Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-09-28 / 39. szám
Hudivók Róbert felvétele 20 03. SZEPTEMBER 28. 3. oldal r Evangélikus Elet Alapkőletétel a hittudományi egyetem jubileumi tanévnyitóján Alapkövek (Folytatás az 1. oldalról.) (A szomorú eset nyomán Svédország- szerte megteltek a templomok. Az emberek Isten után sóvárognak, és egy ilyen megdöbbentő esemény megállásra, elgondolkodásra késztet milliókat. A minket formáló Úristen adjon áldást az új tanévhez, óvjon a kísértésektől, és adjon erőt a próbákhoz. „Jöjj, Szentlélek Úristen, látogasd meg a te néped” - zárta igehirdetését Szebik Imre püspök a zuglói templom szószékén. A teológia énekkarának szolgálata után szimbolikusan is szép aktus következett: a mentorok és hatodéveseik kibocsátása. Szabóné Mátrai Marianna és Fabiny Tamás igével, áldással indította útnak a végzősöket - melyet ki-ki egyenként „megkapott” a bátorító érintés kíséretében: „Adjatok hálál az Úrnak. hívjátok segítségül szent nevét, hirdessétek tetteit a népek között. ” Fabiny Tamás felidézte azt a történetet, mely szerint egy misszionárius egyszer azt mondta: a tanár ül, az igehirdető áll, a misszionárius megy. Az az igazi - hangsúlyozta az egyetem docense ha mindhármat együtt tudja tenni az, aki a lelké- szi pályát választotta. S miközben betegágy mellé ül, szószéken áll, vagy családlátogatásra megy, el ne feledkezzen a negyedik mozdulatról: a térdelésről, az Istenhez fohászkodásról sem. A tanévnyitó istentiszteletet a szokott rend szerint ünnepi ülés követte. Dr. Szabó Lajos rektor tanévkezdő gondolatainak az „Áldott emlékű prédikátorok nyomában” címet adta. Vajon mire vállalkozik az, aki ma teológushallgatónak jelentkezik, hová fog egyszer megérkezni? És vajon mit lát maga mögött az az idős lelkész, aki már nyugdíjasként van jelen ezen az évnyitón? - tette fel a kérdést beszédében a rektor. Kiemelte: minden egyes prédikáció előtt és után az életünk vizsgálata folyik Isten igéjének tüzében. Az eredeti, a tiszta táplálékhoz kell megérkeznünk, hogy hiteles értékeket tudjunk találni. Ez élet- és lélekkér- dés bennünk és körülöttünk. Ébredő, kutató, felfedező erővel kell a teológusnak rendelkeznie, készen állnia az izgalmas, bátor dialógusokra. Kinek érdekes ma még az egyház, a kereszténység? - hangzik el oly gyakran, talán a ma induló elsőévesek vagy szüleik szívében is. A lelkes válasz valahogy így szólhat, akár egy fiatal, akár egy sok évtizede pályán lévő lelkész szájából hangzik el: „Fliszen nincs ennél érdekesebb, izgalmasabb a világon.” A külső építkezés legyen generációkat átölelő jel - mondta végezetül a rektor -, annak jele, hogy a növekedést kizárólagosan adó Isten személyes szeretetét tapasztaljuk meg ma is naponként és hittudományi egyetemünk évtizedeinek távlatában. Legyenek áldott életű prédikátorok a most indulók, legyen ez az intézmény áldott életű, és megszólítottként legyünk ott a modernizálódó Európában - e kívánsággal fejezte be évkezdő gondolatait Szabó Lajos. Az ülés napirendi pontjaiból - hely szűkében - hadd emeljük ki Szirtes András baptista lelkipásztor doktorrá avatását és dr. Frenkl Róbert országos felügyelő biztató szavait, melyben hangsúlyozta: az a tény, hogy egyházunk mindhárom püspöke - az igehirdető Szebik Imre mellett Ittzés János és Gáncs Péter püspök is - jelen van az évnyitón, azt jelzi: nem protokolláris kötelezettségnek tesznek eleget, hanem felelős szeretettel viseltetnek az egyetem iránt. Az ünnepélyes tanévnyitót követően a résztvevők kivonultak az egyetem kertjébe, ahol Szebik püspök, valamint Szabó Lajos rektor elhelyezte a Krizsán András építész tervei szerint épülő új kollégiumszámy alapkövét. Kőháti Dorottya Városalapító evangélikusok ünnepe (Folytatás az 1. oldalról.) Az evangélikus általános iskola erkélyéről a denkendorfi fúvósegyüttes fanfáijai köszöntötték a templom előtt ünneplőket, akiknek Gazda László, a megyei közgyűlés elnöke a szeretet mindenhatóságáról és a hagyományok megtartó erejéről beszélt. Ezt követően részletek hangzottak el abból a színdarabból, amelyben Tapolcai Zoltán és Császár Zoltán a városalapítás történetét vitte színre „Hitből és homokból” címmel. A nyíregyházi alkotók az örökváltság évfordulójára írták a történelmi hűségű, de a mai kor stílusának megfelelő müsi-' “ calt, melynek fotlaíá (ÚÁÁaÉös dala”) arról szól, hogy a tirpák ősök ezer áldozat árán a maiaknak építették ezt a várost: hitből és homokból. Noha a darab az elmúlt években a város több helyszínén - s talán rangosabb szereposztással - is megelevenedett már, semmihez sem hasonlítható hatást váltott ki, amikor az evangélikus templom lépcsőin csendültek fel az ismert dallamok, megerősítve a templom harangjával is a zenei aláfestést... Evangélikus énekek, korálok éneklésével, gyertyafénynél vonultak a hívek a nagytemplomba, ahol Bozorády Zoltán püspökhelyettes hálaadó áhítatával, diameditációjával zámlt a nap. Vasárnap D. Szebik Imre püspök-elnök igehirdetésével ünnepi istentiszteleten és hálaadó ünnepen vettek részt aju- biláló gyülekezet tagjai, valamint a külföldi vendégek. A hálaadás egyebek mellett a külsőleg megújult nagytemplomért, Nyíregyháza első műemlékéért szólt. Veszprémi Erzsébet A 250. születésnapját ünneplő nyíregyházi gyülekezet lelkészeit is köszöntötte a jubileumi ünnepen, számos külföldi és hazai vendég társaságában. Bozorády Zoltán és Bozorády Zoltánná 25 éve, Laborcziné Sztankó Gyöngyi 20 éve szolgálnak az Északi Egyházkerület legnagyobb egyházközségében, Nyíregyházán. Hűséges helytállásuk, pásztori szolgálatuk, igehirdetésük nem egy testvér előtt ismert. Bozorády Zoltán a száz férőhelyes Emmaus Szeretetotthon felépítésével és a környéken lakókat is hívogató, épülő új templommal egyre több városlakót, családokat, ifjakat és öregeket szólíthat meg, és formál lelki közösséggé, melynek gyökere és egyben gyümölcse az imádkozó, Lélektől áthatott testvéri közösség. Bozorády Zoltánné a Nyíregyháza és Kálmánháza között húzódó tanyavilág evangélikusságának lelkigondozását, pásztorolását végzi, eljutva „a kicsinyekhez” és megszólítva az ott élőket. A jézusi szeretetből és szelídségből fakadó magatartásnál és életnél nincs hitelesebb, meggyőzőbb, az evangélium ügyének másokat is megnyerő erő. A nyíregyházi származású Laborcziné Sztankó Gyöngyi az Oltalom Ház - Hajléktalanotthon egyházi működtetésének elindításával, az elesettek felkarolásával olyan szeretetszolgálatot végez, amelynek kisugárzása túlnő a gyülekezet határain, és elismerést vált ki Nyíregyháza lakói előtt. Ezen kívül a konfirmandusok megkeresése, összeterelése és felkészítése, a Luther-rózsa Nyugdíjasegyesület létrehozása, a régi időket idéző házi bibliaórák tartása mind az evangélikus közösségek - születők és meglévők - erősítését és megtartását szolgálják, és a világ felé való nyitás missziói felelősségét áldássá teszik sokak számára. Egyházkerületünk képviseletében köszönjük felelős munkájukat, és az egyház Urának áldását kérjük további szolgálatukra Ez 36,27 versével: „Az én lelkemet adom belétek" - ezt mondja az Úr. D. Szebik Imre Az előtérben (virágcsokorral a kezében) D. Szebik Imre, Laborcziné Sztankó Gyöngyi, Bozorády Zoltán és felesége. Az egyházkerület püspöke mellett Adámi László, a püspökhelyettes jobbján Lábossá Péter, az egyházközség igazgató lelkésze Önmagában is érték az Evangélikus Hittudományi Egyetem (népszerű nevén „a teológia”, mely nem csupán a tudományágat, hanem az intézményt is jelöli) egy- egy évnyitó vagy évzáró ünnepi ülése. Ám lassan - nagy örömmel - megszokjuk, hogy a hagyományos programpontokon (igehirdetés, rektori beszéd, gyönyörű ének- és zeneszámok, elsőévesek fogadalomtétele) túl többletajándékot is kapunk. Idén ilyen élményt jelentett számomra dr. Szirtes Andrásnak, a Baptista Teológiai Akadémia tanársegédjének doktorrá avatása. Ki gondolta volna - akár csak néhány évvel ezelőtt -, hogy a teológiai tudományok művelése területén élhetjük majd meg az ökumenizmus talán leggazdagabb tartalmát, az egyházi személyiségek valódi együttműködését? Mennyit lehetett hallani a hit és tudomány szem- beállításáról, és lám, a különböző hiten lévőket éppen a tudomány, a tudományos kutatás kapcsolja össze. Lehet, hogy alapvetően gyakorlati oka is van ennek, mégsem egyszerűsíthető le csupán erre ez a jelenség. Még a nagyobb egyházi egyetemeken is egy- egy tanszék képvisel egy-egy teológiai tudományágat az egyháztörténettől a rendszeres teológiáig. így érthető, hogy a doktori fokozatra törekvők, de főleg a habilitációt megcélzó vezető oktatók másik intézményben - gyakran másik egyház egyetemén - méretik meg magukat. Ez megfelel a felsőoktatási törvény előírásainak is. Ismételten jólesik leírni, hogy hazánkban az egyházi felsőoktatás - benne az Evangélikus Hittudományi Egyetem - minden tekintetben egyenrangú szereplője az egyetemi-főiskolai életnek. Igen lényeges ez a teológiai tudományok teljes jogú akadémiai elismertetésének az útján. Mert itt még van tennivaló. Minden sikeres doktori eljárás, minden habilitáció egy-egy lépés az úton. Joggal köszöntötték idén dr. Szirtes Andrást, aki 1999 óta a Rendszeres Teológiai Tanszék doktorandusza volt, és Reuss András professzor irányításával végezte a kutatómunkát, és aki ezen az ünnepi alkalmon meghatottan szólt arról, hogy nemcsak doktori címet szerzett teológiánkon, hanem életre szóló testvéri kapcsolatokkal is gazdagodott. Az ünnepi ülést követő alapkőletétel pedig szerény történelmi eseménnyé avatta az évnyitót. Ebből az alkalomból többen emlékeztünk egy tizenhat évvel ezelőtti hasonló ünnepre. Igen, 1987 őszén kezdődött meg az Evangélikus Teológiai Akadémia új épületének építése, még a régi társadalmi rendszerben. Valóságos csoda volt ez, de szükség- szerűség is. Hiszen az akkor szerényebb létszámmal működő intézmény is kinőtte a régi épületet. Ma pedig hálatelt szívvel látjuk, hogy az új épülettel az Úristen felkészítette a kilencvenes évek megújuló egyházát és teológiáját a megnövekedett feladatok ellátására. Ám ma már a másfél évtizede épült szép intézmény sem elegendő. Az oktatás igényei mellett különösen feszítő kérdés a holnap lelkészeinek megfelelő kollégiumi elhelyezése. Nem vigasz, hogy e tekintetben is osztozunk a nagy egyetemek gondjaiban. De a lelkészképzésben különösen hangsúlyos az oktatás és nevelés egysége, a tudomány művelése és a személyiség formálódása, a lel- készi hivatásra való sokrétű felkészülés. Ahogy ez várható volt. a rendszerváltozást követően megnőtt az érdeklődés a lelkészi pálya iránt. Viszonylag gyorsan mérséklődött a lelkészhiány, enyhültek a mennyiségi gondok, új, fiatal munkatársak léphettek a hosszú évtizedeken át hűséggel szolgáló lelkipásztorok helyére. A mennyiségi igényt növelte, növeli a gyülekezetek szükségletén túl a gyarapodó intézményrendszer. Jogos célkitűzés, hogy minden oktatási intézményben legyen iskolalelkész, de a különféle munkaágak főként a diakóniai szolgálat - is számítanak a lelkészutánpótlásra. Mégis, a rendszerváltozást követő első évtized eufóriája után a lelkészképzésben a minőségi követelmények kerültek előtérbe. Az egyházak jövőjét megkérdőjelező, jelenét korlátozó diktatúra évtizedeiben a lelkészi pálya vállalása önmagában is értéket jelentett. A polgári társadalomban, a szabadságát visszanyert egyházban a hangsúly egyre inkább a minőségre kerül. Milyen a ma és a holnap egyházában a lelkészideál? Hogyan készítheti fel erre (megfelelő szelekció után) hallgatóit a hittudományi egyetem? Mekkora az elhivatottság jelentősége, a személyiség szerepe, és milyen tudással felvértezve bocsáthatók ki a fiatalok a lelkészi szolgálatba? Mindezek a kérdések belesűrűsödtek az alapkőletétel ünnepi pillanataiba. Mert magas szintű követelményeket nyilvánvalóan csak magas szintű feltételeket nyújtva lehet támasztani. A különböző neveket viselt intézménynek - lelkésznevelő intézet, kollégium - nemes hagyományai vannak egyházunkban. A Teológus Otthon mindig is integráns része, kohója volt a nyolcvan évre visszatekintő egyetemi szintű lelkészképzésnek. Jó lenne, ha a különböző korszakok még élő tanúi közreadnák emlékeiket erről. És jó lenne, ha a reményeink szerint bővülő, megépülő új kollégium a mai igényeket kielégítve folytatná a legjobb tradíciókat. Az alapkőletétel az elkötelezettségről üzent. Frenkl Róbert „Istennek terve van életeddel” A gyermekkori elhatározás valósággá vált Egy gyermeklány elhatározta, hogy lelkész lesz. Sok megpróbáltatással a háta mögött tanult, dolgozott, szolgált, s álma valóra vált. A váraljai és nagymányo- ki evangélikus gyülekezet meghívta lelkipásztorának. A Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke 1999-ben Pécsről küldte Schaller Bernadettet a völgységi kis falvakba - Váraljára, Nagymányokra, Győrébe, Izménybe, Mázára - szolgálni. A fiatal lelkésznőt a települések lakói szívükbe zárták, ami nem csoda. Valóban szolgál. Hol játszóházban pingálja az apróságok arcát, hol maltert kever a kismányoki fiatalok házában, hol délutáni beszélgetéseket vezet időseknek, s mindezekkel együtt lelkészi feladatainak is eleget tesz. Mint mondja, a lelkipász- torságot belső és külső elhívásra választotta. Miután érezte, hogy a körülötte élők elfogadják terveit, döntött. Egy gyermektábori élmény is segítette elhatározásában. Az ott emlékként kapott, évekig szobája falát díszítő tabló felirata - „Istennek terve van életeddel” - egyszer csak saját gondolatává vált. Aztán jött a mérlegelés időszaka és a teológián eltöltött öt esztendő. Mindennap feltette magának a kérdést: jó helyen vagyok? Bebizonyosodott, hogy igen. A váraljai és nagymányo- ki evangélikus gyülekezet meghívta lelkipásztorának. Tagjai, hogy széppé tegyék az ünnepet, sok áldozatot hoztak. Volt, aki a templomot és a parókiát szépítette, volt, aki sütött, vagy másban serénykedett. Szeptember 20-án Krähling Dániel esperes hivatalosan beiktatta Schaller Bernadettet. Az ünnepi istentiszteleten öt falu evangélikus hívei és a Tolna-Baranyai Egyházmegyéből érkezett lekésztársai köszöntötték. Balikó Zoltán lelkész jókívánságai mellett felidézte azokat a tragédiákat, amelyek Bernadettet érték. A lelkésznő és húga ugyanis még kisgyermekek voltak, amikor balesetben elveszítették szüleiket. Felcseperedésüket, nyugodt életüket nagymamájuknak köszönhetik. Bernadett a lényéből áradó harmóniával - immár beiktatott evangélikus lelkészként igyekszik hitet, megnyugvást, szeretetet, gondoskodást adni környezetében mindenkinek Szöveg és kép: Pál Ágnes (Tolnai Népújság) É k A 1
