Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-02-02 / 5. szám
Fotó: Bottá Dénes ^ . . Fotó; menyes Gyula Fotó: Thuránszky István Ev angélikus Élet 2003. FEBRUÁR 2. 3. oldal Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát meghívására D. Szebik Imre elnök-püspök végezte az igehirdetés szolgálatát a pannonhalmi bencés apátság templomában a január 21-i ökumenikus vesperáson. Az istentiszteleten a szerzetesrend Pannonhalmán élő tagjai és a bencés rend gimnáziumának diákjai vettek részt, akik között több protestáns is van. Köztudott, hogy a bencés rend a római katolikus egyházon belül is kitűnik ökumenikus nyitottságával. Volt diákjai között akadnak ma is szolgáló evangélikus lelkészek. Szebik püspök igehirdetésében arról beszélt, hogy a keresztények akkor kerülnek egymáshoz közelebb, ha Krisztushoz közelednek, hiszen ö a középpont. A pannonhalmi rendház és gimnázium hasonló a hegyen épült városhoz, amely már messziről látható, és segít az „utazóknak” a helyes irány megválasztásában. Azok, akiket Krisztus megérintett, világosság lesznek ebben a világban, ahogyan Krisztus is a világ világossága. A felekezeti hovatartozásnál fontosabb kérdés a krisztusi élet - hangsúlyozta a főpásztor Pannonhalmán, ahol a szeretetteljes fogadtatás és a vesperás utáni baráti beszélgetés is elmélyítette az összetartozás érzését. Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke az ökumenikus imahét budapesti megnyitó alkalmán túl igehirdetéssel szolgált szerdán a veszprémi Regina Mundi római katolikus templomban, valamint csütörtökön Kaposváron a Szent Margit-plébá- niatcmploniban. A Veszprémben tartott istentiszteleten dr. Márji Gyula érsek fogadta az evangélikus püspököt. Kedden a győri református templomban - dr. Márkus Mihály református és dr. Pápai Lajos római katolikus megyés püspökkel közösen - az imaliturgiában vett részt. Az Imahét záró alkalmaként vasárnap a székesfehérvári székesegyházban imádsággal, áldással szolgált az egyházkerület főpásztora. Képünkön a székesfehérvári alkalom látható, ahol dr. Takács Nándor megy és püspök házigazdaként látta vendégül az egy házak képviselőit, „iói:ioA t.nu) .1 .. I .1 ............ M..1* rínc-tt gftfrom* D. dr. Harmati Béla püspök hirdette Isten igéjét Ef 4,1-6 alapján január 25-én a Budapest- Belvárosi (Nagyboldogasszony) katolikus templomban. Prédikációjában külön kiemelte a tömegtájékoztatási eszközökkel kapcsolatos egyházi nyilatkozat jelentőségét. Az ökumenikus imahét alkalmából készült fotón Harmati püspök balján Pál László, a Kálvin téri református templom lelkésze, jobbján pedig a vendéglátó katolikus plébános, dr. Osztie Zoltán látható. A főpásztor ezenkívül január 20-án a Deák téri evangélikus templomban, január 22-én pedig a Kálvin téri református templomban szolgált. Csendesnap Csornán A Győr-Soproni Evangélikus Egyházmegyében gazdagítja a munkát az a korosztályi program, amelyet Tubán József lelkész szervezett. Az ifjúsági vezetők csornai csendesnapján - február 8-án - a rábaközi kisváros evangélikus templomában Szeverényi János és Isó Dorottya tart előadást. A tervezett menetrend szerint 9 órakor istentisztelettel kezdődik a nap, majd „Ifjúság és gyülekezet” címmel Szeverényi János kelenföldi lelkész, esperes arról a szomorú tapasztalatról beszél az egybegyűlteknek, hogy a jól működő gyülekezeti ifjúsági közösségek munkájukkal többnyire nem szívesen kapcsolódnak be az úgynevezett felnőtt gyülekezet életébe, mert unalmasnak érzik az istentiszteleti közösséget. Szeverényi János mondandójával a változtatásokra keres megoldást, vagyis olyan kérdéseket jár körbe, mint például azt, hogy az ifjak előtt járó nemzedék maradinak tekintető-e, vagy a fiatalok akarják-e felrúgni mindazt, ami a s^ó nemes értelmében hagyományos. Isó Dorottya veszprémi lelkész az ifjúság és a hitvallásosság kapcsolatáról beszél a csendesnap résztvevőinek. Azt elemzi, hogy a fiatalok és a gyermekek mennyire kiszolgáltatottak a korszellem hatásainak. Arról is szól, hogy az egyházban végzett ifjúsági munkában nem kap-e túl nagy terepet a világias gondolkodás, észrevehető-e a hitvallásos kötődés az egyház ifjúsági munkájában, illetve mennyit adhatunk fel hagyományainkból a remélt siker érdekében. Délután egy órától fórumon vitathatják meg a résztvevők a két elhangzott - esetleg más - téma részleteit. A két órakor kezdődő záró áhítatot Welder Rezső, a győri szeretetház lelkész igazgatója tartja. Az ebéd miatt a szervezők azt kérik, hogy az érdeklődők legkésőbb február 3-ig jelezzék részvételi szándékukat a csornai lelkészi hivatal címén (9300 Csorna, Köztársaság u. 10.) vagy a (96) 262-396-os telefonszámon, illetve a tuban.jozsi@freemail.hu e-mail címen. G. Cs. Ökumenikus imahét Kolozsvárott Kolozsvárott a Protestáns Teológia díszterme adott otthont esténként az ökumenikus imahét idei alkalmainak. A hat egyház nyolc igehirdetője, akik szolgálatot vállaltak: Hans Klein szebeni szász teológiai tanár, loan Vasile Bodza görög katolikus paptanár, Czirják Árpád római katolikus érseki helynök, Tőkés László református püspök, Pap Géza református püspök, Kiss Béla evangélikus lelki- pásztor, Szabó Árpád unitárius püspök és Szabó László unitárius lelkipásztor. Szabadság (Kolozsvár) Elfogták a múzeumi tolvajt Mint arról lapunkban annakidején beszámoltunk, 2002 májusában egy tolvaj nyitva tartás alatt - a tárlatvezetői műszakváltáskor - három értékes 19. századi műtárgyat lopott el az Evangélikus Múzeum egyik tárlójából. Most arról értesített bennünket a rendőrség, hogy az ujjlenyomatok alapján azonosították és elfogták az elkövetőt. A drogfüggő fiatalember állítólag 150 000 Ft-ért adta el egy orgazdának a több milliót érő 3 ezüsttárgyat, hogy fedezze havi drogszükségletét. Szakértők szerint van még némi esély arra, hogy ezek a tárgyak feltűnnek a műkereskedelemben. H. B. L. A hazai történelmi egyházak vezetőinek közös nyilatkozata egyes televíziós műsorokról A magyarországi történelmi keresztény egyházak vezetői megdöbbenéssel értesülnek az egyes kereskedelmi televíziók lélekromboló és az emberi személyiséget erkölcsi értékeiben pusztító műsorok népszerűségi és magas nézettségi statisztikájáról. Meggyőződésünk, hogy a televíziós műsorok szerkesztőinek rendkívüli felelőssége abban áll, hogy a nézők lelki-szellemi igényeit jó irányba tereljék, és erkölcsi ítéletalkotásukat fejlesszék. Ez nem csupán a közszolgálati, hanem a kereskedelmi televíziók műsorainak készítőinél is követelmény. Nem lehet egyedüli alapelv a nézettség kizárólagos növelése a bevételi források emelkedése érdekében. Ezt az önző szempontot a hívő emberek nevében kifogásoljuk. A szóban forgó műsorok (Big Brother, Való Világ, beszélgetős show-műsorok) az erkölcsi jóérzés levetkőzése és a bűntudat teljes megszüntetése mellett a jó értelemben vett szeméremérzet kiiktatására törekszenek mesterséges élethelyzetek (pl. összezártság) teremtésével és bemutatásával. Ezáltal sérülnek az egészséges személyiség erkölcsi ismertetőjegyei, és rendkívül ártalmas hatások érik a jövő nemzedék értékrendjének kialakulását. Különösen veszélyeztetett helyzetben vannak azok a kiskorúak, akik szülői felügyelet nélkül a délutáni órákban nézik ezeket a műsorokat. Kérjük a szülőket és a velünk egyetértő pedagógusokat, kerüljék e műsorok nézését, tartsák távol ezektől gyermekeiket, diákjaikat is, és ajánlják inkább a szellemi-lelki épülést szolgáló programok megtekintését, ugyanakkor gondoskodjanak értékesebb családi és közösségi programokról. Egyúttal határozottan kérjük az említett műsorok szerkesztőit és az ezeknek a műsoroknak helyet adó televíziós csatornák vezetőit, hogy vagy teljesen szüntessék meg ezen adásokat, vagy legalább a káros hatásokat kiváltó műsorkészítői eszközöket szorítsák vissza. Budapest, 2003. január 22. Dr. Seregély István Dr. Bölcskei Gusztáv o. Szebik Imre érsek, a Magyar püspök, a Magyarországi a Magyarországi Katolikus Püspöki Református Egyház Evangélikus Egyház Konferencia elnöke Zsinatának lelkészi elnöke püspök-elnöke Egy nyilatkozat margójára Olvasom az egyházak médiával kapcsolatos nyilatkozatát. Őszintén szólva emlékszem olyan esetre, amikor egyházi vezetők nem éppen szerencsésen foglaltak állást bizonyos televíziós műsorok kérdésében. Arra az alkalomra gondolok például, amikor egy katolikus püspök tiltakozott a Krisztus utolsó megkísértése című film vetítése ellen. Akkor éltem a gyanúperrel, hogy az illető nem látta Scorsese filmjét, így nem is tudhatja, hogy egy teológiailag izgalmas feldolgozásról van szó. Talán máskor is megtörtént, hogy egyházak képviselői leereszkedőnek tűnő és cenzúrázási szándékot sejtető nyilatkozatot tettek. Ezt az állásfoglalást nem sorolom ide. Hasonlóan ahhoz a néhány évvel ezelőtti felhíváshoz, amely pozitívan ragadta meg ezt a kérdést: az Ökumenikus Tanács „Értéket a képernyőre!” címmel adott ki akkor nyilatkozatot. A mai kereskedelmi televíziók elsősorban az úgynevezett valóságshow-kkal és az exhibicionista beszélgető műsorokkal mindent alulmúlnak. Nem szeretnék önismétlésbe bocsátkozni, ugyanis erről a kérdésről többször írtam és nyilatkoztam már (Evangélikus Elet, Cipő Magazin). Tapasztaltam: sokan egyetértenek velem, ám abban is biztos lehettem, hogy a médiaguruk mindezt csak egy széplélek sopánkodásá- nak tartották. Bármennyire is jónak tartom ezt a nyilatkozatot, az érintettek lerázzák azt magukról, mint kutya a vizet. Az RTL és a tv2 illetékeseinek cinikus viszontválaszai erre utalnak: egyikük saját állítólagos etikai kódexükről regél, másikuk nyeglén a távkapcsoló tényére hívja fel az egyházi vezetők figyelmét. Igazság szerint minden, de minden a pénzről szól. A cinikus megfogalmazás szerint a televízióban a műsor azt az időszakot jelenti, amit két reklám között kénytelenek sugározni. Korántsem a lét, hanem „a lé a tét”! Tehát a cél a nézettségfeltor- názása bármi áron. Ezért a „műsorok” és a túlburjánzó reklámok is a potenciális fogyasztókra vannak csak tekintettel. A valóságshow-k és kibeszélős műsorok készítői tudván tudják, hogy a programok iránti érdeklődés idővel szükségszerűen lankad, ezért próbálják mind extrémebb figurákkal ébren tartani a figyelmet. Ide sorolom a melegek agresszív felvonultatását is, ami azért álságos, mert azt az ideológiát gyártják hozzá, hogy mindezzel az ő társadalmi elfogadottságukat szeretnék elősegíteni. Valójában azonban a „másság” agresszív megjelenésével éppen sokak velük szemben érzett ellenérzéseit fokozzák. Mert miként lehet minősíteni azt a tényt - bocsánat, de az újságok erről számoltak be -, hogy főműsoridőben az anális szex mikéntjét ecsetelik?! Hatásában hasonlatos ez a meleg büszkeség napjához, a melegek hasonlóan agresszív utcai felvonulásához. A nyílt utcán csókolózó, bizarr öltözéket viselő egyneműek látványa fogja csökkenteni a társadalmi előítéleteket? A cél tehát a minél magasabb nézettségi mutató, mert így még nagyobb profittal hasznosíthatják a reklámidőt, és még nagyobb a lefölözhető haszon a beküldött sms- eken. Lehet, hogy mindettől előbb-utóbb maguk a készítők is megcsömörlenek. Tudtommal a Big Brotherböl kiszállt az a főrendező, akinek ősszel nyílt levelet küldtem. Akkor hát lehet, hogy mégis érdemes megszólalni? Persze nem tudom, hogy ki miért hagyja ott ezt az emberromboló pénzgyárat. A Való Világ producere is lemondott. Saját állítása szerint neki is elege lett az egészből. Vagy lehet, hogy inkább itt is belső hatalmi harcokról és a nagy pénzek fölötti marakodásról van szó? Kézenfekvő a javaslat - evangélikus internetes fórumunkon, a Fraterneten meg is fogalmazódott ez -, hogy az egyházak készítsenek ezekkel szemben hiteles műsorokat. Megvan erre a szándék, talán még a tehetség is, valójában azonban a hangya és az elefánt áll egymás mellett. Az egyik oldalon a pénztelenség, a másikon a külföldi li- cencek alapján hihetetlen kövérre duzzadt tőke. Ezért a versenyzés eleve reménytelen. Álságos azonban kezet tördelve kijelenteni, hogy „ez a piac", itt is szükségszerűen a gazdasági törvények érvényesülnek. Súlyosan hibásnak tartom azokat, akik közel egy évtizede olyan törvényeket alkottak, és olyan gyakorlatot alakítottak ki, amelynek értelmében a kereskedelmi csatornákat bárki ingyen foghatja, ezzel szemben az olyan kulturális értékeket sugárzó adók, mint amilyen például a Duna Televízió vagy a Pax Tv, csak drága eszközök és technikai felszereltség birtokában jutnak el a magyar háztartásokba. Csak hogy egy szomszéd ország példáját említsem: Ausztriában nem létezik országos kereskedelmi televízió! Talán ez a magyar vadkapitalista helyzet is megérne egy nyilatkozatot. Mégis reménykedni kell. Egyrészt abban, hogy valóban készülnek - egyebek mellett az egyházak közreműködésével is - hiteles és értékes műsorok (mert persze az is nagy baj, ha a vallási filmek unalmasak és belterjesek!), másrészt abban, hogy egy ilyen nyilatkozatot olvasva legalább a szülök és a pedagógusok elgondolkodnak azon, milyen agresszív hatásnak vannak a gyermekek kitéve. Talán érdemes a korábbi felhívást megerősíteni: értéket a képernyőre! Eabiny Tamás i A
