Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-02-02 / 5. szám

4. oldal 2003. FEBRUAR 2. Evangélikus Élet Gyülekezeti élet Oslóban Messzi, északi tájakon... Egy magyar evangélikus teológus szá­mára értékes tapasztalatok forrása lehet az, ha alkalma adódik arra, hogy bete­kintsen különböző norvégiai gyülekeze­tek életébe. Az a négy közösség, amelyet az elmúlt év során megismertem, széles spektrumot képvisel - mind nyelvi; mind felekezeti szinten. A norvégiai magyar lelkigondozás fél évszázados múltra tekint vissza. Az első magyar protestáns istentiszteletet Terray László tartotta 1951-ben Oslóban. Élénk gyülekezeti élet bontakozott ki, évtizede­ken keresztül havonként tartottak isten­tiszteletet svédországi lelkészek szolgála­tával. Az oslói gyülekezet mintegy 40 évig volt a Svédországi Magyar Protes­táns Egyházi Közösség határon túli gyü­lekezete. Fordulópontot jelentett a 2000- es esztendő, amikor Svédországban megtörtént az állam és az egyház szétvá­lasztása. A Norvégiában szolgáló, idő­közben nyugdíjba vonult Terray László ekkor elvállalta a pásztor nélkül maradt maroknyi gyülekezet gondozását. Ez kö­zös megegyezéssel évi négy - a nagyün­nepekhez kapcsolódó - evangélikus litur­gia szerinti istentiszteletet jelent, évente kétszeri úrvacsorával. Laci bácsi azonban - gyengülő egészsége miatt - már egyre kevésbé tudja vállalni a szolgálatot, ezért azt ideiglenesen Kona János erdélyi lel­kész és e sorok írója látja el. Az első magyar katolikus szolgálatra az ’56-os menekültek között, 1957-ben került sor. Volt olyan időszak, amikor há­rom jezsuita atya munkálkodott a vi­szonylag nagy létszámú közösségben. Az 1970-es években itt is érezhető volt, hogy csökkent a magyarok közügyek iránti ér­deklődése. Jelenleg minden hónap első vasárnapján, illetve nagyünnepeken celeb­rál misét Teres Gusztáv jezsuita atya a St. Sunniva iskola kápolnájában. A két magyar gyülekezetben a lehető­ségek hiánya miatt jelenleg nem nyílik alkalom szervezett, pezsgő gyülekezeti élet kialakítására az istentiszteletek kö­zötti időszakokban. Az itteni magyar egyházi közösségeknek mégis nagy je­lentősége van. Idegenbe szakadt hazánk­fiai honfitársaik körében csendesedhet­nek el az Ige körül, és anyanyelvükön hallgathatnak prédikációt. Az amerikai evangélikus gyülekezet (American Lutheran Church) csak nevében és liturgiájában amerikai, hiszen - állandó­an vagy ideiglenesen Oslóban tartózkodó - tagjai a világ különböző részéről érkeztek. Ez a sokszínűség a gyülekezet missziói koncepcióját is tükrözi, nevezetesen azt, hogy „különböző nemzetekhez és felekeze­tekhez tartozó embereket gyűjtsön össze, akik a közös - angol - nyelv segítségével Krisztust követő, hitüket aktívan megélő közösséggé válhatnak". A gyülekezet lel­késze, Normann Belland maga is ame­rikai. Ez év végéig látja el itteni szolgálatát, amely nagyon jól összefonódik a gyülekezeti munkások teendőivel. Szá­mos csoport működik amelyek lehetőséget teremtenek a gyüleke­zet tagjainak a hétkö­zi találkozásra is: bibliaórák és egyéb alkalmak, imakö­zösség, énekkari próbák közül vá­laszthatnak az ér­deklődők. Norvégiában a hivatalos adatok szerint a lakosság (kb. 4,5 millió fő) 88%-a tartozik a Norvég Egyházhoz, azaz az evangélikus ál lamegyház tagja. Meg­döbbentő azonban, hogy bár 10%-uk vallja magát hitét aktívan megélő kereszténynek, csupán 3%-uk vesz részt rendszere­sen a gyülekezeti alkalmakon. Figye­lemre méltó az is, hogy az államegyház­hoz tartozókon kívül nagyszámú egyéb felekezet és vallási közösség található az országban. A legjelentősebb az iszlám (kb. 47 000 fő), a pünkösdi mozgalom (45 000 fő), valamint a római katolikus egyház (36 000 fő) jelenléte. Az a gyülekezet (Nordberg kirke), amelyhez én is tartozom, Oslo egyik északi kerületében található, egészen kö­zel a két legnagyobb diákkerülethez. Egil Stray Nordberg igazgató lelkész kü­lönösen is sokat tesz azért, hogy a gyüle­kezet otthont jelentsen a hazai és a kül­földi diákoknak egyaránt. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy az év elején bevezették az állandó tolmácsolást a va­sárnapi istentiszteleteken, amikor a gyü­lekezet egyik tagja angolra fordítja az el­hangzottakat, amit a norvégül nem beszélő diákok fülhallgató segítségével tudnak követni. Norvég ismerőseim tájé­koztatása, valamint saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a Nordberg gyülekezet élete sokkal aktívabb, élén- kebb, mint egy átlagos norvég gyüleke­zeté. Ez mutatkozik meg a különféle hét­közi alkalmakon, a bibliaórás csoportok munkájában, a szerda reggeli úrvacsorái istentiszteleten, a gyüle­Meleg szobában, a kandalló mellett ül­dögélve, fagyott ablaküvegen keresztül szemlélem a téli világot. A hőmérő hi­ganyszála -23 °C-ot mutat. A faágakat lehúzza a vastag, súlyos hótakaró. A ma­dáretető külső peremén fázósan bújnak össze a kismadarak. A lángoló fahasábok útnak indítják gondolataimat, megelevenednek az adventi időszak eseményei. Az es­ték a templom gyülekezeti termé­ben, ahol ismert karácsonyi dallamokat énekeltünk, az ünnepkör szimbólumairól beszélgettünk, s a vállal­kozó szelleműek megosz­tottak egy-egy szemé­lyes élményt, kedves verset, rövid meditáci­ót a többiekkel. Eszembe jutnak a nyelviskolai alkalmak, melyeken a norvég ka­rácsonyi tradíciókba avattak be minket, má­sik országból, kultúrá­ból érkezőket. Felidé­zem az izgatott vásárlást a közeli, több száz éves múltra visszatekintő Ba­rums Verkben, ahol iparosok, kézművesek (asztalosok, gyer­tyaöntők, szappanfőzők, üvegké­szítők) portékáit lehet megtekinteni és megvásárolni. Újra átélem azt a meghatottságot és örömet, melyet édesanyám érkezése és ittléte jelentett számunkra az ünnepek alatt. Olyan jó volt látni Oslóból hazafe­lé jövet, ahogy a hegyi utak menti kis há­zakban sorra megjelentek a különböző típusú fényforrások, egyre több és több. Olyan jó volt hazajönni s belépni a fe­nyő, mézes sütemény és gőzölgő glogg (fahéj illatú fűszeres ital) illatával betöl­tött lakásba. Olyan jó volt templomba menni, együtt lenni, beszélgetni szerette­inkkel, családtagjainkkal és barátaink­kal. Jézus, a Világ Világossága, a leg­főbb fényforrás 2002 decemberében is megjelent közöttünk, beragyogta ottho­nainkat, tartalommal töltötte meg az ün­nepi formákat. Ma 2003. január 7-ét írunk. Az adven­ti kalendárium lekerült a falról, már csak néhány lehullajtott tűlevél jelzi, hogy karácsonyfa állt a szoba közepén. Édesanyám visszautazott Magyaror­szágra, s a fények is lassan eltűnnek az ablakokból. Egy pillanatra összeborza­dok. Tekintetem ismét a tájra téved. Ép­pen akkor, amikor a felhőkön keresztül a nap sugara utat tör magának s bera­gyogja a téli tájat. A fehér hó úgy csillog a szikrázó napsütésben, mint a kristály. Fellélegzem. Milyen jó, hogy az isteni fényforrás soha nem fogy ki, hogy újabb és újabb formában feltűnve bevilágítja egész évünket, egész életünket. Holby Bakay Tímea kezeti új­ság készítésében vagy a testvér­gyülekezeti kapcsolatok ápolásában is. Nem titkolt missziói céljuk, hogy minél több ember találjon otthonra az Isten há­zában. Azt szeretnék elérni, hogy a gyü­lekezeti tagok fontosnak érezzék magu­kat, legyen feladatuk, kinek-kinek képessége és hajlandósága szerint. Min­dig sokat jelent nekem például az, ami­kor az istentiszteletre megérkezve a templomajtóban állók néhány kedves szóval fogadnak, kezembe adják az is­tentiszteleti rendet és az énekeskönyvet. A négy példaként említett norvégiai gyülekezetei különféle nemzetiségű, tí­pusú, érdeklődésű emberek alkotják, ép­pen ezért különbözőek az egyházi szoká­sok, lehetőségek is. Ez a különbözőség megmutatkozik a tagok létszámában is, mégsem ez a döntő, hiszen — Urunk ígé­rete szerint - ahol ketten-hárman vagy éppen több százan találkoznak alkalom­ról alkalomra az O nevében, ott O való­ban jelen van. Hulej Enikő, Oslo Újabb püspöknő Norvégiában „Azt szeretném, ha az emberek éreznék, hogy az egyház mindennapi életük része, és a helyi gyülekezet az ő gyülekezetük is” - hangsúlyozza Laila Riksaasen Dahl, akit 2002. december 20-án a norvég egy­ház - immár második - püspöknőjévé vá­lasztottak. Az 55 esztendős Dahl szemé­lyében elsőként lesz női vezetője a norvég Tunsberg püspökségnek. A norvégiai evangélikus egyház 11 püspökségből áll, és 3,8 millió tagja van (a norvég lakosság 86%-a). A felekezet 1947 óta tagja a Lutheránus Világszövet­ségnek. Az első női főpásztort - Rosemarie Köhn személyében - 1993- ban választottak meg. Ma a lelkészek mintegy 15 százaléka, a teológiai hallga­tóknak pedig több mint fele nő. Dahlt 1993-ban’avatták lelkésszé, és 1995-től végez gyülekezeti szolgálatot. Az egyetemen matematikát és kémiát*ta­nult, majd gimnáziumi tanárként dolgo­zott, mielőtt a teológiát választotta vol­na. Püspöki hivatalát 2003. február 9-én foglalja el. A Norvégiában régóta terítéken lévő, az állam és az egyház szétválasztásával kapcsolatos vitában Dahl püspöknő a szétválasztás mellett tette le a voksát, de nem lát okot a gyors, meggondolatlan lé­pésekre. Az alkotmány szerint a hívők közösségének feje a király, aki hatalmát az állami tanácson keresztül gyakorolja. „Az egyház számára csak jót jelent, ha ebben a vitában vezető pozíciót tölt be. Továbbá fontos az is, hogy - nemzeti szinten - széles alapokon nyugvó nép­egyház maradjon, abban az esetben isy.' ha lazábban kötődne az államhoz. Nor­végiában egy történelmileg adott, külön­leges kulturális helyzettel állunk szem­ben, melyből természetszerűleg adódik, hogy az állam és az egyház között a jö­vőben is szoros maradjon a kapcsolat. De egyre kevésbé lesz kivitelezhető, hogy egy felekezet vagy vallás egy mul­tikulturális társadalomban megtartsa ki­váltságos helyzetét”- érvelt Dahl. Oslo (Norvégia) Genf, 2002. december 3. (LWI) J KÉSZÜLÜNK A KERESZTÉNY NOK VILAGIMANAPJARA (II.) •• •• ^ LIBANON MÚLTJÁNAK GAZDAG ÖRÖKSÉGÉ A z ország múltját évszázadokon, sőt évezredeken keresztül az egymást követő világhatalmak befolyása formálta és határozta meg. Li­banon Ázsia és Afrika ütközőpontjában a Közel-Keletnek ahhoz a részéhez tarto­zik, amelyet az emberi kultúra bölcsőjé­nek nevezünk. Számos nevezetessége ma az UNESCO kulturális világörökségének része. Aki ma ezen a vidéken jár, szinte ötezer esztendő történelmét kísérheti nyo­mon a városállamok kialakulásától kezd­ve az írásbeliség elterjedésén keresztül a tengeri kereskedelem felvirágzásáig. E táj egyik legősibb települése Úr vá­rosa volt, melyet a Biblia Ábrahám szár­mazási helyeként említ. Napjainkban ho­moksivatag borítja ezt a vidéket, de a 20. század eleji ásatások nyomán egy fejlett civilizációjú város romjai kerültek fel­színre. Lakói emeletes házakban laktak, kertjeiket az Eufrátesz vizével öntözték, s a város közepén többszintes pompásan díszített templom (zikkurat) emelkedett. A mai Libanon területén a Krisztus előt­ti 2. évezred során alakultak ki az olyan független városállamok, mint Biblosz, Tírusz és Szidón. A sumér kultúra emlékeit az ékírásos agyagtáblák őrizték meg a Kr. e. 3. évez­redből. A sumér ékirás az írásbeliség alapját képezte, melynek elterjedését a Bibloszban előállított papirusztekercsek (görögül: biblosz) segítették elő. (A Bib­lia szavunk is innen származik.) A 2. évezredben Libanon partvidékén egy hajós és kereskedő nép jelent meg, a föníciaiak. Virágzó városokat alapítot­tak, és bíborszövettel, cédrussal, elefánt- csonttal és olívaolajjal kereskedtek. Nagy Sándor utódai, a szeleukidák a 4. századtól gyakorolták befolyásukat a mai Közel-Keleten, a hellén kultúrát terjesztve. A cédrusfa-kereskedelem újabb kap­csolópontot teremt a Biblia világával: a Királyok I. könyve szerint a Kr. e. 1. szá­zadban, 961-931 között épült ajeruzsá- lemi templom. Salamon király Libanon­ból rendelte meg a templomhoz szükséges faanyagot, s a szakemberi gár­dát is innen toborozta. Ugyanebben a században váltakozva tetj esztette ki hatalmát ezen a vidéken Egyiptom, Asszíria, Babilon és Perzsia mindaddig, amíg nyugatról a megerősö­dött Római Birodalom vette át az uralmat. Romba dőltek a Ptolemaiosz- és a föníciai kultúrák örökségei, az általuk emelt temp­lomok. Egyiptomtól kezdve az egész régi­ót mint provinciákat tagolta be a nagy Ró­mai Birodalom. így lett Izraelhez hasonlóan Libanon is a birodalom része. Augustus császár uralkodása alatt, Kr. e. 31-től a közel-keleti térségben két évszá­zados gazdasági és kulturális fellendülés kö­vetkezett be. Erre az időszakra esik Krisztus születése, mely a világnak erről a tájáról egy új korszakot in­dított el. A kultúra bölcsője így a kereszténység bölcsője is lett. A kegyetlen üldözések el­lenére terjedt a keresztény­ség. Pál apostol sokszor megfordult ezen a vidéken, munkája nyomán számos gyülekezet alakult a Földkö­zi-tenger partvidékén. Konstantinusz császár rendeletével (313) a szabad­dá lett kereszténység új len­dülettel terjedt tovább. 314- ben Tituszban alapították meg az első keresztény püs­pökséget. 395-ben Szíria a Kelet-római Birodalom fenn­hatósága alá került Libanon­nal együtt, ahol az állam és egyház egy­séget alkotott. 629 egy újabb mérföldkő az ország történetében: ettől fogva a bizánci biro­dalomhoz tartozott ez a terület is. A 7. század közepétől az iszlám terjeszkedése miatt a maronita keresztényeknek mene­külniük kellett. Libanon hegyvidékén ta­láltak oltalmat. (Érdekes, hogy a moha­medán drúzok is itt húzódtak meg.) All. században indultak Keletre a ke­resztes hadak, akiktől nemcsak a moha­medánok, hanem a különböző partvidéki keresztény közösségek is szenvedtek. 1516-tól 1918-ig tartott a török uralom. Az elnyomás az első világháború vége felé volt a legsúlyosabb, amikor a főleg keresztény lakosú vidé­keket éhségblokád alá vonták, s százezrek haltak éhen. De ezzel az oszmán birodalom is elbukott. Ez idő tájt érkeztek az örmény menekültek is Li­banonba. (Franz Werfel világ­hírű regénye, a Musza Dag negyven napja erről szól.) 1920-ban Libanon és Szíria francia fennhatóság alá került, mígnem 1947-ben az ország független arab állammá vált. 1948-tól, Izrael megalakulá­sától kezdve megindult a pa­lesztinok Libanonba való me­nekülése, amely sok későbbi konfliktus forrása lett. Keveháziné Czégényi Klára Az imanapról információk B. Pintér Márta lelkésztől kaphatók, és ugyan­csak egyházunk női misszió osztályára kérjük jelezni az evangélikus szervezésű imaalkalmak helyét és időpontját. Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: 483-2261, fax: 486-3513. r V­n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents