Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-10-19 / 42. szám

Evangélikus Elet 2003. OKTÓBER 19. 7. oldal BESZÉLGETÉS DR. PUSZTAY LÁSZLÓVAL ► ZAszkaliczky Zsuzsanna Az örökifjú, mozgékony, mindig mosolygós tekintetű Pusztay La­ci bácsit - aki már 89 éves, és a minap keresztelte ötödik déd­unokáját - az Evangélikus Orszá­gos Múzeumban végzett munká­járól kérdeztem. Hány évig dolgozott Laci bácsi a múzeumban? Kicsit több mint tizenhét évig, 1982. de­cember l-jétől egészen I999. december 3 I-ig. Hogy is került ide Laci bácsi? Mi volt a múzeumi munka előzménye? Nem munkának, hanem szolgálatnak te­kintem ezeket az éveket is, de erről majd később beszélek... Negyvenöt éves lelké- szi szolgálat után, I982. október l-jén mentem nyugdíjba Surdról, a Somogy-Za- lai Egyházmegye kis gyülekezetéből. Az utolsó időkben én voltam az egyházme­gye gyűjteményi előadója. A vizitációk al­kalmával az esperessel meglátogattam a gyülekezeteket, ellenőriztem a gyűjtemé­nyi anyagot, néhol segítettem a leltáro­zásban, főleg az irattárak rendezésében. Amikor a lányaink közelébe, Budaka­lászi kerültünk, Fabiny professzor úr, a múzeum igazgatója levélben felkeresett, hogy a megbetegedett Komjáthy Lajos helyére tárlatvezetésre kérjen fel. Csalá­dommal megbeszéltem, átgondoltam, és igent mondtam. A múzeumi szolgálat nem volt isme­retlen számomra, hiszen a lelkészi szol­gálat folytatásának tekintettem. Mindig is szerettem a történelmet. Ezt talán dr. Jánosi Istvánnak köszönhettem, aki a Fa­sorban tanított nagy hozzáértéssel. Lelkészi szolgálatnak tekintettem ezt az új munkakört is: úgy akartam végezni, hogy a szívem szerinti mondanivalót meg­értsék és megérezzék a látogatók. A szíve­men átszűrtem, amit mondtam, ez azt je­lenti, hogy bizonyságot tettem Isten csodálatos dolgairól az egyházban és a ha­zámban is. Hiszen Isten dolgait meg lehet látni a történelemben is! Nagy szeretettel magyaráztam látogatóinknak, tárlatveze­téseimen a haza szeretete is átsugárzott. Egy lelkész testvérem egyszer azt mondta: „Laci bácsi evangélizál és magyarizál.” Ki­csit talán túlzó ez a kifejezés, de végered­ményben ilyen szándék vezérelt. A látoga­tók szívesen hallgattak, elismertek. Honnan jöttek ezek a látogatók? Az egész világról, persze sok-sok magyar és külföldön élő magyar is volt közöttük. Püspökök, egyházi vezetők, nemcsak evangélikusok, hanem reformátusok, ka­tolikusok, nemcsak fehérek, hanem színes bőrűek is. Sok turista, kiránduló tévedt be, s akadt olyan is, aki céltudatosan jött. Lu­ther végrendeletét látva, rengetegen cso­dálkoztak! Voltak e kiemelkedő jelentőségű személyek Laci bácsi hallgatói kö­zött? Igen, sokan, én most csak kettőt emelek ki. Például járt nálunk utolsó királyunk - IV. Károly - unokájának menyasszonya, Eilika Oldenburg, aki nagyon kedvesen nyilatkozott a látottakról. (Ő egyébként evangélikus, Budapesten volt az esküvő­jük, amelyre egyházunk vezetőit is meg­hívták.) Dr. Johannes Rau nevét említem még, ő ma a német állam elnöke. Teoló­giai végzettsége van, s nagy érdeklődés­sel hallgatta annak idején a magyar lu- theranizmus történetét. Gyülekezetek, fiatalok is jártak a múzeumba? Az ifjak is jöttek szép számban, de nem elég sokan. Megemlítem dr. Lamperth Gyulát, aki Sopronból évente elhozott egy-egy osztályt! A szomszédos Deák té­ri gimnáziumból pedig Zomboryné Rózsa látogatott el ide rendszeresen a tanítvá­nyaival. A teológushallgatók kevésbé ér­deklődtek a múzeum iránt, csak néharfyu- kat ismerhettem itt meg. A lelkészek is eljöttek időnként a konfirmandusaikkal. Nagyon fontos lenne, hogy a konfirmáció küszöbén minél több fiatal megismerked­jen evangélikus múltunkkal! Hozott-e új kapcsolatokat, isme­retségeket a múzeumi szolgálat? Ó, hogyne! Például akkor, amikor Fabiny Tibort helyettesítettem időnként az or­szágos, egyházi műemléki konferenciá­kon. Ezek számomra is nagyon haszno­sak voltak, és megismerkedhettem más felekezetek szakembereivel is. Volt-e, van-e olyan tárgy a múze­umban, amely különösen is kedves Laci bácsi számára? Van több is. Például Luther végrendelete és az a kis bronz Luther-szobor, amely a bejáratnál áll. (Knud Knudsen művé - a szerk.) Olyan mozgalmas, lendületes ez az alak! Mintha azt mondaná: menjetek csak! Azt is sugallja, hogy a reformáció nem megállapodott jelenség, hanem szüntelen folyamat, az egyháznak is na­ponkénti reformációra van szüksége. Ahogy Luther fogalmazza meg a 95 tétel közül az elsőben: a keresztény ember éle­te naponkénti megtérés kell, hogy legyen! Hogy érezte itt magát Laci bácsi? O, remek munkatársi légkör volt a múze­umban! Mindenki, a tárlatvezetők, a pénztárosok örömmel, jókedvvel végez­ték a dolgukat. Mindenki nagyon kedves volt. Garam Zoltán lelkész testvéremmel kezdtem a tárlatvezetést, aztán nyugdí­jas, nyelvet beszélő hölgyek is munkába álltak. Nagyon örültünk Kinczler Irén testvérünk hozzánk kerülésének, ő lelké­szi szolgálatot is teljesít a múzeumban, értékes, szép munkát végez. Fabiny Tibor nagy empátiával válogatta meg munka­társait, mindenki tisztelte, megbecsülte, s ő is elismerte munkánkat. Még baráti születésnapi köszöntéseket is szerve­zett! Évente meghívott gödöllői nyaraló­jába egy délutánra, amely az igehallga­tás, beszélgetés, éneklés jegyében teltei. Ez is szép emlékem marad. Milyen ma a múzeum? Örültem, amikor a fiatal Harmati Béla idekerült. A munka azóta is szépen megy. Jólesik, ha bemegyek, és látom, hogy minden szép rendben zajlik. Nem­rég volt egy remek Ordass-kiállítás, most pedig évfolyamtársam, Koppány János rajzait lehet látni. A múzeumra jó szívvel emlékszem, kedves, szép emlék. Örülök, hogy nyugdíjas éveimben még tovább szolgálhattam Isten dicsőségére, egyhá­zam s hazám javára. Isten áldását kérem a múzeumra és dolgozóinak életére. Isten áldja Laci bácsit! Köszönöm a beszélgetést. ◄ Jó Pásztor Kövágóörsröl (XVIII. sz. második fele) Tichy Kálmán: Pletykázók (olaj, karton, év nélkül) A gyűjteményi konferenciák fontosságáról Harmati BSla LAszlö Evangélikus egyházunknak régi, jól bevált intézménye az egyházmegyékre támasz­kodó gyűjteményi előadói hálózat. Az utóbbi húsz-egynéhány évben azonban ez az igen fontos feladatot.ellátó szerve­zet kikerült az érdeklődés középpontjá­ból, és már nem működik megfelelően. Ma azonban, az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén elengedhetetlen ennek a fontos szervezetnek a hatékony működése, félreértés ne essék, nem egy újabb bürokratikus intézmény létrehozá­sa a cél, hanem a történelmi és művésze­ti értékeink megóvása és továbbadása az utókor számára. Ez régebben is így volt, és ma is így kellene, hogy legyen. Törvé­nyeink szerint a gyűjteményi előadók nyilvántartást vezetnek az egyházmegye gyűjteményi jellegű anyagairól (könyvek, levéltári iratok, kegytárgyak), és az anyagban történt bármilyen tudomásuk­ra jutott változásról (lopás, állagromlás, restaurálás, helyváltoztatás stb.) értesí­tik az egyházmegye elnökségét és az or­szágos gyűjteményeket. Feladatuk annál is nehezebb, mert sokszor másodállás­ban, munka mellett kell ezt a feladatot végezniük minimális szakmai és anyagi segítség mellett. A helyzet kilátástalanságát látva a három országos gyűjtemény összefo­gott, és az Evangélikus Országos Múze­um alapításának 30. évfordulója alkal­mából szakmai konferenciát rendez 2003. október 16-án a gyűjteményi elő­adók számára. A később évenként tartandó összejö­vetel célja a megismerkedésen túl a gon­dok, problémák megosztása, egységes cselekvési tervek kidolgozása, illetve színvonalas előadások meghallgatásával egyfajta szakmai továbbképzés is. Re­méljük, hogy ezek a konferenciák bevált­ják a hozzájuk fűzött reményeket, és elősegíthetik értékeink megőrzését, átörökítését. < Az Evangélikus Országos Múzeum időszaki kiállításai 1.450 éves az Ágostai hitvallás (1980) 2. Liturgikus művészet: keresztelési és úrvacsorái edények (1981) 3. Új szerzemények (Petőfi-, Kossuth-, Deák-relikviák) (I982) 4. Magyarországi evangélikus énekeskönyvek (I983) 5. Raffay Sándor templomépítő munkássága (1984) 6. Sztehlo Gábor-emlékkiállítás (I985) 7. Bornemisza Péter emlékezete. Kiállítás születése 450., halála 400. évfordulója alkalmából (1986) 8. Kalchbrenner Károly-emlékkiállítás (I986) 9. Eperjesi vértanúink emlékezete (1987) 10. Karácsonyi bélyegkiállítás (Kiss János lelkész, Kapolcs) (I987) I I. Kapi Béla püspök emlékezete (1988) 12. 200 éves a Pesti Egyház (1988) 13. Solymári Walkó László emlékezete (éremkiállítás) (I989) 14. Vida Vilma: Tűfestések (I989) 15. Bibliafordítók (1990) 16. Tisztelgés a Vizsolyi Biblia előtt (1990) I 7. Reményik Sándor-kiállítás (1990) 18. Magyarországi evangélikus zsinatok (1991) 19. „A hit megtartó ereje". Várady Péter erdélyi fotóművész kiállítása (I992) 20. Urbán Ernő-kiállítás (I993) 21. Kossuth Lajos emlékezete (I993) 22. Albert Schweitzer-kiállítás (1994) 23. Luther Márton emlékezete (levelezőlap-kiállítás) (I996) 24. Thököly Imre emlékezete (I996) 25. Ezeréves a magyar iskola. Iskolatörténeti kiállítás (I996) 26. Olmütz, Theresienstadt, Josephstadt, Kufstein evangélikus foglyai (I998) 27. Reformációi emlékérem-kiállítás (I987) 28. Augustana Confessio (1999) 29. „Az ősök hite a jövő reménysége”. Dunántúli gyülekezetek kincsei (2000) 30. In memóriám Ordass Lajos (2001) 31. „Ilyennek láttam őket". Koppány János karikatúrakiállítása (2002) Összeállította: Missura Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents