibővült a főváros német ajkú gyülekezeteiből érkezettekkel. Nem elírás, katolikus hívek is jöttek a reformációi megemlékezésre. Igaz, dr. Lőrinc Zoltán református teológus gondolatébresztő előadása után egy „mímes görbe tükör” következett, amelyet a Karsai pantomimcsoport tartott a gyülekezet elé. A „Protestáns tükör” című műsorba talán nekünk, evangélikusoknak sem ártana belepillantanunk, de erről majd inkább egy külön cikkben... M.Gy.
