Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-10-19 / 42. szám
6. oldal 2003. OKTÓBER 19. Evangélikus Elet Mert a szívből származnak minden gondolatok Vallomás egy múzeumról ► Benkö Andrea < A történet az első magyar költőnővel, Petrőczy Kata Szidóniával kezdődött. Életem első önálló kiállítását rendeztem 1995-ben a magyar író- és költőnőkről, amelynek címéül egy Petrőczy Kata Szidóniától származó idézetet választottam: „mert a szívből származnak minden gondolatok”. A tárlatra készülődvén bukkantam Fabiny tanár úr egyik, hatvanas években írt tanulmányára, amelyhez nem tudtam hozzáférni, ezért személyesen kerestem fel őt. Igen segítőkészen fogadott, sőt a kiállításhoz néhány műtárgyat is kölcsönzött az Evangélikus Országos Múzeum gyűjteményéből, többek között Dukai Takách Judit halotti címerét. I 996-ban a honfoglalás jubileumára a múzeum nagy iskolatörténeti kiállítást tervezett készíteni, amely az összes Kárpát-medencei evangélikus iskolát be kívánta mutatni, illetve azt, hogy a szellemi elit mely nagyságai kerültek ki ezekből a méltán nagy hírű intézményekből. A múzeum akkor még szinte egyszemélyes intézmény volt, képzett muzeológusok híján Fabiny tanár úr engem kért meg, hogy segítsek a tárlat megrendezésében. Igen gyors és alapos munka kezdődött. Mintegy három hónap alatt sikerült egy, a maga nemében egyedülállóan gazdag fotó-,, képzőművészeti, kéziratos, tárgyi és irodalmi anyagot összegyűjteni, amely méltó lehetett e nevezetes iskolák nevelő és tanító munkájához. E munka során rengeteget tanultam, úgy érezhettem magam, mint az iskolák egyik kései tanítványa. És mi tesz nevezetessé egy iskolát, ha nem a tanítványok szeretete és megbecsülése...? Az évek során tovább folytattam tanulmányaimat Fabiny tanár úr vezetésével. Kiállítást készítettünk az evangélikusoknak a Rákóczi szabadságharcban betöltött szerepéről, majd a 48-as forradalom és szabadságharc, bebörtönzött áldozatairól. Megismerkedtem a múzeum sokoldalú gyűjteményével, mely, úgy gondolom, rengeteg lehetőséget rejt magában. Ha az Evangélikus Országos Múzeumról beszélünk, akkor azonnal egy név öt- lik fel bennem. Kinczler Irénkéé, akinek hite és békéltető kedvessége az intézmény egyik megtartó ereje. Talán úgy is mondhatnánk: ő a múzeum lelkésze. Tanúja voltam a szükségszerű nemzedékváltásnak, és elkötelezett embereket ismertem meg az új generációban is. így kezdődött, és így is folytatódik. Azóta is hol több, hol kevesebb idővel bírván, de folyamatosan figyelemmel kísérem a múzeum új kiállításait, gyűjte- ményező és feldolgozó munkáját, szakmai fejlődését és terveit. Merthogy magaménak tekintem, és otthon érzem magam mind az idős, mind a fiatal munkatársak között. Mert mi tesz nevezetessé egy múzeumot, ha nem a munkatársak szeretete és megbecsülése...? ◄ hány éves, esetleg hány hónapos múltja van. Mindenki, aki magát kereszténynek (azaz Krisztus követőjének) tartja, egy több mint kétezer éves „intézmény" tagja. Hitünk napi gyakorlata, megvallása szempontjából azonban jelentősége van annak, hogy evangélikus keresztények vagyunk Magyarországon. Kereszténységünket, keresztény életvitelünket többnyire szüléinktől, nagyszüleinktől, felmenőinktől örököltük. Egyházunk mindennapi életét is átszövik hagyományaink, ezzel pedig magunk is beleágyazódtunk a történelembe, az egyházi hagyományok átvételébe, továbbadásába. A magyarországi evangélikusság históriája mélyen gyökerezik az ország történelmében, és összefonódik hazánk sorsával a török hódoltság korától napjainkig. Hosszú történelme során sok erény és sok bűn halmozódott fel ebben a közösségben: ezek tudatosan vagy tudat alatt befolyásolják mai életünket, hitünket is. Történelmi egyház vagyunk. Ez véleményem szerint fontos kincsünk: múltunkra, hagyományainkra támaszkodhatunk, hibáinkból és erényeinkből tanulhatunk. Egyházunk történetének majd’ ötszáz éve olyan ajándék, amivel érdemes élnünk. Az evangélikus múzeum harminc éve ennek a történelmi múltnak az ápolására és megismertetésére jött létre. A gyűjtemények (könyvtár, levéltár, múzeum) közül elsősorban a múzeum feladata, hogy a történelmi múltat „testközelbe” hozza az iránta érdeklődőknek. Egyházunkat „történelmi egyháznak” nevezik. Vannak, akik vitatják annak jogosságát, hogy lehet-e „történelmi” alapon különbséget tenni egyház és egyház között, számít-e valamit egy egyház kora, hagyományai. Az evangélium hirdetésének tisztasága és igazsága és a szentségek helyes kiszolgáltatásának rendje (amely az Ágostai hitvallás szerint az egyház legfőbb ismérve) valóban nem attól függ, hogy egy egyháznak hány évszázados vagy éppen Kertész Botond Pillanatképek az 197g. július 27-1 megnyitóról. Pent: Péter Marta művészettörténész teolögushallgatök GYŰRŰJÉBEN. Jobbra rent: Weöres Sándor köszönti az egybegyűlteket. Lent: az ünneplő gyülekezet. (Fotó: az EOM archívuma) Feladata kettős: egyházunk tagjai számára az identitás megerősödését adhatja, s a hitben való megmaradást segítheti, más látogatók felé pedig mint missziós intézmény fordulhat. Hiszem, hogy az evangélikus múzeum kiállítási tárgyai, az evangélikus örökség megismertetése nem csupán szellemi és esztétikai élménnyel gazdagíthatja a látogatókat, hanem a misszió ügyét is szolgálja. Az evangélikus múzeum tárlóiban elhelyezett műtárgyak nem egyházunk dicsőségét vagy gazdagságát hirdetik (hiszen földi dicsőségben é,s gazdagságban nem sokszor volt osztályrésze történelme folyamán), hanem az összetartozás és a küldetéshez való hűség megtartó erejét. A közbiztonság mai sanyarú állapota miatt általában zárva tartó templomok között a hét hat napján nyitva tartó múzeum evangélikus egyházunk egyik nagyon értékes hagyományát is közvetíti: nyitottságát a gondolatok, emberek és a társadalom felé. Az évszázadok folyamán felbukkanó új eszmék, filozófiák, teológiai irányzatok mind utat találtak egyházunkhoz, és esetleges romboló hatásaiktól megszabadulva építették, gazdagították azt. Ugyanez a nyitottság volt jellemző belülről kifelé is: hazánk szellemi elitjében a mindig is felülreprezentált evangélikusok az egyházon keresztül kapott szellemi és lelki kincseikkel gazdagították környezetüket. Szórványban élő evangélikusságunk a társadalom minden szintjén a megtartó és ízt adó só szerepét tölthette be hazánkban. A ránk kényszerített négy évtizedes gettó falainak leomlása után nagyon fontosnak tartom ezt a nyitottságot: egyházunkat az tarthatja meg ma is, ha van olyan szilárd hite és tanítása, amelyen keresztül be tudja fogadni az új szellemi impulzusokat, és van hitelesen képviselt mondanivalója a minket körülvevő világ felé. A reményeink szerint megújuló múzeum ezt a nyitottságot szeretné képviselni, miközben hűséges marad a maga három évtizedes és egyházunk öt évszázados örökségéhez. ◄ ► Dr, SzAla Erzsébet < A több évszázados múltra visszatekintő soproni evangélikus gyülekezet története egyidős a magyarországi reformáció történetével. Luther Márton tanainak hatására Sopron város lakosságának nagy része már a 16. század közepére a reformáció hívéül szegődött: a város négy templomában evangélikus igehirdetés hangzott. Az evangélikus vallású tagokból álló városi tanács a régi humanista iskolát is Luther szellemében szervezte újjá. A soproni gyülekezet jeles lelkészei már aló. század folyamán is nagy gondot fordítottak - az igehirdetés, a hitélet gyakorlása mellett - a művészetek és a tudomány támogatására. Nemcsak kátét és agendát írtak, de könyvtárat, kincstárat és iskolát is alapítottak. A kincstárban elsősorban az egyházközség liturgikus tárgyait őrizték. A gyönyörű reneszánsz és barokk műtárgyak, keresztek, a szentségek kiszolgáltatásához szükséges, kelyhek, tálak, cibóriumok, úrvacsorái bor- kancsók gyűjtése, készíttetése tudatos mecenatúra eredménye. E tárgyak a 16-17. század jeles hazai és külföldi ötvösművészeinek ügyességét, fantáziáját, szakmai tudását, művészetét tükrözik. A tárgyi anyag gyűjtése Lang Mátyás lelkészsége idején (1650-1682) indult meg, és a századok folyamán jeles mecénások, főúri és polgári személyek adományai révén gazdagodott. Az egyik legjelentősebb adományozó Gálffy Ádám volt, aki több felbecsülhetetlen értékű műtárggyal gazdagította a soproni evangélikus gyülekezetét, annak muzeális gyűjteményét. Gálffy Ádám (1622-1686) Gálffy János bécsi posztókereskedő fia, aki a protestánsok üldözése miatt Sopronba költözött. Apja után fia, Ádám szintén a kereskedői pályára lépett. Kassán, Bécsben, majd Pozsonyban élt. 1674-ben költözött vissza Sopronba, szülei egykori házába. Tekintélyes adományokkal támogatta az 1674-ben emelt első fatemplom építését. Az 1676. évi nagy soproni tűzvész elpusztította a templomot. Az újjáépítéshez szükséges gyűjtés azonnal megindult, s a legnagyobb adakozók között ismét Gálffy Ádámot találjuk. Ő ajándékozta a soproni evangélikus gyülekezetnek a keresztelőtálat, a kereszte- lőkancsót, az oltárkeresztet és a kelyhet is, valamint a tizenhat karú hatalmas templomi csillárt. mmmsmmmmmtmmmimtiiBaiammmimmitKvímgsaKieimiutssam A keresztelőtál a soproni gyűjtemény kincstárának egyik legszebb darabja. Az adományozás tényét az 1676. augusztus 25-én kelt adományozólevél is bizonyítja, amely a gyülekezet levéltárában található. A keresztelőtál kör alakú. Átmérője 53 cm, magassága 4 cm. A tál karimájának szélessége 10 cm. Vert ezüstből készült domborműves alkotás, amelynek súlya 2,87 kg. A tálon Augsburg hitelesítő jegyét, a fenyőtobozt, valamint a mester I. B. monogramját látjuk. A tál belsejének domborműve Jézus megkeresz- telését ábrázolja. Karimáján .a gyermekek megáldását láthatjuk, valamint , néhány jelenetet az Apostolok cselekedeteinek könyvéből: a bíborárus asszonynak, illetve Kornéliusz századosnak és háza népének meg- keresztelkedését. A tál trébeléssel, poncolással és cizellálással készült. Gazdag növénydíszítés jellemzi. A barokkosán futtatott szalagon igehelyek olvashatóak. A másik - mai napig használatban lévő - gyönyörű barokk ötvöstárgyunk, az ékköves barokk kehely szintén Gálffy Ádám adománya. A díszes úrvacsorái kehely pontos készítési ideje ismeretlen, de a soproni gyülekezet 17, századi leltárkönyvei alapján 1676 és 1695 közé tehetjük. A passiójelenetes, zománcos, ékköves barokk kehely magassága 26,5 cm, (talpmagasság 17 cm, a kupa magassága 10 cm). Talpát, noduszát és kupáját zománcfestmények díszítik. A zománcos passiójeleneteket leveles applikált díszek veszik körül, és gránát ékkövek körítik. Az egyik mezőben Jézus mellett egy angyal, az alvó tanítványok és a fatörzs - mint a bűneset fája - jelenik meg. A művész láttatja a feltámadást is, amint Jézus lebegve áll a sír felett, jelezve a halál legyőzetését. Baljában keresztet tart, felemelt jobbjával pedig a feltámadást hirdeti. A kehely és paténája - jelzés és jegy nélkül - feltehetően magyar munka. A hazai és német barokk ötvösművészet e remekei a soproni evangélikus múzeum legszebb kiállítási tárgyai. Az ékköves barokk kehely azonban nemcsak remek kiállítási tárgy, hanem - századok óta s napjainkban is - liturgikus célt is szolgál: minden évben e kehellyel osztja az úrvacsorát a konfirmáló lelkész. ◄
